kicsicsipos - Tumblr blog

[kicsicsipos]

Lam Anh/Blaha Pho, 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 5.

2017. szeptember 8.

Nem igazán kapja már fel a fejét az ember, ha nyílik egy vietnami étterem a közelében. Emlékszem amikor a Funky Pho éttermet beindító András mesélte, hogy mennyire örültek, amikor a már évek óta dédelgetett és aprólékosan kitervelt vietnami étterem ötletüket majdnem elsodorta a Dang Muoi cunami, amikor a józsefvárosi piaci bódéból berobbant a vietnami étel a pesti belvárosba. Hát most a Corvin mögötti utcában is megtalálható már, ha nem a Blaha felé fordultok a Müsziből és túlmentek a lánososon, akkor már bele is botlotok a sarki kínai helyett nyíló fapados vietnamiba. 

Nem lesz kihívója a Jelennek vagy a vele szemben most nyíló galéria-sörzőnek, mert ez nem a yuppicsalogató dizájbútoros álrométterem, hanem kicsit az az igazi rom. Azt hiszem a mai eufemizmussal az ilyen helyeket hívjuk bisztrónak, ahol csak ha nagyon belemelegedsz a beszélgetésbe, akkor töltessz több időt, mint amennyit a feltétlenül szükséges. A hangulatot a kiváló ütemérzékkel elkattintott paparazzi kép is szemlélteti, amin látható az ajtórészen át a mosogató pincérnő, a háttal álló szakács a franciás szakácssapkában és nem mellesleg a bal gyűrüsujjam (jobbról balra). Pár tájkép kínairól vietmamira cserélésével, a lámpaernyőre akasztott rizskalapokkal, meg a műanyag székek lecserélésével turbózták fel a korábbi dizájnt, amit az egykori Peking Büfé hagyott itt.

A pho leves közepesnek mondható, nincs túldíszítve, egy kis babcsíra, egy gerezd citrom meg ecetes fokhagyma jár hozzá, koriander elég vékonyan, csili csak szósz formájában járt a pirított marhás phohoz. Húsmennyiség votl benne, de kicsit zsilás, apró és a házias ízektől a leves messze állt. Cserében árban közepes (kicsi 1000, nagy 1400), mennyiségben viszont a nagyobb kaliber, tehát a nagy adag az tényleg a főétekzést jelenti. A csirkésből a kóstolóadagot sikerült lefotózni: 

Kipróbáltuk a rákos sült tésztát, ami egy egytálétel (1500) és a zöldséggel sült csirkét pirtott tésztával (1500). Mindkét ételhez hoztak előtte egy pikoló adag (kínai leveses tálnyi) csirkés pho levest előételnek.

A rákos tészta gazdagon meg volt hintve rákkal, látszott hogy nem a 6 db/adag hely, ahogy a kínai büfékben kiszámolják a menüs rák mennyiségét. Mennyiségre is elegendő a levessel, ízre pedig a vietnami bisztrók szintjét megüti. Aki evett már vietnami pirított tésztát, az nem fog meglepődni, az osztrigaszószos ízű tésztánál nem estünk össze a gyönyörtől, de rendesen el volt készítve. Kedves barátom egy kis savanyú ízt hiányolt, amit a Cappy narancslevemmel oldott meg (bár utólag gondolom, hogy egy phozóban csak akadt volna egy cikk citrom is). 

A párolt zöldséges csirke már egy kicsit különlegesebb volt. Egy vaslapos edényen hozták ki, alul párolt zöldség (répa, brokkoli, zeller, káposzta) rajta egy piros bundában ropogósra sült csirkemell bőrével, hozzá egy adag sült zöldséges tészta és egy édes-savanyú mártogatós. Utóbbi nekem eléggé bejött, a különlegesen fűszerezett és a roppanósra sült csirkebőr igazán kellemes volt. A tészta ugyanolyan volt, mint a rákos fent, csak nyilván rák nélkül. A frissességéről ez a coub is tanúskodik: 

Az ízfokozóval nem fukarkodtak, legalábbis amit elkapott a félig nyitott konyhában fél szemmel  a velem kajáló barátom (”Baszki, nem láttad, valami nagy adag fehér port szórt bele, de tuti nem só volt.”) az valószínű tényleg nem só volt, mert két órával a kaja után most iszom a negyedik söröspohárnyi vizet, ami nálam a közepesnél erősebb adag nátrium-glutamátot jelzi.

