katalinhalmai - Tumblr blog

[katalinhalmai]

Van hozzá pofaszőrzete!

Az új év brüsszeli meglepetése, hogy Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke szakállt növesztett. Olcsó poén lenne azon élcelődni, hogy a nagydarab holland pont úgy néz ki, mint Popeye, a tengerész. Sokan nem is bánnák, ha — híven a holland hagyományokhoz — elhajózna melegebb éghajlatú vidékekre... 

De születtek ennél kellemetlenebb hasonlatok is a közösségi médiában. Egyesek szerint a politikus kiköpött Witold Waszczykowski. Ő a nemrég lemondatott lengyel külügyminiszter, aki Varsóból “köpködött” Brüsszelre, elsősorban is Timmermansra, mert az holmi jogállamisági normákat kért számon a lengyel kormányon. 

Mások szerint az alapvető jogokért is felelős alelnök az energiaügyekben járatos spanyol kollégáját, Miguel Arias Cañetét próbálja utánozni a dús pofaszőrzettel. Egy másik verzió szerint Timmermansn megunta, hogy állandóan az arcába vágják: “van bőr a képén?!...”. Ezért egyszerűen eltakarta.

A politikus a holland tévének adott friss interjújában kikotyogta, hogy nem utasítaná el a felkérést egy újabb ötéves periódusra a brüsszeli Bizottságban. Brüszi azt javasolja, hogy újrázás esetén vállalja el a Mikulás szerepét. Ő szállítaná a tagállamoknak a meglepetést.  

[katalinhalmai]

Akiket az alkohol gőze megcsapott

Nem a mozdony füstje, hanem az alkohol gőze csaphatta meg a vorsti vasútállomás dolgozóit a minap, amikor nyugdíjba vonuló kollégájukat búcsúztatták — munkaidőben. A begőzölt vasutasok akkora bulit csaptak, hogy teljesen megfeledkeztek magukról meg a dolgukról. Emiatt törölni kellett egy Luxembourgba közlekedő nemzetközi vonatot, egy másikat pedig jelentős késéssel tudtak csak elindítani a dél-brüsszeli remízből.

Az állami vasúttársaság belső vizsgálatot indított, és büntetéssel fenyegeti a vágány mellett vagánykodó alkalmazottait.

Brüszi első kézből szerzett információi szerint a vasutas szakszervezetek máris sztrájkot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a remíz rendbontóit felelősségre vonnák. Követeléseik között szerepel, hogy a munkaadó biztosítson heti egy munkahelyi bulinapot, és egy másnapos szabadnapot. Terveik szerint a vorsti kollégák támogatására rendezett országos munkabeszüntetés egész napos népünnepélybe torkollna, amelynek a csúcspontja az esti nyugdíjasgála lenne. A nyuggerek a vágány mellett vigyáznának, hogy egyetlen utas se léphessen a peronra, és egyetlen vonat se gördüljön rá a sínekre. A felháborodott utazóközönséget a “Nem csak a húszéveseké a világ” és az “Ajjaj, fekete vonat, nem vitted el a páromat” című örökzöld slágerekkel szórakoztatnák. A várótermekben a “Nem indul a bakterház” című filmet tekinthetnék meg a menetrend iránt érdeklődők.

A dzsembori költségeit nem a szakszervezeti kasszából fizetnék, hanem a belga szövetségi költségvetésből, aminek kieső bevételeit a vonatjegyek ÁFÁ-jának drasztikus emelésével pótolnák.

[katalinhalmai]

Mítoszoszlató 3.

Az elmúlt 25 évben 668 olyan sztori jelent meg a brit újságokban az EU-ról, amelyeknek semmi köze nincs a valósághoz. Az Európai Bizottság londoni képviselete összegyűjtötte, és egy internetes oldalon szóról-szóra megcáfolta a hamis híreket. Mítoszoszlató címmel a következő hetekben ezekből a hírlapi kacsákból szemezgetünk, megfejelve őket Brüszi magyarázataival. 

— Brüsszel előírta, hogy a skót dudát halkabban kell megszólaltatni, mert ha rendesen megfújják, a hangja meghaladja az unió által meghatározott zajszintet. Magyarázatunk: Az előírás még a Brexit előtti időkből származik. A brit referendum óta a maradáspárti skótoknak mindent megenged Brüsszel, még azt is, hogy hangosan dudáljanak. Név nélküli források ugyanakkor hozzáteszik, hogy Edinburgh-ban most már fújhatják…

— Az EU biztonsági okokból megtiltja a gyerekeknek, hogy felfújják a lufikat. Magyarázatunk: Lufikat eregetni ezentúl csak Brüsszelnek szabad. 

— A brüsszeli bürokraták be akarják tiltani a londoni emeletes buszokat. Magyarázatunk: A hír igaz. A kontinens lakói megelégelték, hogy a londoniak fenn hordják az orrukat, és állandóan magas lóról buszról szólnak hozzájuk.

— Az afrikai országok segélyezésére szánt uniós forrásokból akrobatákat és légtornászokat képeznek. Magyarázatunk: Az akrobataképzés az EU migrációs stratégiájába illeszkedik. Magyar kiképzők olyan tornamutatványokat tanítanak be az észak-afrikai migránsoknak, amelyek segítségével gyorsan hazaugorhatnak.

— Brüsszel legújabb ötlete, hogy az európai focisták mezén szerepeljen az európai zászló. Magyarázatunk: Magyarország melegen üdvözölte a kezdeményezést, mert labdarúgói ezáltal nem magyar, hanem európai színekben érhetnek el eredményeket.

