ezisvolt

[ezisvolt]

Ééés akkor folytatódik a koronicavariáns-vadászat. ^.^

[ezisvolt]

Az ún. prioritások.

[ezisvolt]

Hát jól van, na. Eddig is tudtuk, hogy nem tudnak kitölteni egy teljesen új kórházat munkaerővel, amikor a már meglévőkben is hiány mutatkozik szinte minden pozícióban (kivéve, gondolom, az adminisztrációt). Azt is tudtuk - lásd, a batajnicai covid-kórház esetét -, hogy a többi intézményből vezénylik át az orvosokat és ápolókat majd. Azzal is tisztában voltunk, hogy az egész itt igazából nem is arról szól, hogy most lett egy kórházunk. Nem, lehet dicsekedni, hogy a kormány egy év leforgása alatt, néhány hónapos munkaidővel HÁROM kórházat is felhúzott. Ki le nem szarja, hogy mi lesz utána az épületekkel, vagy hogy működnek-e normálisan. Jönnek a választások - megint, basszus -, kell valami propaganda is a már meglévő eurózás (és jövő februárban húszezer dinározás) mellett.

A nagy helyzet, tebra, az, hogy itt az elit leszar mindent, ami nem használható fel reklámnak. Leszarja a vakcinációt is, megvolt annak is az ideje, amikor villogni lehetett azzal, hogy választani lehet, hogy mennyire jól megszervezett, hogy mennyi oltást szereztünk, hogy mennyien jelentkeznek. Hogy elsők vagyunk Európában (vagy valahol biztosan, mert azok az információk kibogozhatatlanok voltak). Aztán már nem volt tovább érdekes és le van szarva minden. A járvány is le van szarva. Istentelenül megromlott a helyzet az elmúlt egy hónapban (néhány tucatból 2-és-fél ezer körüli a napi esetszám), de hát minek bármit is csinálni. Mostmár úgy sem teszünk, mintha tennénk valamit. Mert hát mi a francnak az.

Holnap kezdek újból dolgozni a szabadságom után. De már ma ki van a micsodám az egészből.

[ezisvolt]

Hát, egyre kevesebben röhögnek Bendellen. Hogy változnak az idők. Mondjuk talán Bendell is jobban örülne neki, ha röhögnének rajna és tévedett volna, de hát, kattog az a bizonyos óramutató és a cikk utolsó bekezdése - a “lehetne tenni még valamit” - éppen rávilágít arra, hogy miért nem lehet tenni már semmit. Részemről inkább döglenék meg egy jégkorszakban, mint ötven fokon egy tűzvészben, de hát na. Az élet nem kívánságműsor. Az epilógusra úgysem csak én döglök meg, hanem a legtöbbünk. Azért kicsit van itt humor is. Nagy buzgalommal és igyekezettel sacc-per-kábé kétszáz év alatt tönkrebasztunk egy bolygót, olyannyira, hogy az potenciálisan a fajunk kihalását is jelentheti. A bolygó, köszöni szépen, tök jól meglesz nélkülünk is. Korrigálja majd magát a természet. Vagy nem. Végülis az is mindegy. Tudomásunk szerint itt ez a gigantikus tér, amiben - tudomásunk szerint - olyan kiválság jutott osztályrészünkül, hogy tudatunk van, hogy festünk, gondolkodunk, írunk. Hogy érzünk. Hogy emlékezünk. Nyilván van ok-okozati összefüggés a kettő között, de hát srácok, elbaltáztuk ezt a dolgot. Nemhogy a bolygót, a természetet nem tartottuk becsben, hanem önmagunkat sem. Azon pedig üvölte, elkesedetten tudnék hahotázni, hogy épp azok viszik tovább ezt a pusztítást, akik - elmondásuk szerint - oly nagyon törődnek a “jövő generációival”. Ezt hagyjuk nekik. Szégyelljük magunkat.