Összefoglalva: aki egy phoért menne el a Blahától a nagymező utcai Dang Mouiba, ne tegye, ahnem egyen itt. De ugyanígy ne buszozzon be ide a vietnami konyha szerelmese a Bosnyák Pho mellől, mert az kínainál kicsit drágább, de cseppet azért elegánsabban elkészített átalgos vietnami ételeket mindhárom említett helyen mekaphatja.  

[kicsicsipos]

Ritkán szoktam étteremkritika előtt szivárogtatni, de

megtaláltam a büfét, ahol a default köszönés. 

“Szia Uram!” 

volt. Annyira meglepődtem, hogy összezavarodva néztem a pincérre, hogy ez valóban megtörtént-e, aztán köszönés nélkül leültem. 

Amúgy egyszeri próba után a Hold Utcai piac melletti “Good Morning Vietnam” büfében a vörösboros pácolt marhás pho egészen érdekes lehet annak, akinek a könnyed pho nem a világa. Sűrűségében inkább egy magyar gulyáslevesre hajazó, kicsit zsírmókosabb marhahúskockákkal dúsított, de sokkal fűszeresebb alaplé. Összességében nekem cseppet nekem sós volt, majd megyek még sima pho-t próbálni is. Ez csak azért, aki nem akar a Sajtóklubig menni egy veretes köszönésért, az menjen el a helyre. 

[kicsicsipos]

A tegnapi nap tapasztalata: ismét szállít házhoz Wang Mester Kínai Konyhája. 

Ezen felül a Mao Ce-tung kedvence az egyik legkiadósabb kaja ott, ajánlom azoknak, akik a menő éttermek csekély mennyiségétől rettegnek. 

8 mályvacukor szerűen puha kínai kenyérke (majdnem knédli, iszonyat jól lehet tunkolni a szószt), négy darab isteni puha császárhús egy különleges szószban, rajta mandula, alatta tofuszalagok.

[kicsicsipos]

Jómagam is láttam már ilyen tésztahúzást, de ekkora átéléssel még szerintem az olaszok sem főznek pastat

[kicsicsipos]

Sziasztok! Király utca 73-nál nyílt egy vietnámi. Tegnap voltam, nem utoljára. Kis helyiség, néni főz, 3 fajta étel (pho leves, tavaszi tekercs, harmadikra nem emlékszem).

Köszi, majd csekkoljuk, de addig is a köz javára bocsátom.

[kicsicsipos]

Ezen kicsit meghaltam: Ramen Burger.

[kicsicsipos]

Mácsai István (1922 - 2005): Pesti halál, 1978

[kicsicsipos]

2016. december 27.

Yakitori Barbecue Ramen, Bajcsy-Zsilinszky út 35., 1054

Hogy egy pozitív példát is említsek a metró-macerákkal összefüggésben: ezt a helyet nem fedezem fel, ha nincs metrópótló a Deák és a Kossuth tér között és nincs rohadt hideg a sétához. Életemben nem sétáltam még szerintem végig a Bajcsyn és most sem ott menetem volna, de ez a hely igazán csak élőzve érhető el, se honlap, se fácse, így kénytelen voltam -- mint a szavanai állatok -- csak úgy észrevenni, igaz a pótlóbuszról. Ezt pótolandó, itt egy hatályos fotózott étlap.

A yakitori amúgy a japán saslik, tipikus utcai étel, pálcikára felszúrt és faszénen sütött finomságok. Emellett ehetünk ramenlevest és pár leves nélküli tésztát itt. A pálcikákból mi kipróbáltuk

a sült zöldpaprikát,

a csirkezúzát,

a póréhagyma-csirke kombót és

a császárhúst.

Én nem szeretem a zúzapörköltet, valószínű a  kollégiumi menzás emlék tolulnak be, amin még mindig rágódom (tudtuk, hogy hetente váltakozva csütörtökön "A"-héten zúzapöri, "B"-héten olaj meghintve rizseslecsóval, de spongyát rá). Szóval a zúza ebben a formában -- egy egészen pikáns szójás szósszal és roston sütve -- nagyon más és számomra kelemes csalódás volt. A puhától azért messze volt, de inkább hasonlított valami tengeri herkentyűre az így elkészített csirkebelsőség, a menzák által lejáratott pörire nyomokban sem hasonlított. Mindegyik náyrs alatt iszonyat jó szójás máártogatós volt, ami még a sima zöldpaprikát és a kissé pácolt és uncsibb császárhúst is feldobta (Azokat kellett is, mert nem vágtak minket földhöz). Utólag úgy értékeltük, hogy kicsit bevállalósabbnak kellett volna lennünk a nyársak terén, mondhatni nyárspolgári hozzáállásunkat újra kellett volna gondolni, mert a fürj tojástól kezdvbe a májon át a gombáig, meg a tengeri herkenytűig és csirke porcig (!!!) lehetett volna válogatni a saslikok között.  Az árak nem vészesek, 300-400 ft között volt egy nyárs, nálunk a menzán egy csemeguborka többe kerül.