#EU #mítoszok 

[katalinhalmai]

A bolygó holland európai mentőcsomagja

Előfordulhat-e, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő országok pénzügyi támogatására létrehozott európai mentőcsomag nem csak a deficites tagállamokat, hanem a munka nélkül maradt politikusokat is kisegíti a bajból?

 A kérdés, kedves olvasó, szónoki.

Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, az eurózónához tartozó országok pénzügyminiszteri tanácsának az elnöke két héten belül elveszíti a tárcáját, mert megalakul az új holland kormány, amelyben ő már nem kap szerepet. Az Eurócsoport elnöki tisztét azonban január közepéig megtartja, mert csak akkor választ a testület új vezetőt. De Dijsselbloemot igazából már nem a tárcája, hanem a pénztárcája izgatja. Miből fizesse ki a napi betevőt, ha elveszik a miniszteri fizetése, az Eurócsoport elnökeként viszont egy fityinget sem kap? 

A hollandnak gyors mentőötlete támadt. Mi lenne, ha az ESM néven elhíresült európai mentőalaphoz fordulna pénzügyi segítségért? Elvégre az Európai Stabilitási Mechanizmus már kisegítette a görögöket, a portugálokat, a spanyolokat, miért ne utalhatna egy kis lóvét az érdemdús ex-miniszternek is? Nos, a megoldás ezúttal gyorsan megszületett: jövő januárig Dijsselbloem az ESM különtanácsadója lesz havi 14 és fél ezer eurós bruttó fizetésért. A politikus pénzügyeinek a kiigazítására vonatkozó döntést Brüszi tudomása szerint az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap bevonása nélkül hozták meg. Úgy tudjuk, hogy egyes déli tagállamok képviselői az ESM kormányzótanácsában olyan feltételekhez akarták kötni a rendszeres havi átutalásokat, hogy a különtanácsadó se italra, se nőkre nem költhesse az apanázst. Ezt a szándékot azonban Dijsselbloem, aki a kormányzótanács elnöke is egyben, egy kézlegyintéssel lesöpörte az asztalról. (Emlékszünk, micsoda fölhördülés kísérte az év elején, amikor a smucig holland pénzügyér a költekező déliekre utalva egy német lapnak azt nyilatkozta: fontos a szolidaritás, de kötelezettségek is vannak. Nem költheted a hiteleidet italra és nőkre, hogy aztán megint tartsd a markodat.)

Brüszi végül halkan hozzáteszi, hogy a nagyfejűek ezt az ESM nevű pénzügyi alapot akarják Európai Valutaalappá fejleszteni. Biztosak lehetünk benne, hogy addig még sok tanácsadói fizetés kifolyik a kezükből.

[katalinhalmai]

Game over

Brüszi tegnapi folyamatos brexitezése ihlette meg egyik olvasónkat, aki Otto Schade friss művét küldte el nekünk Pac-Manről. Ha hinni lehet a híres chilei falfirkás Instagramjának, akkor a rajza hamarosan megjelenik London utcáin. Mi magunk nem fűznénk hozzá kommentárt, pusztán felidézzük Diane James független EP-képviselő tegnapi felszólalását.

A brit Függetlenség Pártból dezertált, de a Brexit táborához hű maradt honanya a következő megjegyzést tette a parlament plenáris vitájában: “Nyilvánvaló, hogy ez a parlament ki akarja törölni az Egyesült Királyságot az európai zászlóból, de meg akar tartani mindent, amivel az Egyesült Királyság hozzájárul a közöshöz, legyen az pénz, védelmi erők, tudás, bármi.” 

“Tisztelt képviselőtársam, szíves tájékoztatására közlöm, hogy az európai zászlón látható csillagok nem az Európai Unió tagállamait ábrázolják.” Ezek már Antonio Tajani levezető elnök szavai. 

A történet felelevenítésével nem a művészi szabadságot próbáljuk korlátozni, pusztán az EU ellen kampányoló James képviselőasszony korlátos ismereteire kívántunk rámutatni. 

[katalinhalmai]

Brüszi, a poénvadász

Új blogot indítottunk Brüszi, a véresen vicces EU-portál címen brüsszeli tudósító kollégákkal. Még gyerekcipőben járunk, de esküszünk, hogy semmi rosszban nem sántikálunk! Csak poénkodunk Európán és kifigurázzuk Brüsszelt. Az első bizonytalan lépések itt ni: https://bruszi2017.tumblr.com

[katalinhalmai]

Liberális nagykoalíció, illiberális beütéssel

Mostantól kereszténydemokrata-liberális nagykoalíció irányítja az Európai Parlamentet. Papíron legalábbis. A kereszténydemokrata (európai néppárti) és a liberális frakciók összefogtak, hogy az olasz konzervatív Antonio Tajani nyerje a parlamenti elnökválasztást. A liberálisok, akik eddig inkább a baloldalhoz húztak a képviselőtestületben, egy hirtelen fordulattal a jobboldal pártjára álltak, a mérsékelt konzervatívokkal kötöttek szövetséget egy új, EU-párti csoportosulás létrehozása érdekében. A liberálisok megszabták Tajani támogatásának az árát: nem csak újabb vezető pozíciókat harcoltak ki maguknak a parlamentben, hanem közös nyilatkozatban fogadtatták el kereszténydemokrata képviselőtársaikkal az EU reformjára vonatkozó elképzeléseik egyes elemeit. Például azt, ami a jogállami, emberi jogi, demokratikus normákat sértő tagállamok megfegyelemezésére szánt “uniós mechanizmus” felállítását kéri a jogszabályokat kezdeményező Európai Bizottságtól. A szocialisták haragszanak a “köpönyegforgató” liberálisokra, mert emiatt elvesztették az EP elnöki posztját, és egy újbóli nagykoalíció lehetőségét a néppártiakkal. 

