geoparduc

[geoparduc]

Mióta az eszemet tudom elmondhatatlanul utálom az anyáknapját. Természetesen nem számítok rá, hogy az öthetes Tücsökkacsa az orgona ágát fogja énekelni, vagy bármi egyéb, de valahogy azt hiszem fel kellene dolgozni ezt és megszeretni a dolgot, mire tudni fogja, mi is ez. Persze sokkal valószínűbb, hogy anyukám gyorsan nagymamák napját csinál belőle és az eddignél is jobban fogom utálni...

Nagyon komolyan érdekelne, hogy van bárki, akinek ez egy jó, vagy legalább semleges élmény a gyerekkorából?

[geoparduc]

Megvolt az első utcai etetés - a Wesselényi Akácfa sarkon a piros anyakabátom rejtekében - és még csak holnap lesz egyhónapos a gyerek. Sajnos elmondhatatlanul menő anyapárducnak érzem magam ettől. És 9 hónapnyi hányás meg betegeskedés után isteni volt leülni egy hamburgerező teraszára.

Ugyanitt a nem az ajtó kicsi, hanem a babakocsi túl nagy az új nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy :D

[geoparduc]

a Murok-Dante-Bookta-Bem négyszögben töltöttem az elmúlt 3 év kedd estéinek jelentős részét - lapzárta utáni leeresztés, panaszkodás, politizálás. eléggé elszomorít, hogy ennek is vége. persze gyanús volt, hogy az anyaszabimról visszatérve nem fogok két év múlva hajnalig pultot támasztani, de örültem volna, ha legalább a lehetőség megvan rá

Kibaszottul elegem van abból, hogy a bulinegyedgyilkos Niedermüller után most Őrsi is úgy érzi, hogy ha már egy kétmilliós világváros egy kerületének a polgármestere lett, akkor alvóvárost csinál belőle.

Nem lehetne, hogy azok a nyugdíjaslelkű házmesterek, akiket végtelenül irritál, hogy egy nagyvárosban éjszaka is van élet és sötétedés után nem lep be mindent a Tarr Béla-filmeket idéző, szürkén nyomasztó unalom, azok inkább keressenek maguknak valami világvége, ötvenfős falucskát, és ott polgármesterkedjenek? (Vagy ha már muszáj nekik Budapesten, akkor menjenek Zuglóba, ott úgyse történik semmi.)

[geoparduc]

Nem hiszem el, hogy másnak is volt itt NOKIA 7373-ja! Mondjuk az enyém kicsit nyúzottabb állapotban van, 2014 végéig, végkimerülésig használtam.

[geoparduc]

Épp a hogyan csináljunk nulla forintból egy csecsemő számára is lakható lakást május végéig című játékot játszuk. Szarul állunk, erősen vesztésre, de azért még büszkén. Már épp úgy éreztem, hogy a kuponzsonglőrködés csúcsán vagyok - jöjjön a TLC, forgassunk egy epizódot a sóheroszauruszról - találtam 9 négyzetméter 1800 ft/nm lazac színű csempét a Praktikerben. Utolsó 12 doboz, azért ilyen olcsó. A lazac is szépnek tűnt, nem hányásszínűnek. Papíron passzolt padlócsempéhez (amit hasonló meggyőződéssel kukáztam, csak egy másik helyről és még nem láttam élőben). És akkor a praktiker csodálatos logisztikával véletlenül több embernek is eladta azt az utolsó 12 dobozt... Nem, sajnos a valóságban nem az én konyhámba került. A pénzt persze nem sikerült azonnal visszaadniuk, még jóváhagyásra vár és hát utalni fogják, beletelik kis időbe - mondták, de lehetőleg ne tegyek panaszt. Az egészben az zavar a legjobban, hogy most folytathatom a keresést ezekben a borzalmasan lefejlesztett webáruházakban, ahol nem lehet rendesen ár szerint rendezni (nem négyzetméter ár, hanem doboz ár), meg előre sorolja az egydarabos csempéket stbstb. és mindenhol ugyanazt az ocsmány zalakerámiát adják "olcsón". És valahogy csempének kéne vevődnie a hosszúhétvégéig, hogy lehessen rakni...

És ugyanez van a konyhabútorral, a lámpákkal, a villanykapcsolókkal és dugaljakkal, meg az égvilágon mindennel. Közben meg igazából egy kéthetes gyereket szeretgetünk 0-24. Adjatok egy időnyerőt vagy egy kis csempét :D :D

[geoparduc]

Tücsökkacsa megszületett, örvendjünk!

