kertem - Tumblr blog

kertem · 1 year

Photo

Citrom

Citrus limon

A szelleműző citrom

A nagy sumer birodalomban, Nuppur városában kerültek elő az első citromhoz hasonló maradványok. A több ezer éves citromok még aligha voltak őseink C-vitamin-forrásai, sokkal inkább a rossz szellemek és betegségek elűzésének eszközei. A szép egyiptomi kertekben is virágoztak már a kitrifák, vagyis a citromok. Ősi egyiptomi neve maradt fenn a mai latin Citrus névben.

Időszámításunk előtt 3000 évvel komoly citromszakértőknek számítottak a perzsák, de az igazi termesztés csak 200—300 évvel később indult meg. A görög hódítók Perzsiában és Médiában találkoztak először az egzotikus citromfákkal és ez a találkozás hosszú ideig foglalkoztatta őket. A gyógyszernek és talán illatszernek használt vastag héjú citromféle a perzsáknál más különleges szerepet is betöltött. Leheletüket az illatos gyümölcshéj rágcsálásával tették kellemessé.

A görögök által médiai vagy perzsa almának nevezett őscitrom sokféle névnek örvendhetett. Vergilius aranyalmához hasonlítja, Galenus 200 évvel később kitrionnak nevezi. Aztán a méd almából a kelet csodafája lett, azaz Kedros.

A zsidók is régtől fogva ismerték a citromot, és földöntúli tulajdonságai miatt vallási szertartásaikban fontos szerepet töltöttek be illatos termései. Ilyenkor perzsa almákat (malum persicumot) hordoztak, ami a görögöknél a citromot jelentette. Feltehető, hogy babiloni fogságuk idején ismerkedtek meg vele. A görögök Nagy Sándor vezetésével elhozták a perzsák sok más kincsével együtt citromjukat is.

Teofrátusz, a klasszikus kor nagy botanikusa többek között ezeket írta, időszámításunk előtt, a messzi földről hozott új növényről: „Média és Perzsia sajátos növényi termékei közt találjuk egyebek mellett a méd vagy perzsa almát. Ennek a fának olyan a levele, mint az andrachnéé s miként a körtének és a galagonyának tövisei vannak, ezek simák, nagyon hegyesek és erősek. Almaszerű gyümölcsét nem eszik, de mint levele is, nagyon kellemes illatú, s ruha közé rakva elűzi a molyokat. Orvosságnak is használatos."

Ez a citrom azonban alig hasonlított mai formájához és feltehetően még a római birodalomban is ezt ismerték. Gyógyszernek használt leve szörnyű ízű lehetett, nemhiába nevezték ellenméregnek. Hogy mennyire más volt elképzelésük a citromról, az kitűnik Galenus első századbeli írásából: ,,A kitrionnak nevezett méd alma három részből áll: a közepén levő savanyú leves részből, a savanyú részt körülvevő húsos részből és a kellemes illatú, fűszeres héjból. Utóbbi nagyobb mennyiségben fogyasztva nehezen emészthető, ellenben apróra reszelve és kis mennyiségben elősegíti az emésztést. A savanyú, ehetetlen középső részt ecetbe teszik, hogy azt erősítse. A húsos réteg sem nem savanyú, sem nem fűszeres, ecettel és halmártással eszik." Ahhoz, hogy a halhoz a citrom levét fogyasszák, több száz évnek kellett eltelni. Mint sok más illatos és fűszeres növény, a citrom is rendelkezett a szelleműzés képességével, mert jó kapcsolatban állt az alvilág isteneivel. Így került a halottak kezébe utolsó útjukon citrom, távol tartva a rossz szellemeket.

Sok évvel később és sok ezer kilométerrel távolabb, Indiában is ebben hittek, mikor a máglyahalálra ítéltek kezükben citromot tartva lépték át a másvilág határát. De ez már jobb ízű, ún. ethrog típus volt, értékesebb a perzsák almájánál. A keserű citromokat rágcsáló rómaiak később élvezhetőbb típusokkal ismerkedtek meg.

