ellenhatas

[ellenhatas]

A szoba

Helyezd magad kényelembe E koszos, poros fészekbe, Nincs mitől félned, hisz Az agyadban már régen Kiégették a félelmet A rémképek.

Ki ide belép, nem távozik Bizonyára most eszedbe jutott mindenki, aki hiányzik. Morog a kályha, csörög a lánc Néhány pillanatra semmit sem látsz

Majd érkezik, a büszke, a nagyságos A szent, kinek mohósága ragályos Ki ha lesúlyt, azzal biztatja a többit S dagad a melle a bátortalannak itt.

Csurran és cseppen a vörös lé Szinte üvöltve sípol a sebekből. Szinte érzed miképp súlyod csökken És elfogy lassan a levegő

És érzed hogy nő rajtad a nyomás És feszül a bőr és szakad az ín Minden páros bordán horpadás Arcod már régen elhagyta a szín.

Most gondolsz mire gondolhatnál Szép tanyákra, illatos virágra Most örülsz hogy a tudatod még Nem baszták ki a kukába.

Recseg és ropog és szóra bír talán Egy rövidke pihenést sem hagy már És összeomlik a tüdő, vagy éppen Most tolódik ki a határ.

Százszor látsz új színeket, pedig Idelenn a sötét a tanár S bár tudod nem bírod már reggelig Bánkódsz minden legapróbb hibán

Hunyorog már az elme, A test lekapcsolt talán S ím, feltárul rejtelme A kórboncnok asztalán.

[ellenhatas]

hajnal

Holnap nem kel fel a nap A trolik sikítása A takaró alatt Te Alattad Én Ölemben ölellek Halkan összeforró ajkak Szemhunyva alattunk fellegek

Puha érintés, rezgő szembogár Párt talál az izgalom míg körbejár Én Szememben Te Némán vall Szerelmet a tekintet Amit a másik visszhangozva hall

[ellenhatas]

töredék

Végre pihenni tér az álom is Orrom hegyén, mellkasomon fekve. Elcsodálkozom minden lélegzetvételén Hogy vak-sötétben is csillog rám szeme.   Égbe tornyosul az érzés Napok óta boldog; kialvatlan Napok óta más a dallam Mit játszik a szív ha dobban   Oly édes súly nyomja vállam Megpihen, mint egy madárka Lelkemből csipeget, s lelkem Az Ő szeretete táplálja.

[ellenhatas]

Kelenföld /részlet/

Edzeni kell a szivet Egy módszert tudok, Szeress mindig, És ragadj meg minden pillanatot.

[ellenhatas]

Zivatar

Szerény tavasz Néhány korsó árválkodik az asztalon Olyan gyorsan itták Hogy a hab megragadt az üvegfalon

Hevesen jár a szem Hogy egy-egy párját találja S ha néha visszanéz Válasz a szív kimaradt dobbanása

Talán te is fújod Felettem a füstöt épp Abban az izzadt szobában; Ott kezdődött, s ott a vég

Nincs semmi Csak néhány kósza buborék Szökik a számhoz Ahol épp az utolsó slukk ég

[ellenhatas]

Ésszerűtlen

Csendes a park és gyűlik a felleg és esik az eső és betakar minket

Villan a lámpa és festi a teret és fogja a torkom és úgy lüktet

Nem tudja hol van és érzi a véget és bánja ha látja és hátra se nevet

Árnyékban állva és takarva szemet és hinni reményben és látni hogy elmegy

Bűnbe szorulva és liftem robban és szól a fejemben és dúdolom halkan.

Még szól a fejemben és dúdolom halkan és hinni remélem és boldogan nyugtalan.

[ellenhatas]

Köszöntés

Frissen mosott haj Tiszta lepedő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Napos égbolt Nincsen felhő, Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Szerény mosoly Oly előkelő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Minden esőcsepp S eldobott kő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Rossz kísértetet Megszentelő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Üzenet palackja Tengert átérő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Minden madárka Tavaszban csicsergő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Minden dícséretet Elnyerő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Szívem panaszát Mindig megértő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

Tudtam, minden Várakozást megér Ő Csak Ő, Csak Ő, Csak Ő.

