feladom-gram-blog - Tumblr blog

[feladom-gram-blog]

Soha ne hagyd abba a mosolygást, még akkor sem, ha szomorú vagy, mert sosem tudhatod ki szeret bele a mosolyodba."

[feladom-gram-blog]

A szerelem olyan,mint az LSD azt hiszed szárnyalsz…de a valóságban rég elestél

[feladom-gram-blog]

Ma az eget számtalan felhő borította,

Majd halványan kivilágítottak a nap fénysugarai.

Arra gondoltam, hogy Te már ott fent vagy, s onnan figyelsz le ránk.

[feladom-gram-blog]

Minden egyes heg emlékeztett arra, hogy ki vagyok valójában.

[feladom-gram-blog]

Én voltam az ő angyala.

Mostmár ő az enyém

V. T. D

[feladom-gram-blog]

De a fájdalom a szemedben nem megjátszott.

[feladom-gram-blog]

Az űr a mellkasomban, csak úgy várja a csodát

[feladom-gram-blog]

Az emlékek tudnak a legjobban fájni.

Ha jó akkor azért mert elmúlt, ha rossz azért mert fáj.

[feladom-gram-blog]

“Ó bocsi, tudom én hívtalak, de nem volt időm semmire téged vártalak hogy megérkezz. Nézd el a kupit légyszi minden összeomlott és szétesett picit A sarokban ott halmozódik a szégyen melyet minden nap levetek, tudom ki kéne már mosni, ott rohad egy hete A lámpán ott lóg a hűségem, sajnos kinőttem szerintem eladom vagy idk. Jaj vigyáz, bele ne lépj, tegnap kiöntöttem a lelkem és minden ragad. Ülj le, mindjárt jövök, csak feltettem főni a sérelmem és mindjárt kifut. Addig csipegess abból a tálból, abban az összetört szívem. Durva buli volt a hétvégén, én és a gondjaim szétromboltunk mindent, a falon hányás, a kanapén cigivel kiégetett lyukak melyeket befedtem a hazugságaimmal (remélem nem veszi észre senki). Mondjuk nem jár erre senki, a postás is a földszintről kiabál, hogy nem kaptam levelet se. Na itt vagyok, remélem hallottad miket kiabáltam a konyhából. Hogy vagyok? Köszönöm a kérdésed, leginkább ki. Hisz láthatod, le vagyok lakva. Ráférne a festés a nappalira, na meg a lelkemre (omladozik a vakolat). Örülök, hogy eljöttél, jót csevegtünk, ha becsukod az ajtót húzd meg jól. Elromlott a zár, tönkretette a nyitottságom. Remélem legközelebb is átjössz. Addig is viszlát.”

—

[feladom-gram-blog]

Hiányzol, apa... Nagyon...

[feladom-gram-blog]

7 éve, hogy meghaltál Apa, ugye milyen gyorsan szalad az idő?! Olyan váratlanul történt minden, sose gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat. Aztán beteg lettél, nálad erősebb személyt még nem láttam. Küzdöttél és még akkor is próbáltál mindent úgy csinálni, hogy nekem jó legyen és ne tudjam mennyire szenvedsz. Bárcsak több időt tölthettem volna veled abban a 10 évben, amíg volt rá időm. Emlékszem, amikor egyszer sétáltunk és mosolyogva mondtad nekem, hogy ha megműtenek minden rendben lesz. Aztán idővel máshogy lett. Váratlanul december végén bekerültél a kórházba. Amikor csak tudtam bementem hozzád, hogy ott legyek melletted, te meg erősen fogtad a kezem, mintha nem akarnál soha elengedni. Utolsó nap már anya nem akart beengedni hozzád, mert már nagyon rosszul voltál, de valahogy éreztem, hogy akkor látlak utoljára. Útközben anya meg is kérdezte tőlem, hogy „Tudod hogy apa megfog halni?” tudtam, de féltem magamnak is beismerni. Aznap úgy köszöntem el tőled, hogy adtam egy puszit a homlokodra. Még mindig előttem van, ahogy akkor néztél rám. Lehet akkor már azt sem tudtad ki vagyok. Másnap is beakartam menni hozzád, de már nem tudtam. Reggel felébredtem és anya sírva bejött a szobába, akkor már mindent értettem. Azóta a pulcsiddal alszok, mert mindig megnyugtat, ha magamhoz ölelem. Rengeteget sírtam már miattad, mert nagyon hiányzol és nehéz nélküled. Vannak olyan időszakok amikor eszembe jutnak az emlékek és nagyon rosszul érzem magam, de próbálok olyan erős maradni, amilyen erős te is voltál a betegség alatt. Sokszor kívánom, hogy bárcsak láthatnálak legalább még egyszer, de tudom, hogy jó helyen vagy, hogy most is látsz és büszke vagy a pici kislányodra, akit mindig mindennél jobban szerettél.

