quinqueecclesiensis

[quinqueecclesiensis]

Amerikai istenek

Az eleinte félelmetesnek és zavarosnak tűnő sorozat végül lebilincselt. Aztán kiderült, hogy nincs több rész. De van könyv. Megvettem. Felületesen olvastam, mert azt a részt kerestem, amikor a feketéket szállító rabszolgahajón monológot mond az istenük. Nincs benne a könyvben. Nem is tetszett igazán, úgy gondoltam, a sorozat jobb. Ennek több éve már.

Hétfőn visszakértem a könyvet, hogy kölcsönadjam valaki másnak, de újra elkezdtem. Elvitt egy másik világba, letehetetlenné vált és úgy mosta össze a fikcióját a saját valóságommal, mintha átjárhatóvá tenne egy láthatatlan határt. Tegnap este mozogni láttam a fűszálat, de nem fújt a szél és találkoztam egy csigával, aki kancsal volt; az egyik szeme meg volt törve. És olyan érzésem támadt, mintha a két világ közti átjáró vékony mezsgyéjén egyensúlyoznék.

Mi a valóság? Talán csak a fejünkben létezik. Ha sokan hiszünk valamiben, azt megteremtjük.

Kicseszett jó könyv, talán az egyik legjobb, amit valaha olvastam. De nem vehetek több Neil Gaiman könyvet, mert az a hír járja, hogy szexuálisan bántalmazott legalább 8 nőt. Akiket ezért lefizetett és akik ezért hallgattak. Nem tudom, hogy volt, nem voltam ott. De minden bizonnyal igaz és ez megkeseríti a számat.

Tegnap hallottam hegedülni a szomszédot, akivel régen barátnők voltunk, de úgy felvitte az isten (ez az isten is olyan lehet, mint amit bizonyos emberek teremtenek maguknak) a dolgát, hogy nem viszonozza a köszönésem. A hegedűjátéka viszont csodálatos, azt nem lehet elvenni tőle. De nem fogok jegyet venni olyan koncertre, ahol ő is zenél, mert az, amivé vált, nélkülözi az alázatot.

Szomorú, hogy tehetséges emberek, akik sokat adhatnak a világnak, nem tudnak tisztának megmaradni. Persze, nyilván az én értekrendem által meghatározott tisztasághoz mérek: alázattal viszonyulunk az élethez és annak dolgaihoz, mert ahogy egyszer egy hajléktalan rám olvasta, egyszer fent, egyszer lent, illetve nem élünk vissza a pénzükkel és a hatalmunkkal. De ezeket a magatartásokat a karma, ha nevezhetem így, mindig "megfizeti". Mert a karma az: ki szelet vet, vihart arat. Nem ad vissza semmit, nem bosszul meg semmit, ahogy élünk, viselkedünk és bánunk másokkal, azok gerjesztik sorsunk hullámait, amik maguk alá temethetnek vagy felemelhetnek. Ez a karma.

Kedden kijelentkeztem a tumbliról és nem nyúltam a telefonomhoz, csak ha szükséges volt, nem fürdőztem a szosölmédiában. Visszatértek a gondolataim, az érzéseim, az érzékelésem. Beindult a fantáziám, miközben csend lett a fejemben. Nem beszélgettem egyáltalán senkivel a szükségesség keretein túl. Úgy tűnik, ez bánthat embereket, anyámat például, de nekem mély belső nyugalmat ad. És azt hiszem, ez most fontosabb, mint a jólneveltség látszatát kelteni.

Megyek is vissza abba a furcsa valóságba, amit ezek a körülmények teremtettek, kiélvezem, amig tart, csak ezt szerettem volna megosztani. De lehet, hogy legközelebb majd már kézzel írom egy füzetbe, mert a megvonás közben rádöbbentem, hogy míg nem volt okostelefonom, nemcsak olvastam, hanem rengeteget írtam is. És ez egy olyan képesség (mármint maga az írás folyamata, nem a nem létező tehetségem😃), ami a tollal vezeti ki belőlem, manifesztálja a gondolataimat, így teljesen más eredményre juttat, egyfajta belső kielégüléshez, amit a telefonom és az internet nem tud megtenni.

[quinqueecclesiensis]

Annyira

kellemetlen, ha valaki nagy kezdőbetűvel írja a névmásokat.

[quinqueecclesiensis]

Szűkebb pátriárkámban.

"idővallum"

Elhangzott.

[quinqueecclesiensis]

Black @sabeth-holz

aki ma nem Black Sabbath

pólóban indul el otthonról

annak bizonyára nincs Black Sabbath pólója

[quinqueecclesiensis]

Tavaly a Mars téren vettem egyet hazaindulás előtt, találtam benne egy aranygyűrűt. Szerencsére ujj nélkül.