A napi menüt is megnéztük, 1500-1700-ért kapsz egy miso levest és egy rizses-húsos ételet a marha. csirke, sertés, kacsa és vega variációkban, a képen a császárhúsos rlzses látható. A miso levest nem az izorgia miatt szeretjünk, hanem mert semleges és meleg  algás, tofus lé, ami jól megágyaz a kicsit ropogósra sült, húsos császárszalonnával borított rizsnek, amihez némi zöldség is járt. Ízlett de a különlegesség egyedül a császárhús pácában volt tetten érhető.  

Két ráment próbáltunk ki, a Kjutaro(Qtaro) rament, amiben tészta, féltojás, paradicsom, brokkoli, a rizses menüből ismert sült császárszalonna és algalap volt, valamint a másik a oldalasos ramen.  Nekem jobban bejött az édeskés szószos oldalast tartalmazó leves, még úgy is, hogy kimaradt belőle az algalap meg a brokkoli. A japán rámen számomra valahol a kínai, hirtelenfőtt ízetlen ramen leves és a pho között van félúton: egy erős alaplé, de egyáltalán nincs túlfűszerezve, kicsit zavaros és érzed hogy nem a legnemesebb húsokból készült, hanem kicsit inas és csontos alapanyagot sejtet az alaplé íze. A tészta cseppet barnásfeketés volt, így én hajdinás sobatésztára tippelnék, de nem vennék rá mérget (ízre nem volt semmi különös, szóval tuti nem 100 % hajdina volt). Az ár 1500-1600 forint, főételnek is elmegy a leves, nekem a két nyárssal felturózva bőven elég volt a kaja.

A vendégsereg rajtunk kívül egy japán hölgy és két külföldi volt. A japán hölgy visszatérő vendégnek látszott lenni és ez kicsit megnyugtatott, hogy a mindeféle előzetes infó nélküli hely nem egy európaiaknak kigondolt egység, hanem valami eredeti japán kifőzde (gyanítom, hogy az étterem főleg a turisták meg a koreai KDB székház közelségére épít, főleg hogy a Hold utcai piacon nem nyitott ki a felújítás után a Lunchbox).

A sült ételek szuper frissen -- előttünk, illetve nekünk háttal, a kirakatban -- készülnek, a rámenek is gyorsan megjöttek és egy dizájnétteremtől messze van, de valahogy így képezelek el egy tokiói japán kifőzdét, magyar árfekvéssel, autentikus ízekkel, ami ebédhez és vacsorához is szuper és végre a japán konyha utáni egynlőségjelet nem a sushi meg a rántott rákfarok követi. 

[kicsicsipos]

 A szampuru (ételimitáció) 'Tokyo-Ga' by Wim Wenders -

Aki ráklikkelt a Google kereső mai díszített felületére, az már tudja, hogy 121 éve ezen a napon született Takizo Iwasaki, aki feltalálta és elterjesztette a Japánban a mai napig divatos "szampuru" elnevezésű (az angol sample-ből, csak hát a japánoknál nincs "el" hang, lásd még sarariman) ételutánzatokat. 

Nagyon fura, hogy miért került be Magyarország Japán mellett többek között Izlanddal és Svédországgal a közé a kilenc kiválasztott ország közé, ahol ma ezt az infót akarták megosztani és nem mondjuk a Lascaux-barlang felfedezésének évfordulóját, mert én Európában egy brüsszeli japán étteremben láttam legközelebb szampurut kirakatban. De tegyük ezt most félre és örüljünk, mert így megint egy teljesen haszontalan, azonban politikailag legalább nem érzékeny TUDTA? kérdésre kaptunk ma választ.

