gyuricaur - Tumblr blog

gyuricaur · 2 hours ago

Text

Dobjatok rám fát.

"támogatásotok olyan, mint a szürke hamu alatt nyugvó parázs: belül csendben izzik, de ha fát dobnak rá, egyként lángol"

"A világűr mindenkié, a Föld pedig egyetlen bolygó"

"Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen."

Én nem tudom ki ez a mi űrhajósunk, de remélem nem is kell megtudnom, mert ennyi bőven elég is bárkiből ezen az egyetlen kis bolygócskán amelyiken én vagyok.

15 notes · View notes

gyuricaur · 6 hours ago

Text

a négy fal között legyen homogén!

Domokos a Gömböccel példálózott: a testet 18 éve készítették el, egy gyógyszergyár pedig 3 éve dobta piacra az elvére alapozott lenyelhető kapszuláját, ami mindig ugyanazzal a felével érkezik meg a gyomor falára, hogy a benne rejlő robot egy ebből kinyúló tű segítségével mini injekciót tudjon beadni.

WoW

39 notes · View notes

gyuricaur · 13 hours ago

Text

Ghostbusters (1984) dir. Ivan Reitman

155 notes · View notes

gyuricaur · 13 hours ago

Text

Isaac barátom pénteken lediplomázott Bécsben, ezzel ő lett az első azande antropológus (ami elég vicces, hiszen).

Pénteken kapta meg a papírt a CEU-n, ő az első dél-szudáni diák az egyetem történetében a koordinátorok szerint. Teljesen hihetetlen a története, és az egyik legjobb dolog életemben asszem, hogy picit segíthettem ebben.

2019-ben hallottam először Isaacről, az Ugandában, dél-szudáni menekültek között kutató antropológus barátom említett egy fiatalembert, akivel egy menekülttáborban találkozott. Kockás jegyzetfüzeteket írt tele interjúkkal, meg egy kölcsönbe kapott mikrofonnal népdalokat és meséket gyűjtött. Bruno haverom készen volt a csávótól, felvette kutatási asszisztensnek, és gyűjteni kezdett neki valamilyen egyetemi alapképzésre, hogy talán valamilyen módon egyszer majd Európában tanulhasson. Issac addigra kétszeresen menekült, egyszer még pár éves korában Kongóba menekült az egész családja a Lord's Resistance Army elől, apja meg is halt pár éves korában, egyedül maradt sok testvérével és anyjával, egészen kicsi korától kezdve dolgoznia kellett. Az iskolája egy mangófa alatt volt, a szabadban, egy tanár jutott mind a 200 diákra. Legalább franciául megtanult. Utána visszatért Dél-Szudánba a függetlenség kikiáltása környékén, és még középiskolát is elkezdhette pár év csúszással, és egy családi jóakarónak köszönhetően nem Yambióban (ahonnan származik), hanem Yei-ben tanulhatott egy bentlakásos gimnáziumban. Ahogy érettségizett, elérte a polgárháború Yeit, és 2017-ben átmenekült - ezúttal egyedül - Ugandába. Hivatásos menekült lett, emiatt semmilyen munkát nem vállalhatott Ugandában, csak telt az idő. Szabadidejében a többi azande menekült élettörténeteit, meséit, álmait, dalait rögzítette, több ezret. Csak úgy, mert érdekelte. Szóval befizettük a legmegfizethetőbb ugandai olyan BA képzésre, aminek bármi kicsi köze is van ahhoz, amivel később foglalkozni szeretne. A hetednapi evangelisták egyeteme hirdetett BA in Peace and Conflict Management Studies kurzust, oda. 2021-re végzett, ekkor írtam rá először. Addigra elkezdett egy blogot vezetni az azande népcsoport szokásairól. Megbeszéltük, hogy jelentkezik a CEU-ra, a költségekkel ne törődjön, majd ha esetleg összejönne az ösztöndíj, akkor majd erre visszatérünk. Megírtam életem legjobb recommendation letter-jét. :D

Annak rendje és módja szerint fel is vették, ráadásul olyan ösztöndíjjal, ami a megélhetését is fedezi (nagyon szerényen) Bécsben. Az első keserű pirula a vízumjelentkezésnél érte, mert az osztrák konzul Kampalában közölte, hogy a dél-szudániaknak Etiópiába kell menniük vízumért, hiába ugandai lakcímmel rendelkező menekült. Elutaztattuk, tettünk egy csomó pénzt a számlájára, hogy úgy tűnjön, mintha lenne neki, így tudott vízumért jelentkezni. Az osztrák hatóságoknak lett volna 12 hete dönteni, szeptemberben elindult a suli, de vízum még sehol sem volt. Isaac a menekülttáborban egy áram és internet nélküli kunyhóban lakott, minden nap 10 kilométert gyalogolt egy Total benzinkútig, hogy be tudjon lépni online. Az egyetem olyan október-november magasságában mondta, hogy ez így nem megy, de várják szeretettel egy évvel később, az ösztöndíj is megvárja.