A IV. században telepített szicíliai és nápolyi citromfák azonban Palladiusz szerint még jó vastag héjúak voltak. A kor legtermékenyebb írója, aki 14 könyvet hagyott örökségbe, barátja lehetett a kertészkedésnek, mert utolsó könyvében már rímekre is fakadt, amikor kedvenc fáinak oltogatásáról írt. Tőle tudhatjuk meg, hogy a rómaiak hogyan nevelgették citromfáikat. A furfangos kertészek még a citrom alakját is meg tudták változtatni. A vastag héjú citromból, de főleg héjából sokféle csemegét lehetett készíteni, amelyek illatukat a citromnak, édességüket a méznek vagy cukornak köszönhették.

A citrom mai típusa csak később, a középkorban jelent meg Európában. A limonádé mellett továbbra is orvosszer maradt. Íme, néhány ajánlat használatáról: kolera esetén forró vízben vagy kávéban, epekólikánál forró limonádéként, sárgaláz esetén naponta két evőkanálnyi citromlé cukros vízben. Jó hatású kanyaró, szívdobogás és hisztéria ellen — ha már más szer nem használ —, főfájás, máj- és tüdőbaj ellen, gyomorgyulladás, reuma, szédülés, skorbut, vízkór, váltóláz, giliszta, tífusz, izomsorvadás, veszett eb harapása és torokgyík ellen.

A magyar kertek és virágok szenvedélyes kutatója, Rapaics Raymund írásai alapján kövessük a citrom további útját.

A későbbi századokban Ázsiában és Európában végre megkóstolták az igazi limonádét és a mohamedánok segítségével az új szokás divattá vált. A mohamedán vallás tilalma az alkoholra is kiterjedt, így örömmel fogadták az új itókát. Ennek eredményeként az üdítő italnak kiválóan alkalmas bő levű citrom gyorsan terjedni kezdett. Az arabok kifejezetten limonádé céljaira kezdték termeszteni és példájukra a X. században Palesztinában és Egyiptomban, a XI. században pedig Spanyolországban és Szicília szigetén is kivirágoztak a citromkertek.

Olaszországban a reneszánsz korában lett divatos itallá a „limonata", s az olasz születésű Mazarin a XVII. században Franciaországban is meghonosította a limonádé fogyasztását. A limonádéárus helyiségek limonatier néven váltak ismertté.

A lovagkorban élő közép-európai országok azonban csak terméseit ismerték, de még ezek is nagy ritkaságnak számítottak. Hazánkban fellehetően Mátyás korában láttak először citromot, amely Itáliából érkezett udvarába.

A világhírű versailles-i kert mintájára a főúri villák télikertjei a divatnak megfelelően ettől kezdve citrom- és narancsvirágoktól illatoztak. Schönbrunn, Pozsony, Budavár, az Esterházyak, Grassalkovichok télikertjei, az egri püspökség a szép citrom- és narancsfák állomásai.

Az Esterházyak kertjének egyik szemtanúja így írja le a látnivalókat 1830-ban: „A ... mulató háztól vezet egy út az üvegházhoz, mely jobban az alsó részén vagyon a kertnek, ennek hossza valami száz, magassága pedig mintegy hat ölnyi lehet, ebben többnyire citrom és narancsfák vannak végig, melyeket az emberi munkásság és szorgalom kények szerint táplálván, oly termékenyek, mintha a természettől hozzájuk alkalmaztatott éghajlat alatt hoznák az ő gyümölcsüket..."

Igaz hívei, a jezsuita misszionáriusok Amerikába is magukkal vitték a citromot. Az 1800-as években Kaliforniába érkező első példányok alapozták meg a száz évvel később már hatalmassá duzzadó citromültetvényeket.

A citrom szaporítása és nevelése

A Himalája déli lejtőin vadon tenyésznek a mai kultúrcitrom ősi típusai. Napjainkban Olaszország, Spanyolország, Görögország, India, Irak, Palesztina, Brazília, Kalifornia és Japán a termesztés fő központjai. A citrom — Citrus limon — a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozik, a 33 fajt magába foglaló Citrus nemzetség tagja. Egyik közeli rokona a Citrus medica, a savanyú citrom szintén kultúrnövénynek számít, mert ipari nyersanyagként termesztik.

