enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

De hova tűnt?

“Már nem szeretlek. Vagyis tisztázzuk a dolgokat imádlak teljes szívemből, hiányzol. Tudom, hogy te maradsz az egyetlen szerelmem, hozzád hasonló már nem lesz… Látod?! Így gondolok rád. Csak ezzel az egésszel az a baj, hogy akit én szeretek az nem te vagy, hanem a a régi éned!”

—

[enazorokmasodik]

“Mivan ha a tökéletes, a legmélyebb szerelem egy bizonyos időnél óránál nem tarthat tovább? Elkell múlnia. Mert így kell lennie. Mert csak. Talán ha tovább tartana elveszne a varázs, és nem maradna más, csak két teljesen kiégett, egykor szerelmes ember marakodása a boldogságért amin már nem tudnak osztozni.”

— @enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Az a bizonyos levél, a vallomás

Leszarom mit mondasz erre, nem érdekel, már nem. De most jutottam el arra a pontra, hogy muszàj leírnom, mert nem bírom tovább magamban tartani. Ha nevetni támad kedved, nevess csak, ha ez boldoggá tesz. Tudod én egyszer szerettelek, úgy tiszta szivből mint soha senkit, és ahogy soha senkit sem fogok. De te, ......... szórakoztál végig.

Nekem kurvára nem volt vicces, mert az életem adtam volna, hogy végre elég legyek. Hogy végre én legyek az az egy. Az egy, akit megbecsülsz, akit szeretsz. Na de nem. Én nem ez a lány vagyok. Nem lehettem, és soha nem is lehetek, amit igazából mostmár nem bánok. Ó pedig ha tudnád. Elfelejtettelek. Másfél évre, míg Tibivel voltam, vagyis próbaltam elnyomni az érzést.

Egy ideig sikerult is. Szerettem őt. De nem úgy mint téged. Mikor azt írtad menjek el egy hónapja, úgy voltam vele, oké... vagy megbánom vagy jó lesz. Hát... úgy bánom mint még soha semmit. Mert én odamentem, és mintha minden onnan folytatódott volna ahol befejeztük......... És én azt éreztem mint akkor régen. Ugyanúgy szerettelek mint akkor régen. Rájöttem, hogy az érzes nem tűnt el sosem, csak elfelejtődött az idővel. Mikor elköszöntünk, én hazáig zokogtam. Hetekig nem tudott velem beszélni a családom, mert ugyanott tartottam mint három évvel ezelőtt. Ugyanott,hogy próbáltalak kitörölni a fejemből, a szívemből. És én tudtam. Tudtam, hogy nemfogsz írni. Számodra mindíg egy nulla voltam, akivel játszhatsz ha épp úgy akarod. Mikor azt mondtad, ha jó lány lennék most nem feküdnék ott veled, és ha te jó fiú lennél, nem hívtál volna, bekussoltam. Pedig el akartam mondani végre. El akartam mondani, ha te hívtál volna, a világ végére elmentem volna utánad. De nem mondtam.. nem volt értelme, ahogy most sincs értelme annak, hogy leírom. Haza jöttem. Egy hetére rá besokaltam, és azthiszem megóvlak attól, hogy mekkora hülyeséget csináltam, ami ha sikerül most ezt nemtudtam volna meg írni. Szánalmas vagyok. Tisztában vagyok vele. Nemkell, hogy sajnálj, nemkell, hogy megszánj. Nemkell semmi tőled. Csak elakartam mondani mindent ami bennem van. Ha nem érdekel nem érdekel, lehet végig sem olvasod. Ha mégis, akkor köszönöm. Köszönöm, hogy az évek alatt legalább ennyire méltattál. Szia

@enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Megkönnyebbülés

Fel sem bírom fogni, hogy végre össze szedtem magam, és minden mindegy alapon, mivel így sem-úgy sem beszélünk, tehát veszíteni valóm nem volt, végre le mertem írni mit érzek iránta már évek óta, és hogy mennyire bánt, hogy sosem voltam elég neki. És most tudja…És és-sel nem kezdünk mondatot. De ha változni nem is változott semmi kettőnk közt, a lelkem most mégis könnyebb.

