juranyi

[juranyi]

Jurányi Latte – Kálmán Eszterrel

Különböző műfajokon alapultak eddigi rendezéseid: dolgoztál már fel mesét (Hamupipőke), drámát (Tép), most pedig egy 18. századi regényt állítasz színpadra.

Ez biztos azért van, mert elsősorban nem a szöveg, hanem a téma, s annak mesélhetősége, képi világa érdekel.

Mitől volt érdekes számodra a Justine c. regény?

Az tetszett benne, hogy nagyon epizodikus a dramaturgiája és éppen ezért jól lehet képekben elmesélni. Ráadásul egy elég egyszerű, repetitív szerkezete van. Tulajdonképpen szöveg nélkül is meg lehetne csinálni.

A regény a francia forradalom előtt játszódik: maradtatok a 18. században, vagy áthelyeztétek a történetet egy másik korba?

A téma általános érvényességét előtérbe helyezve kortalanná tettük Justine történetét. A képi és hangi világnak azonban találni kellett egy közös talajt, ami végül a ’80-as évek popzenéje és formavilága lett.

Hogyan jött az ötlet, hogy Kákonyi Árpáddal és Friedenthal Zoltánnal együtt dolgozva egy zenés előadást készíts?

Nagyon zeneszerető ember vagyok és vonzódom a zenés színházhoz: nem a musical világa, hanem a zene használta a színházban, ami nagyon vonz. Emellett szerettem volna eltolni a szereplőket a történet brutalitásától és erőszakosságától, ezért kitaláltam, hogy legyenek songok, melyek a szereplők esszenciális problémáit fogalmazzák meg. A songok megírására és a narrációk recitálására kértem fel Árpit és Zolit, aztán ahogy alakult a szöveg és az előadás zenei világa, azt éreztük, hogy prózában sehol nem működik. Ekkor már nem volt visszaút.

Zenés előadás lévén meglepő, hogy mégsem éneklésben tapasztalt színészeket kértél fel.

Justine szerepére Tika (Gergely Katalin) teljesen egyértelmű választás volt, annak ellenére is, hogy tudtam, semmilyen hangi előképzettséggel nem rendelkezik. De van benne valami olyan tiszta és naiv, ugyanakkor életteli és erotikus vibrálás, amiről azt gondolom, hogy Justine is pont ilyen – egy makacs, erényes, naiv szent, akiben közben van valami ellenállhatatlanul kívánatos. Egy ideig azt gondoltuk, hogy Tika lesz az egyetlen, aki majd nem énekel, de a szöveg nem működött prózában a többi dal mellett. Neki volt ilyen szempontból a legnehezebb, de remek tanulási folyamatként éltük meg mindannyian. Az előadás másik főszereplőjével, Gera Marinával dolgoztam már a Tép-ben is, és tudtam, hogy szeretne énekelni. Andrássy Mátéról pedig a Kurátorok c. előadás ominózus Oroszlánykirály dala óta tudtam, hogy jó hangja van. Mikor bedobtam neki ezt az ötletet, nagyon örült. Úgyhogy mindegyik színészt boldoggá tettem azáltal, hogy végigéneklik az előadást – hogy a közönséget mennyire, azt majd meglátjuk.

Antal Klaudia

[juranyi]

Jurányi Latte - Soós Attilával

Mit takar a Trojka Színházi Társulás neve?

Szabad színházi társulás vagyunk, azaz az egyeztethetőség határain belül mindenki szabadon dolgozik. A neve oroszul hármas fogatot jelent. A mi hármas fogatunk az alkotókból, az előadókból és a nézőkből áll össze.

Hogyan esett a választásod Büchner: Lenz c. elbeszélésére?

Werner Herzog: Kaspar Hauser c. filmje után olvastam az elbeszélést. Szerettem az adaptáció folyamatát (Kerékgyártó Yvonne és Muhi Zsófia voltak benne a munkatársaim), ahogy egy tájleírásokban gazdag elbeszélésből hét szereplős darab született. Miért Lenz? Igazi kihívás. A XVIII. századi történet szereplői egytől egyig valós személyek voltak. Olyan kosztümös darabot akartunk színpadra vinni, (díszlettervező: Kalmár Bence, jelmeztervező: Szlávik Júlia) aminek vallásos közege, illetve témája a szenvedélyesség jegyében bontakozik ki. Egy fiatal költő (Bárnai Péter e.h.) és egy protestáns pap (Fehér László e.h.) tragédiába torkolló kapcsolatáról szól. Kis túlzással azt is állíthatom, hogy a Lenz c. darabunk egy szerelmi történet is egyben, aminek végkifejlete túljut a realitáson, és borzongató álmot hoz.