Az egzotikus vidékekről származó ritkaságok mellett a citromfélék családjának tagjai hazánkban is előfordulnak. Tölgyeseink honos növénye a Kőrislevelű ezerjó vagy erősfű (Dictamnus albus) a család szép képviselője. A rutafélék családja a citromon, narancson és mandarinon kívül sok gyönyörű díszítő, mézet adó, gyógyító és más hasznot hajtó növényt is magában foglal.

Magyarországon a szobai tartás nyomaira már a múlt század első felében rábukkanhatunk. Néhány vidéken termesztésének hagyományai alakultak ki és sok szép, virágzó-termő példánya díszlik hazánkban.

A citrom erőteljes, felfelé törő ágrendszert fejlesztő cserje vagy kis fa. Hajtásai kezdetben zöldek, majd 1 éves kortól megfásodnak és szürkésbarna színűek lesznek. Levelei kemény tapintásúak, viaszos zöld színűek, enyhén fogazottak. A vesszőkön gyakran találhatók tövisszerű képződmények. A levél nyele rövid, keskeny — levélke nem található rajta. Nagy virágai öt fehér sziromlevélből, jól fejlett porzókból és erős, bunkós végű termőből épülnek fel. Gyakori a nagy számban fejlődő virágok között a fejletlen termőt és bibét tartalmazó típus. A sziromlevelek külső oldalán sokszor lilás színeződés figyelhető meg. A virágok egyesével vagy többesével a levelek hónaljában jelennek meg és erős, jellegzetes illatúak. Gyümölcseik kezdetben zöldek, majd megsárgulnak, alakjuk hosszúkás, csücsökben végződő. Héjában olajmirigyek találhatók, ezek illó olajat tartalmaznak. Többrekeszes termésházában sok mag képződik. Magjai egyik oldalukon elvékonyodók, fehéressárga színűek.

A citromok magvetéssel, szemzéssel, dugványozással és oltássa szaporíthatók. A magból fejlődő növények csak hosszú idő után virágoznak és terméseik a narancsot kivéve, általában gyenge minőségűek. A sokcsírás citromféléknél — ez a narancsnál a leggyakoribb — magvetéssel is kaphatunk az anyanövénnyel teljesen megegyező típusú utódokat, de ennek gyakorisága elég kicsi. A magcsemetéket ezért ajánlatos szemezni vagy oltani.

A szemzések és oltások alanyainak 2—3 éves magcsemetéket használhatunk. A termésből kiszedett magokat lemossuk és cserepekbe vagy ládába vetjük. A magokat a felső homokrétegbe 1—2 cm mélyen rakjuk, a homok alá humuszban gazdag, laza szerkezetű földet rétegezzünk. A cserepeket üveglappal takarjuk le és meleg, 20—25 °C körüli helyen tartsuk. A talaj állandóan nedves legyen. A csíranövények 2—3 hét elteltével megjelennek a talaj felszínén, ilyenkor az üveglapot távolítsuk el, és szoktassuk szárazabb levegőhöz a kis magnövényeket. A 2—3 leveles növényeket egyenként ültessük cserepekbe. A főgyökerek hegyét csípjük le, ezzel az oldalgyökereknek gyorsabb fejlődését segíthetjük elő. Tavasztól nyár végéig szemezhetünk. A citromnak jó alanya a citrom és narancs. A narancsalanyok jó hatásúak a nemes rész növekedésére és termésének minőségére. A citromalanyon a növekedés erőteljesebb és a termések sokáig rajta maradnak a fákon. Szemzéshez növekedésben levő, egészséges magcsemetéket válasszunk. Jó eredésre akkor számíthatunk, ha az alany héja könnyen elválik a farésztől.

