fiesta-girl-blog - Tumblr blog

[fiesta-girl-blog]

99. Nap

Még mindig hiányzol...💔

[fiesta-girl-blog]

16. Nap

Nem is tudom miért írok még, hisz azt sem tudom talalkozunk e még. Hiányzol. Naponta gondolok rá, hogy minden reggel 8:20-kor megérkeztél a kicsi kocsival. Én a megszokott időben minden reggel kimegyek és elszívom a szokásos cigit, ameddig várom hátha felbukkansz. Igen tudom gyerekes és nevetséges, de ösztönző volt, hogy Te minden nap meghallgattál. Még akkor is amikor hisztis voltam és szomorú mert csak pár perc jutott aznapra. Sajnálom hogy így alakult, hisz még az okát sem tudom. Mérhetetlen a szomorúság bennem amikor délután a játszótérnél megállok és elszivok szinten egy cigit, voltam azóta a tónál is, és szinte mindenhol ahova emlék kötött. Nem értem, nem értem miért kötődök hozzád. Szinte nem is volt köztünk semmi mégis azt érzem, hogy megszakad a szívem ha bele gondolok abba, talán ez itt ennyi volt. Szerettem veled beszelgetni, szerettem ha időt szántál rám, hogy mindig visszanéztél rám, hogy mindig adtál egy puszit a homlokomra és azt is hogy sose szóltál meg, hogy olaj szagu ruhában találkoztunk. Valahogy Te már az első pillanatoktól kezdve különleges személy voltál nekem, pedig nem is ismertelek. Csak azt tudtam, hogy ha bejöttél kéztetést éreztem arra hogy valahogy kontaktba kerüljek veled. Mindig én szolgáltalak ki, mert téged sose passzoltalak le mert épp lusta voltam. Nem tudom meddig fog még nyomasztani a kérdés, de remélem tudod, hogy még mindig nem szerettelek meg.

N.L.❤️‍🩹🥹

[fiesta-girl-blog]

Kedves Te!

6. Napja hogy nem láttalak, nem hallottam a hangodat, nem éreztem az érintésed, nem éreztem azt a mérhetetlen nyugalmat amikor mellettem vagy. Gondolkozom mi lehet veled, sokszor járok azokra a helyekre ahol találkozgattunk. Talán hiányzol sőt nagyon is hiányzol. Értetlenkedésem mérhetetlen, nem tudom mi az oka annak, hogy 6 napja semmit sem tudok rólad. Tudom és tisztában vagyok vele hogy ettől közelebb sosem kerülhetünk majd egymáshoz, mégis foglalkoztat mi lehet veled, jól vagy e, nem esett e bajod. Remélem látjuk egymást hamarosan, mert talán ez így most kicsit nehéz nekem. Hiába nem kéne kicsit mégis ragaszkodom hozzád, egy olyan oldalam ismerted fel amit még eddig senki. Szóval igen, fontos vagy ha nem is kellene így legyen akkor is ezt érzem. Ez alatt a 6 nap alatt volt időm rágódni, megéri e várni a telefont, vagy az üzenetet. Kérdések hada zajlott le bennem hisz értetlenül állok és várok. Az esélytelenek reményével próbálom elfogadni a helyzetet. Remélem minden rendben és bár tudom.. rossz pénz nem vész el mégis rágódtam rajta nem keveset mi lehet veled.

N.L.❤️‍🩹

[fiesta-girl-blog]

Minden ember, akit valaha közel engedtem magamhoz, elvett tőlem valamit. Van, aki a bizalmamat, egyesek a hitemet vagy az álmaimat. De vannak páran, akik a fájdalmam, a magányom és a szomorúságom egy részét vették el. Értük halálom napjáig hálás leszek.

[fiesta-girl-blog]

Hmm.. Rég postoltam, talán eddig nem volt rá szükség, hisz elvoltam a mindennapok szürkeségében.

Talán most azt érzem kicsit összetört az élet, nem éppen van minden a helyén. Sokat gondolok rád, talán ez az ami felemészt. Vagy talán nem is a gondolat hanem az űr amit nem tudok mivel kitölteni. Volt egy ígéretem amit igyekszem megtartani, talán ezért vagy velem ilyen. Lehet sőt több mint valószínű neked nincs szükséged rám de én mégis úgy érzem egy kicsit üres a világ amikor napokig nem látlak, nem hallom a hangodat és nem látom azt a szempárt ami miatt talán nem kerestem tovább a szimpatikus fát. Keresem magamban a hibát, tán sok voltam? Vagy... szimplán csak nincs szükséged erre az egészre? Keresem a kérdéseimre is a választ mégsem találom, nem találom hisz mindent olyan nehéz megválaszolni és megérteni. Ismét eltelt 3 nap, talán holnap eltelik a 4. is nélküled.

