neptunus12

[neptunus12]

Ma is iszonyatos meleg volt, mindenki eléggé kész volt tőle az egész táborban. Ezt persze a konyhán még jobban is lehetett érezni. Így azért nehéz volt sietni.

A reggeli lement simán, de az ebéd már kicsit neccesebb volt, lassan is haladtunk, így csak 2 óra szünetünk maradt a vacsoráig. Itt megfigyeltem, ki milyen alvási technikákat használ a közös terekben, egész érdekes ötletek voltak. Társaságot cserébe így nehéz volt találni.

Vacsorához az amúgyis meleg konyhában ketten csináltuk a grillezést (a hús olyan fűszeres volt - én csináltam - , hogy az ehetetlenség határát súrolta), így a végére már folyt rólunk a víz.

Kajálás után ezért egy fél órára lementünk fürdeni a partra, ahol főleg a vízitrambulint részesítettük komoly kiképzésben. Mivel a water directorok ritkán vannak a parton, fürdőgatyával vagy hasonlóval nem törődtünk, az alsó is tökéletes volt.

Ezután Norvay megmutatta, merre van a gym, így most már ezt az információt is tudom, lehet kezdeni az edzéseket.

Az éjszakai séta alatt (kabin és a fürdő között) volt időm az eget is megnézni, elég látványosak a csillagok, mivel nem volt felhő, a csillagképek is jól kivehetőek voltak. A tábor környékén nincs semmilyen fényszennyezés.

Holnap szabadnap, úgyhogy végre aludni is lehet majd, ideje már.

[neptunus12]

Ez volt az első teljes nap a gyerekekkel, ez azért meló terén megmutatkozott, minden étkezés sokkal pörgősebb volt és a mennyiségek is nagyobbak voltak. De így sem volt elég...

Mint valami sáskahad konkrétan, nagyon figyelnünk kell, hogy nekünk is jusson kaja rendesen.

Van egy srác a csapatba, aki elég lusta, ahol lehet, megússza a munkát, de cserébe állandóan magyaráz. Ma érezni is lehetett, hogy kellett volna az a plusz egy ember.

De összességében azért kibírható a munka, az eddig megismert emberek mind próbálnak segíteni, úgyhogy tényleg egy összetartó csapat épült ki az elmúlt kêt hét alatt.

Programra nem sok extra volt, vacsora után lementünk a tópartra kicsit röpizni meg megnézni a naplementét. Elég korrekt fények vannak ilyenkor, érdemes volt lemenni.

Ma volt amúgy eddig a legmelegebb nap, mindenki igyekezett a hűtők környékén tevékenykedni, amikor volt rá lehetőség. Végre érezni, hogy nyár van...

[neptunus12]

Mai nap extrája az volt, hogy most már csak Ryannel voltunk, ami azért elég kemény. Csávó alig beszél, egy átlagos embernél egy oktávval.

magasabb hangja van, elég idősnek tűnik és az öltözködése katasztrófa (a nadrágja övvel kicsivel a térde fölött van összefogva, így remek bepillantást nyerni az alsójára és a kőművesdekoltázsára, előbbi kb az alfele felét ha kitakarja), így viszonylag ritkán hagyjuk lehajolni különböző dobozokért... Kesztyűt se tudom, mikor láttam rajta, de tőlünk megkövetelik a használatát. Konyhába azt hiszem, nem ideális a bajnok.

A mai nap az ő kedve szerint kellett rendbe rakni az egész konyhát és a kamrákat, így viszonylag kevés szabadidőnk volt.

Ebéd végéig chilles volt a nap, ott kaptunk 3,5 óra szünetet, ezalatt kezdtek el érkezni a gyerekek (népszerűbb nevükön kis Cartmenek). Itt lenyúltam egy porszívót az egyik tárolóból és egy kb fél órás takarítást lenyomtam az ágyam környékén. Így azért jelentősen korrektebb már a szoba azon része, habár lehetne még hova fejleszteni. Mindenesetre az igényeimet így már többé-kevésbé kielégíti.