[ezisvolt]

Egyrészt azért ebben a videóban van elég sok cringe, másrészt meg tök szép és jó, hogy az “ellenzéki” sajtó napok óta megpróbálja megmagyarázni, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz (és igazuk van, nyilván), de egyrészt, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy az egész az éterbe kiáltott feleslegesség. Akiknek meg kellene ezt magyarázni, azok nagy eséllyel azt sem tudnák megmondani, mi az a szexualitás. Akiknek meg kellene ezt magyarázni (és értelemszerűen megértetni velük), azok a büdös életben nem nézik meg sem ezt a videót, sem pedig nem olvassák majd azokat a cikkeket, amik erről szólnak. Amit viszont látni fognak, az a televízió és mindaz, amit a Fidesz irányukba közöl. Tök szép és jó, hogy összefogás meg minden, tüntizés, de a nap végére az ég adta világon semmi értelme. Call me a doomer (és az vagyok), de tényleg ezt gondolom. A Fidesz-nek nyilván nem az első ilyen salátatörvénye ez. Új ellenség kellett, hát most meglett. Gondos, hónapok óta tartó ellenségkép-formálás volt ez. Végignézhettük a járvány ürügyén hozott transz-ellenes salátáktól kezdve, egészen idáig.

A nagy büdös helyzet az, hogy ha agyonütnek, sem tudom megérteni, hogy mégis miért érzi bárki, hogy köze lenne két másik felnőtt, döntőképes emberhez és közöttük lévő kapcsolatformához. Éppen ezért azt sem tudom megmondani - de még elképzelni sem -, hogy miképp kellene viszonyulni ezekhez. A világ tele van gyűlölettel. Mindig is tele volt. Nincs új a nap alatt. És ez már változni sem fog. Beszélhetünk progresszióról Amerikában (bár azért itt is óvatosnak kell lennünk), meg tudom is én miről. Nem törvényekről és kormányokról beszélek. A populisták önfeledten politizálnak hús-vér embereket (láttuk ezt volt Szerbiában is a hónapokon át zengett ódákról az azonos nemű párok élettársi kapcsolatáról szóló törvényt illetően, csak hogy utána az államfőnk bejelentse, hogy nem írja alá, mert “ellentmegy az alkotmányban foglaltakkal” - megjegyzem, nem megy). Ezek az emberek nem védenek bennünket. Ezek nem akarják, hogy nekünk jobb legyen. Nem csak az LMBTQ+ közösségről beszélek, hanem mindenkiről: azokról is, akik szó szerint az életüket adnák értük. Amikor a helyzet azt diktálja, hogy ők vagy mi, akkor - és legyél biztos benne, kedves Fidesz meg SNS-szavazó barátom - nem minket választanak.

Igazából nem tudom összefoglalni mit gondolok erről. Soha nem voltam Magyarországon és soha nem is szeretnék ott lenni. Az a fajta éjfekete útvesztő, amiben az ottani politika belekerült, az itt, Szerbiában is érezhető. Másképp, de érezhető. Itt embereket darálnak be és csinálnak belőlük csevapot. Itt kislányokzaklatókat futtatnak a parlamentben. Itt a háború gondolatával játszanak egyre gyakrabban. Látod, másképp, de itt van ez a fajta ocsmány, undorító visszhang itt is. Amit viszont tudok, hogy ez rosszabb lesz. Mert úgy a magyar, mint a szerb kormány könnyes szemmel néz fel úgy Putyin, mint Hszi Csin-ping (és kisebb mértékben Erdogan, Bolsonaro meg a többi söpredék) retkes valagába. A jövőt akarjuk látni? Nézzük meg azokat az országokat. Az a jövőnk.

[ezisvolt]

Ezen a publicisztikán tegnap (szó szerint) elsírtam magam. Felsorol néhányat azokból a vádpontokból, amelyek esetében a hágai törvényszéki mechanizmus kimondta Mladić-ra az ítéletet (kétezer volt!). Ismét: néhányat. Azért néha elvesztik a szavak a terhüket: ismételgetjük mi ezt az “emberiesség elleni bűncselekményt”, a “népirtást” meg a “háborús bűnöket”, de amikor... basszus. És a leghihetetlenebb ebben az egészben, hogy az emberek ezt a szörnyeteget (és nem, nem lehet másképp jellemezni) hősként tartják számon...