Milyen kérdések izgattak Lenz történetében?

Elsősorban az izgatott, hogyan lehet Istenről beszélni ma színpadon, hogyan lehet átadni a vallásos szenvedélyességet, illetve hogy ez eléggé leköti-e majd a nézők figyelmét. Nagyon érdekelt továbbá, hogy milyen lehetett egy költő és egy pap viszonya a XVIII. században. Milyen lehetett maga a XVIII. század egy protestáns faluközösségben, illetve milyen egy hercegi udvarban? Az is nagyon izgatott, hogy meg tudom-e érteni a főszereplő, Lenz szándékait, az önpusztítás elkerülhetetlen helyzeteit, illetve nagyon szerettem volna azt elérni – remélem, sikerült is –, hogy a történetünkben ne legyenek kizárólag a jó, vagy a rossz oldalon álló személyek, illetve hogy a bűn, a bűnösség vétségében elkövetett tettek körbe-körbe keringjenek szerepről szerepre.

Milyen térben képzelted el a darabot?

Nagyon egyszerűen ábrázoltuk: nézőtéri podesztekből alakítottunk ki egy járásokban gazdag absztrakt teret, aminek egy része vízzel teli.

Antal Klaudia

[juranyi]

Jurányi Latte - Máthé Zsolttal

A 2009-ben rendezett dalested címe, a Baróthy Angyalai, ma már az előadásaid létrehozóinak megjelöléseként szolgál. Honnan jött ez a név?

A 2009-es Krízis-dalestet még az osztálytársaimmal, az AlkalMáté Trupp rendhagyó előadásaként rendeztem meg, aztán szerettem volna ezt a dalestes dolgot folytatni és ehhez kellett találni egy nevet. Baróti Lajos a magyar labdarugó-válogatott szövetségi kapitánya volt az ötvenes években és az egyik haverom nagybátyja a baró helyett mindig azt mondta: „ez Baróti Lajos”. Más társaságokban később engem kezdtek el így hívni, mert én voltam az a srác, aki mindenre azt mondta, hogy ez Baróti Lajos. Vannak, akik mai napig Baróthynak hívnak, tulajdonképpen a becenevemmé vált. A Charlie Angyalai film után pedig megszületett a Baróthy Angyalai, ami remélem, ma már érvényes név tud lenni.

Minden egyes rendezésedben kulcsszerepet játszik a zene.

A zene rendkívül sokféle kísérletezésre ad lehetőséget. Mikor a Zeneakadémián tanítottam volt egy olyan ötletem, hogy írjunk át egy szappanoperát operává. A kísérlet lényege az volt, hogy a lehető legtermészetesebben viselkedjenek az előadók és ne az operai színjátszás széles gesztusait, hanem átlagembereket lássak viszont a színpadon. Ráadásul az operaéneklésben a szöveg csak másodlagos, nem muszáj értened – elég, ha elolvasod az ismertetőszöveget – nekem azonban arra van igényem, hogy értsem, miről beszélnek. Áriázzon úgy az előadó, mintha a Jóbarátok kanapéján ülne és nyomná a poénokat egymásután. Ebből a kísérletből végül született is egy előadás a HOPParttal. 

November 6-án kerül bemutatásra a Láthatóságiak – Kis szenitvánéji zene című Shakespeare feldolgozásod. Kik ezek a Láthatóságiak?

Ők a Mesteremberek, akik mint a kukások, vagy a helyszínbiztosítók láthatósági mellényt viselnek. Amatőr kifliben szorosan egymás mellett állva elkezdenek próbálni valamit, de teljesen kétséges, hogy egyáltalán van-e értelme.

Kik a Láthatóságiak Baróthy Angyalai?

Murányi Márta és Szathmáry Judit operaénekesek, Rétfalvi Tamás és Tasnádi Bence pedig fiatal pályakezdők. Mindannyian kaptak már nagyobb feladatot a színházukban, ahol játszanak, most azonban arra kapnak lehetőséget, hogy még sokoldalúbban megmutathassák magukat: Márti és Judit színészként, Bence és Tomi pedig zeneileg, hiszen itt hat szólamban kell Gerswhint énekelni, ami komoly feladat. Czupi Dániel bábszínész, aki ennek az egész formának, hogy díszlet- és jelmez híján, szinte a semmiből, egyszerű kellékekkel kell kifejezni, a mestere. Korábban már dolgoztam együtt Danival, s akkor kiderült, hogy zenei képzettsége is alkalmassá teszi, hogy egy ilyenfajta előadásban részt vegyen. Szabó József zenét tanít, énekel és igazi műkedvelő színész, aki nem arra tette fel az életét, hogy kőszínházakban játsszon, hanem eljár workshoppokra és attól sem retten vissza, hogy létrehozzon magának egy egyszemélyes estet. Végül pedig, aki az egésznek az origója, Kákonyi Árpád zeneszerző, aki amellett, hogy rengeteg zenei stílushoz ért, a színpadi szereplést sem utasítja vissza. Nagyon jó karakter. Nálunk ő Puck, a zenei vezető, aki alá az összes szólam és hangszer tartozik. A Láthatóságiakban a zene a varázslat, az erdő pedig, amiben ez a zene történik. Antal Klaudia