Utána egy kis délutáni alvás vette kezdetét, mert a vacsorához kipihenten akartunk hozzálátni.

Erre szükség is volt, mert a gyerekekkel kiegészülve elég nagy tempóra volt szükség. Ráadásul olyan mennyiségben fogyott a kaja, hogy szerintem nem is jutott belőle mindenkinek - nekünk biztosan nem. Persze ilyenkor megoldjuk máshogy a dolgokat.

Utána kis pihi és egy kis tombolás a kidobós szobában volt a program, majd jöhetett az alvás. Innentől valószínűleg kicsit intenzívebbek lesznek a napok.

[neptunus12]

Reggel 7:15-kor kezdtünk, úgyhogy hosszú alvásról nem nagyon lehetett szó. Ryan nem sokat változott, az mindenesetre kijelenthető, hogy a nem fontos dolgokat nem mondja, a fontosakat pedig csak többnyire nem. Így azért hosszú lesz a nyár...

Itt a lányok könnyes búcsút vettek tőlünk, mi pedig átmehettünk az új kabinunkba, ahol úgy volt, hogy csak a 3 magyar srác lesz. Végül még ketten csatlakoztak, mert a nekik kijelölt kabinban sürgősen rovarirtást kellett tartani.

Ezután, mivel szabadidőnk volt, Jancsival elindultunk két közeli tavat felfedezni (Peters Pond, Wakeby Pond). Összesen 20-22 km-s túra volt hol erdőben, hol az út mellett, kabócák és napsütés társaságában. Szép nagyon az államnak ez a környéke, itt a Cape Cod körül, sok szempontból hasonlít az otthoni erdőkre, de itt azért a fenyőből pl jelentősen több van. Néhol egészen olyan terepen mentünk, ahol hetek óta nem járt senki, de a térkép jelezte, úgyhogy kisebb csodaként fogadtuk, hogy kullancsok nélkül megúsztuk az egészet.

Vissza a táborba aztán siethettünk, mert tábortűz volt meghirdetve, ahol először tábori pólót kaptunk, majd mindenkinek volt lehetősége kimenni a tűzhöz, és valakiért egy ágat tenni a tűzre. Mivel mindenki regényt id mondott a nevekhez, 2,5 órásra nyúlt ez a program.

Ez azért érdekes, mert a kabinba csak becuccolni volt időnk korábban és itt gyalázatos retek volt. 11 után még seprűért mentünk, hogy kevesebb por és állat legyen bent, ránézésre vagy 5 éve nem használták és a matracokon is állt a por és a pókháló. Egy részét mindenesetre sikerült eltűnteni és összlomfortról ugyan nem beszélhetünk, lehet ez még egy szimpatikus kabin. Holnap mindenesetre megpróbálok beszerezni egy porszívót is.

[neptunus12]

Ma is 8:30-ra mentünk, most Ryan volt a vezető (Lilla a lányoké, Ryan a fiúké lesz, ha jönnek a gyerekek), de elég fura a csávó, nem nagyon beszél, nem utasítgat, nem csinál kb semmit. Hosszútávon fura lesz. Ma pl meg sem próbálta lekommunikálni, milyen hosszú szünetet kapunk.

Reggeli után kaptuk az értesítést, hogy megjött az első fizu, úgyhogy már van valami nyoma legalább ennek a munkának csúfolt dolognak.

Ebédnél a lányok kicsit felhúztak mindenkit, mert a mexikói hölgyek előszeretettel beszélgetnek, amikor más dolgozik és most ezt szóvátettük, amitől nem voltak lenyűgözve. De vasárnaptól elvileg nem lesz velük bajunk.

Ebéd után egy másik 1000 db-os puzzle-t kezdtünk el (helyszínváltozás miatt), ezzel vagy 2 órát szórakoztunk is, jelentősen egyszerűbb a másiknál. De az azért érdekel, mikor fogjuk befejezni őket...

