Text
Az érzékenység nem gyengeség.
@batorithatatlanigen
362 notes
·
View notes
Text
Elértem azt, hogy már megfogalmazni sem tudom mi van bennem.
7 notes
·
View notes
Text
Rohadtul nem volt eddig senki olyan biztos pont az életemben, mint amilyen te most vagy.
20 notes
·
View notes
Text
Képzeletbeli beszélgetésekben
öntöm ki neked a lelkem,
eldicsekszem,
hogy már nem menekülök többet,
hogy csak várom,
hogy megtaláljon, aminek meg kell.
Tudom, tudom.
Üzenhetnék is neked.
De a gondolat végén,
mindig megállok.
Az érzet, a félelem attól,
hogy esetleg zavarok,
hogy rossz pillanatot választok,
és az egész csak szócsépléssé lesz,
valahogy belém fojtja a szót.
Tudom, tudom.
Annyiszor mondtad már,
hogy írjak, meséljek,
amikor csak jól esik,
hogy én sosem fogok zavarni.
Mégis,
a fejemben a gondolat,
mindig annyival meggyőzőbb.
Szóval csak azt akartam mondani:
Nincs minden rendben,
de már sokkal jobban vagyok.
39 notes
·
View notes
Text
Belefáradtam a bocsánatkérésekbe.
Hosszú éveken keresztül bocsánatot kértem azért, ahogy gondolkodom. Bocsánatot kértem azért, amit és ahogyan éreztem. Azért, ahogyan viselkedtem vagy reagáltam bizonyos dolgokra. Azért, ha megtettem azt, amit akkor és ott a legjobbnak láttam és az valakinek nem tetszett. Azért, ha véleményem volt. Vagy, ha kimondtam az igazságot.
Az egész életem a bocsánatkérésekről és a sajnálkozásról szólt, arról hogy eleget tegyek mindenkinek.
Önmagamat kivéve.
Saját magam volt az egyetlen, akitől sosem kértem bocsánatot azért, ahogy magammal bántam.
Ha kiléptem az életedből és továbbléptem ne várd, hogy bocsánatot kérjek, mert nem sajnálom.
Nem fogok sajnálkozni.
Elegem volt.
48 notes
·
View notes
Text
“(…) de szeretni valakit, és az, hogy szeressenek, nekem nagyon sokat jelent. Mindig viccet csinálok belőle, meg hasonlók, de nem lehet, hogy mindent, amit teszünk életünkben, azért tesszük, hogy kicsit jobban szeressenek?”
— Mielőtt felkel a Nap (1995) c. film
119 notes
·
View notes