[juranyi]

Jurányi Latte - Keresztény Tamással

Szoktál reggelente zenét hallgatni a Jurányiba jövet?

Mindig, ma reggel például a Radiohead Paranoid Android című számát hallgattam meg négyszer egymás után.

Még a Merlinben, harmadéves színészhallgatóként láttalak először zenélni a Cseh Tamás emlékkoncerten, ami – ha jól emlékszem – vizsgaelőadásotok volt.

Moha (Mohácsi János) találta ki, hogy jó lenne valami olyan zenés dolgot csinálni, ami eltér a zenész színészmesterség kurzus megszokott előadásaitól. Úgy gondolta, hogy hasznos lenne, ha találkoznánk Cseh Tamás életművével. Először sokat foglalkoztunk egyedül a dalokkal, majd Rozs Tamás megmutatta, hogyan is lehetne ezeket színpadképessé, a nézők számára is izgalmassá tenni. Az osztálytársaim nevében is bátram mondhatom, hogy mindenkinek nagy találkozást jelentett egy-egy dal eléneklése. A mai napig közel áll a szívemhez például a Jobbik részem című szám, amit az előadásban énekeltem, hiszen mindenkinek van egy ilyen jobbik része, ami elhagyta.

Egy évvel később egy Új hullámos koncerttel tértetek vissza a Merlinbe.

Akkor már az osztály nagy részében benne volt a boogie és nagyon vártuk, hogy együtt dolgozhassunk Némedi Árpival és Zságer-Varga Ákossal. Iszonyú jó volt éjszakákba nyúlóan torzított gitárokkal zenélni.

Ennek a koncertnek a hatására alakult a zenekarotok, a BEKVART?

Nem, akkor már létezett a banda. Az első BEKVART dal, a Vigyél haza, már az egyetem első évében megszületett. Formán Bálinttal találtuk ki, hogy rockzenekart kellene csinálni. Mindkettőnknek voltak már erre nézve korábbi próbálkozásai, végül egyikből sem lett semmi: mindig előbb volt lemezborító, mint dal.  Aztán egyik nyáron együtt dolgoztunk Bálinttal a Kőszegi Várszínházban és vittünk le hangszereket is. Ekkor találtuk ki és alapítottuk meg a BEKVART-ot, ami idén nyáron volt 3 éves.  Aztán szeptemberben megtudtok, hogy lesz egy URH vizsgánk, ami épp kapóra jött, hiszen a decemberi első koncertünkön még csak 6 saját számunk volt, ezért előadtunk még néhányat az URH vizsgából. Ma már ezek a feldolgozások kezdenek kikopni a repertoárunkból, hiszen azért állunk a BEKVART-tal a színpadon, hogy saját gondolatainkról, érzéseinkről beszéljünk.

Idén nyáron felléptetek a FÜGE kőszegi színházi táborában és iszonyúan jó volt látni, hogy a diákok mennyire élvezik az Európa Kiadó és a Neurotic feldolgozásaitokat.

Ezek a dalok örökérvényűek. Lehet azt mondani egy csomó olyan dologra, ami az előző rendszerben született, hogy akkor volt mi ellen lázadni. Szerintem mindig van mi ellen lázadni és a rock ’n’ roll pedig eleve örök.

    Milyen szerepet játszik szerinted a zene a színházi nevelésben?

A fiatalokhoz borzasztóan könnyű egy koncerttel közel kerülni, ami ugyanakkor rendkívül nagy felelősség is, hiszen a zenével elképesztő gondolatokat lehet bennük ébreszteni. A zene agykontrollként működik: én is mikor sétálok, azon kapom magam, hogy folyamatosan szólnak a fejemben Lovasi András gondolatai.

Beszéljünk egy kicsit a zenekar nevéről, miért lettetek Bánfalvi Eszter Kvartett (BEKVART)?