Ami nekem meglepő volt, hogy a szampuru készítés úgy zajlik, hogy az étterem behozza a valódi ételeket, azokról műanyagból negatívokat készítenek, abból kiöntik a valódi színtelen formát, amit kézzel színeznek és csinosítanak. A' 20-as években persze még nem így készítették ezeket, hanem ügyes kezű gyertyaöntők másolták viaszból, majd aztán a techniak feljlődésével paraffinból és csak a 80-as években álltak át az örökkévalóságnak is ellenálló PVC-ételekre.

A filmrészlet Wim Wenders Tokyo-Ga című filmjéből van, ami igazából Ozu Jaszudzsiró filmjei előtt tiszteleg, a japán élet mai mindennapi szegmenseit bemutatva. Az európaiaknak nagyon groteszk másolatokat látva nagyon érdekelni kezdte  Wim Wenderst, hogy miért és hogyan készülnek ezek az ételavatárok, és elment egy ilyen üzembe. A film 1985-ben készült.

[kicsicsipos]

vajon ott is Erős Pistát használnak még?

Amúgy ez még draftban volt, akartam hosszas értékelést írni a @kicsicsiposnek de ott meghalt a dolog, hogy valószínűleg elég kis hasznosságú dolog beszámolót írni egy muraszombati kínai étteremről. Így akkor maradnak a képek. 

[kicsicsipos]

Inkább kacsa lesz ez sztem, ha nem tévedek a beazonosítással. És TripAdvisoron a hely a 4-est üti meg, de akkor ezek szerint valóban közepes a minőség vagy elég speciális az étel.  

https://www.tripadvisor.co.hu/Restaurant_Review-g294217-d6894266-Reviews-Kam_s_Roast_Goose-Hong_Kong.html

És hát felteszem a puccos éttermek túltengése miatt van Európában kevés büféknek csillaga, míg Ázsiában csomó ilyen van, pedig láthatóan szarnak az egészre. Mármint én csak erre a cikkre emlékszem, de ez pont azt írja, hogy semmiféle változás nem volt a csillag után ezen a helyen a kapacitás vagy az egyéb dolgok terén, csak hogy aztán órákat kellett sorba állni a helyen.  

A másik amit nem értek, hogy miért nincs még nálunk Nemzeti Mihálycsillag (természetesen a hozzá járulékosan járó Nemzeti MIhálycsillag Bizottsággal, meg titkársággal, díjjal és repikerettel)? Hol van ilyenkor a Kormányközelből  egy turizmushoz értő szakember?!? Válasz: Bahreinben :(. 

Ez elvileg Michelin-csillagot ér.

[kicsicsipos]

2016. augusztus 28. 

Vietnami Speciális Melegkonyha, Budapest 1105 Előd utca 1. 

Bár az elnevezésről valószínű nem egyeztettek anyanyelvi lektorral, mert élég béna ez így magyar környezetben, de semmi rosszra nem kell gondolni a fura név ellenére: ez egy hagyományos vietnami étterem, sokféle wokos kajával, moderált árfekvéssel, hatalmas adagokkal és egy eléggé kieső helyen. Röviden összefoglalva a pho leves közepes, a wokos kaják ellenben igen ízletesek és frissek voltak a Vietnami Speciális Melegkonyhában. 

A tízemeletesek árnyékában, Kőbánya főterén található a hely egy tipikus kis panelek közötti kiszolgáló kockaépületben, szinte érezhető volt a korábban itt álló TEJÉRT üzlet vagy valami hasonló hangulata. Az étterem vasárnap délben teljesen tele volt, de nem csak vietnamiakkal: tipikus kőbányai család 15 fővel ünnepelte a gyermek gimnáziumi évkezdését mögöttünk. A belső építészetileg az étteremre erősen hatott a korábbi olasz étterem hangulati világa, már ha sok eufemizmussal lehet így nevezni azt, amikor egy vietnami étterem le se meszeli a giccses itáliai lankákat ábrázoló murális művészeti remeket, ami az étterem falának 30 %-át beborítja. De mondjuk nyilván nem egy kőbányai paneléttermen fogom számon kérni az ilyesmit, főleg  ha jól főznek. És ha nem is a levesekről -- bár a leveses medúzasaláta miatt még vissza kellene menni -- , de a többi ételről ez elmondható.

