kezzelfoghatatlan - Tumblr blog

[kezzelfoghatatlan]

mindig azt mondtam,

hogy nem nekem való ez

lehetetlen hozzáadnom

egy fél szívhez egy egészet.

hogy nem tudnék szeretni

mert nekem más a lényeg

és nem bírnék elképzelni egy idilli képet

ahol nem vagyok üres, méreggel teli káosz

ahol nem vágom önként és dalolva a pofámhoz,

hogy ne légy már gyáva, kezdj már valamit

fogadj be a szívedbe egy fontos valakit

és tanulj meg

szeretni.

[kezzelfoghatatlan]

nem tudom már hogy, a kezedet elérni

talán majd jelzel, ha szeretnél beszélni

de ha nem, az sem baj, én itt örökké várok

el nem mozdulok, hiába látok

sötét árnyakat,

vagy vadászgépeket,

mik vitték messze kifacsart szívedet

innen

hol eddig boldogan létezett

csak elvitte a képzelet

oly messze tőlem

hogy vissza azóta sem érkezett.

de majd újra beköszönt az ősz

és te velem együtt nősz

nem lesz már elharapott szó,

és megtanulunk szeretni jól.

[kezzelfoghatatlan]

[…] sometimes I have kept my feelings to myself, because I could find no language to describe them in […]

Jane Austen, from 'Sense and Sensibility'

[kezzelfoghatatlan]

[...] I’m so pathetically intense. I just can’t be any other way.

Sylvia Plath, The Letters of Sylvia Plath: Volume I: 1940 - 1956 — Edward Cohen, c. 11th September 1950

[kezzelfoghatatlan]

― James Baldwin, Just Above My Head

[kezzelfoghatatlan]

Andrea Gibson

[kezzelfoghatatlan]

Margaret Atwood, from The Blind Assassin

[kezzelfoghatatlan]

“Finally, from so little sleeping and so much reading, his brain dried up and he went completely out of his mind.”

— Miguel de Cervantes Saavedra

[kezzelfoghatatlan]

“It is one of life’s bitterest truths that bedtime so often arrives just when things are really getting interesting.”

— Lemony Snicket

[kezzelfoghatatlan]

He kisses me and I am not her. he knows it. I know it too. He touches my shoulder and it does not feel like her shoulder. Mine is more rounded. At least, that is what I imagine. I have never met her. Never touched her shoulder. 

He kisses me and our teeth knock against each other. Sometimes, we are out of sync. It’s difficult to get used to someone else, he offers, gently. His fingers brush against my cheek and I let him. I imagine her cheek, her blush, her mouth. How did she love? How did she love him? I am not her and I am trying not to feel sorry about it. 

Sometimes trying to exist unapologetically is a trial in itself.

In the dark, I wonder if when he looks at me he only sees her absence. Are you okay? He says. I bite my tongue and almost apologise for my existence.

[kezzelfoghatatlan]

She says: When are we going to meet?

I say: After a year and a war

She says: When does the war end?

I say: When we meet

[kezzelfoghatatlan]

please reblog this if it is okay to anonymously confess something to you.

[kezzelfoghatatlan]

S tartsam magam bolondnak,

amiért e világban szakadatlan

és szüntelen szerettem

valakit aki talán meg se érdemelte azt?

S átkozzam lelkem rejtekét,

és a világ összes gyógyszerét

melyek nem csillapították

szívemre kiült, fájdalmas panaszt?

S ha mindezt megtenném,

és mérgemben szenvednék

míg életem homokórája le nem pereg,

s nem hallok mást csak szitkokat

Nem lenne könnyebb,

a tudattal halni, hogy

még most is, de még most is szüntelen

szeretem az angyalomat.

[kezzelfoghatatlan]

hiába

tagadtam értelmedet és törtem össze vágyadat

hiába csókoltam más szájakat,

hiába voltam erős, ha hozzád gyáva,

hogy másnak egyetlen szép szavára

azt hittem képes leszek felejteni,

akit felejteni nem lehet.

[kezzelfoghatatlan]

telepátia

remélem hogy hallasz,

amikor életem legrosszabb napján

minden olyan „hagyjuk, felbasz”,

mikor a hajnali gondolatom, hogy

„mi lesz ha elhagysz?”.

mikor épp sok bennem a szeretet

és nézném már a szemedet, ahogy

itt vagy már nálam, e kicsi szívszállodában.

mert itt se vagy még, de már félek,

hogy elkéstem, és nálad már más van.

[kezzelfoghatatlan]

szerethetet(t)len

hiába próbáltam mondani,

hogy felesleges könnyeket ontani

értem. mert bár könnyen a szívedhez növök,

de ha onnan ki sosem jövök

hogy fogsz,

mégis hogy fogsz elfelejteni?

és nem lehetek én a bűnbak újra,

mert mialatt száz szó kel számból útra,

hogy engem nem szeretni könnyebb volna,

te újra itt vagy.

újra és újra

és újra.

[kezzelfoghatatlan]

i love getting attention and pretending i don’t care about the attention