skeletonsinmyclosets

[skeletonsinmyclosets]

Por la noche el enfado se va

Queda tu ausencia

Finjo que no padezco,

Pero el desinterés no es para mí

Cuando pienso en tí.

[skeletonsinmyclosets]

i tear you down, but you help me grow

i broke your heart but you still won't go

[skeletonsinmyclosets]

Te nyertesnek nevezed magad, mert az a fél kerekedett felül, akinek szurkoltál. Dicsőség feszíti mellkasodat a csatában, melyben a hadba vonultak közérdek feliratú karókra huzatnak testeket, hogy a magyar vérrel áztatott földben, minden nappal egyre termékenyebben szüretelhessék a magántulajdont.

Minden nap elmész munkába, és dolgozol, becsületesen, alázatosan, hangoztatod, milyen gazdag nemzetünk: de mondd meg, mit érnek a keresztény nacionalista értékeid, ha a holttestedre egy olyan kórházi ágy felett vetnek keresztet, amely megmenthette volna az életed, ha a rászánt pénz útja nem a parlamentbe vezet.

A kormány miatt el kellett adnod az összes levágásra szánt állatod, de kaptál tőlük egy kiló húst, és feláldoztad magad a pillanatnyi önérdek oltárán.

Úgy érzed győztél, szerencsésen elkerülted a másik, fenyegetőnek tetsző oldal ígérte káoszt. Boldogan nézed a horizontot, narancsfényében egyre távolodva magaslik a nyugat-európai gazdaság, amely szívesen oltotta volna szomjad. Ám te csak mérget láttál a palackban.

Gratulálok, nyertél.

Én szomorú vagyok.

Sorsunk mégsem lesz különb.

[skeletonsinmyclosets]

Szoval a lila buta liba meg enyhe kifejezes :))?

Ez vagy . Gratulallok

Amikor a padtarsad azt mondja rad, hogy lila buta liba vagy.... Ennel kevesebb fajdalmas erzes van :)))

Próbálok küzdeni, de mar nem sok értelmét látom. Lassan feladom. Itt a vége...

[skeletonsinmyclosets]

Amikor a padtarsad azt mondja rad, hogy lila buta liba vagy.... Ennel kevesebb fajdalmas erzes van :)))

Próbálok küzdeni, de mar nem sok értelmét látom. Lassan feladom. Itt a vége...

[skeletonsinmyclosets]

Based on his confession he has all the three bus tickets on his wall which he's used to get to my place

[skeletonsinmyclosets]

Azt mondták a lányok, hogy írjak már valami érdekeset tumblrre, de nem tudok semmit, ami nem sablonos, mert szerelmes vagyok.

[skeletonsinmyclosets]

Gillian Flynn ― Gone Girl

[skeletonsinmyclosets]

Sylvia Plath, The Bell Jar

[skeletonsinmyclosets]

" you shaped me with care, i am your sharpest sword "

[skeletonsinmyclosets]

(...)

- Meg tudja mondani, hogy miért tette?

- Nem tudom. Úgy érzem, hogy lassan minden kicsúszik a kezeim közül és elvesztem önmagam, már ha egyáltalán tudtam valaha, hogy ki vagyok.

- Körülbelül két éve, dolgoztam egy férfivel aki megölte az egész családját.

- Basszus, beteg egy fazon lehetett.

- Kevesebb kórképe volt mint magának. Viszont, maga valószínűleg sosem fog megölni senkit. Tudja, hogy miért? Mert ez nem így működik, mint ahogyan a legtöbben gondolják. Sokan elhisznek mindent amit olvasnak, vagy a tévében látnak. Igaz, maga a pszichológia is ezen alapul, de még közel sem vagyunk képesek száz százalékban feltérképezni az emberi agyat. Tulajdonképpen bármire képes lehet. Tíz milliárd idegsejt és több mint ötven milliárd egyéb sejt alkotja. Ezért is mondtam, hogy valószínűleg. Viszont azt tudjuk, hogy az emberekben alapvetően benne van a kényszer, hogy különböző dobozokba rakják magukat és felcímkézzék azt és valamilyen furcsa módon többé-kevésbé bele is illenek. Ezek alapján meg tudjuk állapítani a várható viselkedésformákat.