A marha pho tesztételként nem hozott semmiféle nagy áttörést, de semmiben sem marad el mondjuk a Dang Muoi lánc mögött. Kicsit nekem túltengett benne a só, sok vizet is kívánt utána, ami esetemben az erős nátrium glutamát koncentráció félreérthetetlen jele (tegyük hozzá ebben a legjobbnak tartott Hai Nam sem jobb) de hússal egészen szépen meg volt pakolva. Ebből a kisadag is olyan nagy volt 900 forintért, hogy egy kisevőnek két sült tekerccsel kiegészítve a vasárnapi ebédnek teljesen elég volt, mert a belvárosi nagyadagnak felelt meg. Nem mellesleg láttuk a nagy adagot is, azt valóban egy lavórban viszik ki.

Nagyon szuper volt a háromrét vágott forró sült tekercs is, kívül ropogós, belül rizstésztával és sok fafüle gombával megtöltve (darabja 250 forint).

Az általam rendelt vaslapos kacsa egybesütött zöldségekkel kiváló volt, én szeretem ha ilyenkor megvan az a ropogós külső, ez még sercegett, amikor kihozták, sok kis apró kacsapörc darabokkal megkínált fogás és a járulékos pirított zöldséges tészta/rizs (2300 ft) majdnem kifogott rajtam és ami végképp nem hiányzott, hogy grátiszként egy kis csésze forró pho levest is kaptam mellé. Arra gondolhattak, hogy ameddig hűl a sercegő kacsa, legyen mit fújkálnom meg kevergetnem, bár ha készítenék vietnami szólásokat, biztos idetenném, hogy ajándék phonak ne nézd a fokát, de szerencsére ilyesmivel nem foglalkozom, így ilyesmitől nem kell tartanotok. 

A kiszolgálás gyorsan ment és ha nem is beszéli az amúgy szinte kivétel nélkül vietnami gárda, de érteni jól értik a magyart, minden a helyén volt és egész gyorsan. 

Összefoglalva: egy phoért nem mennék ki ide, de négy embernek már megéri kivillamosozni a Balhától (28-as villamos) vagy az Örsről (3-as, 62-es) enni egy jót, mert egy 20-30 %-al olcsóbban megkapja ugyanazt, mint a Belvárosban. Nem mellesleg a falfreskó is megér egy mosolyt! 

[kicsicsipos]

2016. augusztus 5. 

WoKame, Király utca 58., Budapest

Június óta szemeztem már a hellyel, ami mellett számtalanszor elvonultam a bulinegyed felvonulási területén (a Király utcai templom és a Zeneakadémia között, a Zing után), de csak augusztusban lett belőle intézménylátogatás, és meg kell hagyni, kellemes csalódás volt. 

Elsőre nem nagyon tűnt a hely kuckósnak, a szemben lévő Parázshoz képest meg aztán különösen elütött hideg krómos hangulat, de hát mégis csak egy sushi bárral kevert wok étterem, így nem az indiai Goa tartomány, hanem a japán Chiba City volt az igazodási pont. 

Kétféle udon tésztát próbáltunk, az elsőt mogyorós szósszal, ami nem csípős és a másikat a sárga currys változatban, ami a menü legcsípősebb étele. A csípősséget jelző három paprikajel ellenére annyira azért nem bombaerős, egy közepes magyar halászlé szintjét üti meg, egy Wang féle szecsuáni kajához képest ez kismiska. A mogyorós szósz és a sárga curry is nagyon finom volt, utóbbi kókusztejes alappal, de ezek nyilván ez nem a japán, hanem inkább a thai konyhára emlékeztetettek. Ami ezekben egészen fantasztikus számomra, az az udon tészta állaga, ami kétszer-háromszor olyan vastag, mint a spagetti és van egy kicsit gumis állaga. A tészta 1500-2000 ft körül van, választott hústól függően (értéksorrendben csirke, tofu, marha, kacsa, rák; igen a tofu drágább, mint a csirke). 

Finom volt a reteksaláta is, fekete szezámmal megszórt elénk zöld  azukibab, hónapos retek és nyomokban a sárga savanyított retek (takuan) és egy szójaszószos és wasabis, enyhén alkoholosnak tűnő szósszal meglocsolva, de nem nevezném egy kihagyhatatlan salátának, nekem jól jött a csípős kaja elé egy kis semleges étel. 

Ellenben a két leves, a kókuszos mangóleves és a ház ramene egészen ízletes volt és ajánlom mindenkinek. A mangóleves (700 körül), hideg és édes, leginkább egy tápióka gyönggyel feldúsított mangó lassira hasonlított egy menta levéllel a tetején (,ami meg kell hagyni, nagyon illett az ízvilágba), de ez valóban inkább a desszert kategória.

