lajstrom

[lajstrom]

#30

anyám maradékát eszem. beletúrok a kanállal, keresem hol kezdhetném. felemelek egy darabkát (megáll a mozdulat a levegőben), mélyen belenézek és elmesélem mi a különbség köztetek. ömlik a belőle a hájszag amíg a hajaitok színét ecsetelem. a vörös zsír lecseppen, itt már csak a szépségedről beszélek és megpróbálom eltitkolni de észreveszed. taktikát váltok: bizonygatom, hogy az a folt mindig is ott volt. te félsz a betegségtől és megemlíted a halált. visszaejtem a kanalat a kihűlt falattal, egy pillanat csend; biztonságban vagy, mondom és összekeverem anyám maradékát. félretolom az egészet, esélylatolgatás következik aztán a majd lesz valahogy és a bárhogy is legyen, stb.

[lajstrom]

#29

nem akarok kő lenni.

[lajstrom]

#28

amit nem akarok, a következőképp bonthat�� tovább:

-amit kifejezetten nem akarok és rendszeresen teszek ellene

-amit kifejezetten nem akarok és néha teszek ellene valamit

-amit kifejezetten nem akarok és ha mégis lenne, meg akarnám szüntetni

-amit kifejezetten nem akarok, de szerencsére fel sem merült

-amit egyáltalán nem akarok, de ha az lenne, megszoknám

-amit egyáltalán nem akarok, de ha az lenne, elfogadnám

-amit egyáltalán nem akarok

-ami fel sem merült

-ami felmerült, de ... aztán mégse

-ami nem akarok eléggé

-amit azért szeretnék, de egyes velejáróit nem

-amit szeretnék minden velejárójával, de nem említem vagy letagadom, mert ellenkező esetben magyarázatot várnának tőlem olyanok, akiknek nem tartozom magyarázattal

-amit szeretnék minden velejárójával, és nem is szorul magyarázatra, de titokban tartom, hogy mások ne jöjjenek rá, hogy jó

-amit szeretnék minden velejárójával, és nem is szorul magyarázatra, de titokban tartom, hogy mások ne jöjjenek rá, hogy jó; de rendszeresen teszek érte

[lajstrom]

#27

nagyon vigyázok a fogaim épségére. úgy képzelem [a jövőt], hogy a szívem teljesen üres és abban tartom a tökéletesen ép fogaim. a számban érzem az üres álkapcsok kimoshatatlan bűzét és az összeaszott testem csak gubbasztani képes.

[lajstrom]

#26

szép lassan szétrohadnak a számban fogak, én pedig tehetetlenül nézem ahogy körülöttem embereket megaláznak és megölnek. majd, hogy helyreállítsam a dolgot, új műfogakat csináltatok.

[lajstrom]

#25

halott rokonaim után üresen maradtak a terek. gyászolok: kivárom a következő növekedési ciklust; azt üres teret ivartalan szaporodással töltöm be.

[lajstrom]

#24

annyira furcsa a barátság. a növényeknek meg a köveknek sincsenek barátai. meg nekem se.

[lajstrom]

#23

rengeteg praktikus ismeretet halmoztam föl arra vonatkozólag, hogyan kell megőrülni. hogy a legélvezetesebb és leggyümölcsözőbb legyen. hogyan kell hipomániás epizódokat előidézni, hallucinálni, vagy bekerülni a sötétség vonzásába.

mindez persze komoly befektetést igényel és csak azok számára hoz megtérülést, akik enélkül is létre tudnak hozni ezt-azt.

[lajstrom]

#22

egy másik ábrázolásról fantáziálok, ami engem ábrázol. a mai napig szeretném megmenteni a világot. az egész úgy kezdődött, hogy lerajzoltam. elsősorban a lábát rajzoltam le, mert lábakat szeretek rajzolni. rég tudtam, hogy nem létezik, de a legkevésbé sem zavart; a koncepció lenyűgözött. a rajzomon szerepelt egy szám is, a háromezer, amit akkoriban egy nagy számnak tartottam. ebben a számban azóta csalódtam. egy középszerű számként jellemezném. háromezer. van egy folytonosság, bárhogy is cserélődik a kidolgozott láb és a nagy szám. le akarom festeni, és újra és újra átfesteni, a lábat meg a többit; legyen egy kézben tartható repró arról, ahogy ez a kép élt és alakult. fogalmam sincs, hány réteg lenyűgöző koncepció lenne már rajta.

[lajstrom]

#21

a kő: szobor; egy ábrázolás. teljes egészében ugyanazt mutatja, mint ami van. ismétlés. ismétlés. ismétlés. ismétlés.

[lajstrom]

#20

a kő nem létezik.

[lajstrom]

#19

megváltozik a testem. különválik, két irányba. az egyik könnyű és gyors, a másiknak fáj a térde és combján feszül a nadrág. egy hétig meg sem mozdulok; csak mozgás nélkül ugyanaz a két irány.

[lajstrom]

#18

érzem a sötét oldalt. szeretem, amikor már a verseny előtt fáj valamim. megnyugtató úgy támadni, hogy előre tudom, nekem fáj jobban. erőt ad.

[lajstrom]

#17

a növény erejét nem a megszállottság adja. de az idő a növényeknek dolgozik.

[lajstrom]

#16

elképzelek egy növényt. kórosan normális. nyomasztó.

nagy erőfeszítéssel elképzelek egy nem kórosan normális növényt.

[lajstrom]

#15

a növényi élet könnyűsége: az idő eltelik, ami csak évek kérdése, az már biztos.

[lajstrom]

#14

hőség. most átérzem a növényi élet kihívásait, például egy majomkenyérfa vagyok egy felborult kő cserépben. elhatároztam, hogy azért is elkezdek nőni az új felfelé. évek kérdése.