paflany - Tumblr blog

[paflany]

Szóval ugye levelezőn elkezdtem idén a pénzügy számvitel bsc-t, minden fasza, csak hát kurvarégen matekoztam így füzetbe-kézzel-számológéppel utoljára, deriválni meg még pl soha nem deriváltam - így a matematikai alapok kritériumtárgy egy igazi élmény (lázálom more like), izgulni kell majd a kettesért de azért még bizakodom. Október közepére hirdetnek előrehozott vizsgaidőpontot, majd utána nyilatkozom mire mentem a pozitivitással.

Meg közben a melóhelyen is vissza kéne szorítani már az egymást erő projekteket, nem tudok már ennél többet túlórázni meg fél-betegen dolgozni :(

[paflany]

Ma munka után egyből a fogorvoshoz mentem, bölcsességfog húzásra - mentálisan felkészülve, a legutóbb is több mint fél órát küzdött az arcomban mire sikerült kiműteni… na, itt az érzéstelenítőt megvárni több idő volt mint amennyit a számban töltött a kis eszközével, alig ültem le már mehettem is fizetni a recire

Legyen nektek is gyors és maceramentes foghúzásotok! ❤️

[paflany]

An infinite number of mathematicians walk into a bar.

The 1st orders a beer.

The 2nd orders a half of a beer.

The 3rd orders a quarter of a beer.

The 4th begins to order, but the bartender cuts him off, saying "You guys need to know your limits." He puts 2 beers on the bar.

[paflany]

[paflany]

[paflany]

Levezettem a Balatonra!

Kurvajó volt!

2 óra és 40 perc volt így, hogy Marcaliban is meg kellett állni egy családi ebédre, és meglepően nem fáradtam el, vagyis nem annyira mint számítottam rá. Előztem traktort! Láttam néhány sofőrt nagyon kiborított, hogy betartom a sebességkorlátozásokat, meg kellően visszalassítok pl a körforgalmaknál, de toll a fülükbe, előzzenek csak meg a francba, majd tali a következő körforgalomnál.

[paflany]

Nem csak vezetni tanultam meg 30 fölött (btw azóta már egész jól megy, mindig én vezetek most már, ha városon belül megyünk valahova, meg majd a Balatonra is én leszek a sofőr, legalábbis egy darabon, majd meglátjuk), de egyetemre is járni fogok szeptembertől.

Nagy dolog ez, ugye annak idején az első akadémiai próbálkozásaimat elkaszálták a 20-21 éves koromban rámszakadó életkrízisek és családi traumák + megkockáztatom az oktatók oldalán is volt némi mulasztás, szóval nekem az ott nem sikerült, megbuktattak a védésen, 3 év effortja ment akkor a levesbe és rá 2 hétre költöztem ki Londonba, aztán ez így maradt, sose mentem vissza hogy befejezhessem.

Azóta eltelt több mint tíz év, elhelyezkedtem egy szakmában stb, és most jó lenne papírt is szerezni a témában, mert a legutóbbi álláskeresés során megint szembesültem a jelenséggel, hogy Mo-n a papír nagyobb súllyal szerepel egy állásinterjún, mint a releváns tapasztalat.

Levelezőn, brutál munkaterhelés melletti hétvégeken - fogalmam sincs, hogyan fogom ezt megcsinálni, de volt már rosszabb tbh. Igyekszem azzal a mentalitással belemenni, hogy hagyjam a francba a perfekcionista szorongásaimat, vegyem ki belőle azt ami nekem hasznos és a többit elég csak túlélni.

(Az hogy amúgy, ha csupán azért járhatnék egyetemre, mert valami genuinely érdekel, vs mit fogok tanulni most, mennyire eltérnek egymástól, más téma, de legalább tudom majd mit fogok csinálni a sok szabadidőmmel ha végre megérem a nyugdíjas kort…)

[paflany]

A fogyasztást, meg az ilyen-olyan számosítható különbségeket meghagyom azoknak, akiket jobban érdekel a műszaki része - az én kezdő vezetői élményem az volt, hogy a dízellel csúsztatott kuplunggal is simán elindulok, sokkal több időm van baszakodni a pedálokkal, akkor sem fullad le, akkora a nyomatéka. Igazából a tanulóautóval csak akkor fulladtam le amikor tényleg faszságot csináltam :D a benzinessel (legalábbis a 20 éves toyotaval) meg nagyon precízen el kell találnom azt a pontot ahol elég a gáz és megfelelő helyen van a kuplungpedál, különben ott maradok.