Vacsora után aztán egy közös program jött, ahol sok csoport készült kisebb vicces előadásokkal (tánc, rövid sztori, minecraftos jelenetek, emberi piramis babaolajjal bekenve stb.). Mi egy rövid, vicces kis sztorival készültünk, illetve a lányok tánccal, amivel összességében osztatlan sikert arattunk. Én voltam a hulla szerepében, különösebben nem volt megerőltető. Ha meglesz róla a videó, majd feltöltöm ide.

Utána még kicsit puzzle-öztünk, majd alvás, mert holnap negyed 8-kor kezdünk. Cserébe a reggeli után szabad az egész nap.

[neptunus12]

Ma kivételesen 8:30-kor kezdtünk, úgyhogy lehetett aludni bőven. Reggeli után a HR-rel kellett randizni, mert megjöttek a kártyáink, amikre a fizetésünket kapjuk (nyilván valójában a hozzátartozó számlára, de ez mindegy). Ezen felül egy fejtágító előadás volt beütemezve a DEI-ről, ami főleg AZ elfogadásról szólt - a mi köreinkben nem aratott nagy sikert. Amúgy is rég láttam ilyen alacsony színvonalú ppt-t, a téma pedig nem sok értelmeset rejtett magában - gondolom.

Utána megint kamupizza volt az ebéd, egyfajta olaszgyalázásként.

Ebéd után volt lehetőség fürdeni a tóban, ennek keretein belül Patriciával megcsináltuk a swim testet - ez életem egyik legkínosabb élményeként rögzül. A water director ugyan nagyon segítőkész volt, így félreállított mindenkit a kijelölt területről, ami azzal járt, hogy kettőnk szerencsétlenkedését figyelte kb az egész tábor. Mindenesetre így legalább nem kell a kijelölt területen úszómellényt viselni...

Vacsorára tortellini volt valami szósszal (a keresési képességeimet tovább árnyaltam a főnökök szemében), utána pedig szabadidő jött, így elvonultunk a pihenőszobába. A jól bevált léghoki és kidobó után nekikezdtünk egy 1000 db-os puzzle-nek, amivel vagy 3 órát dolgoztunk, de ez valami kegyetlen, nem is emlékeztem, hogy ekkora szívás tud ez lenni. Mindenesetre így 2 körül feküdtem le, ami eddig messze a csúcs az elmúlt 2 hétben.

[neptunus12]

Az új konyhában kezdtünk ma, ez mostantól így is lesz, de hát nem vett meg kilóra, sokkal rosszabb és kaotikusabb a másiknál, de majd csak lesz valahogy.

Reggeli utáni szünetben a társaság fele elaludt a dining hallban, nem nagyon értem, mi van itt az emberekkel, mindenki állandóan aludni akar.

Ebédre ma sikerült egy olyat alkotni, hogy kevés volt a kaja a csapatnak, így volt, akinek várnia kellett az ebédre, azt hiszem, ez később még gyakrabban elő fog fordulni, 1-2 ember hatékonyságát elnézve.

Ebéd után Norvey-jal, az egyik kolumbiai sráccal beszélgettem egy órát, aztán elindultunk felfedezni a tábort, amivel egészen a zongorával, léghokival és csocsóasztallal felszerelt közösségi térig jutottunk. Itt a 3 órás szünetet el is tudtuk tölteni, a sikeres csocsó- és léghokimeccsek után egy 1000 db-os kirakót is elkezdtem, de nem látom, hogy fogom majd befejezni. Mindenesetre sok van még a nyárból.

Vacsora közben az egyik kolumbiai srácnak bemutattam Magyarország 1-2 látványosságát, úgyhogy gyorsan kiderült, hogy szívesen eljön majd egyszer. Utána a lányok elmentek gyakorolni valami előadásra (remélhetőleg nekem nem kell táncolni), mi pedig újra bevettük magunkat a közösségi térbe. Kis csocsóoktatás után találtunk egy helyiséget, ami egy viszonylag üres, négyzetalakú terület volt labdákkal (gondolom, jógához). Itt a kezdeti, észnélküli tombolás után végül a kidobóra váltottunk, úgyhogy kezdetét vette egy elég kompetitív játék rengeteg féle felállásban. Persze a magyar becsületet megvédtük megint a dél-amerikai csapattal szemben...