Az alany héját T vagy fordított T alakban vágjuk be és a nyugalmi állapotban levő hajtások szempajzsait a levéllemez eltávolítása után csúsztassuk a héj alá. A szemzéseket rafiával szorosan kötözzük be. A farésszel együtt vágott szemek is megerednek, de jobb eredményt kapunk farész nélkül. A szabályos, hengeres hajtásokról könnyen vághatunk széles szempajzsokat. Gyakori jelenség azonban a citromféléknél, hogy lapos keresztmetszetű hajtások fejlődnek, amelyeken a szemek erősen kidudorodnak. Ilyen esetben keskeny, vastag fájú szempajzsokat tudunk csak vágni, amelyek rosszul vagy egyáltalán nem erednek. Ebben az esetben különleges ék alakban vágott szemekkel jó eredményt érhetünk el. Az alanyokon a héj kifli vagy L alakú bevágásával kialakított nyílásokba jól beszoríthatók a szemékek és hasonlóan bekötözhetők, mint a normális T szemzések. Párás félárnyékos helyen szemzéseink 2—3 hét alatt megerednek. Ekkor a kötözést távolítsuk el, és a szemzés fölött 8—10 cm-rel az alanyt metsszük le. A megmaradó rész az előretörő nemes hajtás támasztékául szolgál, hozzákötözve a nemes hajtás szabályos helyzetét könnyen tudjuk biztosítani, ami a későbbi szép korona kialakításának egyik feltétele. 10—15 cm-es növekedés után az alany csonkját a szemzés helyéig vágjuk vissza és a nemes hajtásokat a gyorsabb elágazás érdekében 4—5 levélre csípjük.

A citrom gyorsan és jó eredménnyel szaporítható dugványozással. A 2—3 leveles, nyugalomban levő hajtásokról származó részek a tavaszi, nyár elejei időszakban erednek jól. A dugványokat csak jó minőségű, termő fákról szedjük, hasonlóan a szemzőhajtásokhoz. Az alsó levelet, levélnyéllel együtt távolítsuk el, a felsők lemezét felére vágjuk vissza. A homokkal takart humuszos komposztfölddel töltött cserepekbe vagy ládákba, 2—3 cm mélyre süllyesszük a dugványokat. A homokrétegben jól gyökeresednek, majd a gyökerek gyorsan behatolnak a homok alatt levő tápanyagban gazdag rétegbe és innen táplálhatják kiültetésig a megjelenő hajtásokat. A jó gyökeresedéshez állandó nedvességet és magas párát kell biztosítani. A szaporító-cserepeket ezért üveglappal fedjük. A dugványok eredéséhez 5—6 hét szükséges. A hajtásfejlődés megindulása után a kis növényeket külön-külön ültessük cserepekbe. Gyakori szaporítási mód az oltás. Így gyorsabban kaphatunk nagy növényeket (héj alá oltás, oldalékezés). Tavasszal vagy augusztusban oltsunk fiatalabb és idősebb alanyokra egyaránt. Jó eredményhez vezet az oldalékezés. Ebben az esetben az alany ferde bevágásába erősítjük az ék alakúra vágott oltóhajtásokat. Az oltványokat párás, félárnyékos helyen tartsuk. Az eredéshez 3—4 hét szükséges.

A citromfákat edényben neveljük. Nyáron a szabadban tartott növények lombozata egészségesebb, tartósabb, kevésbé érzékeny a környezeti tényezők hirtelen változására. A szabadban tartott fákat az erős napsütéstől, erős széltől és száraz környezettől védeni kell. Meleg nyári időszakban gyakoribb öntözéssel, lombpermetezéssel védhetjük növényeinket. A szabadban fejlődő fákat az őszi fagyok előtt — szeptember közepén —, ha már a hajtások jól beértek (növekedésüket befejezték), rakjuk védett, zárt helyre, ahol 3—4 °C-os hőmérsékleten, minimális öntözéssel szépen telelnek. A teleltetés alatt tapasztalható részleges lombhullás természetes folyamat. A levelek csak 2—3 évig élnek, utána megsárgulnak és lehullanak. Az erősen kopasszá váló fák a következő nyáron ismét besűrűsödnek. Tavasszal a fagyok után újra kirakhatjuk nyári helyükre. A fiatal növényeket az első években az új hajtások visszacsípésével alakítani kell. A következő években már csak ritkításokat végezzünk a koronákon.

Lakásban is teleltethetjük növényeinket, de fűtött szobában gyakran kihajtanak és a fényhiány következtében megnyúlt vízhajtások fejlődnek, melyek lerontják a fa szépségét. Az egész évben szobában tartott citromfákat nyáron napfényes helyen tartsuk és lehetőleg fűtetlen vagy alig fűtött szobában teleltessük. A citrom a közömbös vagy gyengén savanyú kémhatású talajokat kedveli. Földjének készítéséhez komposzt, melegágyi vagy érett trágyaföld, lombföld és kevés savanyú tőzeg szükséges. A túlzottan meszes, lúgos talajokon fejlődési rendellenességek, lombsárgulások, hiánytünetek jelentkeznek. Gyakori jelenség a meszes talajban fellépő vashiány, melyet a levelek ereinek sárgulásából, a fiatal levelek sárgulásáról és csökkent méretéről ismerhetünk fel. Vastartalmú tápoldatokkal (vaskelát, klorofer) vagy átültetéssel megakadályozhatjuk e jelenség erősödését.

