neveline - Tumblr blog

[neveline]

by Herr Bohn

[neveline]

Ábránd

Még mindig nehéz,

annyi mindenen keresztül kellett mennem az utóbbi két és fél év alatt,

hogy csoda lenne az, ha boldog lennék.

Nem vagyok boldog.

Közel sem.

Csupán erőlködöm.

Ugyanakkor vannak boldog pillanataim.

...

Nem szóltam ma senkihez. A boltban a pénztároshoz, amikor kifizettem neki a vodka árát. 

Jól van ez így. Tegnap sokat beszélhettem.

Tegnap megbántottak.

Örültem a találkozónak, meg úgy mindig, naivan és bizakodóan gondoltam azt, hogy majd talán most változni fognak a dolgok.

nem

Én keményítem meg magam.

Csúful hagyok ott egy gyermeket az út szélén.

Kedvesen mosolygok az úton sétáló lányokra, akik a bókokat kapják helyettem.

Szép zölden ring a szoknyájuk.

Jól áll nekik a fiatalság.

Szőkén nevetnek az éjszakában.

Én csak barnán.

…

[neveline]

József Attila: Csöndes estéli zsoltár

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.

Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel. Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám. Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok. De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek. Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra. Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések. Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is. Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök. Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

1922. július-augusztus

[neveline]

Denis Piel Unbotten, 1985

[neveline]

Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus

Vetkőztél tegnap az ablak előtt a beszürődő lila fényben kacagtak az árnyad vonalai és a megfagyott, könnyes holdsarló babonás arany kalapként, remegőn koszorúzta meg a hajadat... Hallod, a fal mögül a szomszédban valahol gramofon zenél egy régi volgaparti, bús melódiát és az óra nyögi kinn az éjfelet... Hagyd ott az ablakot, az aranyos holdas kalapot és dobd a ruhát a hallgató, fekete székre és a meztelenséged add nekem. Reichenberg, 1928. február 7.

[neveline]

Reményik Sándor: A keserű pohár

Ó, nem voltam türelmes szenvedő. Testem a szenvedéshez nem szokott. Az élet nem edzett, csak puhított.

S hogy megjelent a keserű pohár, S felém libegett titokzatosan, Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál: Megragadtam vadul a poharat S falhoz vágtam. Ezer darabra ment. De rögtön csorbítatlan megjelent.

S szólt másodszor is a sötét pohár: Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál. És igazság ez: szenvednek sokan, S a Te részed még mindíg hátra van. S most kiiszod, ha akarod, ha nem.

Dühöngve vágtam közbe: nem! Nem sóhajtok: "Múljék el, ha lehet" - S fölvetettem daccal a fejemet. Nagyot reccsent a csend - S a makacs pohár újra falnak ment. Ezer darabra ment.

De jaj, mert harmadszor is megjelent. S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan, Enyém, sajátom e sötét pohár - És ki kell ürítenem poharam. Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan, A karom kinyílt félig-akaratlan, S felmérve csillagszabta sorsomat, Fogtam s lassan fenékig ürítettem A poharat.

[neveline]

[neveline]

Tóth János: Még nem tudom

Ha majd nélküled

érkezik az est,

s vendégül a

magányt láthatom,

ha lelkembe a múlt

keserű emlékeket fest,

s ecsetéből lecseppen

a szétfojtó fájdalom,

ha hideg földön ülve

álomba zuhanva,

ujjam görcsösen

markolva magamba

neved mormolom,

ha ébreszt a hajnal

pacsirta hanggal

s élni hív,

hogy megyek-e nélküled,

még nem tudom.

[neveline]

Szabó Lőrinc: Boldogság

Unom már ezt az örökös siránkozást s megvetlek érte. „Boldogság!” Lelkem, lásd be végre, hogy gyerekes ábránd nyügöz. „Boldogság!” Isten és a többi tündér rég meghalt benned is s létedből az infantilis reményt ma se tudod kiölni? Vigyázz, becsap a régi hit! Nem vagy gyerek, s indulsz a hídra, mit a kaján bűvész, a Mintha, az ég felé eléd vetít? A Mintha mondja: mintha volnál és mintha volna csakugyan minden, aminek neve van… De te tudod, hogy nincs! tudod már! Nem? Nem tudod? Hát menekűlj, bolond, és ess kétségbe! Álmodj! Teremts, no teremts túlvilágot! (Ha megbutulsz, tán sikerűl.)

[neveline]

[neveline]

[neveline]

Szabó Lőrinc: Tegnap megbántott valaki

Tegnap megbántott valaki és ma sincs semmihez se kedvem. Mily szép a hajnal! – Hallani a hárs zsongó lelkét felettem! Virágzó friss cseresznyefák közt a nap aranyos üde csók s a sok borzongó havas ág közt kötélhágcsóján ring a pók. Ó, istenem, mért nem felejtek, mért játszik a világ velem? Mig erdőm szent magánya rejtett, nem bántott soha senki sem. Erőt adott, színt, ízt, hatalmat a föld, a szél, a nap s a hold, ágaimon hált meg a harmat és kérgem isten bőre volt! – Most nem értem, a hajnali ég hogy ragyoghat így felettem; megbántott tegnap valaki és ma sincs semmihez se kedvem.

[neveline]

[neveline]

Tankcsapda - Lélekhangokból ♥♥♥

[neveline]

[neveline]

[neveline]

Hélène Cixous, Hyperdream (tr. Beverly Bie Brahic)