freeszfefieldwork

[freeszfefieldwork]

Hogyan lesz egy dramaturgból színész – és miért nem ebből él meg senki?

Indulni a független színházi pályán Magyarországon olyan, mintha egy végtelen akadálypályán próbálnánk előrejutni – és közben egyensúlyozni a megélhetés, a kreativitás és a szabadság között. Anna, egy fiatal színházi alkotó mesélte el nekünk saját történetét, amely jól tükrözi ennek a világnak a szépségeit és nehézségeit is.

„2019-ben jelentkeztem az SZFE-re dramaturgnak, de az utolsó fordulóban kiestem. Úgy voltam vele, hogy nem gond hiszen szinte lehetetlen elsőre bejutni, főleg érettségi után" – mesélte Anna. Azonban nem sokkal később jött az egyetemfoglalás, amely sok fiatalt, köztük Annát is elbizonytalanította. Úgy döntött, nem próbálkozik újra az SZFE-n, hanem más utat keres. Így talált rá a FreeSZFE-re, ahol írást tanul – és ahogy fogalmaz, hosszabb távon is ebben látja a jövőjét. A színházcsináló programban ugyanakkor mindenkinek ki kell próbálnia magát több területen is, így Anna időről időre a színpadon találja magát, nem csak a szövegek mögött.

A független színházi közegben nemcsak a kreativitásra van szükség: komoly energiát kell fordítani a kapcsolatépítésre, pályázásra is, miközben az állami támogatások jelentős része nem hozzájuk jut el. A független lét ára nagy: kevés pénz, kevés elismerés, de mégis megmarad valami nagyon fontos – a szabadság.

“A független színházak helyzete évről évre romlik. Ha valakinek nincs stabil anyagi háttere – például középosztálybeli család vagy mellette folyamatos más munka –, akkor szinte lehetetlen csak ebből megélni. A független projektekért általában nagyon kevés pénz jár, vagy sokszor szinte ingyen dolgozunk.” – így mesélte nekünk Anna a tapasztalatait.

Mégis, van valami, ami miatt megéri. Egy közösség, egy szubkultúra, amely a színház iránti szenvedélyből él.

“Szerintem igen, egyfajta szubkultúrát alkotunk. […] Az emberek arcról ismerik egymást, sokan dolgoztunk már együtt, vagy legalább egyszer találkoztunk. Viszont a jelenlegi pályázati rendszer nagyon szétzilálja a közösséget: egy-két pályázaton rengetegen marakodnak kevés pénzért. Ez sajnos nagyon frusztráló, és gyakran inkább elidegeníti egymástól az alkotókat.”

Emiatt sokszor verseny alakul ki a művészek között, mindenki arra törekszik, hogy a legjobb legyen. Anna szerint fontos lenne, hogy a mostani eredmény fókuszú mentalitást felváltsa egy folyamatorientáltabb szemlélet, amely szerint: “Legyen lehetőség folyamatosan dolgozni, kísérletezni, anélkül hogy állandóan bizonyítani kellene.”

Bori

[freeszfefieldwork]

Szakirodalom elemzés: Kirs Eszter (2025). Historical reflection as a source of inspiration for youth resistance in illiberal regimes – a qualitative study of the FreeSZFE movement in Hungary

Kirs Eszter a 2025-ben a Journal of Youth Studies-ban megjelent cikkében a történelmi tudás és a történelemmel való foglalkozás hatását kutatja fiatal emberek ellenállására az „illiberális rezsimekben”, mint például Magyarországon. Ehhez 15 volt SzFE-s diákkal készített interjút. Az interjúk az alábbi négy témakörre épültek:

„(1) Elmélkedés a demokratikus hanyatlásról és az ellenállásról, különös tekintettel a civil aktivizmusban való személyes részvételre. (2) A mozgalom identitása. (3) A személyes motiváció tényezői (családi háttér, kognitív és érzelmi folyamatok, személyes kockázatok és áldozatok). (4) Reflexió az európai és magyar történelemre és oktatásra.” (Kirs, 2025. o. 221)

Mivel a kutatás célja teljesen más, mint a miénk, és a FreeSzFE mozgalmat csupán példaként vizsgálja, nem minden információ releváns számunkra. Ugyanakkor különösen „a mozgalom identitása” témában, valamint a Kirs Eszter által megfogalmazott megállapítások a mozgalomról értékes belátást adnak annak formálódásába. Ez – az előző szakirodalmi elemzéshez hasonlóan – szerintünk a mai napig érdekes meglátásokat nyújt a független színházi szféra összetartásról.

Hogyan kategorizálja az író a FreeSzFE tüntetések, egyetemfoglalás résztvevőit?

