enef - Tumblr blog

[enef]

2018_09_17_11_15_28.jpg // ipari műemlék // Verőce, vasútállomás // úgy látszik nem csak nekem tetszik, mert még senki nem vitte el... akit megkérdeztem, mindenki azt felelte, hogy ez mindig itt volt... és ugyanígy nézett ki ... óh, az a logó!!

[enef]

1968.08.21. // Prága  /// Soha nem felejthető a szégyen...

Josef Koudelka: Invasion Prague 1968 ///  https://www.goodreads.com/book/show/3311530-josef-koudelka

[enef]

Fosszília, 1983. 04. 09. // A NAGY DOB, papír, színes ceruza // 120x97 mm

[enef]

In memoriam Fajó János (1937–2018)  //  R.I.P.  // A legnagyobbak közül való ... volt!

[enef]

2018_06_24_11_59_18.jpg // hibiszkuszcserje // Verőce

[enef]

Levelek M. asszonyhoz  \\  #002, #004, #005, #006

[enef]

Fosszília, 2009. április // Róma, Via delle Carrozze

[enef]

Még 2014 előtt Fazekas István, Gera Mihály (1931–2014) inspirációjára készítette a Madárlátta Budapest sorozat fényképeit (és készíti azóta is, mintegy hommage-ként volt tanárára emlékezve). Az volt Gera úr terve, hogy könyvet készítünk majd. A fotográfiákhoz 2014. május 7-ig írt szövegek – a képekkel együtt – az én gépemen landoltak... és várnak. // 2016-ban Fazekas úr a sorozatból húsz fotót kiállított a Mai Manó kistermében, a kiállítás megnyitására engem kért fel. // Egy-két hónapja – valamit keresve – szemem elé kerültek a fényképek valamint az írások. Végül egy csendes estén elkészítettem néhány oldalt, nem könyv- hanem egy fiktív magazin/folyóirat tervezeteként.

Itt lehet belenézni: https://issuu.com/enef/docs/___focus_mag

[enef]

LUBALIn_100.2 // Hommage à HL // fontok: Fenice by Aldo Novarese (1977), BFKraken by Béla Frank (2018)

[enef]

LUBALIN_100 //  1918. március 17-én New Yorkban született Herb Lubalin, a 20. század egyik legnagyobb tipográfusa. A 70-es évek elején az ITC (International Typeface Corporation) az egyre inkább tért hódító fényszedés (phototypesetting) „kiszolgálására” betűtípusok sokaságát hozta forgalomba. Az új – expresszív – fontok bemutatására (és reklámozására) 1973-ban megjelentette a U&lc (Upper & lowercase) magazint, amelynek haláláig (1981. május 24.) Lubalin volt a szerkesztője és tipo-grafikai tervezője. Az egyszerű újságpapírra nyomtatott, negyedévenként megjelenő magazin energikus, meglepő, sokszor „drámai” layoutja rövid idő alatt nemcsak a tipográfusok-grafikusok kedvence – és inspirációs forrása – lett, hanem a hirdető cégeknek is vizuális példaként szolgált – hiszen az egész az ITC promóciós kiadványa volt…

Az egyik kedvenc Lubalinom a Reader’s Digest kiadó részére 1980-ban készített családok logója. Tiszta tipográfia :-)

A nyolcvanas évek elején a Graphis-ban talált „előfizetési” megrendelőt (ingyenes volt!) kitöltve elküldtem az ITC címére, és éveken keresztül kézhez is kaptam – igaz, nem a lakáscímemre küldettem (nem szerettem volna pl., ha begyűrik a postaládába), hanem az Új Tükör kulturális hetilap szerkesztőségi címére, mert akkor éppen ott dolgoztam. Ily módon „hivatalos” küldemény lett, és miután nem tartalmazott sem tiltott, sem tűrt, sem támogatott anyagot, így alig néhány példány tűnt csak el (nem érkezett meg). [Off: az viszont rendre előfordult, hogy ha az U&lc hirdetésben megjelent új filctollkészletet vagy egyéb grafikai eszközt megrendeltem, azt rendre kilopták a küldeményből. Hihetetlen módon preparálták a csomagot, csak figyelmes átvizsgálás után lehetett rájönni, hogy valakik felbontották. Amikor egy alkalommal telefonon reklamáltam a postán, azt a választ kaptam, hogy a küldemény Románián (!) keresztül jön, ezért a Magyar Posta nem tehet semmit. :-)) Kis magyar pornográfia © EP]

