eletmorzsak

[eletmorzsak]

onnan tudom, hogy türelmes vagyok, hogy majdnem másfél évet vártam, hogy legalább egyszer halljam tőle, hogy „szeretlek“. sosem jött el ez a szó, ez a pillanat.

hogy én minden rossz tulajdonsága ellenére képes lettem volna harcolni, hogy jó legyen a kapcsolat.

türelmes és sérült. ez vagyok én.

valaminek most vége. de hiszem, hogy többet érdemlek. és türelmes leszek, amíg ez eljön.

[eletmorzsak]

amikor engem nyugtatva a sminkemet mostad le helyettem, miközben én sírtam, hogy mennyire elfuserált vagyok, rájöttem, hogy van ami örökké szól.

[eletmorzsak]

mikor lett olyan nehéz a randizás, hogy elegem lett belőle mielőtt a húsz lennék?

nem (csak) költői kérdés

[eletmorzsak]

emberi kapcsolat romboló tippek Tőlem Neked - saját tapasztalok alapján

- legyél őszinte, azt senki nem szereti (a végén még tudni fogják mit érzel)

- kommunikálj (úgyis az lesz a baj, hogy te nem keresed a másikat)

- ha keresed a másikat, akkor meg az a baj

- érdeklődj (így legalább van miről hazudniuk)

- próbáld meg megoldani a problémát (ezt szeretik a legjobban, merthogy állítólag nincs probléma. ((de van)))

[eletmorzsak]

az első randit lemondta aznap, a második-elsrőre nem jött el, a többit pedig felhozta, aztán meg sem említette többet.

ha valaki kérdezné, hogy mi a bajom a másik nemmel, hát hölgyeim és uraim az, hogy mindenkinek túl nagy a szája, de cselekedni azt nem tud.

magammal meg az a bajom, hogy még mindig be tudok ugrani üres szavaknak.

[eletmorzsak]

from the top of the world to the bottom of the ocean 💫

[eletmorzsak]

régen nem értettem, miért mondják az emberek, hogy nem tudják mi a céljuk az életben.

ma pontosan tudom mit éreznek.

[eletmorzsak]

az elmúlt időszakom legnagyobb kérdése:

miért nehéz az embereknek az őszinteség, amikor ők ugyan ezt várják el tőlem?

[eletmorzsak]

[eletmorzsak]

páran írtak az utóbbi időben emiatt, szóval úgy döntöttem, hogy egy rövid update soha nem baj.

nem mentem egyetemre. fura volt, a nyaram méginkább - mindenkitől hallgattam, hogy hova vették fel, én pedig nem tudtam semmit válaszolni.

jelenleg örülök, hogy így döntöttem. dolgoztam Londoban, voltam Thaiföldön és Balin, új tapasztalatokat és elményeket szereztem, hagytam magam változni és hagytam magamnak időt kitalálni, hogy mit szeretnék. március van, továbbra sem vagyok biztos az egyetemmel kapcsolatban, de!! (és ez a legfontosabb) vannak terveim. nem aggódom. nem sietett senki.

szóval ha hallgatnál egy 19 éves nem diákra, akkor azt tanácsolom, hogy ne aggódj túl sokat a jelentkezésen, egyetemen, érettségin. készülj, de ne stresszeld túl. (nehéz, tudom, rohadjakmeg) van időd. van lehetőséged. nem a világ vége, ha halasztasz. nem leszel kevesebb vagy rosszabb ember attól, ha nem mész egyetemre. sőt, nem leszel kevésbé okos vagy kevésbé intelligens sem, ha nem mész tovább - hidd el, tapasztaltam.

a támogató üzeneteket itt is köszönöm nagyon ❤️

érettségi előtti hajrában

az osztályfőnököm mindenkit megkérdezett, hogy hova adja be a jelentkezését. nem elhanyagolható információ, hogy egyébként senki tervéhez nem szólt semmit. aztán jöttem én.

- állatorvosit és orvosit jelölök meg.

erre jobb híján úgy nézett rám, mintha valami bohóc jelmezbe öltöztettek volna, és kinevetett.

- nem is értem, hogy ezt hogy gondolod, azt hittem érettségi előtt mindenki tud már reális célokat maga elé tenni. a te agyaddal ez eszedbe sem kéne jusson. tudnod kéne a határaid. ismerek már mindenkit annyira, hogy tudjam mire képes és mire nem. nem vagy elég okos. te nem tudsz gondolkodni. meg sem fogod közelíteni a ponthatárt.

tudjátok mi a vicces? tényleg ezeket mondta. így gyomron rúgni valakit amúgy is elég alattomos dolog, de a tanárodtól hallani rátesz egy lapáttal. megalázni és letörni a diákod kurvára nem oké. az egész osztály előtt főleg. ha megvan a véleményed valamiről, tudtommal úgy is lehet azt közölni, hogy az érintett ne zuhanjon meg tőle. nevetségesnek éreztem - érzem - magam az egyetem gondolatával, mintha csak valami viccet meséltem volna neki. és mondtam valamit erre? nem. kellett volna. nem ment.

a helyzet tisztázása érdekében; fogalmam sincs, hogy mit szeretnék csinálni érettségi után. többen tudják. minden nap magammal küzdök. érdekel az orvosi, az állatorvosi, nyilván megjelölöm. mindeközben nem tudom, hogy egyetemre akarok e menni. nehezen motiválható, és ehhez még társulva elég lusta tudok lenni, de ha tényleg érdekel valami, oda teszem magam és igenis nagyon megcsinálom. nem vagyok kitűnő. lehetnék az? igen. gyűlölöm a gimnáziumot. instabil ember vagyok, az önbecsülésem a béka segge alatt haldoklik valahol, én meg néha éltetni próbálom és elhinni, hogy meg tudok csinálni dolgokat. aztán egy ilyen komment valakitől, és visszaesek oda ahonnan indultam. nem kéne érdekelnie, nem kellene, hogy meghasson, de oda ütést kapni ahol amúgy is fáj nem olyan dolog amit könnyen kezelek.

ezt most így csak ki kellett írnom, megyek nyalogatni a sebeim és tovább töprengeni, hogy mit is akarok. mert még kevésbé tudom.

ja, és nem győzöm megint hangsúlyozni: NE ALÁZD MEG A DIÁKOD, MERT KURVÁRA NEM MENŐ.

[eletmorzsak]

már csak azért sem szeretem a magamról kirakott képeket - hiába tűnik úgy - mert tudom, hogy nem a valóságot tükrözik. magamat verem át? esetleg mindenki mást?

[eletmorzsak]

four years together and counting ❤️

[eletmorzsak]

a Tőled kapott csokor

tovább bírta, mint Te.

nem tudom ki vagy,

de legalább őszinte.

[eletmorzsak]

„Mennyek az egekben, ez tényleg egy érzelem lenne? Ilyen gyorsan ilyen mélyre zuhantam volna?“

[eletmorzsak]

ha valaki megkérdezné tőlem, hogy „ki vagy?”, egy biztos válaszom lenne;

- nem tudom.

[eletmorzsak]

az idei évem egyik legnagyobb kihívása, hogy megtanuljam szeretni, és nem másokhoz hasonlítani önmagam.

[eletmorzsak]

mindenféle szöveg nélkül, de ezt most mindenki hallgassa végig. sokszor.

I listen to this more than I should. BUT I AM OBSESSED.