Örökké itt élsz a szívemben és innen már nem vehet el tőlem senki! Szeretlek Apa!

2014.01.12.🙏🏻💔

[feladom-gram-blog]

Utóbb még kezedet fogtam,

Szemedben a remény csillaga felragyogott,

Mondd, hová tűnt álmod?

Tényleg ilyen hamar szertefoszlott?

Gondolsz-e ránk most?

S vigyázol ránk majd örökké?

Fogunk-e még találkozni,

Ott fent, az Örök Fénynél?

Rengeteg a kérdés,

Mire nem tudjuk a választ,

Csak a szív fáj még,

S a fájdalom eláraszt.

Nem tudom, jó-e ott neked,

Csak azt tudom, hiányzol.

Nem foghatom többé a kezed,

Nem hallhatom többé hangod.

Egy váratlan percben

Életed véget ért,

Mint vihar a rózsát,

A halál tépte szét.

De mind, kik itt maradtunk,

Hiányodat látjuk.

S a felhőkre nézve

Néha még Rólad álmodunk.

Tudod, én még várom a percet,

Hogy átölelsz majd és magadhoz szorítasz

Ígérem, vigyázok rád, emléked él szívemben,

Aludj édes Nagyapám, én majd őrzöm álmodat.

Ma 7 éve hogy itt hagytál minket Papa!❤

[feladom-gram-blog]

Mikor megtörtént az idegesített a legjobban, hogy mások ugyan úgy buliztak, ittak, éltek az életüket tovább, miközben nekem megállt az idő. Akkor az a felismerés, hogy ő csak egy ember volt, a nyolcmilliárdból. Elképzelhetetlen, hogy a sok emléket csak én látom, hogy csak nekem számítanak. (...) és, hogy végül semmi sem maradt, csak az emlék.

[feladom-gram-blog]

“Emlékezz rám, szívem búcsút int feléd. Emlékezz rám és ne sírj most ezért, Hisz elválhatnak útjaink, de lelkem el nem hagy, Egy titkos dallam rád kacsint majd minden áldott nap Emlékezz rám, ha én távol leszek már, Emlékezz rám, ha halkan sír egy vén gitár. Érzem egyszer visszatérek, el nem hagylak már és addig nem is kérek mást, emlékezz rám. “

Coco-2017

[feladom-gram-blog]

Heinrich Heine: BÁNAT

Tudod mi a bánat?

Várni valakit ki nem jön el többé.

Eljönni onnan, hol boldog voltál,

S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,

Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot,soha el nem érni,

Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,

Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.

Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,

Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,

Mással látni meg őt és utána fordulni.

Kacagni hamis lemondással,

Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,

S imádkozni,

Hogy sose tudja meg

Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,

De mást lát a két szemem,

Messze túl a könnyeken,

Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,

Mondjam meg mit jelentesz nekem?

Tán büszkeségből azt felelném,

Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,

S a két szemed rám nevet.

Kacagva köszöntelek én is,

De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.

Aztán, hogy elfordulok,

Fáradt szememhez nyúlok,

S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,

De rosszul itélsz,

Nem bántam meg

Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.

Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,

S én hagytam, hogy menj csak el.

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,

De mögé, már senki sem néz.

Játszani a közönyös embert,

Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki

Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!

Egy pillanatra zavarba jönnék,

S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan

Semmiség, csupán az életem.

S nem venné észre rajtam senki sem,

Hogy könnyes lett a szemem!

[feladom-gram-blog]

⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐

És ma is csak a csillagok és a hold volt a szemtanúja annak, hogy sírtam.

V. T. D

⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐⭐

[feladom-gram-blog]