Ez persze gyakorlással megtanulható, beépül az izommemóriába stb, de ijesztő élmény volt a sikeres vizsga után, hogy ott maradtam egy piros lámpánál mert a jóistennek se tudtam elindulni, mögöttem dudált a sor, nem ment, végül helyet cseréltünk és P hazavezetett inkább :D

30 fölött tanultam meg vezetni, mert annak idején 16-17 évesen kilátásban sem volt hogy valaha lehet saját kocsim, és úgy voltam vele hogy akkor minek, jó a busz is

Kb 60 órát vettem összesen, márciusban vizsgáztam (sikeresen elsőre :) és kiváltottam a jogsimat… és aztán a jó kis dízeles vw golf tanulóautó után beültem a 20 éves benzines családi toyotába, és annyira traumatizált, hogy kb elindulni se tudok vele, meg úton-útfélen lefulladok, hogy 2 hónapig nem voltam hajlandó hozzányúlni, bassza is meg magát, a jogsim jó lesz a fiókban is

És nagyon dühös voltam a világra, hogy mennyit szoptam a tanulással (mennyi kurvasok pénz volt az a 60 óra!), és ilyenen csúszik el az egész, hogy mennyire más a két jármű kezelése, hogy a faszomba képes többmillió ember benzinest vezetni, és én meg hogy a faszomba nem, amikor, mondták is a vizsgabiztosok meg az oktató, hogy kezdőhöz képest tök jól vezetek, szóval hol van ebben az igazság

De P nem adta fel, akkor is vitt magával gyakorolni (nem mellesleg ő is rohadtul unja már hogy mindig ő a sofőr :D)

Szóval mostanában Kozármislenybe szoktunk kijárni gyakorolni mert ott vannak ilyen kertek alatti fekvőrendőrös, kereszteződéses utcácskák ahol szokhatom az elindulást-megállást, váltást stb, és amikor jól megy akkor kimegyünk a falu forgalmasabb főutcájára is… na tegnap már annyira jól ment hogy átmentünk a szomszéd faluba is, meg majdnem Siklósig, és onnan haza is vezettem Pécsre! A belvárosban parkoltam a ház előtt! Párhuzamosan!!!

Kurvajó volt!

[paflany]

30 fölött tanultam meg vezetni, mert annak idején 16-17 évesen kilátásban sem volt hogy valaha lehet saját kocsim, és úgy voltam vele hogy akkor minek, jó a busz is

Kb 60 órát vettem összesen, márciusban vizsgáztam (sikeresen elsőre :) és kiváltottam a jogsimat… és aztán a jó kis dízeles vw golf tanulóautó után beültem a 20 éves benzines családi toyotába, és annyira traumatizált, hogy kb elindulni se tudok vele, meg úton-útfélen lefulladok, hogy 2 hónapig nem voltam hajlandó hozzányúlni, bassza is meg magát, a jogsim jó lesz a fiókban is

És nagyon dühös voltam a világra, hogy mennyit szoptam a tanulással (mennyi kurvasok pénz volt az a 60 óra!), és ilyenen csúszik el az egész, hogy mennyire más a két jármű kezelése, hogy a faszomba képes többmillió ember benzinest vezetni, és én meg hogy a faszomba nem, amikor, mondták is a vizsgabiztosok meg az oktató, hogy kezdőhöz képest tök jól vezetek, szóval hol van ebben az igazság

De P nem adta fel, akkor is vitt magával gyakorolni (nem mellesleg ő is rohadtul unja már hogy mindig ő a sofőr :D)

Szóval mostanában Kozármislenybe szoktunk kijárni gyakorolni mert ott vannak ilyen kertek alatti fekvőrendőrös, kereszteződéses utcácskák ahol szokhatom az elindulást-megállást, váltást stb, és amikor jól megy akkor kimegyünk a falu forgalmasabb főutcájára is… na tegnap már annyira jól ment hogy átmentünk a szomszéd faluba is, meg majdnem Siklósig, és onnan haza is vezettem Pécsre! A belvárosban parkoltam a ház előtt! Párhuzamosan!!!

Kurvajó volt!

[paflany]

Ugyanúgy mint a többiek, szólok a közelemben lévőknek, hogy csak szar napom van és nem ők tehetnek róla, ha egy mód van rá hagyjuk egymást békén és kivárom míg elmúlik / próbálok aludni rá egyet.

Ma pl nem nagyon van ilyen opció, hogy békén legyek hagyva, szóval inkább én jöttem el otthonról, sétálok, ülök egy padon, csendesen főlök a saját levelemben, próbálom múlatni az időt, de kb minden percet órahosszúnak élek meg most.

Veletek is szokott olyan lenni, hogy egyszerűen csak ilyen "kapd be a faszomat" hangulatotok van és senkihez sincs kedvetek?

Mivel ez harmadik napja tart, szóval jöjjön a kérdés: ti mit csináltok, hogy ez elmúljon?