[enazorokmasodik]

És tudom, hogy telitorokból azt hangoztatom, hogy nincs szüksége az embernek a másik nemre az életben maradáshoz… ez igaz is… az életben maradáshoz nincs szükségem… se férfire se nőre… de az élethez van! Mert hiába dobog a szívem …. ha csak létezem.. és nem élek…. most sem érzem, hogy élek… csak vagyok…

@enazorokmasodik (via enazorokmasodik)

Még mindig

[enazorokmasodik]

Mivan ha a tökéletes, a legmélyebb szerelem egy bizonyos időnél óránál nem tarthat tovább? Elkell múlnia. Mert így kell lennie. Mert csak. Talán ha tovább tartana elveszne a varázs, és nem maradna más, csak két teljesen kiégett, egykor szerelmes ember marakodása a boldogságért amin már nem tudnak osztozni.

@enazorokmasodik (via enazorokmasodik)

Idézet a könyvből amit sosem fogok megírni.

@enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Régen is ugyan ezt csináltad, beetettél és én mindent elhittem, aztán jól pofára estem. Most megint itt vagy, én meg csak úgy iszom a szavaid.

@enazorokmasodik (via enazorokmasodik)

Még mindig

@enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Azt mondtad bánod már, hogy nem engem választottál, de én még itt vagyok, és mégsem engem akarsz.

@enazorokmasodik (via enazorokmasodik)

@enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Az asztronauta

anya a nappaliba hívott, leültetett a kanapéra, és akkor mondta el, amit neki is aznap az orvosok.                                             hogy danival valami nincs rendben, beteg a vére, de még nem tudják pontosan, és vigyázzak rá nagyon.

dani az öcsém, hétéves. űrhajós akar lenni, a súlytalanság miatt, mert manapság gyakran fáradt, véraláfutásokkal ébred, és tudom, hogy éjszaka csinálnak vele valamit, hallom néha a retinák rianásait, műholdak keringenek a szemgolyók egyenlítője fölött, hogy amíg alszik, letapogassák az utolsó szárazföldeket.

beteg a vére, mondja anya, de tegnap láttam egy kórházi papírt, amire egészen más volt írva: akut mieloid leukémia, de előttem erről nem beszélnek. délutánonként lemegyünk a játszótérre, én lököm a hintában,és érzem, hogy napról napra egyre könnyebb, már elég egy kézzel is.

egyre sekélyebbek a lábnyomai a hóban, és egyre korábban sötétedik. mi lesz, ha egyedül indul el haza, és egy hajszálér elpattan az orrában? a kapualjakból a ragadozók – igazán csak tőlük féltem – összegyűlnek a beteg vérre is? a rémálmok szagára?

túl sok a fehérvérsejt, kevés a vörös, de dani azt mondja, ne aggódjak, mert az asztronauták, amikor visszatérnek, bennük is. de nem tudom, lesz-e belül valaki, aki elkezdi pakolni a homokzsákokat az artériák falánál, ha felhorzsolja a térdét, vagy beüti a könyökét. és már mindig sapkát hord, és jobb is nem látni anélkül.

és nem találnak senkit. és én reggel a villamoson úgy nézek végig a tömegen, hogy vajon ki lehetne ideális donor, mert különben már csak legfeljebb egy hónap, és én szó nélkül megölném, ha az kéne, vagy erőszakkal magammal vinném oda, ahol a csontvelő-átültetést végzik.

péntek volt, nem sokkal az ünnepek előtt. délután mentünk volna be hozzá, de reggel felhívták anyát a kórházból. a visszaszámlálásnak vége, az asztronauta felszállt.

idén lenne 18 éves. már hazahozott volna néhány barátnőt, párszor elkéri a kocsit, és egyszer egy kocsmában én védtem volna meg.                             