Még Lubalinról:

http://lubalin100.com/ (ezt feltétlenül nézegessétek, sokszor – nagyon jóóóó!)

http://logolog.co/herb-lubalin/

http://www.historygraphicdesign.com/the-age-of-information/the-new-york-school/681-herb-lubalin

[enef]

2018.04.11. A költészet napja // Faragó Kálmán: Gyöngyök, 2008 // a fotót 2006-ban készítettem Tivoliban, a Villa d’Este kertjében // font: ITC Charter by Matthew Carter

[enef]

2018_04_02.jpg // slab-stencil // Budapest (Újpest)

[enef]

2018. HÚSVÉT // Egry József (1883–1951): Krisztus a pribékek között  // pasztell, tempera, papír, 53x49,5 cm  (Magyar Nemzeti Galéria)

„(…) Jézus továbbra is király, akkor is, amikor nem akarják, hogy szabadon bocsássák, hanem a keresztre feszítését kérik, annál hangosabban minél kevésbé van igazuk. És király akkor is, amikor a katonák kifigurázzák az Ő királyi méltóságát. Tudja, hogy igazából nem tudják, mit tesznek, és megmarad a szeretet uralmában. Király, akinek minden hatalma megvan, és mégsem tesz semmit. Egy gondolat, egy tekintet elég volna és összerogynának ezek a katonák és Ő mégis csak áll békésen. Átéli a gonoszságot, hogy szeretetével belülről fegyverezze le, alakítsa át, hogy igazi békét hozzon, ne erőltetett hatalmon alapuló uralmat. ”  //  Részlet Fejérdy Áron atya virágvasárnapi prédikációjából  // Verőce, 2018. 03. 18.

[enef]

2018_03_22.jpg // ittatavasz // Verőce

[enef]

B_A_C_H variációk 5x5 pixelre _01 & _02  // 2018 // digitális nyomat, 32x32 cm  //   Ornamentika: Dalliance Flourishes (Frank Heine/emigre, 2000)

[enef]

mefe_variációk 1&2  // 2018 //  32x32 cm

[enef]

Hommage à Tótfalusi Kis Miklós, 2018  //  In memoriam Jack Werner Stauffacher (1920–2017)

Amikor JWS megtudta, hogy a Janson betűtípust igazából Tótfalusi Kis Miklós tervezte, az általa 1936-ban alapított Greenwood Press kiadó hivatalos betűtípusává tette. Felvette a kapcsolatot Haiman Györggyel, támogatta a Tótfalusiról írott könyvének amerikai kiadását, valóságos „szerelmese” lett TKM-nek és rajta keresztül a magyaroknak. 1985-ben a Tótfalusi által nyomtatott Biblia 300. évfordulója alkalmából Debrecenben rendezett megemlékezésre rajongó hangú – levélben elküldött – beszédben méltatta Tótfalusi zsenijét.

2010-ben kiadtam a TKM/tipoirka folyóirat 1. számát (https://issuu.com/enef/docs/tkm_2010_01_bodoni), a következő számot Tótfalusiról terveztem (volna), felvettem a kapcsolatot Stauffacherral – ám mindenféle (anyagi és egyéb) dolgok megakadályoztak abban, hogy folytassam a tipoirka kiadását. Előrelátó voltam, mert azt írtam, hogy megjelenik: időnként :-)

2017. november 16-án, 96 éves korában Jack Werner Stauffacher csendben meghalt. R.I.P.

https://www.domusweb.it/en/design/2017/12/04/Jack%20Stauffacher,%20a%20typographer%20and%20printer%20who%20mixed%20classicism%20and%20the%20avant-garde.html

https://www.aiga.org/medalist-jackstauffacher

https://www.pinterest.com/wayneford/designers-jack-stauffacher/