polaroidok

[polaroidok]

Lassan fél éve együtt lakunk.

Három hete láttalak utoljára, amikor megöleltél és a villamosra száltál, majd szép lassan elrobogtál. Ezután bejelöltelek. Visszajelöltél. Az egész napom abból állt, hogy a te arcod néztem azzal a kis idegesítő zöld pöttyel, mert ilyen ez az algoritmus… Miközben néztelek, arra gondoltam írjak? Ne írjak?

Nem írtam…

Veled álmodtam. Láttalak magam előtt, a két szép zöld szemedbe néztem, majd felébredtem.(Miért most kellett felébrednem?)

Eltelt 1 hét…

Néha eszembe jutottál, de szépen lassan ahogy elfakult az arcod képe, úgy homályosult el elmémben az emléked is.

Eltelt 2 hét…

Nem írtam. Te sem írtál. Eszembe se jutottál.

Eltelt 3 hét…

És az eszedbe jutottam. Rám írtál és segíteni akartál nekem, valami tárgyban. Milyen érdekes, én már nem is gondoltam rád, és te megjelentél. Gyorsan eltértünk a tárgytól és csak írtál. Meg írtál. Meg írtál…. Tanulni akartam, de feltartottál. Próbáltam nem visszaírni, de nem ment. Csak rád tudtam gondolni. Eszembe jutott az a szép zöld szemed, amibe belenéztem, miközben az utolsó korty söröm húztam le, akkor, amikor te megöleltél és elrobogtál a villamossal…

To be continued.

[polaroidok]

Ma egy eleg erdekes sztorit szeretnek veletek megosztani. Megismertem egy csajt, aki egy tok boldogtalan parkapcsolatban el. Elmeselte, hogy mar nem torodik vele a csavo, semmi sem jo vele, de nem tudja kidobni, mert sok emlek fuzi hozza. Tobb eve egyutt vannak… ez ido alatt 2x megcsalta. Ti ertitek, hogy ennek mi ertelme van? Nem vagyok kepes felfogni, hogy miert vetemednek erre. Nem hazas, higy egy gyerek miatt ki kene tartania. Csak az emlekek fuzik hozza. Most elkezdett dumalni egy sraccal, akire azt mondta, higy tok szar a stilusa es nem jon be neki, de kurva sokat es jot beszelgetnek. Ma majdnem lekavart vele. What? Kibaszott gusztustalan, amikor az enbetek kihasznaljak a masik erzeseit a sajat onzoseguk miatt, mert szeretnek torodve lenni. Nem az emberbe, hanem az erzesbe szeretnek bele. Nem gondoljak, hogy ez mulando? Nem erzik a tetteik sulyat? Hanyingetem van

[polaroidok]

Három hete láttalak utoljára, amikor megöleltél és a villamosra száltál, majd szép lassan elrobogtál. Ezután bejelöltelek. Visszajelöltél. Az egész napom abból állt, hogy a te arcod néztem azzal a kis idegesítő zöld pöttyel, mert ilyen ez az algoritmus… Miközben néztelek, arra gondoltam írjak? Ne írjak?

Nem írtam…

Veled álmodtam. Láttalak magam előtt, a két szép zöld szemedbe néztem, majd felébredtem.(Miért most kellett felébrednem?)

Eltelt 1 hét…

Néha eszembe jutottál, de szépen lassan ahogy elfakult az arcod képe, úgy homályosult el elmémben az emléked is.

Eltelt 2 hét…

Nem írtam. Te sem írtál. Eszembe se jutottál.

Eltelt 3 hét…

És az eszedbe jutottam. Rám írtál és segíteni akartál nekem, valami tárgyban. Milyen érdekes, én már nem is gondoltam rád, és te megjelentél. Gyorsan eltértünk a tárgytól és csak írtál. Meg írtál. Meg írtál…. Tanulni akartam, de feltartottál. Próbáltam nem visszaírni, de nem ment. Csak rád tudtam gondolni. Eszembe jutott az a szép zöld szemed, amibe belenéztem, miközben az utolsó korty söröm húztam le, akkor, amikor te megöleltél és elrobogtál a villamossal…

To be continued.

[polaroidok]

Te

Valamelyik nap dobtál egy üzenetet. Szóhoz sem jutottam hirtelen. Elgondolkoztam hogy mikor is beszélhettünk utoljára.. 2 éve? Igen, val��ban akkor volt. Tényleg, lekoptattál pont úgy, mint a rágót a cipődről. Valójában nevetséges, hogy keresel. Gondolom nincs senkid, így rájöttél hogy jó lehetek valamire. Igen, mert még nem ismertek engem, de én vagyok az az ember akivel teljesen lényegtelen mit tesztek, mindig számíthattok rá, mert annyi fájdalmat átélt hogy másnak véletlenül sem okozna azt. Szóval így visszaírtam , neked. Ez volt 3 hete. Azóta mindennap beszélünk. Minden egyes nap küldök neked egy képet hogy megmaradjon köztünk a tűz, persze snapchaten. Bármilyen meglepő, azokra a képekre válaszolsz ami az arcomról. vagy a testemről készült. Idézem: “ Annyira gyönyörű vagy” “Úristen annyia csinos vagy”. Közlöm: nem. nem vagyok. Válasz: De hidd el nekem. NEM LÁTTÁL KÉT ÉVE MÉG EGYSZER LEÍROM. Válasz: De attól az vagy. Befűzne mint pók a legyeket, Aztan szépen cafatokra tépne, és megenné rommá tört testem. Úgy érzem, hogy visszatértek irántad az érzéseim, ez a totális kiégés után, pedig ennek nem lenne szabad így lennie.

