hoppatabor - Tumblr blog

[hoppatabor]

Idén is HOPPÁ! Kalandtábor!

TL;DR: kérlek, oszd meg a tábor hírét ismerőseiddel, akiknek tudod, hogy van 10-14 éves kisfia/kislánya, vagy oszd meg támogatói linkünket, hogy gyűjthessünk olyanoknak, akiknek nem lenne lehetősége egyébként nyáron táborozni! Köszi!

Támogatói link: https://www.hoppatabor.hu/tamogass-masokat/

És akkor a hosszú poszt:

Szóval, ahogy sokan tudjátok, immár többedik éve vonulunk el egy hétre Gardéziába, hogy egy nagy csapat kalandorral közösen megismerkedjünk új világokkal, szokásokkal, kultúrákkal; hogy tanuljunk magunkról és a világról - és mindezt úgy, hogy régi és új barátokkal érezzük magunkat igazán jól!

Valószínűleg ódákat tudnék zengeni arról, hogy milyen is ez az egész - sokatoknak zengtem is. Igyekszünk minden évben megtenni mindent magunktól, hogy a tábor működjön: jelmezeket készítünk (csekkáut a tábor képeit), helyszíntbejárunk, térképet rajzolunk, karkötőt gyöngyözünk, adminisztrálunk, hajnalig találóskérdéseket és logikai láncokat írunk - és ennek minden pillanatát imádjuk. Tudjuk, hogy a gyerekek is megbecsülik a munkánkat - évről-évre újra eljönnek Gardéziába, belebújnak a kalandorcipőjükbe és komolyan veszik a trollok bárgyúságait, a megmentésre váró kapitányokat és azt is, ha eszkimó módra kell evezni egyet. Sőt - elmesélik a barátaikna, lehívják őket, szórólapot osztanak és még csodasok módon hirdetik Gardéziát.

Azonban mindent mi sem tudunk megoldani: a kalandorok szép lassan új kalandok felé néznek, a kapcsolataink, akiknek korban ideillő lányai és fiai vannak, elfogynak. Ezért kérlek meg tetégedet, hogy segíts nekünk! Segíts, kérlek azzal, hogy megosztod a Hoppá! bejegyzéseit Segíts, kérlek azzal, hogy elmeséled a 10-14 éves gyerekeket nevelő barátaidnak és ismerőseidnek, hogy van ilyen, vagy akár megadod az elérhetőségünket, hátha lenne kedve lehozni a srácokat Segíts, kérlek azzal, hogy a fenti támogatós linket elküldöd a céges, család csoportba, hiszen már csak párszáz forint támogatással is közelebb jutunk ahhoz, hogy levihessünk olyanokat táborozni, akiknek egyébként nem lenne rá lehetősége.

Hidd el, ezt a kevés rizikót a social creditjeiddel nem bánod meg: biztos lehetsz benne, hogy sokakat egy életreszóló élményhez segíted hozzá :) Jó, és ha akarod, hívhatsz Szegának is.

Ha szeretnéd megmutatni ismerőseidnek a tábort, akkor ezt a linket küldd tovább: https://hoppatabor.hu/

Ha támogatni szeretnéd a tábort, vagy másoknak javasolnád ezt, akkor emitt egy neked való link:

https://www.hoppatabor.hu/tamogass-masokat/

Ha pedig szimplán érdekelnek bolondosabbnál bolondosabb képeink, akkor csekkdiszáut: https://www.facebook.com/pg/Hoppatabor/photos/?tab=albums&ref=page_internal

A poszthoz raktam még képeket is, egy csomót - nagyon nehéz lenne 8 tábor (az barátok közt is közel két hónapnyi táborozás) legjobb pillanatait kiválasztani, de megpróbáltam a számomra igazán fontosakat összegyűjteni. Have fun reading ;)

2011: az első Hoppá! (ekkor még Libri - bizony, magasról lehet nagyot esni!) Kalandtábor megszületik. Ilyen-olyan okok miatt a történetet kb. két hét alatt tettük össze végül; a tábor komplexitásával és a jelmezekkel pedig olyan magasra tettük a lécet, hogy minden évben külön kihívás volt megugrani. A képen az első esti sztárvendégek láthatóak.

