nyarifeleseg

[nyarifeleseg]

Otthonápoloskodásokban

Több hónapnyi beteg nagymama otthonápolás után mennyire illendő az érzelmi zsaroló anyádra rábaszni az ajtót, beülni a kocsiba, a szomszédasszonynak kiventilálni magad az Aldiban, aztán a nyaralóban seggrészegre inni magad, és azon filózni, vajon ha bebiciklizel a faluközpontba snüsszért, beborulsz-e a patakba?! És hogy nem hoztál magaddal fehérneműt, itt hagyott lenge nyári ruhák vannak...de valahogy azt sem bánom, lehet hónapok óta először újra szépnek fogom érezni magam.

[nyarifeleseg]

A 10 órási programom válaszolni a volt potenciális pszichophata alkoholista füves szfe-s srácnak, hogy mégis hiányzik, és annyira akarok találkozni, és elfelejteni, hogy poliamor kapcsolatot ajánlott a legjobb barátnőmmel, és csak úgy tudtunk tőle a barátnömmel megszabulni, miután lestalkolt szilveszterkor, és körbe körbe hordozott, hogy a metróban elszínész zokogtam magamat, hogy azonnal haza kell mennünk szlovákiába, mert a nagyanyám nem tud egyedül menni, és meg kell etetnem. Életem teljesítménye, most meg mélypontja.

[nyarifeleseg]

Pány uncitelká rád alkohol.

Ha szar is volt az az év, legalább szépen zárul.

[nyarifeleseg]

Azt hittem jobban fel vagyok vértezve már ennyi év felsőoktatásban eltöltött idő után, de most ahhoz képest mesteresként is a napi "14 órázás" után a koli szobában hánytattam magam...és tulajdonképpen annyira nem bánt senki, a tanárok max nem jók, nagyon kevésszer "gonoszak", egyszerűen csak irdatlan nagy a terhelés, és folyamatosan...

[nyarifeleseg]

Pénteken jön a hó. Ezt mondja a telefonom. Alig várom, hogy egy újabb robot egyetemi nap után ipari gyorsasággal hajat mossak, fehérbe öltözzek, elmenjek táncolni, és hajnalra mire összetört ábrándokkal újra a szabad ég alá érek hulljon a hó. Felüljek a hajnali a vonatra, tudva, hogy a karácsonyi szünetig már nem jutok haza, ez az utolsó hétvégém.

#magyar #magyar tumblr #