Egyszerűen nem volt semmi jó névötletünk, ezért idegességünkben elkezdtünk játszani azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha direkt választanánk egy olyan nevet, ami egyáltalán nem jó, például, hogy Students, vagy Albatros. Aztán Kőszegen felvetettem Bálintnak, hogy legyünk Bánfalvi Eszter Kvartett: Eszterrel épp akkor dolgoztunk együtt, ezenkívül azonban se Eszterhez, se a jazz zenéhez nem volt semmi közünk, ráadásul nem is négyen voltunk. Bálintnak először nem tetszett az ötlet, másnapra azonban kitalálta, hogy ezt tök jól lehet rövidíteni. Így született meg a BEKVART.

A zenekar dalainak műfaji meghatározása: csajozós rock.

Nincs mit szépíteni: az egészet azért csináltuk, hogy sok csajunk legyen. (nevet)

A banda, ha nem is osztálytársakból, de egytől egyig kaposvári (volt) színészhallgatókból áll.

A színházi táboros koncert előtt volt egy nagy megbeszélés, hogy kik a zenekar hivatalos tagjai: jelenleg Formán Bálint, Lábodi Ádám, Sodró Eliza, Kárpáti Pál, Vitányi-Juhász István, Lovas Rozi és Szabó Sipos Ágoston. De több mint húsz vendégművésszel játszottunk már együtt a BEKVART színpadán, gyakori vendég például volt osztálytársunk, Béli Ádám, aki jelenleg az Alagsor zenekarban dobol.

Úgy tűnik számomra, hogy a zene kulcsszerepet játszik a pályafutásodon: az egyetem után a HOPPart Társulatba kerültél.

A zene mindig is rendkívül fontos szerepet töltött be az életemben, hiszen édesapám zenész, édesanyám pedig zenét szerető ember. A HOPPart pedig egy nagy titkos álmom volt. Herczeg Tomi az URH vizsgában látott először, s azt mondta, neki pont elég volt ennyit látni. Tomival a legnagyobb közös pontunk a zene imádat: hasonló a zenei ízlésünk is és iszonyú jókat tudunk róla beszélgetni. Most úgy tűnik, hogy vele is belevágunk egy közös projektbe és csinálunk egy közös zenekart. Antal Klaudia

[juranyi]

Jurányi Latte – Dömötör Andrással és Kovács Dániellel

Október 25-én mutatjátok be az új, Művház című színházi sorozatotokat a Jurányiban. A Katonában a Gondnokságot rendeztétek együtt. Honnan jött a közös munka ötlete?

Dániel: A főiskoláról ismerjük egymást, aztán egyszer a Kamrában üldögélve került szóba, hogy jó lenne együtt dolgozni. Máté Gábor pedig épp szólt, hogy üres a Sufni, úgyhogy elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mit is lehetne ott megvalósítani.  

András: Szerintem én már korábban megkerestelek, hogy csináljunk együtt valami független dolgot.

Dániel: Csak arra emlékszem, hogy aláírtam neked egy szándéknyilatkozatot.

András: Mindegy, akkor nem tudjuk.

Dániel: Valahogy összekeveredtünk. Az biztos, hogy Andris keresett meg.

András: Olyan szempontból furcsa alkotótársi viszony a mienk, hogy nem egy barátságból alakult ki. Azt éreztem, hogy jó lenne találni egy rendezőt, akivel együtt lehetne gondolkodni a színházról. A főiskolai vizsgaelőadásokat nézve pedig megtetszettek Dani munkái és úgy tűnt, hogy azonos tematikájú és világú dolgok érdekelnek minket, ezért megkerestem.

A Művház műfaji meghatározása: színházi szitcom. Mit jelent pontosan ez a fogalom?

Dániel: Ez egy folytatásos színházi előadás, mely egy részben a kabaré hagyományából merít: állandó szereplők vannak, akik mindig reflektálnak az elmúlt hónap történéseire. Ehhez, a sorozat aktualitásokat tartalmazó részéhez bárki bármikor be tud kapcsolódni.

András: Igyekszünk majd a nézőket mindenféle módon tájékoztatni a korábbi epizódok eseményeiről. Mindenképpen azt szeretnénk, hogy az is tudja élvezni és követni a sorozatot, aki közben kapcsolódik be. Készítünk és minden rész előtt vetítünk összefoglalókat, és ahogy a Gondnokságnál, itt is a terveink közt szerepel, hogy hozzáférhetővé tegyük majd az előadásról készült felvételeket.

Hogyan készül a Művház?