[polaroidok]

Egy levél neked❤️

Szóval… Az elmúlt időben elég keveset beszéltünk lehet miattam nemtudom… Neked is vannak új barátaid aminek örülök mert önmagad lehetsz es ezt is látom hogy jól érzed magad a bőrödben. De én ezt most mind azért írom hogy elmondjam hogy mennyire is szeretlek és tudom ez az egész levélírás régimódi de nemtudom valamiért mindig is szimpi volt🤷🏽‍♀️ Na de ott tartottam hogy szerintem azért nem is beszéltünk egy időbe mert nekem nagyon fájt hogy nem látlak. Tenyleg nagyon hiányoztal mindig és akkor ugy éreztem hogy így jobb lesz de kurvára nem. Azért szerettelek meg ennyire mert te meg mered csinálni amit én nem. Ami az, hogy teljesen önmagad vagy. Nekem ez kurvára nehéz és én ezt mindig is nagyon tiszteltem és tisztelem is benned viszont nem szeretném hogy ez a saját károdra válljon mert tudom hogy nem szereted ha aggódnak érted, de én aggódom. Nem akarom hogy elvesszen belőled az a sok okosság ami van mert nagyon értelmes vagy, és én nem akarom h lecsússz. Nagyon szeretem benned azt, hogy ha megszeretsz valakit azért bármit megteszel. Teljesen kimutatod az érzeseid és ez egy baszott jó dolog. Imádom hogy hülye vagy és hogy szinte sose vagy szomorú mert képes vagy mindent megoldani mert nagyon kitartó vagy. Akármennyi szar történt velem te ott voltál mellettem és sose voltam szomorú melletted. Mindig amikor meglátlak boldog leszek es minden rossz dolgot elfelejtek ami törtent. De ami a legjobban megmaradt bennem az az, amikor egy barátunk anyukája rosszul lett, te átöleltél és éreztem hogy megnyugszok és azt hogy mennyire szeretsz. Az egész nyarat szeretném neked megköszönni, és azt hogy a barátod lehetek. Teljes egészedben imádlak es nálad jobb embert komolyan mondom nem ismerek. Nagyon szeretlek, de ezt a levelet szerintem sosem fogom elküldeni mert akkor rájössz hogy mit érzek…

[polaroidok]

A lakásokban karácsony hangulat, de a lelkekben semmi.

[polaroidok]

[polaroidok]

Mikor belegondolsz hogy más lányokkal beszél..és azok milyen csillógó szemmel néznek rá. Olyan szinten dühromat kapsz hogy visszatartani nem tudod magad...

[polaroidok]

[polaroidok]

Szerelem

Fhu.. Hát ez egy érdekes téma.. Most kedden lesz hogy a barátommal fél évesek vagyunk. Semmi nagyobb komoly veszekedésünk nem volt, mert hála megértjük egymást:) De azért néha szerintem bizonytalan is tud lenni egy párkapcsolat nem? Néha kicsit, mikor azt érzed úgy eltávolodtok.. Igazából nem, csak már túl komolyan veszed az egészet mert nem akarod elveszíteni.. Minden kis porcikád remeg azért, hogy nehogy elveszítsd.. Belegondoltál már abba hogy mi lenne veled nélküle? Én bele sem merek gondolni.. Nem is tudom minek írom le ezt. Talán mert jól esik kiírni valahova..kibeszélni magamból. Amikor először találkoztam vele nem gondoltam hogy ez ekkora szerelem lesz.. Egyik pillanatból a másikba és puff. Azt vettem észre hogy egyre fontosabb a jelenléte. Hogy nem bírok élni nélküle... Jelenleg ő a legfontosabb az életemben.. Akkármennyire is szar ezt kimondani, de sajnálom hogy ennyire beleszerettem. Imádom tényleg, nagyon jó hogy itt van nekem, de basszus gondoljatok már bele, ha elveszítem, akkor mi lesz? Összetörök Egyed��l maradok. Annyira közel engedtem magamhoz hogy ő az egyetlen aki meg tud nyugtatni..De azért ha belegondolok..Ha nem szeretném ennyire, akkor mennyire lennék boldog? Talán nem is, és már pár hónap után szakítottam volna, mert minek harcoljak ennyire ha nem szeretem teljes szívemből.. Na hát igen.:D Nagyon érdekes ez a szerelem, és most pedig már sajnálom hogy kimondtam azt hogy sajnálom hogy ennyire megszerettem..Mert most őszíntén, lehet annál jobb érzés hogy van valakim aki segít, támogat, szeret, megteszi amit kérek tőle, sőt, kérés nélkül:) Ritka ha ilyet talál az ember, szóval becsüljétek meg, és gonodoljátok meg mit mondtok mielőtt kimondjátok!

[polaroidok]

[polaroidok]

Lelkem érzéseit kifejtem ide, hátha az emberek megkedvelik..Hiszen ma kevés olyan személyiségű embert találunk aki értekeli, és meghallgatja ezeket az érzéseket.

[polaroidok]

Hozzám bújt, s már nem csak szívem, hanem testemnek is egy része lett..

[polaroidok]

[polaroidok]

Vigyáznom kellett volna hogy ne szeressek bele ennyire..

[polaroidok]

Azoknak a gyerekeknek akiknek egykor korán fel kellett nőniük, mindig is életük része lesz a múltba való visszatekintés…hiszen az előtt még minden csodás volt.

[polaroidok]