Decemberben hívta a nagykövetség, hogy megkapta a schengeni vízumot, és legyen nagyon hálás. Mondta, hogy kösz, és akkor egy év késéssel, de megy szeptemberben tanulni. Mondták hogy semmiképp, mert schengeni vízummal a kiállítás dátumától számítva 3 (vagy 4? már nem emlékszem) hónapon belül be kell lépnie az EU-ba, különben a vízum elveszik és sose kap újat. Pánikba esett. Szereztem neki ingyen egy szobát Budapesten, meg elintéztük a CEU-nál, hogy felvették egy online is végezhető vizuálantropológiai kurzusra április 1-től, így teljesen legális volt a tartózkodása. Pénze nem volt persze semmi, de az utazásig hátralévő időre szerzett egy melót Dél-Szudánban egy kutatóintézetnél. Repjegyet meg vettem neki Európába.

Szóval minden sínen volt, ekkor, 2023 márciusában találkoztunk végre először élőben, két évvel azután, hogy elkezdtük szervezni a tanulmányait. Kutatni mentem Dél-Szudánba, de nem Yambióba. Viszont mondta, hogy mindenképp találkoznom kell az anyjával és a nagyanyjával, mert azt hiszik, szervkereskedő vagyok. Erre nem lehetett nemet mondani, lementem négy napra, de megdumáltuk, hogy akkor segít egy régóta tervezett kutatásban (ezt azóta megírtam, és Isaac is írt egy tanulmányt akkori kutatásáról).

A kunyhója előtt találkoztunk, kezében egy nekem készített, kicsinyített gugu dobot fogott. A korábban már említett haveromtól kapott életében először egy okostelefont, aminek kitanulta a kameráját, és a semmiből forgatott egy teljesen nézhető dokumentumfilmet ennek a ceremoniális dobnak a történetéről és készítéséről:

youtube

Bécsben a reptéren vártam egy hónappal később, a nyár eltelt munkával és Balatonnal (a kép a balatonfelvidéki Köveskálon készült, ahol kislányom és Brunó kislánya Isaacen doboltak). Csodálatosan nem volt képben Európával, nem ivott még soha szénsavas vizet, nem értette a mozgólépcső működését, és még ezer dolog minden nap. Kurva sokat röhögtünk. Szeptemberben végre elkezdte a sulit, és azt hittük, innen minden sínen van.

Sokat panaszkodott fáradtságra, de hát azt hittem, sokszorosan menekült, nyílván fáradt. De szeptemberben végre lett biztosítása, ezért elment életében először egy orvoshoz. Kiderült, hogy születési szívhibája van, lyukas a szíve, és nem pumpál rendesen, és 30 év alatt el is deformálódott. Azonnal meg kell műteni, közölték vele, mert hónapjai vannak hátra. Mondta, hogy neki most szemesztere van, majd annak a legvégén lehet csak műteni, mert nem lesz több esélye tanulni. A vizsgaidőszak első napján megműtötték, nyílt szívműtét, leállítással, műszívvel, mindennel. Az intenzív osztályon már írta az esszéit. Pár héttel később felhívott, hogy a másik vonalon éppen valami ápolóval beszél, és mondjam már el neki, mi is az a szanatórium. Mondtam neki, hogy nincs időm elmagyarázni, de mondjon igent.

Innentől már tényleg fáklyás menet volt, nyáron terepmunka otthon, másodévben még több esszé és tanulás, majd belerokkant, de lediplomázott, 3.79-es átlaggal (a 4.00-ból), A- szakdolgozattal. És szeptemberben kezdi a doktorit Durhamben, az oxfordi egyetemhez tartozó Pitt-Rivers múzeummal közös finanszírozásban. Persze csak akkor, ha kap angol vízumot. Elviekben arra már jelentkezhet Kampalában. Nagyon csípem ezt a csávót.