gyertyafenyakozmoszban - Tumblr blog

[gyertyafenyakozmoszban]

Hogy lehet az, hogy amíg te teljesen odavagy a másikért, addig ő valószínűleg nem is gondol rád?

Valaki magyarázza már meg.

[gyertyafenyakozmoszban]

“Bárcsak olyan könnyen el tudnálak felejteni, amilyen könnyen te elfelejtettél engem.”

—

[gyertyafenyakozmoszban]

“Minden egyes porcikám rád vágyik.”

—

[gyertyafenyakozmoszban]

Azt akarom, hogy újra minden olyan legyen, mint régen.

[gyertyafenyakozmoszban]

Minden apró részlet érdekel veled kapcsolatban, de gondolom ezzel ellentétben téged az sem érdekel, hogy élek vagy halok-e.

[gyertyafenyakozmoszban]

“Lehet, hogy 10 év múlva találkozunk egy kávézóban és újra fogjuk kezdeni.”

—

[gyertyafenyakozmoszban]

“Teljes szívemből szeretlek. Ez miért nem elég?”

—

[gyertyafenyakozmoszban]

Tényleg ezt érdemlem?

[gyertyafenyakozmoszban]

Hiányzik az érintésed, csókod, az ölelésed.

Azt akarom, hogy itt legyél és megadd nekem ezeket.

[gyertyafenyakozmoszban]

Ülök a buszon, gondtalanul hallgatom a zenét, amikor elindul az az egy szám… És előtör minden emlék. Suhan a táj, de ebből szinte semmit nem fogok fel, mert zakatolnak a gondolataim.

[gyertyafenyakozmoszban]

“Az emberek akkor a legszebbek, mikor olyanról beszélnek amit tényleg szeretnek, szenvedéllyel a szemükben.”

—

[gyertyafenyakozmoszban]

Megint darabokra hullottam

[gyertyafenyakozmoszban]

Kibaszottul szomorú vagyok

[gyertyafenyakozmoszban]

Az a fajta ember vagyok, aki a legutolsó pillanatig reménykedik.

Reménykedek, hogy rám írsz, hogy visszajössz, hogy bevalld hogy hiányzom neked, hogy találkozzunk.

[gyertyafenyakozmoszban]

Köszönöm

hogy a legboldogabb emberré teszel

[gyertyafenyakozmoszban]

Ha elmész, vigyél magaddal, kérlek!

2019.05.31

[gyertyafenyakozmoszban]

Nekem ő olyan tökéletes