Kirs Eszter „mozgalomként” hivatkozik a FreeSzFE-sekre, de tisztázza, hogy az ad hoc ellenállás jellegű közösség miatt valójában nem tekinti klasszikus értelemben vett mozgalomnak, csak az egyszerűség kedvéért használja ezt a kifejezést. A kiscsoportos és személyes tanítási stílus miatt Kirs Eszter egy összetartóbb, közvetlenebb közösséget azonosított, mint amilyenek más egyetemeken találhatók. Egy másik fontos tényező, amit a tanárok és diákok összetartásával kapcsolatban kiemel, a média és a kormány részéről érkező támadások. Ezek a támadások az egyetemfoglalás előtt, legerősebben közben és utána is hangzottak el. A tanárok hitelességét, a diákok morális hozzáállását kérdőjelezték meg. Ugyanakkor Kirs a támogató médianyilatkozatokat is kritizálja, mivel azok gyakran homogén csoportként, közös célokkal rendelkező egységként mutatták be a mozgalmat. Az interjúk készítés közben evidens lett résztvevők sokfélesége: életkor, szakmai érdeklődés, életmód, politikai és vallási meggyőződés, valamint személyes történetek tekintetében. Végül Kirs Eszter arra is felhívja a figyelmet, hogy a FreeSzFE mozgalomból alakult FreeSzFE Egyesület már nem ugyanaz a közösség mivel nem mindenki a mozgalomból tagja lett és ujj emberek csatlakoztak.

Kik tartoznak a fent kategorizált mozgalomhoz?

Kirs Eszter főként a „SzFE polgárok” kifejezést használja, amelybe beletartoznak a tanárok, a diákok és az egyetemhez tartozó dolgozók. Ugyanakkor kiemeli azt is, hogy sok külső segítő és szimpatizáns is részt vett a tüntetéseken.

Hogyan működött a kommunikáció és hálózatépítés/fenntartás a mozgalmon belül?

Az egyetemfoglalók fórumokon tartottak megbeszéléseket a célok és a cselekvés összehangolása érdekében. A mozgalom identitásának kialakításában fontos eszköz volt az eszmecsere könyvek segítségével. Egy könyv, amelyet az egyetemfoglalás minden résztvevője elolvasott, Popović Srdja Blueprint for Revolution című műve volt.

Konklúzió A szöveg elemzése a fent feltett három kérdés alapján rávilágított a mozgalom identitásának kialakulására. Az egyedi tanítási mód, a kormányközeli médiában megjelenő negatív diskurzus, valamint a fórumokon és könyvek segítségével történő eszmecsere egy erős, összetartó közösséget formált. Kirs Eszter megállapítása, miszerint a mozgalom és az abból alakult egyesület már nem azonos közösség, arra utal, hogy nem vonhatunk egyértelmű következtetéseket a mozgalmi identitás alapján a mai független színházi szférára. Ennek ellenére – véleményünk és az interjúk alapján – a mozgalom emléke tovább él a szféra kollektív emlékezetében.

(saját fordítás)

Mika

[freeszfefieldwork]

Pályakezdőként színházat csinálni – álom, munka, esetleg túlélés?

A független színházban dolgozóknak nagyon sok mindennel meg kell küzdeniük. Egyszerre élhetik meg kreativitásukat, miközben folyamatosan bizonytalanságban kell élniük. Ez leginkább a fiatalabb korosztályt érinti, akiknél hatványozottabban jelen van a jelenség.

Egy fiatal alkotó így mesélte el saját tapasztalatát:

„Most rendezek egy előadást, aminek az előkészítésén több mint egy éve dolgozom. Ez most a legnagyobb vállalásom. Van már helyszín, költségvetés, de fizetést nem tudok adni a színészeknek – az előadások után befolyt bevételből számolunk el. Ez a terv. Reméljük, sikerül majd pályázni, hogy tovább tudjuk játszani.”

A helyzet nem csak a Gergőéknél fordul elő, hanem számos színház is küzd ezzel a nehézséggel. A színházi közegekben nagyon kevés lehetőség van, amit több ember is meg akar pályázni. Az elején nagyon nehéz elindulni, mert kapcsolatokat kell építeniük azért, hogy a későbbiekben kapjanak lehetőségeket a friss diplomások.

Diplomát szerezni sem könnyű, hiszen nehéz bejutni ezekre az egyetemekre, így sokan más alternatívákat próbálnak szerezni annak érdekében, hogy színésszé tudjanak válni. A FreeSzfe-ben erre is van lehetőség, hiszen itt barátságos és összetartó a közeg, akik segítik egymást.

