lookatmefuckonmee

[lookatmefuckonmee]

“Még kisgyerekként sokat agyaltam azon,hogy milyen lesz majd nagykoromban.Milyen lesz az első igazi szerelem,milyen barátok fognak majd körbe venni.Vajon anyukám ugyanúgy fog rám tekinteni mint most,vagy útnak ereszt,és engedi hogy saját magam tanuljam meg az élet dolgait.És most,ahogy egyre idősebb leszek,lassan elérem a 18.életévemet,visszakívánom az együtt töltött perceket.Mára megtanultam,milyen az igazi fájdalom,milyen ha ott hagy az az ember a szarban,akiért mindent megadtam volna.Megtanultam,hogy a mai világban,a család múllandó,és hogy anyu,csak 4évet szentelt rám az életéből.Megtanultam,hogy soha senki nem marad melettem,és hogy a végén egy kezemen fel tudom majd mutatni a barátaim számát.16évesen,lassan 17,itt állok az ajtóm küszöbén és azon agyalok,hogy hol van az a kislány belőlem aki voltam.Aki boldogan szaladgált a nagymamája után,hogy édességre bányásszon,aki az este közepén odabújt apukája mellé,csak hogy ne legyen egyedül,aki már egy falat mosolygós napnak is épp úgy tudott örülni,mint egy felnőtt ember aki megvette a legújabb BMW-t.Most,ahogy felnövök,mindent visszakívánok.Nincsenek szinte barátaim,nincsen szerető családom,nincsen senki aki minden nap az édes üzeneteivel áraszt el,és érezteti hogy a világot jelentem neki.Nincsen semmi,csak én,magamnak.Néha csak ülök,megvetve a szál cigit a kezemben,nézek az égre..és azon gondolkozok,hova lettem?Hol van az őszinte mosoly az arcomról?Aztán,belémvág egy érzés,és könnyek hullanak ki a szememből.Rájövök,hogy elveszett vagyok,és sötét.Sötét,kívűl,belűl.Ez maradt meg belőlem,és az a kisgyerek,aki voltam,talán többet sose jön elő.Elfogadtam,és vége.”

—

[lookatmefuckonmee]

A legnagyobb félelmem nem az, hogy egy nap hazudsz nekem vagy hogy megcsalsz. A legnagyobb félelmem az, hogy egy kedden reggel felébredsz, és már nem tölt el boldogsággal ahogy nézed az alvó testemet, hanem elkezded észrevenni az összes hibámat. Eszedbe fog jutni az állandó féltékenykedésem és hogy túl sokat beszélek. Eszedbejut, hogy milyen bosszantó, hogy bármi is legyen, mindig igazam van és milyen önző vagyok néha. Kisétálsz a konyhába, főzöl egy kávét, bámulod az ablakon bejövő napsugarakat és arra a következtetésre jutsz, hogy már nem szeretsz engem.

[lookatmefuckonmee]

Az a barátság, amely abbamaradt, sohasem volt igazi.

-Szent Jeromos

[lookatmefuckonmee]

Fájdalom

Mikor már csak abból állnak a napjaid, hogy gyógyszerrel kiütöd magad, hogy aludj egész nap, mert nem tudod elviselni a világot.

Csak fekszel és sírsz és egyedül vagy mindezzel.

[lookatmefuckonmee]

Nem tudom rávenni a számat, hogy kimondja azt, amit mondani szeretnék.

@legyengulve

[lookatmefuckonmee]

Túl sokat jelentettél, ahhoz hogy elfelejtselek.

De azért is sokat tettél, hogy végleg elengedjelek..

[lookatmefuckonmee]

Kimerít ez a folytonos rád gondolás

[lookatmefuckonmee]

A fájdalom mindenkit átformál.

Vajon te melyik irányba változtál?

[lookatmefuckonmee]

Egy embernek két féle személyisége van. Az egyik a barátok közötti iszogatáson, a másik pedig az ezt követő hajnali zuhanyzásnál mutatkozik meg, mikor senki nem lát.

