Egyik éjjel megint meglátogattak a földönkívüliek. Két-három boros kóla közt, hosszasan elmélkedtünk a Föld jövőjéről, és kérdezték tőlem, hogy az emberiség miért nem kezd el áthurcolkodni a Marsra, vagy akármelyik közeli bolygóra? Elmondtam nekik, hogy azért, mert nem alkalmasak emberi populáció kiszolgálására. Megértően mosolyogtak. Nem értették, honnan tudhatnám, amikor a jelenkori civilizációnak még a Holdig sem sikerült eljutnia, hiába hagytak nekünk különféle térképeket, műszaki rajzokat, lásd: piramisok, barlangrajzok, gabonakörök… Azt hittem tréfálnak. Meséltem nekik a Holdra szálló nyugatról és a velük versengő keletről, az űrben egyedül repkedő kutyákról, majmokról. Megint mosolyogtak, és tudni akarták, ittam-e valami tudatmódosítót. Meg sem várták a választ, hanem a kezembe nyomtak egyfajta űrlöttyöt. Útravalóul annyit tettek hozzá, ha azt megiszom, nem csak hogy tisztán fogok látni, de megtudhatom a jövő heti lottószámokat is. Reggel felébredtem, és azt hittem, az egészet csak álmodtam. Nem voltak itt az Ufók, és akkor tényleg jártak emberek a Holdon, sőt még kutyák és majmok is. Kávét főztem. A bárpultomon ott voltak az üres poharak és az a bolygóközi-trutymó is… Most már tisztán látok: tehát mégsem jártak emberek a Holdon.
1 note
·
View note