A néppárti és liberális együttműködés külön “bája”, hogy annnak részese a konzervatív frakcióban helyet foglaló “illiberális” Fidesz, amely eddig az Európai Parlamentben is nagy erőkkel pocskondiázta a “balliberális” oldalt. Orbán Viktor és köre előszeretettel húzza rá a dehonesztálónak szánt liberális jelzőt nem csak a politikai ellenfelekre, de a civil szerveztetekre és az ellenzéki sajtóra is. Most azonban a Fidesz saját pártcsaládja bútorozott össze a magyar miniszterelnök ősellenségeivel, és az összefogást hosszú távra, legalább a parlamenti ciklus végéig tervezi. 

Mi lesz ebből? 

Tajani a brit és lengyel euroszkeptikusoknak állítólag jelezte, hogy nem eszik olyan forrón a kását, nem kell nagyon komolyan venni a megválasztását lehetővé tevő írásos megállapodást, amely — mint minden politikai munkaprogram — egyébként is tág lehetőséget kínál az értemezésre, pláne a végrehajtásra. Az új EP-elnök — Silvio Berlusconi egykori szóvivője — nem áll távol az európai populisták Orbán által megtestesített fősodrától, de a megválasztása érdekében összetákolt nagykoalíciót a liberálisokkal még így is nehéz lehetett a Fidesz torkán lenyomni. A magyar néppárti képviselőcsoport tegnapi közleménye már nem balliberális, hanem "baloldali” támadásokat jósol “hazánk ellen”, viszont egy szót sem ejt a friss összefogásról. Szájerék vagy az együttműködés összeomlásában, esetleg lassú elszabotálásában bíznak, némi Tajani segédlettel. Vagy eleve kifelé kacsingatnak, és euroszkeptikus elvbarátaikkal, a lengyel Jog és Igazságosság EP-képviselőivel készülnek a közös jövőre. 

Berlusconi bizalmasára szavaz a liberális Verhofstadt. A Fidesz meg az összefogásra a liberálisokkal. Mi lesz ebből?

[katalinhalmai]

Gulyás demokrácia

Richard Visser, az utrechti egyetem nemzetközi kapcsolatok szakának végzős diákja “Gulyás demokrácia” címmel értekezést írt a magyarországi demokrácia 1989-2014 közötti fejlődéséről. Már a tézis következtetéseit fogalmazta, amikor eljutott hozzá a Népszabadság bezárásának a híre. Gyorsan írt hát egy rövid fejezetet a magyarországi sajtószabadság helyzetéről. Itt, Európában talált rám, és interjút kért. Diplomamunkája mellékletében publikálta beszélgetésünk teljes szövegét. 

Richard Visser [RV]: Take me back to the day Népszabadság was shut down. How did you hear about it? What was your first reaction?

Katalin Halmai [KH]: I was having breakfast while I was listening to the news on Klubrádió when I heard something about my newspaper and they said a press release was put out on the website. It said the newspaper got suspended and that they were working on long term solutions. Mail addresses of employees were blocked too. Then I called my colleagues and they too told me that they heard it through the radio. All this happened on a Saturday, the day before they were supposed to move to a different building. Staff were no longer allowed to enter the building that day. They had put all their stuff into boxes as they left on Friday evening, because they were preparing to move to another building. People were shocked, upset, angry. First, I didn't understand what was going on. But after two or three hours I realised Népszabadság was gone. It was a shameful lie. We were not moving to another building and they never were going to relaunch the newspaper.

RV: The press statement says that financial problems played a key role in the shutting down of the newspaper. What is your response to this?

KH: We had been hearing rumours for quite a long time that Mediaworks would be sold to people who are close to the Fidesz party. However, there were no talks about shutting down the newspaper. Nobody told us that the plan was to close the paper. I have no evidence, but based on rumours there could be multiple reasons why the newspaper was shut down. Mediaworks owned the sports daily that PM Orbán liked, and the company bought 12 of the 18 regional newspapers last summer. Another reason could be that as a condition for the purchase to happen, Mediaworks first needed to get rid of Népszabadság.

Yes, circulations went down the last couple of years but Népszabadság was not the only newspaper facing this problem. Also, the drop of newspaper circulations had stopped during the last quarter. Plus, many investigative stories that we wrote were shared by many other media, some of which were shared by right wing media. Ultimately, I think the press statement contained a false reason.

RV: Could you describe what has happened to the journalists working for Népszabadság since it closed down?

KH: The trickiest thing about the situation is that all of us are suspended, so technically we're not without jobs. Because, of course, Mediaworks said they were planning on relaunching the newspaper. That meant that many of the staff couldn't look for new jobs, couldn't publish, and couldn't use the Népszabadság title. For the last couple of weeks, many of the staff have resigned and some of us now have new jobs but it's very difficult. Apolitical photographers find jobs easier than political commentators do, but that is of course due to the special situation Hungarian press freedom finds itself in.

RV: How did other Hungarian media react to the closure of Népszabadság? Has there been any public outrage?

KH: Some media showed solidarity. Some pro-government newspapers obviously didn't, but even some right-wing newspapers were with us. The general public largely didn’t care. There were 3 demonstrations to express solidarity, the first one on Saturday evening, but with no more than five or six thousand people. For a city the size of Budapest, that should have been a larger crowd, but we thank the ones who showed their support anyway. The biggest sign of support that came out of it, was that the Népszabadság Facebook page got more than 50.000 likes. Maybe it's apathy, I really don’t know. Maybe they simply don’t care.

