littlebarbee - Tumblr blog

[littlebarbee]

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem fekszel Kezed arcomhoz simul, majd szorosan átölelsz Puha ajkad érzem piciny ajkamon.

Olyan ez mint a valóság Elhiszem, pedig csak a legédesebb álmom Mely ébredésem pillanatában tovaszáll.

Kinyitom szemeim Majd elképzelem forró ölelésed A reggeli mély, édes hangodon szólva.

Szívem csak érted dobog Hiányod néha megöl, de tudom Itt leszel nekem örökké.

Bárhol is jársz Lelked lelkem melengeti Melyet te keltettél újra életre.

Azóta minden dobbanás neked szól Bár messze vagy és nem hallod De lelkünk minden éjjel összefonódva tér nyugalomra.

A két lélek találkozása nem volt véletlen Azért jöttem, hogy egy életen át szeresselek Szeretlek.

[littlebarbee]

Kísértés

Fülembe suttog démoni szavaMegbénít,elborítja elmémEllenállok, de mégis hat rámElhalkul majd újra ordít.Ellenállásom, lassan megdöntiDühös vagyok,ideges,szinte sírni tudnék.

Tudom, ezek mérgező szavai, de iszomIszom a mérget, amely lassan elhatalmasodik.Vérem lüktet,elmém elborul.Félek, úgy érzem nem tudok ellenállni.

Suttog, suttog, hallom,érzemNem tudok küzdeni, gyengének érzem magam.Elkapott, megfolyt,élvezkedik.Még irányítom de erőm elhagy.Úgy érzem jobb lenne eltűnni, megsemmisülni.

[littlebarbee]

Életelszívó

Tudod az elején bántam, hogy csak úgy egyik napról a másikra elhajítottál. Szavaid hazugságtól romlottak. Csodálom, hogy a fogaid nem rohadtak el a savas méregtől. A lelked romlott, bármennyire is hiszed az ellentettjét. Lelked tükre is hazudott. A helyében egész nap csak hullatnám a könnyeket, mert egy ilyen ember birtokolja. A külső nem minden hiszen a rózsa is szép de a tövisek figyelmeztetnek a veszélyre. Bár te egy húsevő növényre hasonlítasz inkább. Tudod, aki felfalja áldozatát, majd amikor már eleget szenvedett a csontjait kiköpi. De nem aggódok érted. Tudod... sok ribanc él, válogathatsz.

[littlebarbee]

Egy utolsó éjszaka

Felvettem az egyetlen magassarkú csizmám. De nem azért, mert annyira szeretek a hideg éjszakákon ebben járkálni, csak jó a ház falának dőlve támaszkodni rajta. Bevallom, kétségbe estem. Elindultam a pesti éjszakába és a házatok előtt kötöttem ki. A házatokkal szemben megálltam és leguggoltam. Nem tudtam melyik a te ablakod, ezért az összesen végignéztem. Hűvös szél fújt, talán ez az éjszaka volt a leghidegebb. Te bent ülsz a melegben és teljesen mással vagy elfoglalva. Ha tudnád, hogy itt vagyok kijönnél? Kaphatnék egy lélekmelengető ölelést vagy csak tudomásul vennéd és legyintenél egyet? Hányszor éreztem már ezt, de valahogy sosem vetemedem ilyesmire. Felálltam és egyik lábammal a falnak támaszkodtam. Elkezdett esni a hó én pedig matatni kezdtem a zsebemben. Nem volt benne semmi érdekes csak pár papírzsepi, öngyújtó és egy szál cigaretta. Meggyújtottam. A füst is elszáll pont úgy mint mindenki életéből én. Még egy utolsó pillantást vetettem a házatokra aztán tovább álltam. Nem kérted, hogy maradjak én pedig már feleslegesnek érzem magam. 

[littlebarbee]

Alone

A sötét erdő mélyén ropogott a hó Léptem nyomát hamar befedte De a vércseppeket meghagyta Vöröslő fénye megcsillant a hóban Utolsó sebem már lassan begyógyul A suttogó remény mocskos Ha látnál utánam jönnél? Mondanál nekem valamit? Nem, ez lehetetlen Ez csak egy álomkép  Engem nem követ senki Már beletörődtem A könnycseppeket is tova fújja a szél.

[littlebarbee]

[littlebarbee]

Schrei

Csak halld meg az néma üvöltésem!

