mytumblidiary - Tumblr blog

[mytumblidiary]

Volt egy srác a sulinkban

Középmagas, barna hajú, barna szemű, gyönyörű arcú fiú

Az összes versenyre őt küldték, az egyik legtehetségesebb drámásnak számított, vicces volt, művelt és elérhetetlen

Mindig mindenki beleszeretett, mindenki ismerte, a lányok ölték egymást érte, mindenki akart a barátságából egy szeletet, mindenki az a lány akart lenni aki végre elnyeri a szívét

A neve előtt mindig szerepelt az A betű, annak ellenére, hogy elég messze lakunk Budapesttől

Nem volt tanár aki nem szerette, nem volt fiú aki nem akart a barátja lenni

Ha a folyosón sétált mindig volt vele valaki, naponta csúsztattak a szekrényébe a kilencedikesek szerelmes leveleket, hívták randira vagy figyelték a távolból

Tökéletes volt

Egy éve elballagott de a mai napig beszélnek róla, azok a kilencedikesek is ismerik akik akkor jöttek mikor ő már elment

Régebben nem volt vele kapcsolatom, én is odáig voltam érte, de egy barátnőmmel kavart akkor, sosem fordított rám különösebben figyelmet

Ma a vállamon sírt

Amiatt hogy bizonytalan, hogy utálja magát, hogy nincs jövője, hogy nem érdemli meg az önfeledt pillanatokat, hogy soha senki sem szerette az igazi énjét, hogy az apja idegbeteg, a testvére pedig minden áldott nap megverte

Sokra ment a neve elé került A betűkkel

Utálom hogy feláldozták őt a népszerűség oltárán, elvették tőle, hogy ne kelljen egy róla kialakult ideálnak megfelelnie

Utálom, hogy miközben a vállamon sírt, kellett rájönnöm, hogy soha nem gondoltam bele abba, hogy mennyire magányos is lehet

[mytumblidiary]

Komolyan, mintha mindennel amit csinálok, csak újabb darabokat ölnék meg az emberségemből.

[mytumblidiary]

Régen annyira féltem attól, hogy gonosz vagyok. Annyira szerettem volna jó lenni, és egyszerűen nem értettem, hogy miért vagyok ilyen. Mi ez a sok düh, a bosszúvágy mindenkivel szemben, az hogy ennyire akarom látni, hogy fáj másoknak. Rettegtem ettől, nem akartam ez lenni.

Most itt vagyok. Nincs már veszítenivalóm, tönkre foglak titeket tenni, egyesével, és észre sem fogjátok venni hogy én teszem ezt

Végetek van

[mytumblidiary]

Néha csak úgy ülök és azon gondolkodom hogy igazából milyem nagy vesztes is vagyok

[mytumblidiary]

Vágom boys support boys

Csak elég megalázó mikor elmesélem a barátaimnak hogy mit tett velem egy srác, elhordják mindennek, aztán ha ott van a legjob haverjuk lesz

[mytumblidiary]

Még jó hogy ez a 21. Század

A barátságunk minden nyomát eltüntetni annyi volt, hogy töröltünk pár képet, egy egy insta highlightot, meg rányomtunk az unfollow gombra

[mytumblidiary]

Letoltam a hajam szóval köpjétek le a kopasz fejem

[mytumblidiary]

“Talán nem látlak. De mérföldekről kiszagolom a ribancokat”

— Pretty little liars

[mytumblidiary]

Az egyik barátom bokája kiment, nyilván én ugráljam körül egész nap és hordjam neki a cuccokat

A másik mindig mikor elkezdek egy sztorit belevág azzal hogy: ahj annyira sokat ettem, hányni fogok, vékony akarok lenni

A harmadik ignorál mert lány vagyok

Negyedik pedig ha ír és nem abban a pillanatban válaszolok neki, rögtön nekem esik hogy hé írj vissza látom hogy fent vagy

Tenkju guys

[mytumblidiary]

Szakadékok választanak el minket,

A tőlünk pár évvel fiatalabb generációtól.

Ők már tudják mi a következő divat,

Pedig hozzánk még az előző sem ért el.

Olyan emberekkel vannak képben, akik akkor még sehol nem voltak amikor én voltam pár évvel fiatalabb.

Generációs szakadék van köztünk.

Nem tudunk egymással szót érteni.

A szüleinknek gyerekkorukban a sár evés meg a szabad levegő volt a fontos

A nagytesóinknak a kazetták meg az éjszakába nyúló jetix nézése

Nekünk a Facebook meg az xbox.

A kistesóinknak meg már az insta a snapchat a TikTok meg tudom is én.