[neptunus12]

Ma ebédig annyi érdekes történt, hogy Jancsin és rajtam kívül a tábor összes fiúja elment a tengerpartra a szünetünkben, de a konyhás kezdésre nem érkeztek vissza, így kaptunk kis ízelítőt a későbbi munkából. Lehetett balhézni cserébe azon, hogy miért lógták el néhányan a munkát...egy-két csaj élt is ezzel a lehetőséggel.

Ebéd után rendezték a nemzetközi staff vs USA staff rangadót, ahol pár percre sikerült beállni, így a focis tapasztalat a mai napból sem maradt ki. Utána viszont menni kellett pakolni, mert ma volt esedékes a költözés a lánytáborból a fiútáborba. Na persze ez nem volt egy nagy feladat, annyira azért nem pakoltam szét a kabinban.

A Burgessben kicsit más típusú kabinok vannak, így amit most kaptam, az egy sátor, nincs benne semmilyen áramforrás (lámpa sem), és szokás szerint az emeleten alszok, úgyhogy mondhatni, elég szerényen felszerelt. Ráadásul így explicit ajtó sincs rajta, sőt, két oldalt nyitott, így mivel nekem a végén van az ágyam, elég közel van a friss levegő. De néhány napra jó lesz ez is, csak szokni kell a légkört.

Az érkezést követően egy táncest vette kezdetét, de különösebben nem volt nagy szám, annyira nem jött be ez a program.

Utána az ebédlőben beszélgettünk még, majd mentünk aludni, holnap ismerkedni kell az új konyhával.

[neptunus12]

Reggel végül felkeltem 6-kor edzeni, de mivel senki más nem jött (mindenki aludt), így egy rövid edzés után kezdődhetett a reggeli. Ebédig ment minden szokás szerint, itt aztán el kellett kezdeni összepakolni a cuccokat mindenkinek az esti programra, ugyanis vacsorát ezúttal nem kellett készítsünk. Illetve az is kiderült, hogy kapunk fixen fizetésemelést, ami inkább bérkorrekcióként jelenik majd meg.

Az udvaron állítottak fel hálókat is, így tengózásra is volt most már lehetőség, illetve kosarazni is igyekeztünk. Aztán amikor jött volna a pihi, elkezdődött egy focimeccs kb 18-20 emberrel véletlenszerű csapatokkal, amit nem lehetett kihagyni, így az overnight előtt nem lett pihenés.

6-kor kezdődött az overnight, ami úgy nézett ki, hogy random csapatokra osztották a társaságot, mindenki kapott egy "túlélőfelszerelést," aztán mehettünk mindannyian máshova az erdőben.

A lányok, akik a mi csapatunk kajájáért feleltek, persze bezárták a kocsikulcsot a kajával együtt a kocsiba, így legalább fél óra késéssel sikerült elkezdeni a mac&cheese-t. Ez a kaja továbbra is nagyon szar.

A csapatban persze mindenki angol anyanyelvű volt, úgyhogy nem én voltam a legaktívabb, de azért 1-2 sráccal elbeszélgettem. Egyikük pl ismerte Orbán nevét, de azt hitte, törökül beszélünk, Törökország és a Földközi-tenger szomszédos velünk és tagja voltunk Csehszlovákiának... Érdekes ez az amerikai oktatás.

De jó volt amúgy az erdőben, tábortűz mellett főzni meg beszélgetni eddig számomra ismeretlen emberekkel, habár ez a mac&cheese porból ritka hulladék egy kaja és engem a pillecukor sütögetése sem győzött meg. Este 10-kor értünk vissza a táborba, kicsit még tengóztunk, aztán mentünk aludni.

[neptunus12]

Reggelit lenyomtuk, ahogy kell, azzal a különbséggel, hogy szaporodnak az emberek, úgyhogy egyre több meló van. Reggel a csajok ezzel nem nagyon törődtek, úgyhogy a nap hátralévő részére előzékenyen átengedtük nekik a mosogatást (messze a legnagyobb szopás).