Dániel: Először is megírtuk az egész mitológiáját: a közeget, melyben a történet játszódik, a főbb irányvonalakat és hogy hova futhat ki a történet a nyolcadik előadás végére.  A színészek azonban csupán szinopszisokat és karakterábrázolásokat kapnak, a konkrét szöveg az előadást megelőző 3-4 próbán jön létre. Ez egy rapid műfaj: iszonyú nagy koncentrációt, energiát és fantáziát igényel a színészektől, akik ennek ellenére – vagy épp ezért nagyon szokták ezt élvezni: az adrenalint.

Milyen kérdések körül fog forogni a Művház története?

András: Azt szeretnénk, hogy a Művház metaforája legyen mindannak, amiben élünk. A kulturális élet változásaiban jól megfoghatók a társadalmi események, és itt kultúrát teremteni vagy fogyasztani akaró embereket látunk majd leginkább. 

Dániel: Az általunk elképzelt vidéki kisvárosban, Kopjáson ugyanazok a politikai és közéleti események történnek, mint a valóságban. A Művház pedig tele van haza menni nem akaró, ücsörgő emberekkel. Ők megbeszélik mindazt, ami itthon vagy világban történik, másrészt meg az évad alatt egyre jobban bele is bonyolódnak – akaratukon kívül – az eseményekbe.

Kik fognak a sorozatban szerepelni?

András: Az első részben például Mészáros Piroska, Vajda Milán, Schruff Milán, Tamási Zoltán, Szilágyi Csenge, Makranczi Zalán, Stefanovics Angéla és Futó Balázs. A sorozattal emellett az is a célunk, hogy átjáró házat biztosítsunk a Jurányi Inkubátorházban dolgozó művészeknek, hogy az itt lévő csapatok bármikor bekapcsolódhassanak egy-egy epizódba. Úgyhogy az állandó színészek mellett feltűnnek majd a Jurányiban alkotó művészek is.

Antal Klaudia

[juranyi]

TITÁNium lakatavatás - Radnai Márk

[juranyi]

Jurányi Latte – Szabó-Székely Árminnal

Október 16-án indul a Titkos Társulat Színházi jammelés című sorozata a Jurányiban, melyben te is, mint játékvezető dramaturg részt veszel. Honnan az ismeretség Kárpáti Péterrel és a társulattal?

Osztályfőnököm volt dramaturg szakon a Színművészetin, ráadásul a mi osztályunkon próbálta ki először ezt az improvizációs technikát. Aztán végigkövettem mellette egy több hónapos munkafolyamatot, melynek a Vándoristenek című előadássorozat lett az eredménye.

Mit jelent pontosan a Színházi jammelés, mire számítsanak a nézők?

Ahogy a Vándoristenek, ez is jelen idejű improvizáció: minden cselekedetnek meghagyja a valós idejét és a színészeken nincs meg az a nyomás, hogy mindenképpen folyamatosan csinálniuk kell valamit. Azt tapasztaltuk, hogy nem kell klasszikus színházi értelemben vett történés ahhoz, hogy érdekes legyen nézni a színészek cselekvését. Ehhez hozzájárul az is, hogy gyakran leosztjuk a nézőket a színészekre, akik az előadás első tíz percében beavatják őket a saját történetükbe, karakterükbe. Ennek köszönhetően az akciót nélkülöző jelenetek a nézők számára is izgalmasak lesznek, hiszen tudják, mi húzódik meg a felszín alatt.

Mennyit tudnak előre a színészek?

Az előadás kezdete előtt kb. 3-4 órával már itt vannak a színészek és kapnak egy háttértörténetet a saját karakterükről. A karakter felépítése is valamennyire improvizatív, hiszen a színésszel zajló beszélgetés közben alakul ki. Azonban az előadásban be vannak építve meglepetések, például lehet, hogy a színész nem tudja, hogy kik lesznek aznap a játszótársai. Az előadás közben pedig smsben küldhetünk nekik instrukciókat, melyeket csupán átfutó gondolatokként kezelnek, s ők döntik el, hogy felhasználják-e őket, vagy sem.

Azt gondolnám, hogy egy dramaturgnak ellensége az improvizáció, hiszen kikerül az ellenőrzése alól a történet felépítése.

Itt arra kell figyelni, hogy hogyan indítasz el egy történetet, ami szintén dramaturgia, csak nem te vezeted végig. Természetesen nagyon sok múlik a színészek dramaturgiai érzékén.

Mitől lesz izgalmas a Színházi jammelés a nézőknek?

Más a színészek jelenléte, más a feszültség egy ilyen típusú előadásban és ez újszerű élmény lehet a nézők számára. Unalmasnak pedig soha nem unalmas, még ha nem is történik akció, hiszen tudod a hátterét, éppen ezért másra és máshogy tudsz figyelni.