[ellenhatas]

utórengés (válasz)

Emlékszel, mikor együtt kívántuk le a csillagokat az égről? Velem láttál először üstököst Velem vártad először a napot felkelni. Már nem ismerem arcod. De még parázslik nyelvemen Izzadó együttlét. Vénámba kaptam a dózist. Életen végig tartó elvonási tünet Érted.

[ellenhatas]

nem kell elégia - @mezőkövesd, föld órája.

[ellenhatas]

Ajtófélfához szegezett gerinc

Ajtófélfához szegezett gerinc Koponyád csak tenyerem miatt Nem koppan. Hideg ujjaiddal hátamon keringsz Kívánlak, ingeden lévő összes Gombbal.

Csókom csúszik csupasz testeden Minden idegszál, s a bőrünk is Megfeszül. Karolva belém jöttünk ketten S már egyedül vagyunk, lelkünk Egyesül.

Mosolyod feltölt, felébreszt a félhomályban Nem tompul egyetlen érzék, Vagy ösztön Mikor indultunk hagytunk a pohárban A várost bújkálva egymást öleltük Rögtön.

Csípőd kecses vonalába rezgek Arcom alakodba fürösztöm Mi fekszünk, kelnek az érzelmek A cellákból, hisz kinyílt a börtön

Nincs őr, csupán egymást engedjük  Egyre távolabb Kincs őrzőként kerítjük körbe karjainkkal A másikat.

Pihen a kulcs a pulton, csillan Kebleden a holdsugár Az idő lassan elillan, Műszakot vált a gyár.

* Most elválunk, mint füst a számtól Csókot lopok, elsőt Kiszakadok a pirkadó tájból, S lennék zsebedben a kendőd.

s_

[ellenhatas]

[ellenhatas]

Szikrák

Nem vártam mást, csak remegő bal csuklót, nehezen megy nem fog a toll. Elnyel a rengeteg, amit elnyeltem. Marja torkom. Marja torkom nyelved. Édes játékot játszunk. Te vagy az alkony. Vörös égben zölden ragyog a nap két szemed képében. Érzékelem a vonzást, a Hold ma tele. Remegve csontba bele. Beleremegsz a csontomba.

Kalciumot, másnap reggel, ne felejtsd el. Kalcium.

s_

[ellenhatas]

Menta

Puha félhomályba burkolózok, s beléd Még a plafont is paplan fedi Ujjam futja rajtad folytonos körét S közben elfelejtek lélegezni

Egy ajtón léptünk be, karolva belém Mégis messzi sziget ez itt A város morajló betontengerén Füstfelhő lágyan repít.

Állig ellep az endorfin, látod Állam tarkódnak szegezem Nyakam enyhén harapod, Szüntelen csókjaid élvezem.

Óh, ha volna idő, most állna S minden álom pihenni tér Míg remegve lehelek a szádra Érzem, sehova sem sietnél.

Hív a harang, az esti fények Kísérnek helyettem haza. Szüntelen mosoly mögött félek; Egyszer véget ér kettőnk évszaka.

s_

[ellenhatas]

Hirtelen tél

Ágyam öleli végre testemMint üres gyomrom kongásaÚgy szól szívem dobbanásaMert hiányzol onnét.Úgy beleszagolnékA csokor virágba, mit majd először viszek nekedFélmosollyal nyugtázom, édes, mint a parfümödFőleg ha tapadsz a bőrömhöz.Megérkeztem. Hunyt szemem.Már megszereztem, de nemDe nem fog késni sokat a jelen.Várom hogy virágozzék. Virágozzék a télbenSzemtelen kis burjánzó lázadóÚgy jössz, nincs kordon mi megállítHisz időm sincs intézkedni.Ha lenne, sem tennék ellened semmitNincs hó. Nincs fagy. Minden jel arra utalHogy hozz egy hamutálat magaddal, hisz tekinteted szétperzselne.Értelmet nyerve születek újra mint a főnixmadár. A túl oldalon egy teljesen más ember var. Jobb mint az előző. Nedves a gyújtós.Nincs ideje lángra gyúlni. Még.