Az ebéd így már kellemesebben ment le, taco volt a kaja, úgyhogy nem lehetett rá panasz (mexikóiakkal a konyhában), Jancsival egy 6-8 darabot be is toltunk belőle.

Ezt enyhítendő, a pakolás után engedélyeztünk magunknak egy óra pihenőt, majd kezdődhetett a Magyarország - Latin-Amerika mérkőzés 3vs3 felállásban, ahol beáraztuk a dél-amerikaiak fociját. Itt lehetett volna utána egy úszóteszt, hogy mentőmellény nélkül mehessünk később a vízbe, de a meló miatt ezt kihagyni kényszerültünk, helyette kipróbáltam az itteni mosó- és szárítógépet. Hát remélem, tovább nem csökkennek a ruháim, mert akkor komoly diétára lesz szükség, amihez itt nem igazán adott minden.

Vacsora utánra hirdettek valami közös játékot, de mi újra a foci felé kacsintgattunk, ezúttal jóval többen - még néhány mexikói lány is csatlakozott -, így sötétedésig játszottunk.

Utána az ebédlőben valamilyen spanyol kártyával játszottunk egy mexikói kártyajátékot, egészen alvásig. Reggelre tervezve van egy edzés, úgyhogy időben meg kellett ezt is ejteni.

[neptunus12]

Továbbra is 7:30-kor kezdtünk, reggeli végigment, ahogy szokott. Ma ebédig nem is nagyon volt szünetünk, utána kaptunk 3 órát, ahol többek között a fizetésünkkel is tervben volt valami módosítás, de azt biztosra végül nem sikerült megoldani. Mindenesetre ha minden jól megy, többet kapunk az eredetileg megbeszéltnél.

Amúgy a mai kaják ritka gyalázatosak voltak, a reggeli az ilyen extraédes muffinból meg sütiből állt rendkívül természetes kolbász társaságában, az ebéd az sajtos melegszendvics volt bazsalikomos paradicsomszósszal (konzervből), a vacsora pedig valamilyen zöldséges (talán tavaszi) tekercs volt rizzsel, illetve ilyen kínai stílusú nuggetsek voltak még, de ezekből meg kevés volt a raktáron, így gyorsan elfogytak.

Vacsora után egy rövid vízipisztoly-csatát követően tábortűz volt, ahova az egész tábor együtt érkezett, kivéve a három fős magyar csapatot, mi kb 20 perccel hamarabb értünk oda a közös program helyett. Így az egész tábornak leesett, mennyire figyelmen kívül hagyjuk a hagyományos menetrendet, de ezzel persze semmi probléma. A tűz mellett egy kisebb tábornyitó zajlott le énekléssel meg előadással.

Utána pedig társasjátékestet nyomtunk, úgyhogy a konyhai staff hathatós közreműkődésével vagy 2 órát pókereztünk.

Reggelre terveztünk egy edzést is, de senkinek nem lesz kedve 6-kor kelni, úgyhogy gyanúsan semmi nem lesz belőle.

[neptunus12]

Reggel a szokásos melót nyomtuk, azzal kiegészítve, hogy végre megjött a SIM kártyám. Utána elmentünk Social Security Numbert csinálni, így egy amerikai okmányirodát is kipipálhattunk, bár sok extrát nem hordozott magában, habár a fejetlenség néha kicsit nagy volt.

Ezzel megspóroltuk a munkát az ebéddel, így addig nem volt feladat, viszont utána a takarítás után el kellett készítsük a vacsorát. Ez az én feladatköröm volt most (a kevergetés része), így kb 15 kg darálthúst dolgoztunk fel. Az elején egészen korrekt bolognainak indult a dolog, de gyorsan sikerült elrontani egy halom különböző folyósított méreggel, így már a pirospaprika (magyar) sem tudta rendbehozni. Habár ízre finom volt, egy pörkölttel soha nem tudna versenyezni.