és a szomszéd fiú, aki augusztusban költözött ide, mert most lett nagykorú, ez az első albérlete, sosem fogja érteni, mit akarok tőle. miért néztem rá úgy a postaládáknál, miért fogtam vele olyan gyengén kezet, miért túrtam bele a hajába, miért csöngettem be kötszerekkel, amikor hallottam, hogy eltört egy poharat…

                                valószínűleg melegnek gondol vagy pszichopatának, pedig csak ugyanabban az évben született. pedig csak túlságosan hasonlít az öcsémre.

[enazorokmasodik]

Az.

Miért van több joguk attól hogy felnőttek? Ők miért üthetnek, kiabálhatnak, mondhatják meg hogy mit tegyünk?? Miben jobbak mint mi? SEMMIBEN, sőt.. tönkre tesznek minket is a problémáikkal, de miért? kinek jó ez? Milyen okból mondják nekünk hogy nem érünk semmit, és hogy nem lesz belőlünk senki?! Belőlük mi lett? Sok alkoholista, igazságtalan, undorító, ordibáló, becsületlen barom..

[enazorokmasodik]

Bizonytalanság...

Szeretem, de akkor miért gondolok másra?

@enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Merengés

Sokat gondolkodom a jövőnkön. Azon, hogy vajon mi lesz majd velünk, hogy, hogy alakulnak majd a dolgaink. Nem tagadom, elképzeltem már veled az egész életemet. Kezdetben az összeköltözésünket. Már most imádom a tudatát, hogy ha megvalósul, 0-24-ben láthatlak. Na meg minden nap veled aludhatok majd. Nem beszélve arról, hogy vagy te vársz majd rám otthon, vagy én rád. Aztán ott lenne az esküvő. Nem lenne nagy felhajtás, a család és a barátok. Te pedig ott állnál öltönyben, eszméletlen elegánsan, én pedig imádnám. A nászéjszakát már megbeszéltük, végigdugjuk. Mi mást is csinálhatnánk egy nászéjszakán? És jönnének a gyerekek. Először egy fiú, aztán egy lány, hogy a fiú meg tudja védeni a húgát a seggfej fiúktól. A fiú, úgy, mint az apja, imádna motorozni vagy épp pecázni. Egy szép, nagy kertes házban laknánk valami nyugodt helyen. Lenne egy nagy garázs, hogy elférjenek a motorok. Az életünk teljes lenne és szépen haladna előre. Felnevelnénk a gyerekeket és, amikor kirepülnek ismét élveznénk kettesben az életet. Idővel megöregednénk, de az érzéseink olyan erősek maradnának, mint, amilyenek most is. Mert egy igaz szerelmen nem fog az idő vasfoga.

[enazorokmasodik]

Pózoltok a tükörben, mell ki, has be. Picsátok van de a lelketek sehol.

@enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Szereted, nemtudod mit szeretsz benne, de érzed, érzed, hogy ezen túl mostmár szükséged van rá, kell neked, mert ő volt a támaszod, az egyetlen aki át tudott segíteni a nehéz időkön, enyhíteni a bajokon, csillapítani a fájdalmad. Mint afféle gyógyszer, függsz tőle. Függő lettél!

@enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Mikor abba szeretsz bele, hogy mennyire hülye...... ♡

@enazorokmasodik

[enazorokmasodik]

Annak az idegennek, akit szerettem

Mikor megláttalak, leperegett előttem minden, amit együtt éltünk át. Az a sok jó, és rossz (ahogy te mondanád). Míg te elsétáltál előttem, azon golndolkodtam mit is rontottam el. Aztán a sok ember közt elvegyültél, és rájöttem, én nem is ronottam el semmit. Te voltál az, aki ennek véget vetett, mert nem bírta elviselni hogy szerettem. Nem bánok semmit amit neked mondtam, vagy veled tettem. Látod, már nem is vagy olyan fontos hisz kisbetűvel írok rólad. Ugyanakkor sokat gondolok rád, ahogy most is. Most is rólad írok. De tudom, mi már nem leszünk soha “úgy”. Csak idegenek, közös múlttal.

[enazorokmasodik]

Ne tőlem félj. Nem kell. Nem én fogok bosszút állni rajtad, hanem az élet.

@enazorokmasodik