A ház ramene (kis adag 890 ft) -- amit elfelejtettem lefotózni, így a hely oldaláról loptam ide egy képet róla -- nekem nagyon bejött. A ramen japán típusú, kicsit zavaros alaplé, a tészta búzatészta, ezen felül algalapocskák, fél főtt tojás és szójabab csíra és valami annyira finom és omlós marhahús, hogy tényleg felsírtam. Az alaplé elég erőteljes, nem a vízízű, hirtelenfőtt kínai ramenre hasonlít, hanem még a phonál is dominánsabb (és láthatóan sűrűbb) erősen húsos ízű (ezt vegáknak nem ajánlanám még hús nélkül sem).  

A hely ramene

Forrás: WoKame facebook oldal

A helyben szimpatikus még az, hogy a gluténérzékenyekre is gondoltak és van mindenből tamari szójaszószos verzió is és rizstésztával is lehet mindent kérni. Mi a háromfős kajánk végén kaptunk egy csokival töltött, sült mochi golyót is grátiszként, ami arra a kérdésre lehetett a látványkonyhán dolgozó szakácsok proaktív válasza, amit egymás között az asztalnál félhangosan feltettünk, hogy ehet-e itt valaki gluténmentes édességet. A kiszolgálás is megfelelő volt és nagyon gyorsan kihoztak mindent, és a króm bútorok mellett családias volt bent a hangulat. 

Összefoglalva lehet mondani, hogy engem levett a hely a lábamról és kétszer voltam és még visszamegyek. A többi képért köszönet Matyinak.

[kicsicsipos]

2016. augusztus 18.

Flour Style Wok Bar, Múzeum körút 39, 1053 Budapest

Benéztünk ebbe a nemrég nyílt kínai wokos/ramenes helyre a Múzeum körút Kálvin felé eső végén, ami annak a régi giroszosnak a helyen nyílt, ahol mindig fehér karácsonyfa állt a sarokban. A rament nem próbáltuk ki, mert az étkezőpartnerem gluténérzékeny volt, nekem pedig a kínai ramen nem a kedvencem, túl ízetlennek tartom a kínai büfékben is kapható láncban tolt rament, de még a Momotaros is, és ha leves, akkor inkább thai vagy vietnami, ha meg ramen, akkor inkább az ízesebb japán (Ramenka meg a Wokame tudja utóbbiakat elég jól). 

A tészták amúgy a most nagyon divatos “válassz tésztát, feltétet és szószt kedvedre” heurisztikusan fúziósnak nevezhető konyhát képviseli, amiből kisülhet jó is, de néha furcsa kombináció is. 

Az első kaja a menülap bal alsó sarkában elhelyezkedő “Fűszeres tészta” nevű étel volt (1400 ft). A pincér bevallása szerint ezt csak kínaiak szokták választani, így nem tudta megmondani mi van benne, mert még nem próbálta. Persze nekem azután nem volt kérdéses, hogy mit választok. Saját elemzésem szerint egy csípős, leginkább a mapo tofura hajazó darált sertéshúsos bő csípős barna szósszal van megkínálva a házi készítésű, kézzel húzott tészta, extra feltétként mogyoró, uborka és babcsíra (szerintem nem a vékony mungóbab, hanem a vastag szójababcsíra) van benne. Nekem nagyon ízlett és kipróbálásra ajánlom. A szósz is fincsi, a kellemesnél azért jobban csípős, de a másik finom dolog benne a tészta. Nem az a vaskos udonszerű gilisztatészta, mint ami Wang mesternél van, hanem vékonyabb, de érezhető, hogy nem durum spagetti, mert a Wang tésztájához hasonlóan ennek is van egy gumiszerű állaga, ami nekem nagyon bejövős. A tészta nincs összepirítva és összefogatva a szósszal, csak rá van téve, ahogyan egy spagettire. 

A második étel egy rizstészta, extra zöldséggel és teriyaki szósz variáció (1400 ft). A tészta elég szószos, tehát ne a kínai büfék szárazra sült tésztáját várjátok, tehát nincs összepirítva, hanem egy édeskés szójaszószos tocsogós verzió. Semmi különös egyébként és kicsit keveselltük belőle az extra zöldséget is. Ha ajánlhatok valami, akkor inkább a currys szószokat próbáljátok meg (piros és zöld is van), bár az nem a kínai, hanem inkább a thai tészták ízvilágát képviselik, de mégis eltérnek a kínai büfék pirított tésztájától. 

