Last Seen Blogs
thomson123fan-blog
Untitled
razzskull
Purple lungs
magicians-and-machines-archive
I've Finally Learned What Torture Means
moonbirdy
not a byronic hero but a byronic disaster
troyqrzm386-blog
blogunique
Photo
“Disappearing Acts lets us see with clarity where the artist stands and why he is pertinent to our wrenching moment…. It’s a transfixing trip.”
The New York Times reviews Bruce Nauman: Disappearing Acts, now on view at MoMA and MoMA PS1. Read more →
…
[Installation view, “Bruce Nauman: Disappearing Acts” at MoMA, New York (October 21, 2018–February 25, 2019, at MoMA and MoMA PS1). © 2018 Bruce Nauman/Artists Rights Society (ARS), New York. Digital image © 2018 The Museum of Modern Art, New York. Photo: Martin Seck]
3K notes
·
View notes
Photo
your health and well-being is so much more than just eating right and working out. your mental health is easily just as important, if not more so…
45K notes
·
View notes
Photo
Lofoten, Norway
https://www.pinterest.com/pin/163677767691805315/
111 notes
·
View notes
Text
Untitled-avagy comingout
Kezdem, ahol végződik- a függőségeknél (ugyanis ma épp egy ilyen
beszélgetést fotóztam).
Én nem evés függő vagyok.
Így is úgy is- vagy valahogy így.
Mert van ugye testem, így biológiám. Felfogom, megértem, érzem is.
De nem eszem.Vagy teljesen abnormálisan.
Mert attól az érzéstől függök, amit akkor érzek, mikor üres a gyomrom. Eufória. Belehelyezkedés. Szabadság.
Hazudhatnám, hogy nem érzek ízeket. Vagy, hogy nincs étvágyam. Tettem is ezt sokáig. De, érzek. Vannak zsigeri, ösztönös, funkcionális érzéseim. De ez nekem nem jelent sokat. Sőt, semmit- lényegtelen. Elmúlik. Kivéve a rossz érzések, azok elég sokáig tartanak. De nyilván vannak rosszullétek is… Persze ez anorexia. vagy olyasmi. Ma már nem tagadom, bár nem hiszem, hogy vegytisztán az. De egyszerűbb így, ezzel a címkével.
Azt is tudom, hogy beteg vagyok, vagy legalábbis nem életbiztosítás ez az állapot. Nem mondom, hogy minden pillanatban mindent meg tudok tenni azért, hogy ez jobb legyen, talán azért sem , mert nem tudom mit kéne tennem ahhoz, hogy ez ne egy kompromisszumos- nem szeretem, de ez van- javulás legyen, vagy ne valakinek- valaki kedvéért történjen. De azt is tudom, hogy minden pillanatban vágyom arra, hogy élhetőbb legyen, hogy élőbb legyek. Azokért a dolgokért, amikben hiszek.
…és most lefutom a maratont. Még nem egyben- 2 nap alatt. Lefutom, mert a futás egy másik függőségem. A meditációm, a rendszerem, idő és az állapot, amikor tisztul a fejem. Maga az étkezési zavar egy jelentős probléma, sokakat érint, mégis aki belekerül valahogy nagyon egyedül marad. Miattuk, és miattunk valahogy láthatóbbá szeretném tenni ezt a folyamatos harcot- ami önmagunkban/ önmagunkkal zajlik ebben a kívülről teljesen felfoghatatlan keretrendszerben.
De mégis leginkább azért, hogy senkiben ne maradhasson kétség, én is tudom;
„ennek a fele sem tréfa”!
8 notes
·
View notes
