enikoelekes - Tumblr blog

[enikoelekes]

Miért jók és mire valók a célok? Segít elkerülni a kiégést, a fàsultsàgot.

Akàrmilyen apró cél kitűzésével, izgalmat vihetsz a könnyen monotonnà vàló hétköznapokba.

Bàrmit elhatàrozhatsz, ami miatt nagyobb örömmel kezded el a munkàt, ami ösztönöz, és lappangó képességeid előhívàsàra késztet.

Még egy izgi, szívesen végzett munka is nyűggé tud vàlni, ha tudod, hogy kötelező, és a megélhetésed múlik rajta.

Gyerekként is az motivàlt, hogy te nyerd meg a römi partyt, te fusd le leghamarabb az iskolakört, vagy hogy minél ügyesebben dobj/rúgj kapura.

Jàtékossà téve az életet, plusz érdekes, könnyed "feladatot" adva magadnak, egyúttal nagyobb értelmet, szeretetet vihetsz az életed perceibe, óràiba, napjaiba, éveibe.

Kihívàsokkal élve kialakítasz egy àllandó fejlődési folyamatot.

Ez segít többé vàlni, és még több önbecsülését szerezni!

Törj ki a rutin falai mögül, élvezz mindent, még azt is, amit nem feltétlenül könnyű.

���

[enikoelekes]

Imádom azt, hogy bármikor ültethetek, hogy saját kertem magvetője lehetek. Hogy szabadon dönthetek arról, mikor és milyen magot rejtek földembe, hogy a vágyott dolog csírázzon ki belőle. Szeretem, úgy öntözni növekvő növényem, ahogy a legjobbnak találom, ahogy a leginkább a javát szolgálom.

Virágaim gondolattal éltetem és ápolom, Éppen ezért, csak a legszebbeket választom. Megjelenő félelmem, rögtön elhagyom, Gyomnövényekre én bizony nem vágyom.

Rózsáim külsejét bármikor vállalom, Másokat a tüskék miatt sosem vádolom. Örülök, hogy termésem mutatja szándékom, Hogy mindig azt kapom, amire időmet áldozom.

Minden gondolatom a magokat öntözi, Így kertem állapota, az elmémet tükrözi. /E.E./

[enikoelekes]

Annak a gondolata, hogy kilépünk egy olyan helyzetből, amit jól ismerünk, ahol otthonosan mozgunk, először ellenállást válthat ki belőlünk. Sokszor rémképek, kétségek támadják meg elménket arról, mennyi nehézség vár ránk, és milyen göröngyös lesz az előttünk álló út. De maradni sokkal veszélyesebb, mint az eluralkodott félelmek gyártotta valótlan képzetek. Gödörben várni, hogy majd jobb lesz, sokkal ártalmasabb, mint az a változás, amit akkor tapasztalnánk, ha végre kimásznánk belőle. Tétlenül állni, és mindeközben tudni, hogy nem ott vagyunk, ahol lennünk kéne, felőröl bennünket. Úgy élni, hogy a jelenlegi körülmények, a munkahely vagy párkapcsolat már nem szolgál tovább, megfoszt minket attól, hogy szárnyaljunk. Hiszen nincs már benne semmi, ami előre vinne. Viszont amíg tűrünk, a magaslatok megtapasztalása helyett, szárnyak nélkül toporgunk egyhelyben.

Belevágni egy olyan dologba, aminek elérése első ránézésre hosszú tűnik, komoly elhatározást igényel. De az első lépés megtétele önbizalommal tölt el, az aggodalmas gondolatokon való felülemelkedés pedig hitet ad.

Az élet nem másokról szól. Nem arról szól, hogy a másiknak legyen jó. Az ő hogyléte hozzá tartozik, azzal neki kell megdolgoznia, neki kell megértenie a lényeget. (Anélkül, hogy mi megalkudnánk, és az áldozat szerepében tetszelegnénk.)