[ellenhatas]

Neked

Összekarol felettünk a Hold két fele Csupán ennyi köt össze minket. A pohár szélén csurran csended Csókod idézi bennem a bor íze

Ökölbe szorult ujjaim közt nincs Távot tartana remegő tenyered Nem simúl nesztelen hozzá S hiányzik csuklómról bilincs

Kulcsnak tartója egy van; Te Nem bánom a messze távot még Nem kell hogy sürgőn evezzek Lassan sodor feléd a sors vize.

Majdan ölelő tekinteted hevében Megszűnik az is, ami nincs Most várok, hisz tél honol ideát De olvad a tenyérben a fagyott kilincs

s_

[ellenhatas]

estély

Ismerős minden jelenete e pillanatnak Minden érzés ugyanaz Tiszta, mint a forrás száját elhagyó vízben az apró buborék. Egy pillanatra felesküszik, többet úgysem él, mégis volt lehetősége kitörni A körmömet újra, meg újra ugyanabban a válsághelyzetben Magam teremtettem, De már nem bízok saját teremtményemben.

Termett, s eleget érett bennem Leszakítani nem merem, De megtettem Túlkésőn, de megtettem Nem felelsz erre Nem szólsz, csak írsz. Akkor szólsz, ha már írtál Ittál. De nem velem. Itt áll üresen újra jelenem. Amit már valahonnan ismertem. Ugyan az a mozdulat. Ugyan az a hasztalan lendülete kezemnek a semmiért. Felfogom ajándékként, hogy nem láttam A táblán a számot Zárva. Irat. Zárva felirat. Gyűlik üres halmaza kettőnkek. Mivel? Kiverte fejemből a maszlag Szabadulni nincs legalábbis haszna. Út lenne, ha nem volnék ily mihaszna

Megadta. Elvette.

Elvetném, ha nem lenne temetve valami alá, ami majd korruptál. Elkorródált az akarás Túl késő csiszolni Tiporni kellene a gazt, De véded mint a sok hanyatló emléket Magad utálod benne Magam utálom Magamutogató. Mutál a hangom már, de felismered még. Fájó seb a szádon, ha ejted nevem Maradj néma. Kitartok még. Kitartok még, Kitartok még. Ha takar a lepel is a koporsón.

s_

[ellenhatas]

kiáltás

Ne gyere későn. Ne gyere korán. Ostobán tekintek szemeimbe. A törött tükrön Vízszintbe.

Oldalról csapang a zaj a füleimbe Súlytja tudatom. A fejem teteje viszket tőle. Fel a fejjel. Fel a fejjel. Eldőlsz, mint a per-jel Olyan erősen basztál a gombra.

Magomba. Egymagomba ülök. A magtár - üres. Hüvösödik lehelletem Minden kiáltás szótlan van jelen Gyászol. Máshova vágyol, De már túl messzire. Sodródik. Sodródik. Csak elalszik. És nem csinál semmit. Csak bealszik.

Nem alhat el a láng. Gyújtom nem tudom hol hagytam el. Bár gyűjteném be dekkjét, S gyújtanám be. Tele szerelmed fűszerével. Torkom nem marja. Marja már. Csókod nyomán végigjár egy egy ujjbegy. Nem tudom kié. De jó érzés. Hó végi vérzés. Az orrból. A stressz hódol az idegrendszerednek. Pedig nincs miért. Már nincs miért. Kopogjon. A szegen. A kalapács. Végre.

s_