(Antal Klaudia)

[juranyi]

Színházi Jammelés és Társasjáték a Jurányiban!

[juranyi]

Jurányi Latte - Radnai Márkkal

Egy héttel a bemutató előtt mi az első gondolatod reggel?

Hogy szét lesz-e fűrészelve a kocsi három darabra.

Az október 10-ei Droszt bemutatótok a TITÁNium pályázaton még a Párhuzamos történetek, a szereplőválogatáskor pedig a Hiéna címet viselte.

Ezek munkacímek voltak: a Párhuzamos történetek magát a műfajt határozta meg, a Hiéna pedig a főszereplőre utalt, a szereplőválogatás után azonban érdekesebbnek tartottuk, hogyha több ember éjszakáját követjük végig. A taxisok állomáshelye, a Droszt pedig jó összefoglaló pont lett.

A szereplőválogatáson arra kértétek a jelentkezőket, hogy személyes történeteket meséljenek el nektek. Miért?

Nem akartuk, hogy jeleneteket hozzanak, vagy bármit eljátszanak, hiszen nem a klasszikus értelemben vett színpadi produkcióhoz kerestünk embereket, ahol a színpadi színészet előnyt jelent. Sokkal fontosabb volt a személyes hangvétel és történet, hogy hamar kiderüljön kivel állunk szemben. Nagyon meghatározó tud lenni, ahogy elmesél valaki egy történetet, ahogy az megérinti, és ahogy azzal hatni akar. Emellett azt is fel lehetett mérni, hogy ki az, aki rátermettségében alkalmas egy ilyen produkcióra, akit nem fog kikészíteni egy ilyen munkafolyamat.

Sokan elmesélték nektek a legféltettebb titkaikat és gyakran könnyes szemmel, magukba zuhanva távoztak a meghallgatásról.

Brutális – pl. többszöri öngyilkossági kísérletről és megerőszakolásról szóló – történeteket hallgattunk végig. Megrettentő volt, hogy bárki, aki eljött a meghallgatásra, azzal már történt valami olyan komoly dolog, melyből önálló előadást lehetne csinálni. Megdöbbentő, hogy a  generációnk történetei sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, mint azt gondolnánk.

A kiválasztott szereplők történetei belekerültek az előadásba?

Nem, illetve nem abban a formában. Ha egy színházban valaki a saját történetét viszi fel a színpadra, akkor az arról fog szólni, hogy ő bevall, vagy megoszt valamit idegen emberek előtt. Ha ez terápia, akkor rendben van, de felhasználni valakit öncélúan az nagy felelősség. Ráadásul egy ilyen vallomásszerű előadásban annak kellene kitennem a színészt, hogy akinek a saját édesanyja sem tudja, hogy 15 évesen megerőszakolták, az itt mesélje el mindenki előtt. Ezt a felelősséget nem vállalom és nem is ezért hívtam be őket. A személyiségüket  használtam fel és helyeztem át teljesen más szituációkba.

Ha már az előadás történeténél tartunk, miben tér el az Éjszaka a földön című filmtől?

A filmben az öt különböző történetet csupán az idő és a taxi köti össze. Nálunk ennél többről van szó: a sofőrök visszatérő szereplők, s innentől kezdve fontos dramaturgiai kérdéssé válik a személyes történetük, hogy miért érdemes visszaülni az autójukba, hogy mi az az egy-egy mondat, pillanat, melyből megismerhetjük őket. Arról nem beszélve, hogy Budapesten vagyunk.

Hogyan zajlott a próbafolyamat?

A szereplőket előbb választottuk ki, minthogy bármilyen történetet megírtunk volna. A casting után kezdtünk el beszélgetni Ambrussal, a dramaturgunkkal, hogy a kiválasztott szereplők közül kinek milyen története lehetne az előadásban. Az olvasópróbára elkészült a szöveg és ezzel kezdtünk el próbálni. Sok minden kiderült. Az is ha jól döntöttem, az is ha nem. Volt akitől el kellett búcsúzni. Az ilyen változtatásokat be kell vállalni, hiszen nem vagyunk tévedhetetlenek.

A rendezéseid kapcsán, így a Droszt esetében is felmerül a kérdés, hogy mit fogunk látni: filmet, színházat, film-színházat.