De mi is a lényeg? Az, hogy ott legbelül rendben legyünk. Az, hogy tudjunk mosolyogni, szeretni, és tükörbe nézni. Saját magunk számára méltó életet élni. /E.E./

[enikoelekes]

Mindennapi tetteink, azok az építőkockák, amelyekkel saját várunkat építjük. A várépítést, ahogy minden ügyes mesterember tenné, először alapozással kezdjük… Tervet készítünk. Fizikai formába öntjük mindazt, ami előtte csak képzeletben, vagy gondolatban létezett. Meghatározzuk a vár méretét, kiválasztjuk az alapanyagokat, megtervezzük az építés módját és menetét. A kockák nap-nap után kerülnek egymásra, szívesen tesszük őket a megfelelő helyre, vágyott álmunk elérésétől vezérelve.   Sokan mégis értelmetlenül, össze-vissza pakolják értékes kockáikat, közben azon csodálkoznak, miért nem élnek már egy olyan szép várban, amilyenben szeretnének. Akár tudatos tervek alapján illesztjük egymásra őket, akár nem, a tettek kockái végeredményben mindig alkotnak valamit. Vagy egy lepukkant viskót, amiben nem tudjuk jól érezni magunkat, vagy egy olyan kastélyt, amit legjobb képességeink alapján tettük komfortossá. A lakó azáltal, hogy mindennapjaiban átgondoltan cselekszik, önmagához méltó munkát végez, végül élvezni fogja kitartó munkájának eredményét. A befektetett energia, amivel alkotó tevékenységét végezte, megtérül egy olyan jövőkép formájában, amire mindig is vágyott. Légy te is életed boldog alakítója, palotád építőmestere!

[enikoelekes]

Csodálatosak vagyunk. Egy templomban lakunk. Egy nagyon precízen működő szépséges testben. Ő minden pillanatban minket szolgál, a legegészségesebb állapotunkra törekszik. Gyógyít, helyre állít, védelmet nyújt. Gondoskodik rólunk akkor is, ha nem kérjük őt erre, hiszen ő csakis értünk van. Feltétel nélkül. Te is képes vagy ilyen feltétel nélküli szeretetre? Te is igyekszel a lehető legjobbat nyújtani számára? Ápolod-e őt, támogatod-e a soha meg nem szűnő segítő munkáját? Úgy táplálod-e őt, hogy a lehető legtöbb energiához jusson, amikor érted dolgozik? Próbálod-e olyan tápanyagokkal ellátni, amire valóban szüksége van ahhoz, hogy mindig egészségben tartson téged? Kap-e elég lehetőséget arra, hogy megfelelően használja azokat a szerveit, izmait, képességeit, amelyek azért vannak, hogy minél többet tudj magadból, és a külvilágból megtapasztalni? Megadod-e a lehetőséget a tüdődnek, hogy teljes kapacitással működjön, hogy mindenhova eljuttassa azt az oxigént, amitől érzed, hogy igazán élsz? Életed részévé vált-e a mozgás, amivel elő hívod a benned lévő erőt? Azt az erőt, ami bebizonyítja, hogy bármire képes vagy? Teremtesz-e alkalmat arra, hogy minden testrészedben lüktessen a vér, hogy elárasszon téged a boldogság hormon, és átjárjon az érzés, hogy legyőzhetetlen vagy? Amikor így teszünk nem csak a fizikailag, hanem mentálisan és lelkileg is jobban kiteljesedhetünk. Emlékszel még milyen hálás tested, amikor megkapja a törődést? Ő szeret téged,és te őt ?

[enikoelekes]

Mi az , amit megengedhetek magamnak, és mi az amit nem? Vagy talán úgy is fel lehetne tenni a kérdést, hogy mi az amire érdemesnek tartom magam, és mi az, amire nem. A nem engedhetem meg magamnak mondatot, én leginkább úgy értelmezem , hogy nem szeretem magam annyira , hogy megengedjem magamnak. Az önszeretet hiánya kis dolgokat enged meg élvezni az életben, a meglévő szeretet pedig, korlátok nélkül engedi be a bőség megannyi megnyilvánulási formáját. Amint elkezdjük magunkat jobban értékelni (függetlenül az elért eredményeinktől), és elkezdjük egyre jobban szeretni magunkat, annál inkább válik kézenfekvővé, hogy mindaz, amire vágyunk, az jár nekünk, bőség az, amit érdemlünk. Biztosak lehetünk benne, hogy az életünket nem SZŰKségben kell leélnünk. Energiát fektetünk abba, hogy átgondoljuk, hol húzzuk beljebb a nadrágszíjat, mit vonjunk meg magunktól, hogyan redukáljuk le az igényeinket, mindezt azért, hogy egy szűkösebb valóságot teremtsünk magunknak. Ezeket az örökösen felbukkanó, megoldásnak tűnő eszmefuttatásokat ahelyett, hogy tovább írnánk a fejünkben, megpróbálhatjuk már a megjelenésükkor az ellenkezőjére fordítani. Hálával, boldogan a vágyunkra figyelve máris átjárhat a jólét érzése. Gondolataink átalakítását egy másik minőségű érzelem követi. A pozitív érzést pedig egy jobb minőségű élet.