Megfelelő földkeverék esetén és lágy öntözővíz segítségével kitűnő feltételeket teremthetünk a citromfa fejlődéséhez.

A citrom tápanyagigényes. A jól fejlett növényeket a vegetáció folyamán havonta trágyalevezzük vagy tápoldatozzuk. Az edények földjét trágyával is takarhatjuk. Műtrágyázás esetén a következő arányokat tartsuk szem előtt: nitrogén 1, foszfor 0—0,75, kálium 1,25, magnézium 0,07, bór 0,1. A pétisó helyett az ammónium-nitrátot vagy kénsavas ammóniát, KCl helyett a Ka2SO4-et használjuk. Jó hatású a baromfitrágya vagy az abból készült trágyalé. Rendszeresen öntözzünk, de óvatosan, mert a citrom érzékeny a túlöntözésre. Ebben az esetben levélsárgulás, levélhullás, növekedési szünetek jelentkezhetnek. A citromnövénynek egy évben általában három növekedési szakasza van. Az új hajtások rendszeres visszacsipésével (3—4 levélre) biztosíthatjuk a gyors virágzást. A virágok általában a 4. elágazáson jelennek meg.

A jól fejlődő szemzett és oltott növények 2—3 éves korukban kivirágoznak és teremnek. A citromok fő virágzási ideje a tavaszi, nyár eleji hetekre esik, bár előfordulnak folyamatosan virágzó típusok is. A virágok öntermékenyülők, azonban a beporzó rovarok ritka látogatása miatt ajánlatos finom ecsettel a kinyílt virágok portokjait a bibéhez dörzsölni, nyomkodni. A bibe hosszú ideig fogékony (3—10 nap).

Mesterséges beporzás segítségével a virágok jól termékenyülnek, 2—3 nap elteltével a kötött virágok szirmai és porzói lehullanak és a virágkocsányokon jól kivehetők a kis termések.

A termések még abban az évben kifejlődnek és ha télen is meleg helyen tartjuk a fákat, február—márciusban beérnek. Hideg teleltetés esetén csak a következő tavasszal vagy nyár elején szüretelhetünk. Ilyenkor a termések és virágok együtt találhatók a fán.

Az először termő csemetéken az első virágzásból csak 1—2 termést hagyjunk meg, hogy a fa egyensúlyát biztosíthassuk. A következő években fokozatosan növelhetjük számukat, de ezt mindig a korona állapota és a levelek száma határozza meg. A citrom gyakori kártevői a pajzstetvek, gyapjastetvek, levéltetvek és atkák. A tetves növényeken általában a korompenész megjelenésére is számítani lehet. A tetvek lemosással, káliszappanos mosással, permetezéssel (hetente ismételve) elpusztíthatók. A takácsatkák ellen kénporozással védekezhetünk. Szabadban tartott nagyobb növényeknél a forgalomban levő permetezőszereket használhatjuk. Gombás és baktériumos betegségek nem károsítják a hazai citromfákat.

A citromok, ha végleges nagyságukat elérték, fokozatosan sárgulni kezdenek. A sárgulás kezdetétől szedhetők. A fán hagyva teljesen megsárgulnak és sokáig rajta maradhatnak. A nem teljesen érett gyümölcsök utóérnek. A terméseket ollóval vagy késsel, kocsánnyal együtt szüreteljük, hűvös helyen hosszú ideig tárolhatók.

A citrom leve sok C-vitamint (40—70 mg%), A- és B-komplex-vitaminokat és P-vitamint tartalmaz. Levének fertőtlenítő, csontfejlesztő, anyagcserezavarok elleni és érelmeszesedést gyógyító hatása közismert. Különleges anyagai miatt kozmetikai célokra is felhasználható (haj-, kéz- és arcápolás).