Az itt dolgoznak sajnos vállalniuk kell más munkalehetőségek is, hiszen csak ebből a pénzből nem tudnak megélni. Gergő az Operában is dolgozik, de többen is vannak, akik más helyeken szereznek pénzt., de a legtöbben a “fő” munkahelyüknek ezt a színházat tekintik.

Mert ahogy az interjúalany is fogalmazott: „Legalább színházban vagyok. Vagy... színházra emlékeztető valamiben.”

[freeszfefieldwork]

Független színház: túlélés, közösség, szenvedély

Hogyan dolgoznak, élnek és küzdenek ma a független színházi alkotók Magyarországon?

Egy kötetlen beszélgetésen keresztül betekintést nyerhettünk a független színházakban dolgozók által a kulisszák mögé – ahol sajnos azt tapasztaltuk, hogy a színészeknek számos dologgal meg kell küzdeniük ezeken a színházakban.

A Blanka (interjúalanyunk) elmesélte, hogy nem “csak” az a dolguk, hogy színészkedjek, hanem más munkaköröket is be kell tölteniük, hiszen ebből a fizetésből nem tudnak megélni. Nehézséget okoz nekik az is, hogy nagyon sokszor kapcsolatokat kell építeniük-ezeket fent is kell tartaniuk-így Blanka elmondása szerint, sokszor nekik ezek a helyzetek kényelmetlenek.

Blanka így vélekedett a független színházakban való életről:

„Rohadt sok kompromisszum, meg rohadt kimerítő, de... nem tudom. Az ember megtanul ebben működni. Szépen lassan letörnek az álmai, hogy majd ebből fog megélni, de ha elfogadja, hogy most ez van, akkor bele tud rázódni.”

Az is kiderült az interjúból, hogy számukra nagyon kevés támogatási lehetőség van, hiszen mindent az állam közeli színházak kapnak, éppen ezért nekik még többet kell dolgozniuk. Az állami színházakban nem dönthetik el a színészek, hogy hogyan és mint játszanak, ezt inkább az állam képviselői döntik el, Blankáék ezért nem szeretnének ilyen helyeken dolgozni.

Összességében elmondható, hogy Blankáék úgy érezhetik, hogy nem tudnak megélni a pénzükből, és nem tudják önmagukat megvalósítani ebben a világban.

Szabina

[freeszfefieldwork]

Szakirodalom elemzés: Horváth, G. (2022). The spectacle of protest: The case of Budapest University of Theatre and Film Arts (SzFE)

Horváth Gizella a fejezetében, amely a Creating Mind Through Emotions című szakirodalmi folyóiratban jelent meg, a FreeSzFE mozgalom alapján kutatja, hogyan válik egy tiltakozás „látvánnyá”. Ezen belül pontosabban azt vizsgálja, hogyan tud egy mozgalom a hatalom ellen kreatív és művészi eszközökkel, erőszak nélkül fellépni. Bár mi az aktuális független színházi szférára fókuszálunk, és kevésbé a 2020-ban zajlott tüntetésekre és egyetemfoglalásokra tekintünk, Horváth Gizella szövege mégis értékes betekintést nyújt a szféra formálódásába. Az „art of protest” kutatása révén számunkra is érdekes eredményekre jut, amelyek segítenek jobban megérteni a szférát összetartó eszközöket és szimbólumokat.

A szöveg elemzésére összesen három kérdésre szeretnénk választ találni.

Hogyan kategorizálja az író a FreeSzFE tüntetések, egyetemfoglalás résztvevőit?

Horváth Gizella főleg a FreeSzFE mozgalomra vonatkozik, pontosabban művészeti aktivistaként kategorizálja a mozgalmat. Az ellenállás ezen formájának az a karakterisztikája, hogy megpróbál hatni a környezetére és a létező struktúrákra, miközben megőrzi és használja az alkotói, művészi jellegeit. A tiltakozás során a látvány, kreativitás és művészi eszközök kerülnek a fókuszba, és ezekkel próbálja a mozgalom elérni a céljait.

Kik tartoznak a fent kategorizált mozgalomhoz?

A mozgalom legnagyobb része az SzFE hallgatóiból és oktatóiból állt, de Horváth Gizella sok más résztvevőről is beszámol: az SzFE alkalmazottairól, volt hallgatókról, ismert színészekről, rendezőkről, művészekről, budapesti civilekről, valamint külföldi színházakról és művészekről, akik szolidaritásukat fejezték ki. Ebből látszik, hogy bár név szerint erősen egy intézményhez kötődik a mozgalom, sok más szereplő is részt vett benne, vagy szolidaritásból segítette azt.

Hogyan működött a kommunikáció és hálózatépítés/fenntartás a mozgalmon belül?

