kaoszkapitany - Tumblr blog

[kaoszkapitany]

[kaoszkapitany]

A fejemben értelmetlen mondatok

 Az összes végén kérdőjel vagyok

 Ezek önmagukban nem mondanak semmit

 Az állítmányuk zavaros félhomály

[kaoszkapitany]

Pumpálva lüktet, néha rándul

Kell még egy kávé,

Cukor nélkül nem kívánom 

Ez már nem játék

[kaoszkapitany]

A zűrzavartól összecsukló váll A  félelemtől elmosódott smink A könnycsatornán áteveznék hozzád És megsúgnám, hogy elhalkult a szél, nincs veszély Égbolt az ágyunk, párnánk a Föld Mindenki alszik, csak mi vagyunk fönt Lélegezz mélyen, tartsd bent örökre Hogy ne legyen vége, hogy  ne legyen vége Körülöttünk mozdulatlan mélység A saját űrhajónkon súlytalan Szavakat ismételgetünk a végtelenbe A tieidben felismerem magam Égbolt az ágyunk, párnánk a Föld Mindenki alszik, csak mi vagyunk fönt Lélegezz mélyen, tartsd bent örökre Hogy ne legyen vége, hogy  ne legyen vége Most mindenki alszik, a súlytalanság távol tartja a reggelt Űrhajónkkal a Nap felé elhagyhatjuk a Földet. Nem viszünk el semmit, most már mindenünk megvan Csak lélegezz mélyen, aztán lépjünk le halkan

[kaoszkapitany]

A reggeli forgatagban Elfelejtek sírni. Zokogni kéne néha, Sokkal többször ennyit, Eláztatni a múltat, Nem titkolni semmit.