A harmadik képen egy yukao nevű gőzölt rizstésztás húsos táska (800 ft) volt, aminek a tölteléke egészen jónak mondható volt, de a tésztának volt egy ilyen fertőtlenítő szerre hajazó íze (bár ezzel kapcsolatosan összevesztünk a piszoár szagtalanító tabletta és a szódabikarbóna között), amit nem tudtunk hová tenni és elképesztően ragadt, feltehetően a rizsliszt miatt (utóbbival semmi gond nem lett volna). A mártogatós egy ecetes szójás kínai mártogatós volt, valamit elnyomott az ízből, de ha lehet, akkor inkább a sima búzatészta alapú gombócot próbáljátok ki.

Összességében a fűszeres tészta miatt megérte bemenni, a rament majd még kipróbáljuk és jelentkezünk. 

[kicsicsipos]

Most kaptam egy barátomtól a képpel kiegészített fülest, hogy a Nagyszombat utca és a Bécsi út (a katinyi mártírok parkja fonódó 41-es, 17-es, 19-es villamosmegállóhoz közel) sarkán álló kínai étterem helyett egy újabb Dang Muoi étterem nyílik hamarosan. Láthatóan most szerelik a feliratokat. 

És kösz, Nóra!

[kicsicsipos]

2016. május 25.

Urban Tiger, Kecskeméti utca 3., 1053

Több magyar gasztroblogot is átolvastam mielőtt elmentem ide és átfutottam a vendégek értékelését is. Érdekes volt látni, hogy a magyar gasztrobloggerek imádták, a külföldi vendégek inkább közepesre értékelték az Urban Tigert. Na most akkor mi az igazság? Tekintettel arra, hogy jómagam is a pörköltalap, olajban sütés és az “egy kis pörc/tejföl/porcukor nem árthat semminek” szentháromságában szocializálódtam, így az olyan mélygasztronómiai kérdések eldöntésében, hogy a tajvani malacos gőzgombócba illik-e a csípős szósz, nem fogok tudni segíteni nektek, de azt megtudhatjátok a végén, hogy ízlett-e nekünk az Urban Tiger. 

Uborkás vízzel és extra rákszirommal fogadtak minket, utóbbi előcsalta a kínai éttermes emlékeket (, bár ott ugye csak a végén van ajándék, ha jó sokat fogyasztasz). Elsőként az itallapot kaptuk meg, a koktélok hasonlóan a vicces étlapokhoz (”Laci papa kedvence” és társai) nem sokat árulnak el azok valódi tartalmáról, de itt minden meg van magyarázva. A Same, same but differentnél elsőként a thai ladyboyokra asszociáltunk, de ehelyett egy rye whiskey, campari, vermut és csoki plusz szerecsendió kombót kaptam, ami elképesztően jó volt és csak ajánlani tudok (Annyira bejött a whiskey, hogy a vacsi után a Mélypontban kötöttünk ki, ami híres a whiskey-kínálatáról). A Negro amigo a napi politikai aktualitása mellett azért elárult valamit magáról, mert egy kávés agavepalinkás sűrű koktél, bő tejhabbal, de nekem a kávé nagyon dominált benne, aki kérte, annak nagyon ízlett. Aki az ilyen tejes koktélokat csípi, annak ajánlani tudom, és még egy járulékos előnye, hogy szép kristálypohárban hozzák ki. Nagyon kedves volt a pincérlány, amikor az egyik már neten ismertetett, de már itallapon lévő levendulás-gines-keserű citromos koktélt kértük, amiből egyik alapanyag kifogyott, kis változtatással, de elkészíttette  a hasonlót. Ez egy nagyon citrusos cucc, igazi nyári koktél. 

Az előételek jók voltak, a kókuszos csirke satay, azaz pálcikára húzott, pácolt sült hús még elő fog kerülni, de a hozzá adott mogyorós szószról már itt meg kell emlékeznem, mert az mennyei volt, sűrű és darabos is. A ropogós húsos batyuban nem is az íze, hanem a nagyon eltérő állag keveréke volt olyan, amilyet azért konyhabéli tapasztalat kell elkészíteni: közepe finom puha volt, a szélei meg tortilla chips szerűen ropogtak. A hozzá adott gyömbéres mártogató a kínai konyhában megszokottnál sokkal sűrűbb és édesebb volt. 