Itt kaptunk 2 óra szünetet, amit a kosárpályán töltöttünk harminchármazással. Mondjuk 2-1 arányban kikaptam, de idejét nem tudom, mikor volt egyáltalán kosárlabda a kezemben, úgyhogy nyár végére lehet, Budapest helyett rögtön Barcelonába megyek, a csapatba.

A vacsorát gyorsan elintéztük, addigra már mindenki focilázban égett, úgyhogy összeállt egy kb 12 fős csapat és 6vs6-ban vagy egy órát fociztunk a tábor pályáján. A teljes magyar team mellett a kolumbiai és mexikói fiúk és lányok vettek részt a meccsen, random csapatokkal egy korrekt döntetlent sikerült játszani.

Ezután, a nagy lelkesedésre tekintettel, még egy kb 20 perces kosármeccset is nyomtunk random csapatokkal, az sem volt semmi.

Mivel ma kabincsere volt, új szobatársakat kaptam, így alvás előtt még váltottam pár szót az egyik angol sráccal, aztán lőttük a pizsit.

[neptunus12]

Az első szabadnap

Mivel este lefeküdtünk kb 10 körül és reggel csak fél 10-re volt tervezve az indulás, elmentem reggel futni, hogy legyen egy kis mozgás, ami a munkanapokon teljesen kimaradt. Nem azt mondom, az az 5 km a két tábor között elég is volt, nem vagyok én ehhez szokva.

Visszaérve egy gyors zuhanyt követően összeszedtem valamennyi kaját a konyhában, hogy nap közben ne nagyon kelljen, aztán indultunk is Hyannais-be. Lilla a mallnál rakott ki minket, ami a város északi széle, de sokkal jobb opció nem volt. Itt alapból a lengyel lányokkal indultunk volna el, de gyorsan kiderült, hogy egész más elképzeléseink vannak a napról (mi nem nagyon akartunk semmit költeni), így a kötelező minimum bevásárlást lezavartuk a Target-ben, aztán elindultunk a Main Street felé. Ez volt beharangozva a város másik látványosságának.

Az egyetlen érdekes dolog a Main Streeten a járda volt, ami egészen követhetetlenül jelent meg és tűnt el az út mellett, így 1-2 érdekesebb szituációba belekeveredtünk a kereszteződéseknél. Mást nem tartogatott számunkra a Main Street.

Így egy kissé kerülőúton - a város kisebb utcácskáin keresztül - elindultunk a beachre, ami a város legdélebbi pontja. Itt kicsit üldögéltünk a homokban, kajáltunk, aztán megcéloztunk egy félig természetes mólót, aminek a végén még a biztosításunkat is megkísérthettük egy szikla megmászásával. Kifeküdtünk napozni kicsit a sziklákra, mivel az erős szél ellenére elég kellemes idő volt. Le is égtünk rendesen, ha így folytatjuk, nyár végére utolérjük a mexikóiakat.

Lillával azt beszéltük, hogy a mallnál vesz fel és mivel netünk nem volt, ezt céloztuk meg újra, úgyhogy a nap végére már igencsak 20 km feletti távolságot jártunk be a városon belül. Mivel kicsit korábban érkeztünk vissza, még vetettünk egy pillantást a mekire is, ami ugyan nagyon jónak volt beharangozva, a sajtburger pontosan ugyanolyan, mint otthon, csak az ára jelentősen drágább, így többször ezzel nem nagyon fogunk élni.

A táborban aztán benyomtunk 4-5 pulled porkot, majd lepihentünk kicsit a függőágyakban. Nem sokkal később az ebédlőben összefutottunk a kolumbiaiakkal, akikkel vagy 2 órát beszélgettünk. Továbbra is ők a legnyitottabbak mindenki felé a táborban. Bár gyakran spanyolul beszélik meg egymás között a dolgokat, azért igyekeznek velünk is kommunikálni, így gyakran megkérdezik, magyarul hogy vannak az adott kifejezések. Naná, hogy ma este már úgy köszönt el az egyik srác nagy mosolyogva, hogy "B*szd meg a k***a anyádat!". Gyorsan tanulnak, azt meg kell hagyni. Én spanyolból eddig csak a puto-ig jutottam...

