elbuktunk

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

Akkor vagy igazán szerencsés, ha olyat találsz magad mellé, aki szembe mer szállni a fejedben lévő félelmekkel.

[elbuktunk]

Nem gyógyulok, csak megtanultam együtt élni azzal, ami sosem múlik el.

[elbuktunk]

A túlgondolás elbassza a boldogságom, de igazam volt minden egyes kibaszott dologban.

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

here you go

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

[elbuktunk]

“ – Belegondoltál már valaha, hogy csupán egy döntés választ el minket attól, hogy úgy éljük le az életünket, mintha sosem ismertük volna egymást? Ugyanazon a bolygón, egy kontinensen, ugyanabban az időben, mégsem hatnánk egymásra. Mindössze pár kilométer választana el minket, egy közepes hosszúságú vonatút, de a létezésünk nem lenne befolyással semmire a másikunk valóságában.

A szemei nagyra tágultak, majd hirtelen összeszűkültek. Elgondolkodott.

– Abba belegondoltál már valaha, hogy ugyanígy csak egy döntés választ el minket attól, hogy egymás mellett haljunk meg a végén? – vágta hozzám hirtelen.

– Az nehezebb – ráztam meg a fejem.

– Ezt miből gondolod? - kérdezte.

– Ahhoz nem elég egy ember.”

Alexander Levin: részlet a könyvből amit sosem fogok megírni