evaporatingbreath-blog - Tumblr blog

[evaporatingbreath-blog]

Ő

Megtaláltam Őt. Sohasem gondoltam volna, hogy képes leszek újra szeretni, hogy képes leszek újra az életemet adni.

Aztán jött Ő. Megmutatta nekem, hogy a szerelem nem csak ilyen. Megmutatta, hogy lehet ennél is jobban szeretni, hogy lehet nem csak sírni, hanem nevetni.

Régóta nem voltam boldog. Régóta nem vártam, csak elfogadva álltam. Régóta éltem csak a pusztulásban. Régóta hittem azt, hogy ami van az minden rendben és már nincs szeretet bennem.

Megtaláltam Őt, szinte hihetetlen. Többé nincsen más, csak egyetlen vágyam.

Csak az, hogy Őt boldognak lássam.

[evaporatingbreath-blog]

Megfertőzted a szívem, a lelkem. Mondd hová lettem?

@evaporatingbreath

[evaporatingbreath-blog]

Már senki sem tud segíteni... 

Mint, amikor leugrasz egy repülőgépről, minden biztosíték nélkül.

Mások utánad ugranak, próbálnak megmenteni, akarnak adni egy ejtőernyőt, meg akarnak fogni, meg akarnak menteni önmagadtól, de te még csak észre sem veszed őket, nem akarsz róluk tudomást venni.

Csak zuhansz. 

Itt ragadtam a fájdalmas múltban, és egyben a gyötrelmes valóságban. 

Fáj a lélegzet, fájnak az emlékek, fáj a jelen, az életem visszafordíthatatlan pusztulása.

Még nem érsz földet, még nem érhetsz földet, mert a remény meg-meg csillan. Ott lebeg a szemed előtt, és kihívóan kacsint rád, bízz bennem.

Újra taszítanak rajtad egyet, és a remény tovaszáll. Csak nézel, hova tűnt az imént feltörekvő életvágy.

Valaki nyújtja feléd a kezét, és te elképzelhetetlen késztetést érzel arra, hogy, belekapaszkodj, próbálkozol, kapálózol, de nem éred el. Talán ő sem akarja igazán.

Földet érsz, a levegő a tüdődbe szorul, arcodon folyik le a könnyed. Azt hitted könnyebb lesz, de a fájdalom csak még őrjítőbb lett.

[evaporatingbreath-blog]

Képzelődés

Érdekes dolog ez a képzelődés. Mindig elalvás előtt nyer teret gondolataimban. De manapság van, hogy még ébren is álmodozom. Gyakran képes vagyok órákat tölteni a saját álomvilágomban. Ahogyan elképzelem, hogy itt fekszik mellettem, hogy a mellkasára hajtom a fejem és csak hallgatom csendes szuszogását. Órákat tudok eltölteni ezzel az álomképpel a fejemben. Olyan megnyugtató. Van, hogy azt képzelem, amikor megismerjük egymást. Gyakran annyit gondolok rá, hogy már egészen valóságosnak érzem, elhiszem, hogy ez megtörtént, elhiszem, hogy már ismerem. Mindig egy kicsit másképp történik minden, hiszen hogyan is lehetne izgalmas ha mindig ugyanaz történne.

Órákkal később elnyel a sötétség, vagy újra visszatérek ide a kiábrándító valóságba.

[evaporatingbreath-blog]

Érzelmek

Tudod annyit gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnálak boldoggá tenni..

Úgy, ha továbbra is törődöm veled, mert kurvára fontos vagy nekem és tudom én is neked, talán fontosabb, mint Te nekem..

Vagy úgy, hogy megbántalak annyira, hogy soha többé ne akarj látni engem, hogy ne szeress többé, mert én nem lehetek a tied.. most nem.. talán, talán máskor..

De aztán mindig rájövök, hogy erre nem lennék képes, mert önző vagyok, mert akarlak, de mégsem, mert szeretlek, de mégsem...

[evaporatingbreath-blog]

Az, hogy össze vagyok zavarodva enyhe kifejezés arra, amit jelenleg érzek.

[evaporatingbreath-blog]

Üresség

Sokszor olvastam már arról, hogy az emberek üresnek érzik magukat és sohasem tudtam elképzelni milyen lehet az az érzés valójában.

Aztán egyszer értelmet nyert minden, azon a napon amikor a fejemben a gondolatok csak kavarogtak és az eszem csatázott a szívemmel, amikor már nem akartam gondolkodni, nem akartam sírni, sem nevetni. 

Megértettem milyen üresnek lenni. 

Csak ültem az ágyon magam elé bámulva, miközben te beszéltél hozzám de én már egy szót sem értettem. Csak bámultam. Nem gondoltam semmire. 

Láttad rajtam. Megkérdezted mi jár a fejemben. 

De én nem tudtam semmit sem mondani, mert abban a pillanatban semmire sem gondoltam, csak ültem ott melletted némám és elnyelt az üresség.

[evaporatingbreath-blog]

Félelem

A félelem nem a jelen része, csupán a nemlétező múlté és a nemlétező jövőé.