Akkor, amikor megszületik a megértés…..a csoda nem érdemel kevesebbet a csodánál. /E.E./

[enikoelekes]

Álruhás Áldás… Talán már ismerős valahonnan ez a kifejezés.. Olyan felismerések alkalmával találkozhattál vele, amikor sikerült megérteni egy látszólag balul elsült helyzetnek, egy eleinte negatívnak tűnő eseménynek a valódi, rejtett értelmét. Amikor csak utólag sikerült megérteni micsoda áldásban van részed egy lekésett repülőjárat, egy visszautasított kérelem, vagy éppen egy közúti baleset által. Ez az álruha sokszor nagyon jól leplezi a helyzet áldásos mivoltát, így egyesetleges önsajnálat közepette előfordulhat, hogy nem nézünk a dolgok mélyére. Elfelejtjük megvizsgálni, hogy az a bizonyos meg nem történt, vagy éppen nem az elképzelésünknek megfelelően történt élethelyzet volt az, ami pozitív irányba terelte az életünket. „Lehetséges”, hogy ez is megint engem szolgált? „Lehetséges”, hogy ettől lettem több, ez indított el a fejlődés útján, ettől a pofontól sikerült észhez térnem? Rajtunk múlik, hogy jól értelmezzük e az összefüggéseket, észrevesszük-e a pozitív következményeit az elsőre negatívnak ítélt eseményeknek. /E.E./

[enikoelekes]

Te mikor dicsérted meg magad utoljára? Mikor méláztál el mindazon, amit eddig tettél, s mindazon amit eddig elértél. Hogy milyen komoly munka van az út mögött, ami idáig vezetett. Veregetted-e már meg válladat, akár csak azért, amiért nap mint nap helytállsz az életben, ami valljuk be nem is olyan egyszerű . Mégis miért csak ritkán szólunk szépen magunkhoz? Vajon miért nem természetes kigondolni, sőt kimondani azt, hogy ügyes vagyok, büszke vagyok magamra? Vajon miért nem az elismerő szavak váltak automatikussá a „jaj de hülye vagyok” mondat helyett. Sokan saját maguk és mások bírálójává váltak, negatív jelzők és megítélések gyártójává. Levéve ezt a látszólag magasztos bírói szerepet és felvéve egy olyat, ami nem a folytonos felcímkézést, hanem a szeretetből fakadó rálátást képviseli, sikerülhet magunkra és másokra is jóval nagyobb megbecsüléssel gondolni.

[enikoelekes]

Hétfő van. A hét első napja, ami magával hozhatja a megszokott rohanást, pörgést és rutint, de elhozhatja azt a kezdetet is, amikor felgyorsult világunk felszínességéből kilépve, figyelmünket a látszatra apróbb, de annál fontosabb dolgok felé fordítjuk. Hihetetlen kellemes őszi nap a mai, tele itt- ott szépségekkel, apró csodákkal, amik mellett érdemes legalább egy pillanatra megállni, gyönyörködni abban a sok jóban, ami minket körülvesz. A természetben minden tökéletes összhangban és magától értetődően működik, pont olyan rendben, ahogyan a dolgok mi életünkben. Talán elsőre ezt nehéz elfogadni, pedig mennyire igaz. Csak hagynunk kéne elcsendesedni a zajokat, nem engedni a tévé, a zenelejátszó, vagy partik állandó kísértésének, amelyek zsongása mellett nem tudjuk meghallani belső hangunkat. Pedig csak segíteni szeretne, és akár még fel is ébresztene. Felébresztene azokból illúziókból, amelyeket feleslegesen kergetünk. Ha végre szóhoz juthatna, időben szólna, melyek azok a kapcsolatok, élethelyzetek, törekvések, amik nem minket szolgálnak, így elkerülve azt, hogy később keményebb betegségek nyelvén kelljen riadót fújnia. Szép világunkat bárcsak látnánk, és nemcsak néznénk, belső világunk rejtelmeiben bárcsak néha elmerülnénk.