Press freedom and democracy

RV: How would you describe the current state of press freedom in Hungary? Is the current state of press freedom in Hungary comparable to the situation in Turkey or Russia?

KH: Looking back today, press was free during the 1990s. But maybe that's psychological. Many newspapers came out to the market. Political dailies too. However, those days are gone now. I think a comparison with Russia or Turkey now would still be too harsh and I don't think we'll ever get there. We're still EU members, have some form of democracy and we're not being harassed like journalists are in Turkey or Russia. But press freedom is under serious attack from the government and its share in the media market is growing.

RV: Recently, some critics have been describing Hungary as an illiberal democracy. What's your take on this?

KH: It's up to political scientists to define that, but Hungary is definitely distancing itself from real democracy. We have free elections, some functioning institutions and some civil society, but the grab of the government on all of these things, in particular the media, is increasing.

RV: Former Minister of Education, Bálint Magyar, has made some very critical statements about the current government and has called Hungary a mafia state in his recently published book. Do you agree with that classification?

KH: His book was right on many things, but he is also a political enemy of Orbán so he can't be completely objective. But it is a mafia state. I think it's a regime whose main purpose is to steal everything they can get their hands on. To get as much money as they can. All the other things, like political ideology are merely covers.

RV: How do you foresee the future of press freedom in Hungary? And other civil liberties in that respect?

KH: It's a bad outlook in general. The 2018 parliamentary elections are going to be very important, but I don't see any change coming. The political opposition is too divided, still. We will see more examples like Népszabadság before the 2018 elections. Hostile media takeovers are still happening after the closure of Népszabadság and attacks against the civil society will go on. Other media will fall prey to the government as well. They either destroy media or buy them. Last week, FIGYELŐ, a quality business weekly, was purchased by a former advisor of Orbán. I believe press freedom will continue to deteriorate.

There is the risk of spill-over effects too. The government of Poland is adopting a lot of policies that the Hungarian government has made over recent years. Last week, I was talking with my Polish colleagues; [jokingly] I can already give them some scoops about what is going to happen in their country these coming months.

[katalinhalmai]

Ne vágj ki minden fát!

A Rotterdam központjában fekvő Schepenstraat nevű utcát időtlen idők óta 141 fa szegélyezi. Egy nap a városvezetés úgy döntött, hogy az esedékes felújítás részeként a fákat ki kell vágni. Nahát, Schepenstraat lakói nem hagyták annyiban: nem csak tiltakoztak és felháborodott leveleket írtak, hanem úgy határoztak, hogy a kezükbe veszik a sorsuk és a renoválás irányítását. Ebben segítségükre volt egy friss törvény, amely lehetővé teszi a helyi közösségek számára, hogy bizonyos feladatokat önként átvállaljanak az önkormányzattól. A költségeket ilyenkor természetesen a helyhatóság határozza meg és állja, a polgárokat meg szerény juttatásban részesíti az elvégzett munkáért. 

A rotterdami Schepenstraat lakói tehát aktiválták a “jogod van kérdőre vonni a kormányt” becenévre hallgató jogszabályt, és néhány hét alatt elkészíttették az utca felújításának a tervét, majd benyújtották az önkormányzatnak. A helyi képviselőtestület szerződést kötött velük, ezután pedig ment minden, mint a karikacsapás. A lakóközösség vezetői emailben értesítették a szervezkedésből kimaradt lakótársakat, akik egy lakógyűlésen később rábólintottak a tervekre. A városvezetéssel kötött kompromisszumnak 78 fa ugyan áldozatul esett, de azért a Schepenstraat nagyjából úgy fog kinézni, ahogy az ott lakók szeretnék. 

Namármost, követhető-e a holland példa? Ez itt a kérdés. A polgároknak lehet-e másutt is törvénybe foglalt jogon csesztetni, kérdőre vonni a kormányukat? Hogyne. Kell hozzá civil kurázsi, állampolgári felelősségérzet, kezdeményezőkészség, (lokál)patriotizmus. És még valami. Kell hozzá fenntartható és szervezett támogatás. Államnak hívják. Amely fontos ügyek eldöntését és halaszthatatlan munkák elvégzését rábízza állampolgárok értő közösségére. A hollandoknak van ilyen. 

Civil kurázsink, felelősségérzetünk, kezdeményezőkészségünk van, lokálpatrióták is volnánk. Államunk nincs, amely teret engedne nekünk.

Így aztán nálunk kivágnak minden fát.

[katalinhalmai]

Mit csinálnak Európa vezetői?

Orbán harcol, Juncker homlokon csókol, Renzi pattog, Kaczynski példát vesz... Lehet-e egy igével (vagy kettővel) jellemezni Európai vezetőit? Én megpróbáltam. Aki többet vagy jobbat tud, tegye hozzá!