2013: egy év hiátust követően visszatértünk Gardéziába - minden értelemben, hiszen ekkor tettük lábunkat először a gardéz kontinensre. Ebben az évben szembesültem először azzal, milyen mélyen érzelmileg invesztáltak a gyerekek a mesébe - bár végig nem tudtam maradni, de a képen az utolsó napi harci tánc teljes átéléses eljárást lehet éppen megtekinteni

2014: számomra az Első Igazi Tábor. Egyrészt azért, mert három évre otthont talált a tábor. Másrészt egymástól független kalandok laza láncolatát ez az év húzta szorosra, itt kezdett kiforrni Gardézia mitológiája, az a világ, ami azóta folyamatosan bővül és hivatkozik önmagára. Mondhatjuk azt, hogy kulturálisan is invesztálódtunk: szőröstül-bőröstül gardézok lettünk. Ez az első év, ami rögtön követett egy korábbi tábort, így először voltak többen a visszatérő kalandorok; a csapatunk két (és mégis egy!) fantasztikus zenebohóccal bővült; a korábbi táborok komplexitását hipp-hopp magunk mögött hagytuk a hét dramaturgiájával; és az azóta is emlegetett Legjobb Táborzáró Evör is megtörtént, amikor olyan volt a történet feloldása, mintha rockkoncerten lennénk.

2015: Először próbáltunk ki többrészes történetet; először lett saját szerzeményű tábordalunk (ha jól emlékszem…); először lépett színre a Végtelenség Rendje; és ami mindezeknél sokkal fontosabb: ebben a táborban lehetett először felfedezni, hogy nem csak az történik, hogy összezárunk gyerekeket, akik egy hétig jól érzik egymást, aztán hazamennek - itt már látszott, hogy egy tőlünk is független gardéz közösség alakult ki. Csodás volt az is, mennyire mélyebb lett így hirtelen a sok játék, tanulság, szertartás. A képen a srácok reggeli szertartás közben: egy-egy félelmet égettek el, megszabadulva ezeknek a terhétől :O

2016: A Legek tábora - a Legijesztőbb gonosz, az öreg F'al Shev, aki mindent tudott rólunk már azelőtt, hogy találkoztunk volna :O A Legtöbb Rákészülés - külön facebook-oldal, egy egész előző tábor, új mitológiaalkotás előzte meg a kalandot; a Legröhejesebb Játékfinis - nem túlzás, hogy nyolcan könnyezve nevettünk, miközben a terem másik végében az egyik legijesztőbb pillanat zajlott le; a Legbénább Irányított Döntés - amikor felnőttek azt hiszik, okosabbak a gyerekeknél, de nem; és a Legjobb Döntés - amikor hagytuk, hogy tőlünk teljesen függetlenül döntsenek, tervezzenek, játsszanak.

2017: új helyszínre költöztünk - máig nem voltam Bánkitón, de ismerem a helyet nagyon! Sok év után először tértem vissza a Csépelők Vidalába, mint Viador (de minek…), különleges, új módon mérkőztünk meg pl. a cápaemberrel, végre nem a világ megmentésén, csak egymás segítésén dolgoztunk és ez óriási boostot adott mindenkinek - ráadásul öt olyan taggal bővült a csapat, akik sokkal jobbá tettek minket. Nagyon hálás vagyok, hogy közösen “dolgozunk” azóta is Gardézián. Nem utolsó sorban megismerhettük I. Anabazisz Anakreónt is.

2018: Labooriában született meg talán a legtöbb közös történet, amit mesélni fogunk egymásnak. 13 teljes táboridős és 3 “részmunkaidős” tábvez egy olyan patent hat napot tett össze, ami már szinte nevetséges. Új játékok, új történetek, új fordulatok - és egy olyan Ki-Mit-Tud, amit senki nem felejt el.