[enikoelekes]

Folyamatosan keretek közé zárjuk be magunkat, olyan keretek közé, amelyek legtöbbször csak a mi fejünkben léteznek, amit mi hoztunk létre, és amiben mi hiszünk. A valósághoz ezeknek legtöbbször vajmi kevés közük van. Keretek, korlátok, falak, mindegy hogy minek nevezzük őket, de egyszer biztos, hogy arra szolgálnak, hogy visszatartsanak az előrehaladásban és elérjék, hogy abban a bizonyos "langyos" komfortzónában maradjunk. Ezzel nagyszerű lehetőséget adva annak, hogy kihúzzuk magunkat a felelősség alól. Hiszen hogy lenne már párom, amíg kövér vagyok? Hogy lenne már jól fizető állásom, amíg nincs meg doktorim? Szentül hisszük, hogy a körülmények nehézségei, vagy a felállított feltételek az okai annak, amiért még nem lehet a miénk az, amit szeretnénk. Elkezdjük vágyaink tárgyának megvalósulását feltételekhez kötni, mi az, aminek a birtokában van csak esélyünk elindulni. Szerintem azt az energiát, amit arra fecsérlünk, hogy kitaláljuk miért lehetetlen a tervünk vagy a vágyunk, átfordítva arra az elgondolásra, hogy miért lehetséges, beindítjuk az előrehaladásunk folyamatát. Ha tényleg szeretnénk valamit, ne tápláljuk tovább a korlátozó gondolatokat, engedjük meg végre, hogy szabadok legyünk, ne pedig saját börtönünk mártír lakói.

[enikoelekes]

EVERNESS-Utak a világba, amelyben élni szeretnél.

Ebből a számomra is álomvilágból, nagyon szerencsésen kaphattam 3 és fél napot. Az ott lévőkkel újra pici gyerekek lehettünk, nagyokat nevettünk, természetben aludtunk, szerettük a FÖLDet, homokon, kavicson, füvön járhattunk. Az Indián nyáron örültünk a nap TÜZének, a Balaton VÍZének, és persze a LEVEGŐnek, a fel- fel erősödő szellőnek. Már ez a kis szabadság, gondtalanság adott a lelkünk nyugodtságához egy jó kis adagot, de emellett még, olyan sok barátságos, jószívű ember életéből, személyiségéből kaptunk egy szeletet , ami által automatikusan mi is jobbá váltunk. Kaptunk az önzetlen segíteni és adni akarásból, kaptunk azokból az erős, teljes szívből jövő, hosszasan elidéző és egész lényünket átható ölelésekből. Várom már azt, amikor ezek a tiszta pillanatok és mély érzésű ölelések nem csak egy elvonulás vagy workshop alkalmával valósulnának meg, hanem mindennapi életünk részévé válnak. Nap közben egymást érték fantasztikus, szemünket felnyitogató előadások a félelemről, tudatos teremtésről, táplálkozásról, önMAGunkról és még sorolhatnám. Boldog vagyok, hogy szellemileg és lelkileg megint több lehetek. Annyit tudok nektek nyújtani, mint ami bennem van, ezért folyamatosan töltekezem, hogy kifelé is a legtöbbet adhassam! Szeretés

[enikoelekes]

Képes vagy kivárni, hogy beérjen a gyümölcs?

Istenem az milyen édes is tud lenni. Amikor a munkád gyümölcse beérik, és büszkén letudod szüretelni. Amikor van benne és mögötte tartalom, befektetett energia. Amikor véghez vitted elejétől kezdve a folyamatot, egy olyan kihívásokkal teli úton, ami fokozatosan hozzád adott valamit. Türelmet, kitartást, áldozat vállalást, bölcsességet. Micsoda öröm, amikor látod az eredményét egy olyan dolognak, aminek a megvalósulásához 100% os felellőséget vállaltál, és nem másnak adtad ki, vagy mástól vártad el, hogy azonnal az asztalodra tegye. Hiszen akkor már a tapasztalás, és az érdem is őt illetné, te pedig keserédesen haraphatnál bele egy olyan gyümölcsbe, aminek sosem lesz olyan az íze, mint egy olyanak, amit te nevelgettél, amivel te törődtél, és amire végig oda figyeltél. Kivárni, de nem vegetálni, átélni és nem túlélni, befektetni és nem csak más erőforrásaiból építkezni, cselekedni és nem a követelőzni, sokszor a legnagyobb boldogságot adja. Hiszen ahogy már jól megtanultátok abból a rég lerágott idézetből, hogy „A boldogság nem egy állomás, hanem maga az út. „ ;)

�d

[enikoelekes]

Harc az álmokért?