(Európai Bizottság)

Juncker homlokon csókol, Timmermans helyrerak, Ansip barangol, Georgieva pályázgatott, Katainen számol, Dombrovskis magyarázkodik, Sefcovic kapacitál, Avramopoulos felolvas, Cretu vásárol, Hahn semmit, Malmström reménykedik, Moscovici kibúvót talál, Mogherini utazik, Navracsics átváltozik (átváltozott), Oettinger repül, Vestager büntet, Barnier szívat, Barroso lobbizik

(EU tagországok)

Merkel mértéket tart, Gabriel erőlködik, de Maizière csekkol, Seehofer beszól, Steinmeier készülődik Hollande eltűnik, Macron elhatárolódik, Le Pen jön II. Erzsébet megjelenik, May totojázik, B. Johnson bohóckodik, Corbyn protestál, Blair pénzt, Cameron mellélő Renzi pattog, B. Grillo viccel Rajoy megszakad Szydlo visszautasít, Kaczynski példát vesz Rutte maga sem tudja, Wilders szőkít Michel egyeztet Fico szerepel Grybauskaité beletrafál Orbán harcol, Szijjártó lecsap Tsipras átver Van der Bellen nyer Zeman zagyvál

(Európai és nemzetközi intézmények

Tusk keresi a szavakat, Draghi nyugtat (és nyomtat), Stoltenberg aggódik

(Európai Parlament)

Schulz helyezkedik, Pittella beszél (a falnak), Verhofstadt (meg)csúfol, Weber igazodik, Jávor Benedek leleplez, Kovács Béla szimatol, Molnár Csaba vádol, Morvai Krisztina kiabál, Ujhelyi István levelet ír, Brok alszik, Farage iszik (vö. vedel)

(EU-n kívüliek) Putyin beavatkozik, Porosenko panaszkodik, Erdogan kikéri magának

[katalinhalmai]

Utópia 501

Nem, ez nem egy farmernadrág.  

Igen, az Utópia Morus Tamás — Thomas More — könyvének a címe, a szám pedig azt jelzi, hogy néhány nappal lekéstem az első nyomtatásban megjelent Utópia 500. évfordulójáról szóló megemlékezéseket. Morus Tamás bestsellerét 1516. decemberében Leuvenben nyomtatták ki először, és az eseményt becsülettel megünnepelték a flamand városban. Kiállításokat rendeztek, vitaesteket és -délutánokat tartottak, néhány étteremben pedig korabeli ételeket és utópiákat szolgáltak fel.

A megemlékezésekről lecsúsztam, de a leuveni M Múzeum “Keresd az utópiát” című tárlatáról még éppen nem; a hét éve megnyílt múzeumot január 17-ikén zárják be teljes külső és belső felújításra. (Lábjegyzet: a múzeumot hét éve adták át a publikumnak, 3 évig tartott az építkezés, és 20 millió euróba került… Az igazsághoz tartozik, hogy most a kiállítási anyagot is renoválják, részben digitalizálják, interaktív múzeumunk lesz, úgyhogy elhallgatok.)

Az évfordulóról két különálló kiállítási helyszínen emlékeznek meg: az M Morus korát és kortársait mutatja be, a környezetet, amelyben a mű megfogant, érzékeltetve kortársai vágyát az eszményi társadalomra, és félelmét a tüzes pokoltól. A tőle alig száz méterre fekvő leuveni egyetemi könyvtárban berendezett tárlat pedig a szerző életéről és munkásságáról szól.

De hogy kerül a csizma az asztalra — vagyis az angol jogtudós és humanista 1515-ben írott könyve a leuveni nyomdába? Az utópia gondolata a mai Belgium területén született meg. Morus az ideális társadalomról szőtt gondolatai nagy részét Flandriában vetette papírra, amikor Antwerpenben és más flamand városokban járt VIII. Henrik követeként. Az utolsó tollvonásokat már Londonban tette, mégis úgy döntött, hogy Leuvenben nyomtatja ki a könyvet. Miért? Úgy tudni, hogy humanista barátja és szellemi rokona, Erasmus tanácsára tette, aki ebben az időben a leuveni egyetemen oktatott. Ő ajánlotta Morus figyelmébe Dirk Martens nyomdászt, aki az egyetem tőszomszédságában fekvő műhelyében sokszorosított írott szövegeket. A leuveniek mindehhez hozzáfűzik, hogy városuk a XVI. század elején éppúgy a tudás központja volt, mint manapság. 

Martens volt egyébként az első európai, aki görög és héber nyelven nyomtatott. Állítólag Morus sci-fijének a címe is Erasmustól származik, görög szavakból ő rakta össze az Utópiát, amely egyként jelent nem létező és ideális világot. Senki sem talált magyarázatot arra, hogy az Utópiát miért nem Londonban adták ki először. Morus tartott volna társadalomkritikája kedvezőtlen fogadtatásától? Az első angliai kiadás mindenesetre 1556-ban készült el. Akárhogy is, az Utópia Leuvenből indult el világkörüli hódító útjára, és egyes szakértők szerint meg sem állt a kommunizmus győzelméig. 

Dirk Martens nyomdájának új termékén még alig száradt meg a festék, amikor Luther Márton kiszögezte vitairatát a wittembergi vártemplom kapujára. Tettének, vagyis a reformáció kezdetének 500. évfordulóját idén ünnepeljük. Hamarosan kiderül, hogy mi köze van ehhez Leuvennek. Csodálkoznék, ha nem lenne semmi.

Úton Utópiába — a leuveni egyetem könyvtárában

[katalinhalmai]

Melodramax

A Melodramax drazsét az antwerpeni Operaház kijáratánál osztogatták a Varázsfuvola előadásáról távozó közönségnek szilveszter éjszakáján. A mellékelt tájékoztató szerint a gyógyhatású készítményt a 2016-17-es “intenzív balett- és operakúra” résztvevőinek ajánlják. A kizárólag szájon át fogyasztható cukorka leginkább balett vagy opera élvezete mellett fejti ki áldásos hatását. Bérletre, illetve jegyre egyaránt kapható. Mellékhatásai: életöröm, értelmes időtöltés, kulturális élvezet, erős késztetés éneklésre és táncra, kötetlen társadalmi érintkezés — és friss lehelet. “Kérdés vagy akut jegyszükséglet esetén kérem forduljon a www.operaballet.be címhez!” — áll a tájékoztatón, amely ezután a Flamand Opera jövő nyárig tartó programját kínálja a különleges gyógymódokat kedvelőknek. 