@legyengulve

[lookatmefuckonmee]

Gyere és ismerj meg. Tudd, milyen vagyok, ha csak három órát aludtam az éjjel, tudd, hogyan kezeld, ha hisztizem. Tudd meg, minek örülök a legjobban, mivel tudsz igazán boldoggá tenni, és élj is ezekkel a lehetőségekkel. Tudd, hogy mi az, ami leginkább felbosszant, mi az, ami megnyugtat. Ismerd azt az énem, aki elolvad egy kisgyerek láttán, ismerd azt, amelyik hajnali kettőkor a világ dolgain mereng, de ismerd azt is, amelyik energikus, és csak ontja magából a fényt a környezetére. Ismerd meg, milyen vagyok akkor, mikor nem látok mást, csak sötétséget, és húzz ki onnan. Ismerj akkor, mikor örülök, és tudd, hogy Veled is meg akarom osztani az örömöm. Ismerd a múltam, legyél a jövőm. Szeress akkor is, ha nincs kedvem senkihez, ha káosz szabadul el körülöttem, szeress, ha türelmesnek kell lenned velem, szeress akkor, ha sértve érzem magam a tetteidtől. Lásd milyen vagyok a szürke hétköznapokon, láss engem ha minden összejön, de láss akkor is, ha a dolgok összeomlanak körülöttem. Lásd meg az őszinte mosolyom, de lásd meg a szomorúságot is a hamisban. Lásd hogyan csillog a szemem, ha Rólad beszélek, lásd az üveges tekintetem, ha keserűséget érzek. Akarj engem, mikor nem érsz el odáig, ahol vagyok, de akkor se unj meg, ha bármikor karnyújtásnyira állok Tőled. Akarj engem boldoggá tenni és megóvni minden rossztól. Akarj fényt hozni az életembe, akarj engem mindenestül, minden hibámmal együttvéve, lelkemet testemet teljesen.

Azt mondtad, jobban meg akartál ismerni, mint bárki más. Hát gyere és ismerj meg.

[lookatmefuckonmee]

Tényleg szerettél?

Csak mert én hibáztam,szomorú vagyok sajnálom

Mostmár tényleg elmentél és nemtudlak rávenni hogy beszéljünk őszintén

Nemtudok nem rád gondolni

Utálom magam amiért hagytalak elmenni

Nagyon nagy szükségem lenne rád

Te vagy az egyetlen akit szeretek:(

[lookatmefuckonmee]

Hegyeket mozgatnék meg érted,csak hogy boldog legyél, megtennék érted mindent,soha nem zavartak a hibáid,amiket mondanak rólad,mert tudom hogy én sem vagyok tökéletes,egyszerűen csak azt szeretném hogy szeress és tisztelj.

Szerettél, hibáztam,hibáztál, én mégis mai napig akarlak téged. Féltél/félsz beengedni a szivedbe és nem is engedsz be..

azt mondtad hogy nem mükődne, pedig de.. nagyon is. Csak a te szereteted elmúlt irántam. Ha szeretném se tudnám hogy szerezzem vissza a szeretetedet. Pedig mindennél jobban vágyom rá.

[lookatmefuckonmee]

Van egy megérzésem hogy ez nem csak egy kisérlet lesz,

Édes megváltoztattál engem,azt akarom hogy örökké itt legyél, remélem te is hasonlóan érzel

[lookatmefuckonmee]

Mi történt veletek fiatalok?

Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat.

Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért!

Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást.

Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot.

Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett.

Nem néztek fel, nem mosolyogtok.

Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek.

A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink.

Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok.

Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést.

Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek.

A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok.

Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel.

A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér.

Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem.

Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak.

Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér.

Cinizmus, intrika, egománia..

Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét:

egy nő buja, érzéki, lágy testét.

Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát.

Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya..

Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással?

Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán?

Miért untatok bele, hogy vagytok?

Egyszer éltek..

Mi történt veletek fiatalok?

[lookatmefuckonmee]

Hamis barátok

Miért távolodunk el?

Miért nem beszelunk meg mindent mint régen?

Hogy miért? Mert meguntam hogy én keressek mindenkit

Ha kell valami jó vagyok amúgy sehol semmi

A vicc az hogy aki azt mondta hogy “mindig számithatsz rám” az amugy unja amit mondok

Aki mindennél jobban utált mára jobban érdekli mi van velem és képes volt megismerni aztán rájött hogy nem mások által mondott dolgok alapján itéljen

Szánalmas ez a 2019😆

[lookatmefuckonmee]

24. Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét?

[lookatmefuckonmee]