konyveimrejtekei - Tumblr blog

[konyveimrejtekei]

Elég egyetlen rossz emlék, hogy elhomályosítsa a futó érzéseket, amik a közelében elkapnak.

Hosszú, és göröngyös volt az út, de azok az érzések végül semmivé lesznek.

Colleen Hoover - It starts with us

[konyveimrejtekei]

A szerelem életem végére egyenesben volt, mindenféle bukkanó vagy kanyar nélkül, főleg azért, mert másfél éve nem létezik. Erre most olyan, mintha nem lenne más előttem, csak göröngyös talaj, akadályok és sziklák. Megéri? Naná, érte megéri.

Colleen Hoover: It starts with us

[konyveimrejtekei]

Akarok írni neki. Tényleg. Főleg, mivel a találkozás emlékeztetett rá, hogy mennyire hiányzik az, amit akkor érzek, ha vele vagyok.

Colleen Hoover: It starts with us

[konyveimrejtekei]

Bárhogy is, mindketten tisztában vagyunk vele, hogy az életünk teljesen másképpen alakult volna, ha nem teszünk annyi elhibázott lépést a múltban.

Colleen Hoover: It starts with us

[konyveimrejtekei]

Túl sokáig bámulom a válaszát abban reménykedve, hátha írt hozzá valami mást is. De nem. Csak ennyit küldött. 2 szó csupán, de én tudok olvasni a sorok között.

Colleen Hoover: It starts with us

[konyveimrejtekei]

Ó, mit adnék

hogy visszakapjam a családomat,

mi volt valaha a legbiztonságosabb helyem

ma már szomorúsággal teli emlék

és egy szív üres hellyel

A nevetés még mindig visszhangzik

a folyosókon

de csak a hangos mégis halk hangját hallom

emlékszem rá, miért ment el

nem volt más választása

most hogy a családom már széthullot

azt kérdezem magamtól:

Ki hazudik, ki mondja az igazságot?

Kinek van igaza, és kinek nincs igaza?

[konyveimrejtekei]

Elvált szülő

Ettem

Egyedül

Amikor láttam egy családot elhaladni mellettem

Egy anya

Egy apa

Kézenfogva

Nevetni, és mosolyogni ahogyan egy szülőnek kell

Egy kisgyermek rohangál

A nővére üldözi

Mindketten nevetnek, ahogyan egy gyereknek kell

Egyszerű 4 tagú család

Semmi több

Soha nem felelhettem meg egy másodpercig sem ebben a családban

És nem tudok nem csodálkozni

Az én hibám volt?

[konyveimrejtekei]

Csendes nyelv nehéz fej

gyakran tapasztalom, hogy a legnehezebb szívekből jönnek a legkönnyebb szavak, és a teher nélküliek egyáltalán nem értik, hogy fejest ugrani egy olyan óceánba, mint a miénk egyenlő a fulladással.

a felszínen kacsázunk, és üresre töltünk oldalakat, és gondosan elvarrjuk a történetünk szálait, nehogy szétbomoljanak, mert az ilyen emléket nem könnyű újra összeölteni ha felfeslik a varrás.

Jasmin Kaur - Ha kérded, hová megyek

[konyveimrejtekei]

néha olyan, mintha az egész testem nem lenne más, csak fémből készült vezető, mások érzelmei számára & felnyitom a mellkasom nem tudván milyen súlyt cipelek máris.

ölelni akarlak. ölelni akarlak. ölelni akarlak.

de még azt sem tudom hogyan öleljem meg önmagam.

Jasmin Kaur - Ha kérded, hová megyek

[konyveimrejtekei]

Egy poszt az interneten váltig állítja hogy ott vagyok ahol lennem kell és én nem kattintok duplán. részben mert cinikus vagyok de leginkább mert gyűlölöm amikor valaki olyasmit ígér nekem amiben egyáltalán nem lehet biztos. jelenleg az ágyamon terpeszkedem és nem is vitatom hogy elég jólesik itt lennem ahol éppen vagyok de mi lenne ha egy dohos vonaton csattannék valaki hónaljának vagy egy üres úton álldogálnék üres benzintankkal vagy egy a kelleténél jóval magasabb épület tetejének szélén egyensúlyoznék vajon lehetséges hogy bizonyos dolgok csakis azért történnek meg a nemzedékemben mert megtörténnek és nem azért mert valakinek el kell adnia egy nagy leckét ami egy digitális szív sóher boldogságát kínálja ha életben maradok de nem tudok szép diadalmas történetet mesélni attól még van testem? ha el vagyok veszve bár megírtam a versemet arról hogy magamra találtam attól még pislákol bennem a fény? ha belezuhanok ebbe a rengeteg fájdalomba és semmi szépet nem tudok mutatni utána attól még itt vagyok? lehetséges hogy bizonyos dolgok csakis azért történnek meg mert megtörténnek ? de tényleg vajon lehetséges? hogy lehet minden jobb. hogy önerőből más irányba terelhetem magam. hogy addig juthatok ameddig elviszem magamat. cinikus vagyok de elszánt is egyben.

Jasmin Kaur- Ha kérded, hová megyek

[konyveimrejtekei]

Végighúzom az ujjamat a hosszú, sötét tincsemen, amiknek megtanítottam, hogyan takarják el a bal arcom nagy részét. Lehúzom a blúzom ujját a bal csuklómig, aztán feljebb igazítom a gallért, hogy nagyjából fedje a nyakamat. Így alig lehet látni a hegeket, és már elbírja a gyomrom, hogy belenézzek a tükörbe.

Régen szépnek gondoltam magam. De most már a hajam meg a ruháim mögé bújok.,

Colleen Hoover - November 9

[konyveimrejtekei]

Mindig eszembe jut, amikor valaki rám néz.

Colleen Hoover - November 9

[konyveimrejtekei]

Ám a bocsánatkérései pont úgy ritkultak, mint a látogatásai és a telefonhívásai. - Apa

[konyveimrejtekei]

Miért kell mindig lesüllyednem az Ő szintjére? Ennél jobb vagyok.

Colleen Hoover - November 9

[konyveimrejtekei]

Röhög. Mintha egy vicc lenne, hogy New Yorkban éljek. Nyugodj meg! Az apád egy seggfej. Régóta tudod.

Colleen Hoover - November 9

[konyveimrejtekei]

Tudom, hogy ez csak színjáték a részéről, de még soha, senki nem állt ki mellettem így. Olyan érzés, mintha léggömb duzzadna tőle a mellkasomban. Hülye mellkas.

Colleen Hoover - November 9

[konyveimrejtekei]

Katicabogaram?

Szerencséje, hogy csak a kamupasim, mert legszívesebben szétrúgnam a kamutökét ezért a nyálas becenévért.

Colleen Hoover - November 9