A Melodramax — amely egyébiránt ártatlan mentolos cukorka, ami száraz köhögésre és kényszeres torokköszörülésre egyaránt javallott — aligha javít a modernizált Varázsfuvola miatt esetleg (köhögési) rohamot kapott néző állapotán. Az apokaliptikus környezetben játszódó darab mindenre emlékeztet, csak a Mozart opera eredeti történetére nem.  Ami nem baj, ha a rendezés összhangban van a mesés és játékos muzsikával. A francia-német David Hermann a vadonból katasztrófa sújtotta ipartelepet, a varázsfuvolából revolvert kreált, Sarastro papjaiból erőszakos rendőröket, a víz- és tűzpróbából orosz rulettet, és így tovább. Aki először látja az operát, mégsem nyúl Melodramaxért. Inkább egy kis nyugtató kéne — de azt meg kiváltja a ZENE.

Éljen Mozart! Boldog új évet vele!

[katalinhalmai]

Ki vagyok én?

“A miniszterelnök a sajtótájékoztató után személyesen fogadta Halmai Katalin ‘magyar állampolgárt’, és beszélgetett vele” — írta Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője tegnapi közleményében, amit az után jelentetett meg, hogy némi felzúdulást keltett kizárásom a magyar miniszterelnök brüsszeli sajtóértekezletéről.

Havasi valószínűleg nem egyeztetett a főnökével, mert Orbán Viktor az “állampolgári beszélgetést” megelőző sajtótájékoztatóján a Soros György befolyását firtató kérdésre azt válaszolta: “Általában jó ízlésű ember nem szeret beszélni olyanokról, akik nincsenek jelen. Különösen, ha már az őket képviselő újságíró sincs jelen”. Ez utóbbi én volnék. Halmai Katalin magyar állampolgár. Nem. Újságíró. Várjál! Ki is vagyok én? Állampolgár? Újságíró?

Próbáljuk eldönteni, mi okozza a zavart: vagy Havasi sajtófőnök a saját szakállára állampolgározott le, vagy a miniszterelnök a velem folytatott nyájas beszélgetéséből azt szűrte le, hogy nem vagyok újságíró.

Mielőtt rájönnék, hogy ki vagyok, és mit keresek a világban (meg Orbán Viktor sajtótájékoztatóján), kiderül, hogy a miniszterelnök sajtófőnöke nem a vakvilágba beszél. Havasi az RTL Klub szerint azt állítja, hogy a hölgy — gyengébbek kedvéért: Halmai Katalin magyar állampolgár/magyar újságíró — Brüsszelben végzett politikai tevékenysége választ ad a kérdésre. Mégpedig arra, hogy a kormányfő miért sejti Soros gyanús aknamunkáját a hátteremben.

Szeretném jelenteni, hogy az utóbbi időben valóban végeztem politikai tevékenységet. Többször is elmondtam nyilvános brüsszeli fórumokon, hogy a Népszabadságot nem üzleti okok miatt zárták be.

Soros György ért az üzlethez. De tessék elhinni, nem minden mondat tőle származik, amiben az üzlet szó szerepel.

[katalinhalmai]

Ki lesz a következő?

Október 8-ikán megszűnt a Népszabadság, Magyarország legnépszerűbb országos politikai napilapja. Mi történt? Hidegvérrel végrehajtott gyilkosság politikai megrendelésre? Vagy hideg fejjel végiggondolt üzleti döntés született?

Október 8-ikán a Népszabadság kiadója, a Mediaworks Zrt. bejelentette a lap megjelenésének a felfüggesztését. A cég, amely egyébként lenyűgöző sajtóportfólió tulajdonosa, pénzügyi okokkal magyarázta a döntését. “A Népszabadság jövője érdekében a Mediaworks menedzsmentje arra fog összpontosítani, hogy az iparági trendeknek leginkább megfelelő üzleti modellt találjon a lap számára” — adta hírül az újság honlapján megjelentetett sajtóközleményében.  

Mint később kiderült, semmi sem állt távolabb a valóságtól, mint ez az ígéret.

A Népszabadság felfüggesztése mindenkit derült égből villámcsapásként ért. Az újság internetes kiadását és online archívumát elérhetetlenné tették. Az újságírók email-fiókjait letiltották, őket pedig kizárták a szerkesztőség épületéből.

A Népszabadság nagyobb példányszámban kelt el, mint bármely más országos politikai napilap Magyarországon. Többet adtak el belőle, mint az összes többiből együttvéve. Példányszámának csökkenése megállt az év harmadik negyedében. A hivatalos korrupciót leleplező oknyomozó riportjai egyre több olvasót vonzottak. Nyáron a lap megkezdte online kiadásának fejlesztését, és nyolc új munkatársat vett fel, néhányat nem sokkal a bezárása előtt.

