robuska

[robuska]

"Nincs annál fájdalmasabb, mint mikor valakit magadhoz akarsz ölelni, és Ő aztmomdja ne. Nemérzem jól magam a karjaidban...."

[robuska]

"Amíg nem jutsz el a haldoklásig, addig nemfordul a szív....."

[robuska]

Ebben a világban már semmi nem egyenesen arányos. Ma már az igenre nemmel, a nemre pedig igennel felelünk. Szexelünk idegenekkel, érzéseket várva. Eltoljuk, aki közel van, az érzelmek elől menekülve. Túlságosan félünk. Félünk mindentől, ami közelebb visz minket önmagunkhoz… vagy a másikhoz.

[robuska]

"Minden titkos érintésed kell nekem..."

[robuska]

Csodálkoznak az emberek, hogy megközelíthetetlen vagyok.. aztán mikor közel engedem magamhoz őket, szépen elfordúlnak tőlem.

[robuska]

Ajtaján másik zár. Ehhez úgyse jó a kulcsom.

Minek őrzőm már?

[robuska]

S ha mondanám

Mindazt, ami nekem itt fontos,

Nézne rám, hogy biztos

Egy másik bolygón lakom.

Jó ez így,

De ha volna egy kis időm még,

Talán felhívnám,

Csak hogy tudjam, mit éreznék.

[robuska]

Remélem majd egyszer valaki elmondja neked, hogy mekkora hülye voltál amiért soha többé nem kerestél...

[robuska]

"Forog a filmem, csodás a díszlet, élő, egyenes adás". Van úgy, hogy néha azon kapom magamat, fotókat nézegetek. A múltból itt maradt, megsárgult és megfakult Régi fényképeket, öreg emlékeket.

[robuska]

A legszebb hazugságom tevoltál....

[robuska]

Néha úgy rászakad az emberre a múltja. A rossz döntések sorozatának a következménye. Amit próbál a hétköznapok kavalkádjában elnyomni, eltemetni, de egy csendes este a sírból utánad kiáltanak, és berántanak hogy velük együtt szépen lassan meghalj, vagy csak egyszerűen jelezzék nem halltak meg, még nem. Nagyon is élnek, sőt megerősödtek, és azért jöttek hogy emlékeztessenek. Van némi rendezetlen ügyetek. Nem fizetted ki a számlát ami jár...

[robuska]

Ha volna még egy percem, ha figyelnél még rám. Hogy mitérez a lelkem úgy el mondanám...

[robuska]

Nem érdekes? mit megnem tennél egy ölelésért, és mégis lököd el azt aki megölelne.

[robuska]

Nincs mit mondanom vagy inkább nincs kinek.

[robuska]

[robuska]

Van szerelem, ami nem gyógyítható,

semmi mással nem pótolható,

olyan tűz, ami teljes lánggal ég.

És mint rúzzsal írt üzenet, 

ami reggel a tükörben engem vár,

a szívembe írta szavait,

soha senki nem vesz el tőlem már.

[robuska]

Művészet-e a szeretet?