Holnap 7:30-tól megint meló, ha minden jól megy, a SIM-kártyámat is megkapom majd végre.

[neptunus12]

Munka terén ez a szerdai nap volt eddig messze a legaktívabb. Szokásos reggeli feladatok elvégzése után ki kellett takarítani az egész konyhát, amit rögtön az ebéd előkészítése kővetett. A pulled pork amúgy nagyon korrekt volt, ellenben a mac&cheese fogyasztása elég nehezen védhető. Irgalmatlan mennyiségben kellett is kidobnunk belőle sajnos.

Ezután kb azonnal mentünk át a másik táborba és ott is ki kellett takarítsuk az egész konyhát. Ekkora már bőven elég volt minden hasonlóból.

Visszaérve a táborba kezdődött egy kb 1,5 órás eligazítás a különböző vészhelyzetekről (tornádó, vészcsengő, idegen a táborban), majd egy játék keretében "elveszett" gyerekeket kellett megkereni.

Ezután vette kezdetét az első szabadnap (6-tól 6-ig), ahol a csapat nagyrésze bement a közeli Hyannais településre, de mi ezt csütörtökre hagytuk, így csak sétáltunk és chilleztünk a táborban, felfedeztük az egész környezetet. Kis foci és kosár után pedig arra jutottunk, hogy kivételesen lefekszünk időben.

[neptunus12]

4. nap - Kifogytam a címekből

Szokásos, 7:30-as kezdéssel indult a nap, ahol az egyetlen extra az volt, hogy 9:30-ig végezni kellett mindennel a reggeli körül, mert akkor kezdődött mindenkinek egy titkos program. Így kocsiba szálltunk és elindultunk egy kb 20 percre lévő helyszínre, ezalatt kicsit megismerkedve az amerikai közlekedési kultúrával (egész korrektnek tűnt), illetve a környék adottságaival, ami a természet terén eléggé rendben van. Út közben már spoilerezték, hogy jégkorcsolyázni fogunk (eskü "nyaralni" jöttünk), így az épületbe lépve rögtön a kölcsönzéssel kellett megbirkózni - ez a méretek közötti átváltás miatt okozott kis nehézséget.

Maga a program nagyot ment, jól összehozta a csapatot, ahol természetesen a kezdőktől a profikig volt minden. Én egészen elégedett voltam, de két olyat estem, hogy csoda, hogy a műjég nem szakadt be. Persze akik melegebb országból jöttek, jellemzően kevésbé voltak tapasztaltak, így sok vicces szituáció volt...

Az ezt követő ebéd aztán mindennek az alja volt, ilyen szart még pizza néven soha nem ettem, mint amit a fagyasztóból kivéve elkészíteni kényszerültünk. Az olaszok mindenesetre forognak a sírjukban.

A délután most elég lightosan alakult, mivel nem kellett vacsorát készítenünk, így kb fél 2-től ¾ 6-ig szabadidőnk volt. Alapból jónak tűnt a dolog, elbeszélgettünk az ebédlőben, de aztán mindenki elment délutáni alvásra (milyen megterhelő is ez a munka...), így kis üresjárat is volt a nap ezen szakaszában.

Egyébként egész nap esett, délután főleg, ezért is nem játszottuk le a meccset a kolumbiaiakkal.

6-ra aztán átmentünk a tábor fiúrészére, ahol egy külsős csapat kész indiai kajával várt minket. Nagyon jót alkottak, a többiek már nem akarták elhinni, Jancsival milyen mennyiséget vagyunk képesek elfogyasztani belőle. Itt még játszottunk egy nagyon kompetitív, homokzsák-dobálós játékot, majd elindultunk vissza a lánytáborba (a betanulás alatt itt vagyunk).

Az ebédlőben először a kolumbiai srácokkal megnéztem az Argentína-Kolumbia mérkőzést - mindenki nagy csalódásként élte meg az argentínok egyenlítő gólját - , majd a kolumbiai lányokkal merültünk komoly beszélgetésbe különböző faji kérdésekről. Elég komoly különbségek kerültek elő a téma minden pontjában. Aztán 11-kor lőttük a pizsit, hogy holnap se legyünk teljesen hullák.