Hiányzol még ha meg is ígértem hogy nem fogsz. Hiányzik az illatod a kócos hajad a sokszor túl őszinte hangod, de ezek mellett az érintésed a puszid, csókod és a sok pozitív emlék is amit kaptam tőled.

Sokszor azért voltam másokkal elutasító, mert egy bekerültél az életembe, a mindennapjaimba. Te adtál nekem egy kis pluszt amiért bírtam a naponta gyűlő stresszt, idegeskedést, kihívásokat, problémákat. Szerettem amikor megjelentél napközben, kicsit kizökkentettél a mindennapok szürkeségéből. Emlékszem amikor még nem tudtam rólad semmit az ég egy adta világon sem, mégis úgy néztem rád mintha mindig is ismertelek volna. Furcsa érzés volt. Nem tudtam hova tenni, szerettem amikor csak úgy megláttam az autód, hisz előbb tudtam a rendszámod mint azt téged, hogy hívhatnak. Tippelgettem, gondolkoztam, már akkor sokat járt a fejemben vajon ki is lehetsz Te, Te aki akkor még csak egy ismeretlen idegen volt számomra. Jó érzéssel gondolok vissza, hogy hányszor integettem neked amikor festegettem a kerítést. Talán titkon sokszor azt vártam mikor bukkansz ott fel. Mindig jobb kedvem lett egy kicsit. Az a bizonyos nap amikor vissza jöttél délután 2 üdítőért. Előtte még sosem jöttél be ebéd idő után. Talán csak a sors fintora volt, hogy pont én álltam a pultban mintha éreztem volna hogy ott kell lennem. Talán sose fogunk együtt kávézni de azóta sok maradandó pozitív élményt okoztál nekem és nem még mindig nem szegtem meg amit megígértem ez mind csak a tiszta jó érzés és öröm amit okoztál nekem, na meg amikor eltűntél napokig nem tudtam rólad. Talán ott kicsit fájt is ez az egész, kerestelek sokszor, minden nap megnéztem ott vagy e abban a bizonyos utcában. Visszagondolva talán az volt az egyik legkülönlegesebb dolog nekem, amikor kijöttél ide csak úgy mondván, hogy véletlen hagytál itt szerszámot amire szükséged lenne az nap. Ez egy vasárnapi nap volt amire elég jól emlékszem, ott álltunk a parkolóban, boldog voltam hogy ott lehetek, jó érzés töltött el. Az nap is szintén amikor elmentem hozzád budára, nem voltam még ott autóval egyedül de úgy éreztem ott kell lennem, hogy szükségem van arra a kis időre amit veled tölthetek ott el, erre a napra is jól emlékszek "május 1.".

Van egy idézet Radnóti verséből amit nagyon szeretek talán lehet hogy épp ide illik, de ez maradjon inkább egy kérdés amire nem tudok a választ.

"Reszket a lelkem mert eszembe jutottál, Reszket a bokor mert madárka szállott rá"

Talán egyszer olvashatod Te is soraim, és egyszer megérted, hogy különleges helyre tudlak besorolni az életemben. Ne kérdezd miért, csak fogadd el és hidd el ameddig neked és nekem is jó így addig csak éljük meg a pillanatot. Ki tudja mikor adatik meg utoljára.

Ha nem adatik veled több idő, akkor is hálás leszek ezért az egy hónapért. Te voltál az aki először észre vette mi is zajlik valójában a lelkem legmélyén. Talán ezzel is loptad be magad egy különlegesebb helyre a szívemben.

[fiesta-girl-blog]

Pontosan tudod, hogy összetöröd a szivem mégis megteszed...

[fiesta-girl-blog]

Kedves TE!

TE ki pontosan jól tudja, hogy róla van szó. Mégis mit vársz még tőlem? Kitettem és ki is teszem a szivem lelkem egyaránt, DE kedves TE én sem tudok a végtelenségig várni és vágyni. Gondolod TE, hogy minden tök jó és happy. Nem hiszem, hogy épp ez a valóság, bele akarok fulladni a teendőkbe, a munkába, az intéznivalókba, hogy jobb legyen. De nem megy. Nem tudok örökké mosolyt erőltetni az arcomra miközben majd megszakad a szivem. Igen, azon kaptam magam, hogy nincs lelkem. Ami volt az a kis pici ami volt nincsen már, illetve van csak darabokban, mint a szivem. Azt hittem TE leszel ki megment engem mindentől a problémáktól, a rosszakaróktól, a sok hülyeségtől. De helyette azt veszem észre engem ez az egész már nem megment hanem tönkre tesz. Folyamatosan, ideges, rossz kedvű, hisztis és szomorú vagyok. Sajnálom de ez nekem sok, sok hogy nem vagyok az a bizonyos egyetlen. Sok, hogy én csak egy ugyan olyan kavics vagyok, mint a többi. Rossz mert nekem TE jelented a világot, a boldogságot, a jó hírt, a fényt, a melegséget, a menedéket, a megnyugvást. Nem tudom mit tegyek. Kedves TE, nem fogom sokáig bírni a sok fájó dolgot, hogy mindig csak megszakad a szivem. Nem én vagyok a TE egyetlened, de nekem csak TE vagy az egyetlen, a világ, a minden. Azt érzem idővel el kell engedjelek, mert csak tönkre tesz ez az egész belül, de nem csak mentálisan fizikálisan is. Hiányzik a boldog énem, az az énem aki még naívan imádott téged kedves TE és nem foglalkozott semmivel. Majd jöttek a nehézségek, a nehezítő tényezők és minden megváltozott.