A Mediaworks azt állította, hogy a Népszabadság felfüggesztését üzleti szempontok diktálták, mivel a lap évek óta veszteséget termelt. De ha így volt, vajon miért nem állt elő az újság átalakításának tervével? Miért nem próbálta meg eladni? A kiadóvállalat komoly nyereséget kaszált egyéb kiadványain. A Népszabadság felfüggesztése után két héttel a Mediaworks tulajdonost cserélt. Egy olyan vállalkozás vásárolta meg, amely a hírek szerint közel áll Orbán Viktor miniszterelnök barátjához. Övé lett — sok más kiadvány mellett —  12 megyei lap is, amelyek emberek millióihoz juthatnak el vidéken. Az eladást követően a Mediaworks menedzseri és szerkesztői pozícióinak nagy részét immár a kormánypárti médiából érkezett emberek töltik be. Az új tulajdonost nyilvánvalóan nem kötik a régi ígéretek. A Népszabadságot nem fogják újraindítani. Az újságnak örökre vége.

November végéig a Népszabadság valamennyi szerkesztője és újságírója távozott a kiadóvállalattól. Néhányan már találtak munkát, de a többség állástalan. Független újságíróknak egyre nehezebb elhelyezkedniük olyan szerkesztőségben, amelynek a tulajdonosa független a kormánytól vagy az állami finanszírozástól.

A Fidesz médiapolitikája

A Népszabadság bezárása azt jelenti, hogy a megmaradt országos politikai napilapok többsége olyan üzletemberek kezében van, akik közel állnak a kormányzó Fideszhez. 

A Fidesz kitartó és következetes médiapolitikája a közmédia irányító posztjainak az elfoglalásától, a saját médiabirodalom megteremtésén és megszilárdításán át, a baloldali és liberális sajtó kivéreztetéséig terjed. Állami vállalatok a legritkább esetben helyeznek el hirdetéseket az ellenzéki sajtóban. A kormányzati megrendelésektől függő magáncégek és üzletemberek pedig félnek ezt megtenni. A Fidesz ily módon biztosítja, hogy az ellenzékinek titulált újságok, tévé- és rádiócsatornák, internetes hírportálok az éhhalál szélére kerüljenek. És amikor az éhhalál szélére kerülnek, megjelennek az oligarchák és a párt parancsára megveszik vagy megsemmisítik őket.

2015-ben a Népszabadság hirdetési bevételeinek 10 százaléka származott állami hirdetésekből. A kormánypárti Magyar Idők — amelyből ötször kevesebb fogyott, mint a Népszabadságból — a hirdetési bevételeinek 80 százalékát kapta az államtól. Gondoljanak erre, amikor azt hallják, hogy a Népszabadságot tisztán üzleti okokból függesztették fel!

Tavaly az állam, a hirdetésekkel együtt, 400 millió eurót költött a közmédiára. Ez alig valamivel kevesebb, mint a teljes felsőoktatásra szánt költségvetési kiadás. A hihetetlen mennyiségű pénzt egy olyan közmédiába öntik, amely a kiegyensúlyozott, objektív és pártatlan tájékoztatás legalapvetőbb követelményeinek sem felel meg.  Az elmúlt 12 hónapban a köztévé és a közrádió egyetlen hírműsorából sem hiányoztak a menekültekről szóló rémhírek.  

De nem csak a politikai hírek, hanem a teljes műsorszolgáltatás is a hatalmon lévők érdekeit szolgálja. Liberális vagy baloldali írók, költők, zenészek, színészek, közéleti szereplők nem kívánatos személyek a közmédia stúdióiban.  

Ezt a szolgai propaganda-gépezetet egy olyan lojális kereskedelmi médiabirodalom egészíti ki, amelyet a Fidesz főként az adófizetők pénzéből hozott létre és működtet. A legnépszerűbb hírportál, az Origo, és a legnagyobb országos kereskedelmi tévécsatorna, a TV2 nemrégiben kerültek az Orbánhoz, illetve a pártjához közeli üzletemberek érdekeltségébe. A felvásárlást mindkét esetben nagyvonalúan támogatta az állam, bankkölcsönök formájában.

A Fidesz ugyanakkor minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy a nem kívánatos vevőket elriassza a szándékuktól. Amikor egy svéd médiavállalkozás bejelentette, hogy megvásárolná a TV2-t, a kormány gyorsan elhatározta, hogy reklámadót vet ki a tévécsatornára. A svédek azonnal elálltak az üzlettől. 

“A kormányzati kommunikációért felelős emberek megmondták, hogy mi az aktuális heti pártüzenet, kit hívjunk meg a stúdióba, hol és mit hangsúlyozzunk” — nyilatkozta a HírTV vezérigazgatója. A tévécsatornának a miniszterelnök immár kegyvesztett barátjából lett milliárdos oligarcha a tulajdonosa, aki két évvel ezelőtt összeveszett Orbánnal, ezért könnyedén veszélybe kerülhetnek média érdekeltségei.

Sajtószabadság Magyarországon

Magyarországon még maradt ugyan néhány független újság és kiadvány, valamint internetes hírportál. A kérdés, hogy meddig? A Népszabadság felfüggesztése intő jel a számukra. A független írott és online sajtó hosszú ideje súlyos anyagi problémákkal küzd. Számos kiadvány kizárólag adományokból és magán támogatásokból tartja fenn magát. Az újságírók szégyenletesen alacsony bérért dolgoznak. A szerkesztőségek egyre több nyugdíjast foglalkoztatnak, akik hajlandók ingyen dolgozni. 

A kereskedelmi rádiózásban szinte teljes a Fidesz monopóliuma, amelyet felvásárlásokkal és a frekvencia-engedélyek elosztásával biztosított magának. A világhírű magyar adó, a Klubrádió — amely néhány éve azért került reflektorfénybe, mert a kormány be akarta záratni, s amely Budapesten kívül valamennyi frekvencia-engedélyét elveszítette — főként a hallgatók adományaiból tartja fenn magát. 