Fight for your dreams ? Harcolj az álmaidért? Tessék? Mit kéne tennem? Vértezzem fel magam harci eszközökkel és küzdjek? Elgondolkoztatok már valaha azon, hogyha valóban van egy álmotok, ami ténylegesen fontos nektek és természetesen nem a társadalom elvárásai miatt tűztetek ki célul, akkor az ott motoszkál a zsigereidben? Akkor az álmotok teljes összhangban van a belső valótokkal, és minden egyes az álom megvalósulásáért folytatott cselekedet, elmélkedés vagy akárcsak egy gondolat boldogsággal tölt el? Amikor érzed, hogy igen igen, ez az én utam, jó irányba halad az életem, mert felpezsdülök, boldog vagyok, ha erről beszélek. Ihletek százai bombázzák az elmédet, emberek tucatjai bukkannak elő a semmiből, hogy pont abban a pillanatban mondjanak ki egy szót, vagy adjanak egy mankót, ami ahhoz kell, hogy előrébb lendítsék a folyamatot. Minden kezd összeállni, csak úgy érkeznek az egymásba illeszkedő puzzle darabkák, te pedig nem győzöl rácsodálkozni, hogy milyen meglepő módon jönnek az életedbe a hiányzó információk, amelyek birtokában egyre és egyre feljebb léphetsz az álmaid felé vezető úton. Tudod, hogy mitől mehet így ez a dolog? Attól, ha pontosan tudod, mi az, amit elszeretnél érni, belül valóságos örömmámor jár át ha rágondolsz, és a legfontosabb, hogy ezért mindennap teszel valamit. De nem kell küzdeni! A harc és a küzdelem nekem valamilyen fájdalommal, mások bántásával és a dolgok helyes áramlásával ellentétes irányt jelent. De a TETT erő, a TETT energia, csak úgy pulzál bennünk, a helyes irányba mozdít minket, pozitív dolgokat generál. Ha igaz az álmod, akkor minden érte tett cselekedet, boldogsággal tölt el, felpezsdít. Ez nem lehet küzdelem, ez csakis az élettel való, egységben történő áramlás lehet.

[enikoelekes]

BEMUTATKOZÁS

A teljességre, az élet több aspektusában történő maximális kiteljesedésre való törekvés hatja át az életem már fiatal korom óta. Belső késztetést érzek arra, hogy a legtöbbet tudjam kihozni magamból mind fizikai mind szellemi és spirituális síkon.    A folyamatos fejlődés és a tudásanyag bővítése, ami az egészséges életmód megteremtéséről és kiegyensúlyozott életvitelről szól, mindig is fontos mozgatórugója volt az életemnek.

A célom az, hogy az eddig megszerzett tapasztalatokat másokkal is megosszam és segítsek megtalálni az összhangot magunkkal és ezáltal a körülöttünk lévő világgal. Munkásságom által szeretném, hogy minél többen felismerjék belső énünk szüntelen ápolásának fontosságát, a külsőségek, a szépségápolás vagy az alakformálás mellett. Ahogyan a testünk ápolásával és egészséges táplálkozással is képesek vagyunk pozitív lelki fejlődést elindítani, ugyanúgy működik a dolog fordítva is. Ha belül rendet teszünk és megtaláljuk a problémánk okát, (amin hajlandóak vagyunk változtatni) a manifesztálódott testi tünetek szintén eltűnhetnek, a gyógyulás útjára léptünk!

Felfigyeltem arra, hogy mostanában az emberekben van egy egyfajta görcsösség, állandó feszültség. Minden apró dolog aggodalmat, félelmet vált ki bennük. Tudom, hogy az élet tele van olyan tanításokkal, leckékkel, amik gyakran nehéznek bizonyulnak, mégsem hiszem, hogy ezen az úton, amit életnek hívunk, állandó feszültséggel kéne végig haladnunk.

Légy könnyed, légy könnyebb! Mottóm is erre utal, hogy az élet adta eseményekkel és kihívásokkal működjünk együtt, tagadás, ellenkezés helyett pedig legyen meg egy egyfajta elfogadás, ezzel elérve az események gördülékenyebb, pozitívabb alakulását.