noncsinoncsu

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

,,És egyszer csak jött az érzés: nem akarom őt többé. Furcsa volt, mert olyan sokáig azt hittem, ő a mindenem. Emlékszem, hogyan nevettetett meg, mennyire biztonságban éreztem magam a karjaiban.

De aztán arra is emlékszem, milyen sokat sírtam. Azokra az éjszakákra, amikor egyedül ültem, és azon gondolkodtam, miért nem vagyok elég.

Folyton kifogásokat gyártottam neki: Talán elfoglalt. Talán fáradt. Talán én kérek túl sokat.

De legbelül mindig tudtam, hogy a szeretetnek nem ilyennek kell lennie. Én mindent odaadtam magamból annak, aki csak a felét adta vissza.

Ragadtam a reménybe, hogy majd megváltozik minden. De soha nem változott.

És egyszer csak tudtam: békét érdemlek. Valakit, aki habozás nélkül engem választ.

Nem egyik napról a másikra hagytam abba, hogy szeressem őt — de elkezdtem jobban szeretni önmagamat."

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

𝔭𝔬𝔫𝔡𝔢𝔯𝔦𝔫𝔤

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

[noncsinoncsu]

Minden, amit eddig tettem, elvezetett hozzád. Te vagy az, aki képes vagy jobbá tenni engem, akire szükségem volt, hogy végre valami értelme legyen az egész létezésemnek. Tökéletesen tudom, hogy nem vagyok könnyű eset, és hogy a múltam nem éppen tiszta, de te... te más vagy. Melletted valósággá válik, amitől féltem. És bár nem vagyok biztos benne, hogy mi történhet, az biztos, hogy nélküled nem létezhetek. Te vagy az, akire mindig is vágytam, csak nem tudtam, hogy létezel.