Az egyetlen országos sugárzású kereskedelmi tévé, amely kritikus a kormánnyal szemben, a német Bertelsman csoport tulajdonában lévő RTL Klub. A Bertelsman csoport nemrégiben jelentette be, hogy az év első kilenc hónapjában rekordbevételt ért el. Sokatmondó, hogy hirdetési bevételei két országban csökkentek: Hollandiában és Magyarországon.

A Népszabadság bezárása után csak találgatni lehet: ki lesz a következő?

(Az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítvány, a FEPS internetes platformján december 16-ikán megjelent angol nyelvű cikkem magyar fordítása)

[katalinhalmai]

My article in the online platform of FEPS, the European progressive foundation  about the execution of Népszabadság, Hungary’s largest national broadsheet, and the Hungarian media situation.

[katalinhalmai]

Hetven százalék

A Németországba érkezett bevándorlók hetven százalékát vissza kellene küldeni oda, ahonnan jöttek, mert nem jogosultak a menedékjogra — állítják a csütörtöki uniós csúcs migrációs vitájára készülő magyar diplomaták. 

A budapesti érvrendszer szerint addig nem lehet megállapodni az Európai Unióban tartózkodó vagy ide igyekvő bevándorlók (migránsok) tagállamok közötti elosztásáról (kényszerbetelepítéséről), amíg az EU nem tisztázza, hogy mit akar: nyitott határokat avagy szigorú szabályokat arról, hogy kik jöhetnek és kik nem. Mivel a magyar külügyminiszter épp a napokban fejtette ki Brüsszelben, hogy “a bevándorlás rossz dolog”, nem kérdés, hogy az uniós tárgyalóasztalnál a kormány melyik opciót képviseli. Magyarország a  tagállamokra bízná, hogy befogadnak-e bevándorlókat és menekülteket, miközben a menekült státuszért folyamodókat EU-n kívüli  — Tunéziában vagy Egyiptomban felállított — táborokban várakoztatná. 

Lám, a Merkel hívására ellenőrizetlenül Németországba özönlött több százezer migránsról is kiderült időközben, hogy 70 százalékukat ki kellene toloncolni, mert nem jogosultak nemzetközi védelemre! — mondják határozottan a magyar illetékesek.

Nézzük, mit mondanak a németek.

Frank-Jürgen Weise, a német szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal vezetője idén júniusban a Spiegel Online tudósítása szerint a következőket állította: “A 2013-2015 között Németországba érkezett emberek közül nagyjából egymillióan maradtak az országban. Körülbelül 660 ezren lehetnek jogosultak menekültstátuszra. Ez ugyan teher a társadalomnak, de elviselhető”. (Weise sagte, von den zwischen 2013 und 2015 nach Deutschland gekommenen Menschen sei knapp eine Million tatsächlich im Land geblieben. Etwa 660.000 von ihnen hätten Anspruch auf Asyl. "Das ist eine Belastung für die Gesellschaft, aber das ist verkraftbar.”)

A 70 százalék stimmel. Kábé ennyien maradhatnak Németországban.

A Reuters egyik jelentése arról írt, hogy idén szeptemberig összesen 215 ezer bevándorló  tartózkodási engedélyre vonatkozó kérvényét utasították el a németek. Lehet, hogy az adatokból kimaradt az idén német földre lépett 300 ezer ember többsége. De a magyarok által emlegetett 70 százalékos elutasítási arány akkor sem állja meg a helyét, ha mindegyikükről kiderül, hogy gazdasági menekült és nincs esélye a maradásra.

[katalinhalmai]

A kollokvium vége

Itt a vége. A kollokviumnak. Amit a sajtószabadságról rendezett az Európai Bizottság még októberben. Megszületett a kétnapos tanácskozás konklúziója. A számadás. Brüsszel levonta a következtetéseket, és letette az asztalra a munkaprogramot: mit kell tenni, hogy éljen és virágozzék a szabad sajtó Európában?

Aki abban az illúzióban ringatta magát, hogy az EU most majd odacsap az asztalra, és beszámoltatja/megfegyelmezi/tetemre hívja a független és ellenzéki sajtót kiiktatni/ellehetetleníteni/agyagba döngölni próbáló kormányokat, hát az most csalódik. Nem születnek új szabályok, nem indulnak eljárások, nem lesz be- és elszámoltatás, sem vizsgálat, amely feltárná, milyen úton-módon kerül EU pénz a hatalomnak nem tetsző újságok felszámolására, újságírók elhallgattatására. Van helyette felszólítás, felkérés, imádkozás.

A konferenciáról készült összefoglaló, amit ma hozott nyilvánosságra az Európai Bizottság, felszólítja a tagállamokat, hogy a, gondoskodjanak a média irányító hatóságának függetlenségéről b, járuljanak hozzá az EU audiovizuális irányelvének ez irányú módosításához c, ne veszélyeztessék a média függetlenségét gazdasági és pénzügyi nyomásgyakorlással d, vegyék figyelembe a közmédia szerkesztői és működési függetlenségére vonatkozó európai tanácsi ajánlásokat d, törvényi és egyéb eszközökkel előzzék meg az öncenzúra kialakulását, és biztosítsák, hogy a közrend védelmét szolgáló intézkedések nem korlátozzák indokolatlanul a média szabadságát... Emellett az Európai Bizottság a “legjobb gyakorlatok cseréjének elősegítésével” fog hozzájárulni ahhoz, hogy a tulajdonviszonyok átláthatók legyenek a média világában. 

A legjobb gyakorlatok cseréjében speciel jók vagyunk. Magyar, lengyel, orosz és török szakemberek között például egész jól működik.