Kedves TE! Ha ezt valamikor olvasod majd. Tudni fogod mit miért írtam. Remélem megértessz. De úgy érzem nincs keresni valóm melletted, mert TE nem mellettem akarsz lenni pedig én olyannyira melletted. De te nem így gondolod, mint én. Sajnálom. Sajnálom, hogy ennyire megszerettelek. Sajnálom, hogy egy részem mindig a tiéd marad.

[fiesta-girl-blog]

Nem egyszer hazudtál, nem egyszer mondtam, hogy a következőnél elég.. nem egyszer sírtam érted bár tán érted sírtam a legtöbbet.. érted mert úgy gondoltam megérdemled azt a sok szomorú és boldog könnyet. De mostmár tudom, ha a lelkem kifacsarom akkor sem lesz jobb a helyzet sajnos nem tudom azt mondani hogy nem szeretlek. Képtelen vagyok rá. Mindenem odaadnám neked pedig semmim sincs. Árva vagyok és esetleg mégis úgy közdök érted mint a fronton a legények. Bátran, keményen, fáradhatatlanul. Én mindig itt leszek bármi is történjen engem mindig megkereshetsz, bármi baj van én éjjel nappal állok elébe hogy megoldásokkal szolgáljak. De nem én leszek neked az egyetlen és az első akit keresni fogsz a bajban. Fáj hisz szetném ha én lennék.. de nem lehetek nem, nem és nem. Mondogatom hogy minél gyorsabban és könnyebben elfogadjam. De mintha meg se hallaná a belső énem.. mintha a falnak szólna minden egyes betű szó és mondat. Remélem tudod még ha nem is mondom, szeretlek és fontos vagy hiába nem én vagyok neked az első s utolsó.

[fiesta-girl-blog]

Baba...

Ez az a szó amit többet nem akarok hallani a szádból

[fiesta-girl-blog]

Szeretnék én lenni az egyetlened🥺

[fiesta-girl-blog]

Nem tudom meddig bírom még

Maradjak vagy menjek?!

Mikor az egyik szemem sír

A másik azt mondja nevessek!

[fiesta-girl-blog]

Az egyetlen dolog amivel játszani szeretnék az a hajad, miközben szorosan hozzám bújva fekszel.

[fiesta-girl-blog]

Ha túl fiatal, átbasz, idegesítően gyerekes vagy egy papucs.

Ha nagy a korkülönbség a család ellenzi és mindenki ítélkezik ami előbb utóbb vitát szül.

Ja a velem egykorúak? Átbasznak, kihasználnak, hazudoznak és aki nem csak megdugni akar, azon kevesek iránt képtelen vagyok érezni bármit is.

Hm.. nade az az egy... aki iránt érzek... na ő sose lehet az enyém.

[fiesta-girl-blog]

Azért nem jó ha beléd esek,

Mert fontosabb leszel

Mint ahogyan a többiben hittem,

És ez elsőre szép lehet

De valójában borzalmas.

Hisz ha úgy akkor tisztellek

És ezt meg is kell tanuljam.

Sok-először esetlen leszek,

És én annyira utálom a változásokat.

Nevetni fogok mert nevetsz,

És majd minden hülyeségre rávehetsz

És majd újra megtudom mi a szeretet

De ettől annyira de annyira félek.

Hisz ha velem vagy, lesz egy igazi kincsem.

De értéket nem kap csak az,

Akit ugyan úgy féltenek.

És ez oly nagy...

Az eddigi kevéshez képest

Ha beléd esek

Legyen ez egy olyan kút

Melyből ki, nem mászhatok,

Úgy szeress:

Hogy vegyem tudomásul,

Nélküled megfulladok.

[fiesta-girl-blog]

Ha tudnád egyetlen mondattal hány darabra tudtad törni a szivem... csak csendben némán tűrök, de belül érzem.... meghalok...

[fiesta-girl-blog]

Mikor azt mondtad: "én családban nőttem fel."

Majdnem elsírtam magam

[fiesta-girl-blog]

Egy jellemtelen embernek nagyobb jelentőséget biztosítani, majd a másikat ezzel bántani.