(És hogy az abszurditást bemutassam*, bár kissé szégyellem ezt a szennyet egy posztban említeni Kisjuhász írásával: az Objektiv hétvégi számában lehozott egy interjút Vjerica Radetával, akinek a kiadását kérték az ENSZ BT ülésén, miután évekkel ezelőtt már egyszer kérték és nem történt meg. Ő - egyébként a Szerb Radikális Párt alelnöke - meg mégegy társa a vád szerint megpróbálták befolyásolni a főnijük ellen valló tanúkat. És ezzel interjút csináltak.

* Nem kellene meglepődni. Lásd: Palma futtatása heteken keresztül.)

[ezisvolt]

A hatvan éves zvezdarai megkérdezettnek tök rendben van, ha kiskorúak megrontásával, pimpeléssel, korrupcióval, megvesztegetéssel és úgy all-in-all zsarnoksággal vádolnak (nagy valószínűség szerint okkal), egészen addig, amíg A GAY ELLEN vagy.

(Szemezgetni, innen.)

Egyébként azért van ez az ország itt, ahol van (a tátongó feketeség határmezsgyéjén), mert - mint máshol is (khm, kedves szomszédok) a politika éppen ezeket a hangokat és ezt a retorikát nagyítsa ki. Teljesen rendben van, ha tapló vagy, ha egy utolsó féreg vagy, egészen addig, amíg engeded, hogy kihasználjunk. És ezért hálásnak kell lenned. De hát mit van mit tenni. Ez egy olyan ország, ahol vitaminokat kapnak a nyugdíjasok (mert “megérdemlik” egy átdolgozott élet miatt) és ezért ők - remélhetőleg nem sokan, de - hajlandók szó szerint meghalni az atyuskáért. Talk about parasocial relationship.

[ezisvolt]

Mindig sivalkodok, hogy minden hír szar és legszívesebben csíkokat húznék ki az asztalterítőre a nap végére, de aztán jön egy-két ilyen is. Hál istennek ez a nyomorék a börtönben fog rohadni, még ha nyilván nem is megfelelő büntetés neki azért, amit tett.

[ezisvolt]

Riplájokban firkálgatják, hogy “nem az emberek a vírus, hanem a kapitalizmus”. Ami meg ugye csak úgy lett. A semmiből. Még véletlenül sem az emberek(?) találták ki. Kicsit olyan fíling, mintha azt mondanánk, hogy nem a koronavírus öl, hanem a tünetek. Justice for emberek! (Érdekesmód nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek. Ki érti ezt.)

Mindenesetre biztosan nincs más sok hátra és a természet talán kicsit fellélegezhet. Nélkülünk, de hát mi mást várnánk, ennyi szar után?

[ezisvolt]

Nagyon szekszi, amikor egy ilyen helyen a saját gondolataimat olvasom vissza. Kábé értem miért olyan nagyszerű érzés egy echo chamberben lenni. ^_^

[ezisvolt]

Nincs új a nap alatt. A csürhe az csürhe marad, bármennyi fehér rózsát is helyezünk el a Duna-parton.

[ezisvolt]

8|

[ezisvolt]

Van VALAMI, amit a jobberek nem fognak rá Brüsszelre?

[ezisvolt]

Fredrik Ullén: Sorabji - 100 Transcendental Studies Vol. V-VI

Bármikor új Sorabji felvétel jelenik meg, az ünnep. Még nem hallgattam (előtte meg akarom hallgatni a korábbiakat - most vagyok a negyedik lemez felénél -, de hát na), viszont legyen mán itt is.

[ezisvolt]

Anne Sylvestre: Une sorcière comme les autres

Avagy megint találtam valami nagyszerűet. (Folytatódik amúgy. Üvölt a kosava egész nap, hol esik, hol nem és bár nincs túl hideg, de annak tűnik. Szürkeség, ropogó tűz, olvasgatás, sörözgetés, sanzonok, lófasz.)

[ezisvolt]

Óh, ki gondolta volna.