Azért jó szerbiában élni,

mert 6 euroért olyan kurva jó nápolyi, 4-sajtos pizzát ettem, amitől beállt a szuper kajakóma. Utána meg vettem ebből a szedres schweppes-ből, ami annyira undorvány szar izü elsőre, hogy egyből megtetszett.

[quinqueecclesiensis]

Akartam épp én is írni, de - szerencsére - megelőztek.

@orulunkvincent

[quinqueecclesiensis]

Egyházaskozár.

Melyik magyar településre gondolhatott kiváló kollégám?

Ilyet szólt, hogy Egységházkosár.

A megfejtéseket nyílt levelezőlapon várjuk a szerkesztőségbe, "fuvarszervezők gyöngye" jeligére.

[quinqueecclesiensis]

[quinqueecclesiensis]

Ilyet tudunk itt a Balkánon is.

[quinqueecclesiensis]

Önnön edukálásom célzatával kérdezem: Erdélyben hol éltek/élnek svábok?

mi lehet az oka/eredete annak a megosztottságnak a magyar nyelvben, h a szülőket apa-anya vagy mama-papa néven nevezzük?

a mi családunkban és rokonságunkban az anya-apa (anyu-apu) verzió a megszokott, a nagyszüleim meg ugyan Nagyi és Tatus voltak, de általában a mama-papa a nagyszülőkre használatos.

akik mamának és papának (mami-papi, etc.) nevezik a szüleiket, ott mi használatos a nagyszülőkre? a nagymama-nagypapa létezéséről persze tudok, de az hosszú, ezt így kimondja vki, amikor bejelenti a gyerekeknek, h megyünk a nagymamához?

háttér: a családunk eredetileg Békés megyei, de mi az öcsémmel már Budapesten születtünk. nincsen sváb águnk, amennyire tudom, zsidó se, roma sanszos, de ez csak az én gyanúm. a sváb és zsidó ágat (a hiányát) csak azért említem, mert a német nyelvben látom a Mutter/Fater mellett ezt a Mama-Papa formát használni, és arra tippeltem, talán ez lehet az oka, h a sváb és jiddis nyelvűek is ennek a magyar formáit használták, és így hagyományozódott tovább a mai generációkra, de ez csak ilyen sk konyhanyelvészeti teória.

[quinqueecclesiensis]

[quinqueecclesiensis]

View from the Kikelet Hotel, Pécs, 1942. From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[quinqueecclesiensis]

Sugar High!

Gyerekkorom kedvenc filmje🤩

[quinqueecclesiensis]

Jaj, csak a paywallig olvastam, de így is sírni tudnék…

[quinqueecclesiensis]

2024-ben 70 km-rel kevesebbet sikerült futnom, mint előtte, de azért ez sem rossz. Volt benne Velencei-tó körbe, Pécs-Harkány, egy táv UB, amiket előtte nem csináltam. Remélem idén több lesz, jobb lesz, vagy nem. A fesztiválos testmozgás idén is szépen látszik benne.

Továbbra is szépen kirajzolódnak a fesztiválokkal töltött időszakok és a betegségek, de idén majdnem 700 km-rel mentem többet, mint tavaly. Volt kb 15 félmaraton, lefutottam a maratont még 40 éves korom előtt. Meg persze volt sok minden is, három könyv pl., ami nem ér semmit a Q-mániában.:) Holnap folytatjuk.

[quinqueecclesiensis]

Idén nehezebben ment a lemezek összeszedése, de megírtam.

2024:

Thy Catafalque - XII: A Gyönyörű Álmok Ezután Jönnek

Gatecreeper - Dark Superstition

Unto Others - Never, Neverland

Nile - The Underworld Awaits Us All

Rotting Christ - Pro Xristoy

Benighted – Ekborn

Koncertek:

Converge, Dürer

Thy Catafalque, Dürer

Brude Dickinson, Barba Negra

Terror, Dürer

Body Count, Budapest Park

Madball, Toxic

Unearth, Maraton

Rotting Christ, Maraton

Enslaved, Fekete Zaj

Kataklysm, Barba Negra

Fleshparty 2024

Megírtam, véglegesnek tekintem

2021 legjobbjai:

Gojira – Fortitude

Mastodon – Hushed and Grim

Cult of Luna – Raging River

Converge – Bloodmoon: I

Thy Catafalque – Vadak

Times of Grace – Songs of Loss and Separation

Trivium – In the Court of the Dragon

Cannibal Corpse – Violence Unimagined

Bornholm – Apotheosis

Carcass – Torn Arteries

Magma Rise – To Earth, To Ashes, To Dust

Koncertek:

Fekete Zaj

Metal Factory

Kreator, Barba Negra

Don Gatto szerte a Dunántúlon

[quinqueecclesiensis]

Másabb.

Általában mindig.