fightingsoul - Tumblr blog

[fightingsoul]

Semmi sem számít igazán, amit a "de" előtt mond ki az ember.

[fightingsoul]

Amikor leesik a hó és fehér szelek fújnak, a magányos farkas elpusztul, de a falka életben marad. A civakodás ideje a nyár. Télen meg kell védenünk egymást, melegen kell tartanunk a másikat, egyesítenünk kell az erőinket.

#tronokharca

[fightingsoul]

mindenki vár egy olyan üzenetre, amit soha nem kap meg.

[fightingsoul]

Igazából ez voltam én. A döntésképtelen, a visszahúzódó, a néma, a csúnya, az unalmas.

[fightingsoul]

Érdekes

Érdekes belegondolni,

hogy valójában

mennyire is függünk a szeretettől.

[fightingsoul]

Pánikroham, szorongás, félelem, amikkel nap mint nap meg kell küzdenem. El kell hinnem, hogy van, akinek fontos vagyok. De hogyan, ha eddig mindenkiben csalódnom kellett? Honnan tudjam kinek lesznek őszinték az érzései? Hogy álljak pozitívan az emberekhez, ha eddig mindenki otthagyott és széttört? Hogyan engedjek be valakit az életembe úgy, hogy mar akkor attól rettegek, hogy elhagy, mikor még be sem lépett igazán? Miért öntsem ki a lelkem valakinek, aki utána úgyis vissza fog élni a bizalmammal?

[fightingsoul]

[fightingsoul]

[fightingsoul]

Fel kell állnod attól az asztaltól, ahol tiszteletet nem szolgálnak fel neked

[fightingsoul]

[fightingsoul]

[fightingsoul]

Rosszul vagyok. A szorongás szinte megfojt. Folyamatos kattogás mindenen. Mintha nem is én irányítanék. Remegés. Pánik. Hányinger. Ez az egész apránként szinte megöl.

@sotetsegben-a-visszhang

[fightingsoul]

,,Felnőttünk. Mikor történt? És hogy lehet megállítani?“

Grace klinika

[fightingsoul]

Mi a franc baj van velem mostanában?

@fulladasveszely

[fightingsoul]

Normális és átlag emberek számára érthetetlen hogy a depressziót, pánikot és szorongást nem megjátszod. Hanem egy rohadt dolog, ami jön, és nem te akarod. És hiába a sok “jó” tanács, hogy cél, motiváció, szedd össze magad stb., a megoldás nem az. Fel sem fogják mekkora küzdelem minden egyes nap.

[fightingsoul]

Hányinger az idegtől, félelemtől, szorongástól, fáradtságtól, szomorúságtól, és minden mentális szartól…

[fightingsoul]

Tudom

Tudom hogy tanulnom kellene.

Tudom hogy mindenki ezt várja el.

Tudom hogy képes vagyok rá

De mégis.

Itt ez a DE.

Az idegesség minden eggyes éjszaka, mert nem tanultam.

Az a bizonyos “gyomor görcs” iskolába menet.

Mikor minden pillanatban az elvárások lebegnek a szemed előtt.

Mikor már remeg a kezed az idegtől.

És ez mint azért van, mert mindenki mindent elvár.

Nem èrdekel senki hogy vagy

Hogy bírod e még.

Vajon csak nekem sok ez az egész?

Csak èn nem bírom?