Nem választ el minket sok év egymástól…

De az a szakadék ami köztünk van úgy elidegenit minket, hogy szinte már szót sem értünk sem az idősebb sem a fiatalabb korosztállyal

A mi korosztályunk meg pont az akik szarnak a körülöttük élőkre

Úgyhogy igazából nem csoda ha ebben a világban mindenki olyan kibaszottul magányosnak érzi magát.

Mert nem értjük egymást.

És nem is akarjuk megérteni.

[mytumblidiary]

Én mindig is

Én mindig is annyira önző voltam, hogy biztos voltam benne, az én fájdalmamnál számomra semmi sem lehet rosszabb

Akkor jöttem rá, hogy tévedtem, mikor a karjaimban zokogtál, és én ott helyben kitéptem volna a szívemet, ha cserébe boldog lettél volna.

[mytumblidiary]

Miért?

Miért vagyok gonosz? Fogalmam sincs. Próbáltam beilleszkedni, elfogadtattni magamat. Próbáltam kedves lenni. De nem megy. Én erre képtelen vagyok. Szeretem látni az erőltetett nevetést amivel könnyeiket takarják az emberek mikor megbántom őket. Szeretem hallani ahogy a hangjuk fátyolos lesz, és egyfolytában krákognak, hogy ne hallatszódjon, hogy gombóc van a torkukban. Szeretem érezni ahogy pórusaikból árad a szomorúság. Szeretem, ha sírnak, ha fáj nekik, szeretem azt a pillanatot amikor rájönnek, hogy soha a büdös életben nem jelentettek nekem többet egy csont, bőr és izom kupacnál.

Hogy miért vagyok képtelen szeretni? Ezt sem tudom. A szeretet mint olyan, relatív. Nem lehet megfogalmazni, körül írni, behatárolni vagy fogalmat írni hozzá. Akármi is az, képtelen vagyok rá. Sorozatokból, filmekből és könyvekből próbálom összerakni, hogy pontosan milyen is lehet. Én ugyanis nem szeretek. Nem szeretem a nőt aki megszűlt, aki felnevelt, aki ételt és italt adott. Hányingerem van ha sirni látom, és gyűlölöm őt ha szomorú. Felfordul a gyomrom mikor beszélgetni akar velem. Mégis jobb napjaimon talán ő áll közel leginkább ahoz, hogy tudjam szeretni. Nem szeretem azokat sem akikkel nap mint nap együtt vagyok. Ecsetelik a problémáikat, sírnak, kritizálnak, és úgy teszik mindezt, hogy közben egyáltalán nem érdekelnek. Ha valakihez ragaszkodok akkor valószínűleg az azelőtti korszakomból van, hogy tönkretettek. Máskülönben érdekből barátkozom. Ő népszerű, ő segít ha baj van, ő ad cigit vagy őt könnyű átverni. Nem barátkozok, csak akkor ha szükségem van rájuk.

Hogy miért nem tudok szerelmes lenni? Mert unlak titeket. Kiszámíthatóak vagytok, unalmasak, túl könnyen vagy túl nehezen kaphatóak. Nem keltitek fel a figyelmem, vagy túl sok figyelmet követeltek. Leszartok vagy koslattok utánnam. Tudom hogy olyat várok el másokt��l ami lehetetlen, de ezen nem tudok változtatni. Bárki érdekelt eddig, ahogy megkaptam ráuntam. Eldobtam, úgy hogy közben élveztem ahogyan emiatt darabokra törik. Ha nem kaptam meg, eltapostam, tönkretettem bosszúból. Irritál ha hozzám szól, de ahogy mással beszél, legszivesebben felgyújtanám. Kiszámítható, ugyan azokat az undorító kicsit sem vicces poénokat lövi el, amiket előtte ezer meg ezer másik srác szájából hallottam már. Azt hiszi hogy sokat jelent nekem, felvág azzal, hogy mi kavartunk, közben nem több nekem egyszerű unalom űzésnél. Egy játék, hogy lefoglaljon pár unalmas órára. Aztán el is dobom. Nem érzek iránta semmit, hidegen hagy, másnap ha meglátom szimplán émelygek.

Még mindig azt mondom, a legtöbb amire képes vagyok, hogy gyűlöllek.

[mytumblidiary]

Bárokból bárokba

Árokból árokba

[mytumblidiary]

Az egész puszta létezés…

Már nem érdekel.

Érzelmeim hiánya talán még rosszabb is,

Mint maguk az érzelmeim.

Néha érzett apró öröm,

Csak a régen vágyott boldogság

Léha és silány utánzata

Az egész olyan mintha a lelkem unatkozna.

Élek de valahogy mégis meg vagyok már halva

[mytumblidiary]

[mytumblidiary]

[mytumblidiary]