A főételek közül a ma po marhát kértük, ami az általam ismert  verzióban darált marhahússal és tofuval készül, itt marha nyak van darált hús helyett és a tofu szerkezete valami egészen izgalmas volt, mert belül olyan, mintha a tofukocka fel lenne fújva, belül a tofu üregesnek tűnt. Ez egy csípős szósszal van nyakon öntve, így aki nem szereti a közepesnél erősebb ízeket, az csínján ezzel a fogással. Hoztak hozzá kis adag rizseket is, fejenként egyet. A mellé rendelt wok zöldség egy barna szószos mártással volt feldobva, gomba, kaliforniai paprika, karfiol és bok choy volt benne, de felejthető volt, a sok hús mellé ugyanakkor eléggé befért egy kis könnyű zöldség. 

A végét egy teás mousse-szal zártuk, ami karamell öntettel volt leöntve, elég édes volt és nagyon kellett figyelni, hogy a cukor mellett a teát is érezzük, de egy tápióka pudingtól vagy egy átlag keleti édességtől sokkal jobb volt ez a -- teát leszámítva teljesen hagyományos -- mousse. 

A kiszolgálás talán az, amire egyik értékelésben sem volt panasz, és valóban nagyon kedves pincérlány volt és az ételek is egész gyorsan jöttek. Egyetlen olyan túlmozgásos pincért észleltünk, aki már az utolsó  tunkolásunk közben láthatóan vetődött volna a tányérunkra és kifejezetten kérni kellett, hogy ne még. Tőle jött talán az egyetlen negatív gesztus is az este folyamán, amikor is a válasza a “Hogyan kell egészen pontosan kiejteni ezt a satay nevű ételt? Szatáj vagy szaté?” kérdésre az volt, hogy “Hát nem tudom, nem vagyok thai.”.  Az éppen valóban láthatóan nem volt, de mondjuk épp pincérnek látszott lenni, mi meg pont az étlapról kérdeztünk, nem a thai országelőhívót akartuk megtudni (egyébként szaténak kell mondani). Na most ezzel a válasszal nem is a csak stílusa miatt volt baj, -- bár ilyenkor egy “Nem tudom, de megkérdezem!” sokkal kifizetődőbb válasz egy pincér részéről -- hanem még a minőségével is azért, mert a satay az pont nem thai, hanem maláj és indonéz kaja. De ezt a kis incidenst messze ellensúlyozta a tulajdonos kedves de nem tolakodó érdeklődése és a már említett pincér hölgy profizmusa, aki valóban hasznos tippeket adott, csak mivel arról nem olyan kifizetődő írni, így maradt a szegény pincérfiú. 

Matyinak és Levinek köszönet a meglepi vacsiért meg a fotókért, különösen Levi azonallifotójaiért. 

Összefoglalva, nekünk tetszett a hely, kicsit proccos, van egy ilyen amcsis klub hangulata, az árak is az átlag felett voltak (koktél 2000, előétel 1200-2000, főétel 2000-3500 körül) a koktélok valóban nagyon jól kimunkált izgi külön fogások voltak és a kaja is finom volt, bár nekem a fajtatiszta kínai vagy japán étterem nekem jobban bejön, ha már a közepesnél jobb éttermek közül kell mondjuk választani. 

[kicsicsipos]

Pho Bosnyák, 1147 Budapest, Csömöri út 9. (Bosnyák téri piac épülete)

Visszatértem letesztelni az egyéb kajákat is, korábban a leveseket meg a tekercset próbáltam itt. Most a pirított tésztás kacsa (2000 ft) a nyári tekercshez mogyorós szósszal és a tavaszi tekercses plusz tészta a halszószos édes-savanyú mártogatóval (1500 ft) rendben volt, bár a kacsa kicsit rágósnak és száraz volt. Tehát összevetve azzal, hogy egy kínai büfében -- ahol az ilyen minőségi problémák még abszolút beleférnek -- a sült kacsa+pirított tészta menüt feleennyiért megkaptam volna, így mégis azt mondom, hogy maradni kell a vietnamiban a phonál. 

A kiszolgálás egyébként továbbra is kedves volt, bár vasárnap délidőben nem volt magyarul jól beszélő pincér (piac sem volt aznap). A járulékos infó, hogy a palack ásványvíz 250, kis Heineken 400. 

Étlapot közben fotóztam, lehet böngészni.