 A belső és külső kommunikáció nagyrészt online zajlott, de volt fontos offline kommunikáció is, mint például egy nagy tábla, amelyre felírták, mire van szükségük az egyetemfoglalóknak, így a segítők hatékonyabban tudtak adományokat gyűjteni. Ezen kívül szimbólumokat is használtak – például a felemelt tenyér jele vagy a vörös-fehér szalag –, amelyek segítették az egységes üzenetátadást és a közösségi identitás kialakítását. Online csoportokban (belső kommunikációra), valamint Facebook- és Instagram-oldalakon (külső kommunikációra) zajlott a kommunikáció. Emellett élő közvetítéseket tartottak, saját videós tartalmakat gyártottak. Elindították a „Sztrájktévét”, saját rádióműsort is készítettek, és megjelent a diákmagazin,  „Az utolsó szám” is.

Konklúzió

A szöveg elemzése a fent feltett három kérdés alapján hangsúlyozta számunkra a FreeSzFE mozgalom kutatásának fontosságát a független színházi szféra megértéséhez és kategorizálásához. Ez abból fakad, hogy a mozgalom nemcsak az SzFE modellváltásának közvetlenül érintettjeiből áll, hanem egy nagy, egyetemen túli támogató hálózatból is. Bár a kategorizálás mint „mozgalom” még nem utal egy szubkultúra kialakulására, a vizuális szimbólumok nemcsak látványosabbá tették a tüntetéseket, hanem egy közösséget és felismerhetőséget is építettek, ami a szubkultúrákra is jellemző.

Mika

[freeszfefieldwork]

Édes Anna beszámoló

Édes Anna – másik szemszögből

Én klasszikusan vettem részt ezen az előadáson, nagyon szívemhez közeli ez a történet és abszolút nem csalódtam.

Először is nagyon nagy élmény volt nekem, hogy a KuglerArt Szalonban, egy nem hagyományos kőszínházi környezetben láthattam az előadást. A szereplők az egész teret igénybe vették és habár voltak jelenetek, amik nem teljesen a szemünk előtt zajlottak, mégis tudtak hatni ránk, nézőkre. Minden ajtó csapásnak helye volt.

Nagyon tetszettek a zenés betétek, jól kiegészítették és hozzáadtak a történet dinamikájához, a színészek borzalmasan tehetségesek.

Érdekes eleme volt a sztorinak, hogy egy színész több karakter is megformált, a főszereplő Édes Anna kivételével, volt, hogy jeleneten belül történt a váltás.

Mivel az egész könyv sztorija nem tud beleférni egy kicsit kevesebb, mint másfél órás előadásba, kimaradt pár jelenet, de ezek abszolút nem voltak zavaróak még nekem sem, aki elősről hátulról ismeri a sztorit, jól kapcsolódtak/követték egymást az események.

Nekem az a délután egy nagyon jó tapasztalat volt, szívből tudom ajánlani mindenkinek a KuglerArt Szalont, akár az Édes Anna miatt, akár bármelyik másik előadás miatt. (Ezekről a néni, aki a lakás tulajdonosa, nagyon szívesen mesél és mond ajánlókat borzasztó kedvesen és közvetlenül.)

Tilda

[freeszfefieldwork]

Elvegyülés I.

Édes Anna színházi előadás (Freeszfe egyesület, Kuglerart szalon) – ,,elvegyülés élmény”

2025.03.21. Péntek 17:00

Abban a ,,szerencsés” helyzetben voltam, hogy késve érkeztem meg az előadásra. Nem késtem sokat, 5-10 percet. Sajnos ez már elég volt ahhoz, hogy ne tudjak beülni a nézőtérre, mivel át kellett volna mennem a színpadon.

A néni akié a lakás, beültetett a színpad mögé, így volt egy kis ,,backstage” élményem az előadásról. A színészek próbáltak játék közben valahogy becsempészni engem a nézőtérre.

Végül végig hátul voltam, ahol láttam, hogyan mozognak a színészek, mennyire összhangban vannak, teljesen átszellemülve a darabra.

A zongora mellett ültem, szerintem én hallhattam legjobban amit játszanak, láttam hogyan és hová készítik ki a kellékeket és hogyan közlekednek a színészek.

Darab közben nem tudtak velem beszélni, látszott hogy fejben abszolút szerepükben vannak. Utána viszont bocsánatot kértek tőlem, hogy nem tudtak becsempészni. Mondtam, hogy nincs miért bocsánatot kérniük, hiszen én késtem és nem bántam, hogy nem a nézőtéren voltam. Igy is nagyon jó élmény volt számomra az előadás, hiszen teljesen más szögből „láttam”.

Utólag nagyon hálás vagyok, hogy így alakult, bele sem gondoltam, hogy milyen háttérmunkával jár egy-egy darab eljátszása.

Zsanett