georgemartinh - Tumblr blog

[georgemartinh]

[georgemartinh]

Orbán Ottó- A közös nyelv

A költészet nem ünnepi alkalom arra, hogy eleget tegyünk a korszerű elvárásoknak, sem arra, hogy állást foglaljunk személyes és személytelen hitvitájában; a költészet nem luxus, nem betegség, nem kedélyállapot, nem irodalom. A költészet hírszerzés odaátról, ahol soha sem történik semmi új, csak hallgatag évmilliók rakódnak a hallgatag évmilliókra, a tér idővé változik, az eszme anyaggá, míg eszmét, anyagot, űrt, mindent beszív a tömör apály, a fekete lyuk, majd jön a robbanás, a világrengető bölcső, s kezdődik minden elölről… A költészet nem hal ki a szellemi klímaváltozástól, mint a valóditól a dinoszauruszok, bár gépét programozva némely agyatlan elme ezt jövendöli. A költészet mi magunk vagyunk, a kíváncsiságunk, a koponyánkba férő végtelen, a föl nem fogható furfangos fölfogása – a csillagok között hajózva is fülünkbe makogja ritmusát dobszóra táncoló, közös ősnyelvünk, a vers.

[georgemartinh]

Weöres Sándor: A társ

Keverd a szíved napsugár közé, Készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod.

[georgemartinh]

Weöres Sándor: A társ

Keverd a szíved napsugár közé, Készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod.

[georgemartinh]

Weöres Sándor: A társ

Keverd a szíved napsugár közé, Készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod.

[georgemartinh]

[georgemartinh]

Mennyi minden lehet egy csók?

A csók pecsét... Pecsétje a szerelemnek. Vagy egy éjszakai hepinesz-nek... Mindegy, a lényeg, hogy Biztatod kedvesedet, Miközben kapcsolatotok egy ideje elvetemedett, S nem tudjátok mit is akartok (Vagy inkább te nem tudod), Akkor jön a CSÓK... Miért? Mert a csók édes, Ha kedved épp kedélyes, S a lány nem túl szeszélyes, De hozzád elég veszélyes. Ha már itt tartunk, Ennek ellentéte a keserű csók, Mikor nem kívánod a másikat, És a szádban a nyálatok olyan elegyet képez, Hatása hasonlít a satufékhez... Eddig és ne tovább...és ne tovább! Van könnyes csók... Amikor az egyik fájdalmat okozott a másiknak, De nem mer szólni, csak ásítva Elfordul jelezvén az ellenkező nemnek: Azért szeretlek... A csók olyan, mint a gyenge méreg... Ha túl sok, ölni tud. Beleissza magát gondolatidba, mint egy féreg, És nem is az, h keféltek, Hanem a csók, a csók, a csók! A csók drog...függést okoz, Mint az ópium, amit a tű végéről nyalsz le és akarsz még, és nem elég! A csók megváltás! A nap végén találkozol vele, És csak ennyiből leszűrtök annyit, h Ma még mindig szeret... A csók olyan mint a zsebben talált ötven forint... Apró dolog, de feldobja az ember kedvét. Egy apróság, amihez nem nélkülözhető az ember, akit szeretsz, és minden nap csak arra vársz, h vele találkozzál... Csak amikor eszedbe jut, Hogy van egy fa, melyről hinta lóg, Melyen elcsattant az utolsó csók... Mert a csók, az búcsú... Búcsú Anyádtol az iskola előtt, Kedvesedtől, aki alatt a hinta eltört, Melyen elcsattant két utolsó csók... A tied és a halálé... Mindkettő csók a lányé.

[georgemartinh]

Csak azután

A hosszú aranyhajadra gondoltam, miközben vártalak a kastély folyosóján. Aztán együtt tévedtünk el a hegyoldalba vájt falu határában, forró nyári este volt, eltelt egy óra, mire megtaláltuk a házat, ahol már régen mulattak az írók, az írófeleségek. Aztán az éjjeli séta az arborétumban, azt mondtad, nehezen bízol meg másban. Megkérdezted, hogy levágasd-e a hajad, én pedig azt mondtam, hogy ha zavar, akkor le kell vágni, és még sokat ültünk a több száz éves fák alatt. Bíztál bennem, erre csak hónapokkal azután, hogy már nem ismertük egymást, csak azután jöttem rá. Miután örökre levágattad a hajad.

[georgemartinh]

Sárgás purhab

Felnyitni egy kifáradt testet, bontásra ítélt bérházat vizsgálni felesleges.

Mert tudjuk, mit takar a májfoltos burkolat, – a felfekvési foltok, mint egy utolsó tűzeset, csontig futó fekete károsodás – a bőrkéreg alatt kusza kábelcsomó, használhatatlanra égett idegköteg, az a kevéske zsírszövet pedig közöttük az összeaszott sárgás purhab.

Tudjuk, hogy ez csak a mindennapi elmúlás. Hogy nincs rajta mit figyelni. Hiszen egy bontásra ítélt testben egy lélek sem lakik már szívesen.

[georgemartinh]

Bizalom S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hizlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be, - akkor se mondom, hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet. De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárt kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak! Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból; ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem. Nem hirdetek bocsánatot a rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink múlandók! Mint a mamut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.

Garai Gábor

[georgemartinh]

Káté szöveg <– KATTANCSÁÁ

Fenyci szöveg  <– KATTANCS :D

[georgemartinh]

Közel a 3000 :) :)

[georgemartinh]

A pulóvered

A pulóveredben alszom három napja, és olykor hallom, hogy éjjel azt súgja finoman a fülembe, hogy utánad vágyódik, és olyankor magával sodor, szóval ezért hordom azt hiszem éjjelente, meg mert a pulóver is hozzád akar simulni, mert kifordul önmagából, ha rajtad nem lehet, és aztán az illatát is lassan elveszíti, mert akkor lehet megint a régi, ha engeded hogy téged szúrjon néha, mert abban reménykedik, hogy te magadra húzod, ha megjössz, pedig a pulóver is tudja magáról, hogy az utóbbi időben sokat bomlott, de újra kötődik, ha belülről te melegíted, mert nem kívánsz semmit cserébe, mert ami belőled sugárzik az a saját fényed, ő pedig csak megtartja a meleget, és közben azt reméli, hogy reggelre a bőrödbe fonódik, hogy ne kelljen többé már sohasem levenned.

[georgemartinh]

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt? Akarsz-e játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz-e játszani boldog szeretõt, színlelni sírást, cifra temetõt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső- Akarsz-e játszani? (via blivie)

[georgemartinh]

[georgemartinh]

Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más, csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én.

Szabó Lőrinc- Nyár (via magyarversek)

[georgemartinh]

Rékasy Ildikó: Felnőtt-titok

Azt hittük, megválaszolatlan kérdéseinkre majd felel a felnőtt élet. Nem sejtettük, hogy a kérdések kopnak el.

E szégyenletes igazságot takargatták a jó szülők, míg reményt keltve titkolództak, mint holmi összeesküvők:

“Megértesz mindent idejében, csak várni és tanulni kell.” S megértettük végtére – őket. Nem segíthettek semmivel.