2019: erre az évre már több volt táborozónkból is táborvezető lett, voltak olyanok, akik lejöttek utolsó napra segíteni. Azt hiszem, ez volt az egyik legfontosabb, ami történt: nem “csak” “mi” voltunk, akik csináltuk a tábort - olyanok voltak köztünk, akik a “másik oldalról” nézték végig a Khórák visszatérését, Amumu feltámadását, vagy éppen Gorró szabadulását. Olyan szempontok, játékok, vélemények fogalmazódtak meg, amik bennük sosem fogalmazódhattak meg. A tábor sokáig pillanatnyi érték volt, emlékkép, jópofa hivatás/hobbi, amit csináltunk. Látva, hogy miket tudnak beletenni azok, akik a kulisszák ismerete nélkül élték meg, a tábor örökséggé vált, amit gondozni és fejleszteni kell. Ki tudja, mi lesz idén - de reméljük, a te segítségeddel tovább tudjuk ezt folytatni!

Ha idáig elértél az olvasásban, emelem kalapom! Kommentelj be egy gardéz fajt és kapsz cserébe ajándék rímet!

[hoppatabor]

Jajj, annyira örülök, hogy ilyen tehetséges emberekkel vagyunk körülvéve - a videóvágó lány kitalálta a koncepciót, én összeírtam a rajzolnivalókat és a csapat 2 nap alatt megrajzolt mindent, amit lehetett - a 18 éves kisegyetemistától a ceruzát sosem ragadott mellkassebészig mindenki beledolgozott :)

Szívem teljesen Gardéziáé, ráadásul most elkezdtük az új tábort ténylegesen szervezni, mármint tartalmilag és ATYAÉGDEJÓLESZ

[hoppatabor]

Történetek Gardéziából/ról vol 2. (videóval!)

Szóval múlt héten volt tábvez (kifejezetten önkifejezéssel, döntési helyzetekkel kapcsolatos játékokat nyomtunk, de erről a témáról majd később), és rég volt poszt úgyis, úgyhogy kicsit továbbviszem a történetet. Rájöttem, hogy a hangulatvideót be se posztoltam múltkor! Ott van lent!

(Szegény Kefír nagyon dolgozott a héten, de minden_egyes_délután munkaidő után kiautózott Szigetmonostorra, hogy a titkos segítőként - szerintem a karakter amúgy a Kék Csodatortából lett kölcsönözve, á la doktor placebo - részt vegyen a különféle Áronjáték-idézéseken. Mi meg ezt úgy háláltuk meg Szaffival, hogy írtunk egy mondókát, amit fejből meg kellett tanulnia és olyan sorok voltak benne, mint a videóban is hallható Izubgyerifek, ami visszafelé olvasva egyáltalán nem kedves :( )

Legutóbb ugye kiderült, hogy mindösszesen 21-en jelentkeztek az első, óriási csinnadrattával rákészült táborunkra, ami a 18 táborvezető mellett azért elég karcsúcska. Ráadásul tényleg ezer meg egy extra dolgot kitaláltunk mellé, szóval így külön nehéz volt rászánnunk magunkat arra, hogy akkor teljesen mást valósítsunk meg kb két hét alatt.

Mégis megtörtént, így bonyolítottuk kicsit a gardéz történelmet: eszerint ugyanis Nerubion egyik gonosz tábornoka a vesztes háború után elmenekült, hajóra pattant és meg sem állt - meddig is? Senki sem tudta, csak a Fény Gyermekét kísérő kilenc hősből három és az ő csapatai. Ezek a hősök Gardézia minden szegletéből érkeztek, hogy segítsenek FGY-nek (nem annak!), és különleges képességeik voltak.