[neptunus12]

Első munkanap

Reggel 7:30-ra kellett menni melózni, ahol egy elég chilles munka vette kezdetét. Itt a 8 órás (inkább 7) munkaidőt úgy kell elképzelni, hogy a három étkezés három blokkra van felosztva, de a mi étkezésünk is benne vany így mindenkinek érdeke elnyújtani az evést.

A reggeli utáni szünetre találtunk egy Jengát, úgyhogy öten (2 lengyel, 1 mexikói, 2 magyar) remekül eljátszottunk vele az ebédig. Itt az ebéd mellett papírmunkát is kellett intézni, így pl a fizetésünkkel már vélhetően nem lesz probléma. Egy 3,5 órás szünet következett, amelyet továbbra is az ebédlőben töltöttünk, ezúttal csak beszélgetéssel. Tervben volt egy Kolumbia-Magyarország örökrangadó 3vs3 futballmeccs formájában, de az időjárásra hivatkozva elmaradt, mivel az eső egész nap esett - holnap is ez várható. A vacsora is kellemesen telt, elég finomra sikerült a kaja, de a konyha felmosása ezúttal is a magyar brigád feladata lett...

Így jutottunk el a nap legérdekesebb részéhez, amikor a táborvezető bejött hozzánk az ebédlő egyik kisebb helyiségébe, ahol az enyhén félrehangolt, de sokat használt zongora is jelen volt és megkért minket, hogy segítsünk neki kivinni a kosárpálya közepére. Mint kiderült, szegény zongora halálosítéletének a végrehajtása céljából volt erre szükség.

Ezt a teljes fiúbrigád magára vállalta, két csákány, egy nehéz kalapács és egy baseball ütő társaságában. Ennél hatékonyabban nehéz lehet összekovácsolni egy társaságot, mindenesetre a zongora a felismerhetetlenségig össze lett zúzva, amelyből 1-1 darabot mindenki el is rakott emlékként.

Ezután még félrevonultunk egy filmet megnézni - sajnos a filmválasztás a lányokra maradt, így valami borzalmat szenvedtem végig, ami Loláról meg a Sidarthur együttesről vagy miről szólt. Na mindegy, ezen is túl kellett esni. Majd rövidesen ágyban találtuk magunkat, tekintettel a holnapi koránkelésre.

[neptunus12]

Érkezés a táborba

Reggel relatív korán indult is a nap, elköszöntem a hölgyektől, akikkel lespanoltam még Budapesten, aztán jöhetett a bejutás az amszterdami reptérre, ez nem sok izgalmat tartogatott. Itt találkoztam még Campleaderses arcokkal, így a boardingot már együtt nyomtuk végig.

Ezt követte a 8 órás repülőút, ahol 3 film megnézésével és kajálással ütöttem el az időt, nem volt túl izgalmas, meg kényelmes sem, de örültem, hogy legalább valami lett. Leszállás után a világ legegyszerűbb passport controlján vettem részt, az ügyintéző hölgy egy árva kérdést nem intézett hozzám. Majd a csomagomat is épségben fel tudtam venni, így jöhetett Borat tiszteletére a kazah himnusz eléneklése az amerikai himnusz dallamára.

Ezután a Campleaderses csapat feloszlott, én pedig vártam Ben-t, aki kijött értem a reptérre. Kb 1,5 óra volt az út a táborba, így pont megérkeztem az 5 órás műszakra, így beálltam dolgozni. Na persze nem kell egy komoly munkára gondolni, minden 10 percben van valaki, aki kap feladatot. Így nagyrészt beszélgetéssel telt az idő. Munkaidőben megvacsoráztunk, amit egy szabályismertető játék követett. Itt egy jó órát ismerkedtem a táborral, majd Marito ült le hozzánk beszélgetni. Ezután pedig lőttük a pizsit, mivel 7-től munka van, időben kell kelni, a napom meg így is 30 óra hosszú volt.