A nyers fogyasztáson kívül körítések, illatosító fűszerek, pástétomok, kandiscukor, zselék és fagylalt készítésére használható. Értékes melléktermékei, a citromsav, pektin és citromolaj nélkülözhetetlen ipari nyersanyagok. Sűrített leve népszerű ital.

II. Citrom

Citrus limon (L.) Burm.f. (Citrus limonum Risso)

Család: Rutaceae (rutafélék)

A: lemon;

F: citron;

S: limón;

P: limäo;

N: Zitrone

A citrom örökzöld, legfeljebb 6 m magas fa, zöld ágakkal, amelyek a levélhónaljakban tövisesek lehetnek. Az elliptikus vagy tojásdad, tompán fogazott szélű, bőrnemű levelek színükön sötétzöldek, fonákjukon fehéreszöldek, fiatal korban vörösesek; elérhetik a 17 x 9 cm-t is. A levéllemez ék alakban keskenyedő vállú és tompa csúcsba röviden kihegyezett, szétmorzsolva nagyon aromás illatú. A levélnyél, amely a Citrus fajok virágtalan állapotban való megkülönböztetésénél nagyon fontos, a citromnál kb. 1 cm hosszú, erőteljes és nem szárnyas. A virágok 1-3-asával fejlődnek a levélhónaljakban, bimbójuk bíborszínű, a 4-5 húsos, lándzsás szirom színén fehér, fonákján vöröses, mintegy 2 cm hosszú.

Termése: a citrom termése (hesperidium, a termés szerkezetét lásd a 14. o.-on) elliptikus alakú, és többnyire kidomborodó, szemölcs vagy kúp alakú csúcsban végződik; nagysága elérheti a 14 x 8 cm-t. Megérve a külső terméshéj sárga és finom mirigyekkel pontozott; a fehér albedóval együtt legfeljebb 1 cm vastag. A bő levű, halványsárga terméshús 8-10 gerezdre tagolódik, és zamatos, nagyon savanyú ízű. A kb. 1 cm-es magok alakja elliptikus vagy tojásdad, kihegyezett.

Felhasználása: a termések C-vitaminban gazdag levét vízzel és cukorral keverve hidegen vagy forrón fogyasztják, továbbá ételek, italok és édességek ízesítésére és savanyítására, valamint limonádékhoz használják. A frissen reszelt vagy kandírozott héjjal süteményt és édességet ízesítenek. A felvágott termésből a héjjal együtt lekvár készül. A citromkarikákkal ételeket és italokat díszítenek, a lé élelmiszerek tartósítására is felhasználható.

A forró citromlevet hűlések megelőzésekor vagy csillapításakor isszák. A lé lázcsökkentő, vizelet- és hashajtó hatású. A héj illóolaja bútorfényező szerek, szappanok, samponok és parfümök alkotórésze.

Elterjedése: Észak-Indiából vagy Burmából származik valószínűleg, az arabok a Kr. u. 1. évezredben hozták be Dél-Európába. Ma a mediterrán és szubtrópusi klímájú területeken világszerte termesztik.

Termesztése és betakarítása: szubtrópusi növény, amely a trópusokon csak viszonylag hűvös hegyvidékeken termeszthető. A gyenge fagyot -4 °C-ig eltűri, de az erős hőmérséklet-ingadozásokkal szemben érzékeny. A számos fajtát magról vagy ivartalan úton dugványokkal szaporítják, és kertben, valamint ültetvényen nevelik. A fák több mint 30 évig hoznak termést, amelyet célszerűbb éretten leszedni.

III.

Jambhiri-citrom

Citrus jambhiri Lush.

Család: Rutaceae (rutafélék)

A: rough lemon;

S: limon rugoso;

N: Rauhschalige Zitrone

A jambhiri-citrom a közönséges citromhoz közel álló faj, amelyet inkább a trópusokon termesztenek. A kis fák vagy cserjék körülbelül 1 cm hosszú, levélhónalji töviseket viselnek. Elliptikus, legfeljebb 11 x 6,5 cm-es, szabálytalanul, gyengén csipkés szélű levelei 1 cm hosszú, nagyon gyengén szárnyas nyelűek.