(Ezt Mikával meg Lucával - akikkel végül sosem voltam amúgy csopvez - találtuk ki, hogy a Timokkó nemzetség címere legyen, majd részletek később jönnek!)

Ott volt a Melián, a Nirambusz és az Origon nemzetség leszármazottja mind, egy tengeri viharban azonban elvesztek és a mesés “Újföldön” találták magukat - ahol ott is maradtak. Sok-sok évvel később azonban Zengárd visszatért.

Vicces amúgy, akkoriban minden tábvezbulin rongyosra hallgattuk a Gyűrűk Urából származó They’re Taking The Hobbits To Isengard című csodát és ezért lett a gonosz Zengárd. Hogy mondhassuk neki. Hogy álljon meg. Hihi.

Szóval az Áronjáték segítségével sikerült legyőznünk Zengárd seregeit (itt a különböző népek - vámpírok, angyalok, lovasnépek (!), jetik, mocsári szörnyek, indiánok, stb. - követei jöttek ajánlatokkal és a kicsik választották ki, hogy következő nap kinek akarnak segíteni. Őrült jó volt a dolog és a sok kis segítőnknek hála valami félelmetesen jó finálét is csináltunk, nagyon tetszett.

(Az öreg Zengárdot a minden nap megjelenő Gardéz Hírmondóban egyébként kb. mindenkivel összehoztuk, a végén a jó Hannáról készült is egy kép, amin leült picit pihenni egy elhagyott fekete csuklya mellé, nyilván az lett a sztori, hogy siratja hitvesét).

Amúgy itt voltam először teljesértékű tábvez, saját csoporttal, ami eléggé hűha volt. A gyerekek az első bemutatkozáson iszonyatosan gyorsan megnyíltak, cukorbetegség miatt levágott lábakról és elvált szülőkről beszéltek nekünk, ami kb elindított azon az úton, hogy ezt az egészet csak úgy van értelme csinálni, ha odafigyelünk és igyekszünk teret adni a gyerekeknek, hogy ha akarják akkor kibeszéljék magukat. Még sokat mesélek majd a táborról, voltak vicces dolgok is, pl. egy fél napig marxista angyal voltam, de most csak ennyi jutott eszembe hirtelen. Meg feküdni kell, anya szól!

[hoppatabor]

Történetek Gardéziából/ról

Mivel annyira tetszett nektek múltkor (és megígértem), csináltam egy tánbit, 

Szóval az volt, hogy az E5vösben volt egy szoros kis társaság, akik csinálták a nulltáborokat a hatévfolyamos kicsiknek és mikor már tényleg nagyon öregnek számítottak ahhoz, hogy visszajárjanak és csinálják (23-26 évesen), akkor úgy döntöttek, akarják ezt sulitól függetlenül is csinálni. Én oda csak tesóm révén besegítettem, de ide hívtak rögtön, hogy “teljesértékű” tábvezként vegyek részt a dologban, nyilván mondtam, hogy ko, imádtam.

(Ne tévesszen meg a lejátszás gomb, ez egy régi videóból kivágott kép, még amikor az első tábordalunk készült.)

Szóval az egyik tábvezcsaj férje meggyőzte a Libri fejeseit, hogy ez egy támogatandó dolog, és ezért elsőre “Libri Kalandtáborként” indultunk, ami - lássuk be - sose volt a legszekszibb külső.

Ráadásul mi nem értettünk hozzá, a Libri pedig úgy tűnt, annyira nem akar sok energiát fektetni a marketingjébe a dolognak, szóval éppenhogycsak el tudtunk indulni - 18 táborvezetőre 21 jelentkező jutott, ami valljuk be, erős overkill (60-70-re rendezkedtünk be).

Persze erről mi ekkor még nem nagyon tudtunk, megszületett Gardézia (Gardénia is lehetett volna, de az már túl átlátszó), a pokka-köszönés és a legendárium, iszonyatosan belevetettük magunkat a dolgokba.