[littlebarbee]

Már nem hallja senki

Bőrömön végiggördült egy könnycsepp. Órákkal később már a mellkasom áztatták. Csendben üvöltök, pedig nincs értelme A hangom elcsuklik majd elhalkul. Már nincs mit mondanom  A fájdalom már megmérgezte szívem Lehulló könnycseppjeim feketévé színezik Már nincs kiút, nem omlanak le a falak A színpad örök sötétségben ragad Nincsenek fények, nincs több lélegzet.

[littlebarbee]

Kapocs

Van köztünk egy különleges kapocs, ami különös dolgokra késztet. Úgy érzem minden reggel jó reggelt-et kell kívánnom, hogy szebbé tegyem a napod. Úgy érzem figyelnem kell rád és ha rossz kedved van fel kell vidítanom. Néha úgy érzem legszívesebben letámadnálak és letépném az összes ruhád. Annyira csábító vagy, annyira különleges a kisugárzásod. Néha teljesen megvadítasz, ami eddig elég kevés embernek sikerült. Ha kívánhatnék valamit, azt kívánnám, hogy fogd meg a kezem, majd nézz a szemembe. Ez többet érne mint a pénz, család, boldogság, luxus cikkek. Néha úgy érzem, hogy a világ végére is utánad mennék és nem érdekelne semmi, még a sok rám leselkedő veszély sem. De... annyira sok a kérdés és nem tudom a választ. Túl sok a bizonytalanság, pedig érzem ezt az apró kis szálat köztünk.

[littlebarbee]

Milyen lehet...

Milyen lehet egy lány utolsó halk segítség kérése? Feltűnne egyáltalán valakinek? Lenne értelme? Tudnának vele kezdeni valamit? 

Azt hiszem pont olyan lenne ez mint egy halk suttogás, amit senki sem hall meg. A szívben egy halk roppanás, majd viharos üvegcsörömpölés.

[littlebarbee]

Könnyeid

Felesleges lenne könnyeid hullatni utánam. 

[littlebarbee]

Árnyékvilág

Mindig rá kell jönnöm, hogy ki is vagyok igazán. Megtanultam már 1000*, hogy hol a helyem, de én mindig többre vágytam és próbáltam boldog lenni. De ... ennyi próbálkozás pontosan elég ahhoz, hogy végleg feladjam. Nem kell már több mosolyt festenem, nem kell semmit sem tennem, csak visszatérni az észrevehetetlen árnyékvilágomba.

[littlebarbee]

Ha igaz lett volna

Belegondolva az utolsó mondat, amit neked címeztem kissé kegyetlen és üres. De mit mondhatnék? "Akkor baszd meg!" Ha ennyit nem értem neked, akkor nekem miért legyen rossz? Miért ejtsek könnyeket? Elég ez a három csepp, de vedd úgy, hogy nem tettem meg. Csődöt mondtál barátként, mert a barátok nem mennek el csak úgy szó nélkül! 

Számítottam neked valaha is? Éreztél egyáltalán valamit? Nem... úgy érzem magam mint egy száműztetett, akit nem lehet szeretni. Tényleg.. lehet egyáltalán?  Nem! Ha lehetne menekülne mindenki!

Engem nem lehet megérteni, nem lehet szeretni. Kitaszított vagyok!

Halálra ítélt.

[littlebarbee]

Végszó

Szeretem, amikor csak úgy egyik napról a másikra semmibe vesznek. Valahogy elfelejtődnek a közösen átélt pillanatok. A rengeteg beszélgetés, hülyéskedés, lelkizés, filmnézés, tanácsadás,stb. Valahogy, valamiért már nem számít. Te pedig ott állsz magadra maradva, kérdéseket feltéve az ürességnek és válaszokat várva, pedig sosem kapsz. Aztán nem marad mást csak egy kimondatlan kurva anyád. 

[littlebarbee]

Barátság

Az a baj, hogy mindig többet képzelek bele a barátságba. Tudod? Örökké tart, mindig minden jó, nagy bizalom, titok. Aztán történik valami. Mindig! Aztán egyre csak eltávolodik szépen, lassan. Mi ez, ha nem egy átok? A nyomiságom átka.

[littlebarbee]

Ellenség

... a legnagyobb ellenségem: Önmagam

[littlebarbee]

Ítélet

Szép pofi, halálra ítélt, élettelen lélek. Ments meg, vagy vegyél magadhoz, s vigyél el végleg!