[paflany]

Update: MEGLETT A CICA 😻

Szerencsére tényleg nem ment messzire, a közös udvarból lemenekult a pincébe, ott is egész nap szerintem minimum 50x mentünk le körülnézni, az 51. alkalommal megtaláltuk! Sírok örömömben

Nem tudok már magammal mit kezdeni, amikor nem a környező utcákat járom, zörögtetem a száraztápos dobozt és szólongatom, akkor magzatpózban bőgök valahol elkeseredésemben

Szóval menjen itt is egy kört

Tegnap (07.04) éjjel elszökött és eltűnt Pécsen, az Apáca utcából az egyik cicám, Huba a ~4 év körüli fekete házimacska. A Zsolnay Fényfesztival zajai meg a sok ember valószínűleg halálra rémítették, szóval kb akárhol lehet most, hacsak nem esett baja :(

Chonky testalkatú, a mellkasán és a hasán van 1-1 fehér folt. A környéket teleplakátoltuk. A megtalálójának magas pénzjutalmat tudok felajánlani.

[paflany]

Nem tudok már magammal mit kezdeni, amikor nem a környező utcákat járom, zörögtetem a száraztápos dobozt és szólongatom, akkor magzatpózban bőgök valahol elkeseredésemben

Szóval menjen itt is egy kört

Tegnap (07.04) éjjel elszökött és eltűnt Pécsen, az Apáca utcából az egyik cicám, Huba a ~4 év körüli fekete házimacska. A Zsolnay Fényfesztival zajai meg a sok ember valószínűleg halálra rémítették, szóval kb akárhol lehet most, hacsak nem esett baja :(

Chonky testalkatú, a mellkasán és a hasán van 1-1 fehér folt. A környéket teleplakátoltuk. A megtalálójának magas pénzjutalmat tudok felajánlani.

[paflany]

[paflany]

[paflany]

ennyire átkozott képet is régen láttam

[paflany]

Girlbossed too hard

Mára egy olyan melókában ülök több pénzért mint amennyiért valaha dolgoztam, ahol igazából nagyon keveset értek abból amit csinálni kéne, de tőlem várják a megváltást, mert majd én hozom az új szemléletet meg a data alapú működést a csapatba, ki is küldenek rögtön hozzájuk UK-be trainingezni (gec céges kártya meg üzleti út, ilyen se volt még)

Meg van egy olyan párkapcsolatom ahol mindketten annyira tiszteljük és szeretjük egymást, semmiféle kétség vagy bántódás vagy bizalmatlanság nem fér kettőnk közé, nagyon szerencsésnek érzem magam hogy így megtaláltuk egymást, ilyen feltétel nélküli szeretetet még soha nem éltem meg, nem is engedem ezt már el soha, hirtelen értelmet nyert egy csomó minden amit eddig csak így oldalról, kívülről szemléltem. Projektben van, hogy jövőre saját lakást vagy házat veszünk, elköteleződünk, jó lesz, csak mi meg a kisállatok.

Aztán persze van az is, hogy a pmdd-től kéthetente vannak olyan depressziós epizódjaim, hogy meg akarok halni, meg összeveszek mindenkivel a közelemben, meg úgy általában nem lehet mellettem meglenni. De szuper, hogy valójában nem major depressziós meg mittudomén bipoláris vagyok, hanem csak a méhem és a hormonaim irányítják az életem, makes sense, mindig kell valami, amin bosszankodni lehet. Erre majd valami ssri-t felírhatnak, és talán jobb lesz, talán nem, igazából csak kibírni kell, egy hónapban 2 hétig nagyon lent vagyok, 1 hétig menstruálok, és akkor 1 hétig funkcionálok normális emberként, az is valami!!

Na a legutóbbi ilyen epizód kezdetén sikeresen összevesztem az utolsó barátaimmal is, vagyishát nem is vesztem össze, csak megmondtam nekik, hogy meg vagyok bántódva, mert úgy érzem nem kezeljük jól egymást barátként, és azóta nem beszélek velük. Ami szomorú, hogy ezt kb mindenki csak így nyugtázta, és azóta ők se beszélnének velem :D I guess akkor ez éppen idejében történt, nem volt mar szükségünk egymásra ilyen formában. Csak hát azóta rohadt egyedül vagyok, hiányzik a group chat a hülye memekkel, szerettem olvasni hogy kivel mi történik… és akkor most nagyon éles a csend a lakásban, home officeban tökegyedül otthon 10 órán át, az értesítéseim még soha nem voltak ennyire szárazak, most mit kell csinálni? 32 évesen hogyan szerez új barátokat az ember?

[paflany]

[via]