Nem gondolom, hogy a színházat külön kellene választani a filmtől. A filmnek egy csomó olyan előnye és sajátossága van amit érdemes és izgalmas dolog átültetni a színházba. A színházat a filmtől legfőképp a jelenidejűsége választja el: attól kezdve, hogy a színészek élőben játszanak, színházat látunk, s lényegtelenné válik, hogy a rendező milyen (filmes) eszközökkel él. Amit a nézők most fognak látni, az egy olyan kísérlet, amiben jogosan merülhet fel a kérdés. Ugyanis egy másfél órás nagyjátékfilmet fogunk élőben játszani, vágni, fényelni, hangkeverni, snittelni és mindezt a nézők élőben látják a vásznon. Mintha egy forgatáson azt mondanánk: ezt most egyben felvesszük és mehet a moziba. 

(Antal Klaudia)

[juranyi]

Alternatív stand-up 

[juranyi]

Droszt - Képes próbanapló

[juranyi]

Jurányi Latte- Juhász Dórival

Hogyan indul nálad egy átlagos reggel?

Az biztos, hogy nem indul túl korán, mert általában késő estig dolgozom itt, a Jurányiban. Nagyon ritkán kávézom, ezért mindig valamilyen gyümölcslevet iszom reggelente.

Koffein nélkül is bírod az éjszakázást?

Simán. Imádom a kávé illatát, szeretem az ízét is, de engem túlpörget,a szívem úgy tud tőle kalapálni, hogy ezért csak alakalom adtán iszom.

Bőr szakon végeztél az Iparművészetin. Hogy esett a választásod erre a szakra?

Érdekelt a formatervezés része a dolognak, hogy nem síkban, hanem térben kell gondolkodni. Az egyetemen az első év végén ruhára és bőrre adtam be a jelentkezésemet, s az első éves munkáim és kiállított anyagaim alapján a bőr szakra választottak ki, aminek ma már kifejezetten örülök, mert nagyon megszerettem ezt az anyagot. A sors ügyesen navigált erre a területre.

A munkáid alapján nagyon praktikus embernek tűnsz, a honlapodon is különböző – work, travel, life, party – kategóriákba sorolod az általad készített táskákat.

Azt vallom, hogy a funkció mindenekelőtt – persze ettől még lehetnek díszítettek és esztétikusak ezek a tárgyak.  Utazáshoz például igyekszem olyan táskákat készíteni, melyek biztosan megfelelnek a kézipoggyászméretnek, illetve, olyan laptoptokokat tervezni, melyek megvédik a számítógépet a sérüléstől. A tervezésnél mindig végiggondolom, hogyha én vennék meg egy bizonyos tárgyat, akkor mit várnék el tőle.

Milyen bemutatkozási lehetőségeitek vannak magyar designerekként külföldön?

Nagyon nehéz a helyzet, mert elképesztően sokan vagyunk, akik szeretnének boltokban megjelenni, kicsi hírnevet szerezni, bekerülni a köztudatba és állandó vevőkörre szert tenni. Most a hétvégén volt egy bécsi design vásár, ahova a termékeink alapján beválogattak minket is, illetve megyünk Bolognába egy kifejezetten bőrös tematikájú vásárra, ahol a jövő évben piacra kerülő trendeket nézhetjük meg. Ezeken a vásárokon fantasztikus technikai újításokkal és anyagokkal találkozhat az ember, melyek ösztönzően hathatnak a saját tervezéseire.

Idén 10. alkalommal kerül megrendezésre Budapesten a Design Hét, melyen ti is, a Lucky Shepherd Showroom is részt vesz. Mit is jelent pontosan a design, kit nevezünk ma designernek?

Ma már nagyon tág értelemben használják a design(er) fogalmát, ami néha félreértésre ad okot. A művészetek közti határok összemosódásával, ma már a formatervező lehet grafikus, a grafikus képzőművész, és így tovább. Az biztos, hogy minden designernek szüksége van egy biztos szakmai és művészettörténeti alaptudásra, melyből inspirációkat nyerhet.

A Design Hét keretében belül milyen programmal várjátok október 4-én a Jurányiba betérőket?

A Lucky Shepherd Showroom a Jurányiban október 4-én pénteken leköltözik a házon belül a színházterembe, ahol lesz egy Pop-up Fashion Shoot címet viselő előadásunk az S1 Stúdióval közösen, mely során a fotózás és a retusálás kapcsolatáról lesz szó. Emellett tartunk vetítéseket is, a bátrabbak egy fotófal előtt kipróbálhatják magukat a kamera előtt, vagy  mögött állva, s megtapasztalhatják mennyire nehéz instruálni, vagy épp aszerint pózolni a kamera előtt. A játékos fotózás kellékei pedig részben a kialakított Pop-up Store-unkból kerülnek ki, a táskáinkkal és egyéb kiegészítőinkkel tudtok majd fotózkodni! Gyertek el!