Termése: gömbölyű vagy fordított tojás alakú, a kocsánynál bemélyedő, és vastag, tompa, kidomborodó csúcsba végződik; többnyire nagyobb, mint a közönséges citrom termése. Sárga héja megérve durva szemölcsös, és a fehér albedo legfeljebb 1 cm vastag. Az endokarpium többnyire 11 gerezdre tagolódik, amelyeket a durva, hártyás válaszfal körülvesz; a színtelen vagy halványsárga, üveges, nedvvel telt szőrök tipikus citromízűek. A termés közepén egy 1,5 cm-nél nem vastagabb, szivacsos, gyakran üreges központi "oszlop" van. A félkör alakú vagy ferdén tojásdad, kissé lapított magok (13 x 8 mm) sárgásfehérek, alapjukon kihegyezettek.

Felhasználása: a közönséges citrommal azonos módon. A növény jó oltóalany más Citrus fajok számára.

Elterjedése: feltehetőleg Indiából származik; a trópusokon és szubtrópusokon, különösen Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában termesztik.

Rokon fajok: a citromhoz közel álló, sárga bogyójú faj az édes citrom (C. limetta Risso), kis, gömbölyű, sárgászöld termésekkel, és a nagyon vastag héjú keserű citrom vagy citronát-citrom (C. medica L.)

IV.

Sudachi (Japán)

Citrus sudachi

A yuzu közeli rokona, de kisebb, akkor szüretelik le, amikor még zöld a héja. Szezonja ellentétes a yuzuéval (nyár és ősz). Fanyar levét és illatos héját értékelik. Jól megy a matsutake gombához.

Yuzu, japáncitrom, keserű narancs

Citrus aurantium (korábban C. junos)

Az egyik leghidegtűrőbb citrus, vadon nő Tibetben és Kína belsejében. Főképp a japánok termesztik, késő ősszel érik, sárguló termése a tél közeledtét jelzi számukra. Mandarin nagyságú, vastag, egyenetlen héjú, húsa halvány, sok benne a mag, ezért a leve meglehetősen drága. Aromája különleges, kissé emlékeztet a zöldcitroméra. Főleg a héját használják.

Kyushui különlegesség a yuzu-koshô, yuzuhéjből, zöld csilipaprikából és sóból készült paszta.

http://www.gourmetsleuth.com/yuzu.htm

Egyéb citrusok:

Iyo tangerine - Citrus iyo

Satsuma mandarin orange - Citrus unshiu

Sanbokan - Citrus sulcata

Shiikuwasha - Citrus depressa

Navel orange - Citrus sinesis var. brasilieneis

Valencia orange - Citrus sinensis

Oroblanco - Citrus paradisi

Kabosu - Citrus sphaerocarpa

Tangors - Citrus sinesis x reticulata

Tangelos - Citrus tangerina x grandis

Natsu-mikan - Citrus natsudaidai

Hassaku - Citrus hassaku

Hyuganatsu - Citrus tamurana

Pummelo / shaddock - Citrus grandis (large pear-shaped citrus)

Ponkan - Citrus reticulata

Lime - Citrus aurantifolia

Lemon - Citrus limon

VI.

Foshou, buddha-keze citrom

Citrus medica v. sacrodactylis

Buddha's Hand Citron

A buddha-keze egy eredetileg Indiában őshonos citrusféle, amely nálunk orvosi citrom néven ismert. Nevét termésének különleges alakjáról nyerte, amely kinyújtott ujjakhoz hasonlít. A termés nem ehető, viszont erős, átható, édes illata miatt gyakorta tartották szobában. Az erotikus irodalomban általában a férfi nemi szervet szimbolizálja. A buddha-keze az őszibarackkal és a gránátalmával együtt a három szerencsehozó gy��mölcs csoportját alkotják. Ha ezt a három gyümölcsöt egy képen ábrázolják, azt a kívánságot fejezi ki, hogy a megajándékozott hosszú életű legyen és szülessen sok-sok fia. A hangzásbeli hasonlóság miatt a buddha-keze (foshou) a "boldog hosszúélet" (fu shou) jelképe is. Ha pillangóval (die) együtt ábrázolják, akkor az üzenet azt fejezi ki, hogy a megajándékozott éljen 80 évig (die).

Citrus medica = citronád, cédrátcitrom

#citrom

0 notes