(Egy egész hétvégét töltöttünk készülődéssel, aminek egy jelentős része így zajlott)

Szóval nekiláttunk összerakni, hogy mi is legyen, és nagyjából az az alapsztori (ami asszem a honlapunkon is fenn van), hogy Gardézia ugye egy két részből - Fény és Árnyék - álló birodalom, aminek milliónyi lakosa ezernyi törzsbe-fajba-miniállamba tömörülve éli életét. Azonban az egyik uralkodó, a gonosz Nerubion - most figyelj! - gonosz volt nagyon és sanyargatta mind az Árnyék, mind a Fény népeit. Ja igen, ez fontos, alapból ez csak ilyen földrajzi/lételemi megkülönböztetés, nem pedig minőségbeli/értékalapú. Az Árnyékban is vannak jó arcok, meg a fényben is seggek.

(Nagyban készül az első térkép Újföldről, fent a tábvezpólók száradnak, jobb lent a vonatos tacepaó csücske.)

Na, ez a Nerubion például bődületes nagy seggfej volt, de született egyszercsak egy fia. Pontosabban kettő - az egyik kis vézna, sápatag, a másik meg kb glóriával. Tippeljetek, kit tartott meg: nyilván a kígyószemű edvárdot, a fénylő kisfiú meg ment a levesbe. Pontosabban ment volna, de a dajkája kimentette (sose hallottunk még ilyesmiről), és onnantól a palotától távol, Nerubion bosszúja elől menekülve élte életét. A neve annyira nem is fontos, mivel mindenki a Fény Gyermekének kezdte nevezni. Körbe-körbe járt Gardéziában és mind a Fény, mind az Árnyék oldaláról egyre többen gondolták úgy, hogy igaza van, mikor igazságot akar mindenkinek a birodalomban. Nagy hősök is csatlakoztak hozzá (erről is később majd), és végeredményben sikerült megdönteni Nerubion rémuralmát és testvérével közösen kezdte uralni a birodalmat: ez a szokás azóta is megdönthetetlen, Gardéziát egy páros irányítja.

(Levelezőláda is minden évben van, így lehet üzengetni titkosan egymásnak a táborokban, természetesen Fény/Árnyék szimbólumokkal díszítve)

Na de a tábor maga kb kétezer (heh) évvel ezután játszódott volna, amikr FGY (tudom-tudom) már rég nem király. Iszonyatosan ütős kerettörténetet raktunk össze (pontosabban raktak össze a keretfelelősök: én jellemzően azok közé tartozom, akik megtöltik a kidolgozott kerettörténetet), ami csak arra várt, hogy gyerekek tucatjai ámuldozzanak rajta: és ekkor jött a sokk.

Szóval az lett a döntés, hogy 21 gyereknek is tök jó lenne ez, de minél szélesebb közönséget akartunk, szóval nekik kidolgoztunk egy teljesen új sztorit, ami Újföldön játszódik és a Gardéziától rég elszakadtak leszármazottai vannak a középpontban.

(Az első 21 gardéz táborozó - mára ők mind felnőttek :O Alul jobbról a második a “kis” Bendegúz, aki mindig kószálni hívott a tábort körbevevő fák közé mindenkit és igazából csak egy, a házaktól három méterre levő ösvényen vezetett körbe és olyanokat mondott, hogy “Itt ez a nagy kidőlt fa, ezt csak úgy hívom, a Nagy Fa”)

Ettől függetlenül iszonyatosan rá voltunk pörögve a dolgokra, volt száz varázsmondókánk, játékunk, logikai feladatunk, sportszerünk, fejenként kitudjamennyi jelmez, kellékek, eszközök - már csak arra vártunk, hogy elindulhassunk.

Az utolsó kép kis hangulatcsináló a megvalósult 2011-es (!) Kalandtáborhoz, ezt hívjuk Áronjátéknak - majd kiderül, miért! (aki helyesen tippeli, melyik vagyok én, kap tőlem egy extra sztorit!)