(Antal Klaudia)

[juranyi]

Színikritikusok Díja 2013 

[juranyi]

Jurányi Latte – Meszlényi-Bodnár Zolival

Te vagy az első, aki nem kért kávét.

Nem kávézom, de emlékszem, az egyetemi évek alatt egyszer-egyszer kipróbáltam a „tehetség koktélt”, melynek alapja a kávé és a konyak volt.

Színházi rendezőszakon végeztél. Már a jelentkezésnél tudtad, hogy színházi neveléssel akarsz foglalkozni?

Valójában színész akartam lenni, de úgy éreztem, hogy nem lennék képes tizenöt verset, öt monológot kiválasztani, majd megtanulni, aztán úgy alakult, hogy felvettek színházrendező szakra. A korábbi színházi tanulmányaim során a legnagyobb élményt az a felismerés adta, hogy mennyi mindent lehet megtanulni egy darab elemzése kapcsán. S ez rádöbbentett, hogy elsősorban (jó értelemben véve) nevelni szeretnék. Egy-két évvel később pedig belecsöppentem a Magyar Drámapedagógiai Társaság drámapedagógiai eszközökkel szervezett prevenciós táborsorozatába, mely megadta az utolsó lökést a színházi nevelés felé.

Az elmúlt három hétvégén Kaposi László drámapedagógia képzést tartott a függetleneknek itt, a Jurányiban. Miért gondoltad, hogy szükség van egy ilyen kurzusra?

A Tantermi Színházi Szemle hatására elindult az a folyamat, hogy az előadás után egyre több játszó ül le beszélgetni a diákokkal, s azt tapasztaltam, hogy ezek a beszélgetések a drámapedagógia szakterületéről nézve gyakran teljesen szakmaiatlanok, s néha nem szólnak másról csak a szembedicsérésről. Bizonyos elméleti módszerek és alapelvek ismeretének a megszerzésével azonban bárki képes érvényes és jó kérdéseket feltenni. Emellett úgy gondoltam, hogy aki színházi nevelésre adja a fejét, annak mindenképpen érdemes találkoznia Kaposi Lászlóval, de tisztában vagyok azzal, hogy nem sokan engedhetik meg maguknak anyagilag a 120 órás drámapedagógiai tanfolyamat.  Az EMMI kiemelt pályázatán azonban sikerült támogatást nyernünk, melynek köszönhetően létrejöhetett egy olyan képzés, amit a független alkotók is meg tudnak fizetni.

A képzés közben megtudtam rólad, hogy bohócdoktor is vagy.

Igen, ez szinte párhuzamosan jött a színházi neveléssel. Mikor 2000-ben végeztem, egy-két évig sok mindent kipróbáltam a biciklis futárkodáson át a zsonglőrködésig, s miközben vártam a pályázati eredményekre, jelentkeztem bohócdoktornak. A bohócdoktor szakma magába foglalja egy kicsit a rendezést, kicsit a nevelést és kicsit a színészetet is.

(Antal Klaudia) 

[juranyi]

Viharnapló III. - Mi öli meg a próbát?

„Tudjátok mi képes megölni egy próbát?” – teszi fel viccesen a kérdést Tóth Jocó (Prospero), majd időt sem hagyva a válaszadásra rávágja: „az állandó kérdezés és a problémafelvetés.” Jót nevetünk.

Egy másfél órás próba alatt azonban néha tényleg úgy tűnik, hogy egy-két kérdésre a válasz teljesen egyértelmű, s csak feleslegesen telik velük az idő. Egy hét távlatából azonban kiderül ezekről a „játékot” megakasztó problémákról, hogy nemcsak a bemutató dátumához, a megoldáshoz is közelebb visznek.

A múlt héthez képest Miranda szerepe sokat finomodott: Sodró Eliza egyre nagyobb kontroll alatt tartja szerepét, s visszavesz az őrületből. Kátai Kinga tökélyre fejlesztette Caliban mozdulatait, mereven mozgatja súlyos lábait, s mozgásának attribútuma sakkozó figurájára is átragad. Emellett végre kiemeli szerepének női oldalát is: bár ő a cafat, a maradék, a rabszolga, a rémisztő lény, mindezek ellenére húsvér nő.

Sikerült új jelenetbe is belenéznem:  Shakespeare iszákos pincérlegénye Stephano (Rózsa Krisztán) kőkemény alkoholista, aki Caliban és Trinculo (Jerger Balázs) felett diktátori hatalomra tör.

(Antal Klaudia)

[juranyi]

Viharnapló II- Képekben

[juranyi]

JUNYÁRI Szünet, avagy, hogyan töltötték a ház lakói a nyarat