Megszületett a picilány, már haza is jöttünk a kis geopárduc kölökkel. (ettől mindketten halmozottan jobban érezzük magunkat) Zajlik az idill, meg az akklimatizálódás. Apamongúz szokja az alvásmegvonást, én gyógyulgatok és próbálom tűrni, hogy segítségre szorulok, Tücsökkacsa meg aranyoskodik és ellopta mindenki szívét.

A szülés körüli, meg szülés utáni árnyékos dolgokról meg majd máskor :) Na, helló világ!

[geoparduc]

Anti-Anxiety Alfred

[geoparduc]

Cinderpelt chillin'

[geoparduc]

ha már a szerencse császárzsömléje, vagy császárszalonnnája nem talál meg, hátha ez segít

[geoparduc]

RATATOUILLE 2007 | dir. Brad Bird

[geoparduc]

Szóval én nem tudom, hogy nem vettem észre, hogy a választott kórházamban (ahová még külön befogadó nyilatkozatot is kérni kellett) nem lehet bent a császárnál a férjem. Akkora kreténnek érzem magam, hogy embertelen. Hogy megvan a pcs időpontom, már az aneszteziológiai konzultáció megy, mikor ezt csak úgy megtudom. Szóval egy napja felváltva meg közösen sírunk.

Ezt a hatalmas kegyet még a Péterfyben is sikerül megoldani, ahonnan úgy menekültem, hogy a lábam nem érte a földet... 11-es paragrafus, 11-es paragrafus... nem ér az egész lószart sem. és persze még én vagyok a hülye, aki házhoz ment a lófaszért, hogy megkérdeztem a kórházhoz tartozó itt szültem fb csoportban, hogy nem volt-e olyan, akinek megengedték. természetesen ettől én lettem a világegyetem hülyéje :D hogy hát mégis mit keresne ott egy apuka, meg sehol sem engedik, jaj hát már így is akkora tömeg van, úgyse fogod kívánni, hogy bárki a közeledben legyen stb. 9 hónap alatt végleg megtanultam, hogy az emberek 99 százaléka semmilyen empátiára nem képes, és nem tud elképzelni másmilyen embert, csak olyat, mint saját maga. és ki szándékosan, ki csak úgy zsigerből gonosz.

nekem nem nézne focimeccset a hasam fölött a férjem, és nem kérné, hogy egy kis zsírleszívással is spékeljük meg azt a császárt. csak szeretett volna ott lenni a fejemnél, hogy lássa, végig jól vagyok. hogy nem csinálnak rajtam semmilyen olyan beavatkozást, amibe nem egyeztem bele. hogy lássa, ahogy tücsökkacsa először vesz levegőt. hogy legyen bent egy ismerős arc, hogy ne féljek. hogy ne kapcsoljon be az elhagyatottság sémám, hogy ne kapjak halálfélelmes pánikrohamot, amiért magatehetetlenül, lekötözve fekszem egy asztalon és épp felvágni készülnek. mert ezek még mind előfordulhatnak, hiába készültem rá lelkileg. másnak a magasvérnyomás a kockázati tényezője, nekem meg ez. egy jól funkcionáló, jól karbantartott személyiégzavar, amivel a hétköznapokat és a nem kevéssé stresszes munkámat is gond nélkül lehozom, de nem tudom, hogy egy akkora nyomás alatt, mint a műtét, mi fog történni. én ebből a szituációból nagyon durva traumával is távozhatok, nem csak olyan "jó, hát szar a magyar egészségügy, tudtuk, ki kell bírni"-félével :D a röhej az, hogy pont azért akartam nagyon ide kerülni, mert van rendes pszichológusa az osztálynak, és odafigyelnek, hogy beüt-e a szülés utáni depresszió. (meg mert ez egy aránylag jól felszerelt kórház és az alternatívákkal szemben nem írtam arról tucatnyiszor az elmúlt években, hogy műtétek maradtak el berendezések hibájából, vagy hetekig-hónapokig nem volt fűtés az egyes osztályokon)

nem akarok többet terhes lenni. elegem van, hogy nem figyelnek a szükségleteimre. utálom, hogy el kell fogadnom a "jószándékú segítségeket", akkor is ha csak nyűg és nyomasztás a számomra. csak hadd legyünk végre hármasban

[geoparduc]

[geoparduc]

Köszi az összes csít és szorítást értünk! Ma meglett a tető a fejünk fölé! :3 már csak pár liter festék, meg glett, meg kábel meg kis kaláka és lehet is lakni

[geoparduc]

[geoparduc]

[geoparduc]