- Szóval mehetek egyenesen a szociopata dobozba.

- Három évvel ezelőtt megeshet, hogy oda tették volna, viszont az új kutatások szerint nem létezik olyan, hogy szociopata és maga amúgy sem igazán kedveli a dobozokat. Jól mondom?

- Akkor most hogy hívnának, az új kutatások szerint?

- Mindenek előtt a nevén.

- Hát ez új.

- Tudja, az a gond a világgal, hogy fogalma sincs, hogyan álljon magához és maga pedig nem tudja, hogy viszonyuljon a világhoz.

- Ha lehet én az egyáltalán sehogy sem viszonyulást választanám.

- Az ember egy rettentően komplex élőlény, ezért kizárólag a nevén hívjon mindenkit. A pszichológia csak a mankóm, amely segít abban, hogy milyen irányból közelítsem meg az embereket, hogy a leghatékonyabb segítséget nyújthassam minden egyes léleknek aki leül abba a székbe. Ezért is szomorít el, hogy a társadalom egy része olyan szavakat használ a mindennapokban mint az: elmebeteg; buzi; pszichopata; travi; kurva. Ezek a szavak nem képesek leírni egy embert. Semmi sem képes leírni egy embert. Senkit sem határoz meg a szexualitása, a hiányosságai, a fogyatékossága vagy a többségtől való mássága. Csakis maga jöhet rá, hogy kicsoda valójában. Én viszont tudom azt, hogy ki nem. Maga nem a személyiségzavara.

Alexander Levin: egy (nem) szociopata naplójából

[skeletonsinmyclosets]

Well well

Again

[skeletonsinmyclosets]

Talán nem is én nem tudok szeretni. Talán nem is engem nem tudnak szeretni. Ha képes lennék felismerni belső létem határait, amelyek csak az én bensőmben fellelhető értékeket rejtik, és soha másét nem is tudnák, akkor könnyebb lenne. De nem megy. Hiszen annyi minden bennem lakik, emberek, érzések, nézőpontok, mindet elsajátíthatom, ha akarom, és ezáltal összekeveredek köztük, lassan pörögnek a koponyámban, nézem őket, már nem tudom, melyik tartozott eredetileg hozzám. Ebben az állapotban pedig annyira könnyű azonosulni a körülöttem lévőkkel, legyen szó bárkiről.

Ő, ő, meg ő. Az ő énje, igen, az övé hozzákapcsolódott az enyémhez, ez olyan szép. Ez szerelem.

Olyan csábító állapot ez, olyan egyszerű megfeledkezni ilyenkor az alapvető zavarodottságomtól. Biztatom magam, igen, ő ért, és én értem őt. Nem is gondolok rá, hogy a két elme találkozása mentén talán csak olyan gondolatok kapaszkodnak egymásba, amelyiket egyik sem tekintheti jogosan sajátjának. Lopott önazonosságok tánca. Két élet, az enyém megtalálja az övét, és elhiszem ilyenkor, ez vagyok én, és ő az értelmem. Mert erre vágyom. Azt mondom, szeretetre, pedig nem. Azt akarom, kérem, definiáljanak.

Vele élek. Miért számít akkor, ha megkérdőjelezik szenvedélyem komolyságát a körülöttem élő emberek? Én életem, én érzéseim. Miért van szükségem visszaigazolásra? Nem értem. Mégsem szeretem hát. Miért nem tudok szeretni? Miért nem viszonozza szinte senki felém ezt a csodát, miért egyoldalú hajlandóságom a szívem kérdés nélküli feláldozására közös sorunk oltárán? És ha valakit egyenesen felém hajt a lelke, miért kapcsol ki az enyém?

Te szerelmet akarsz, mit vársz, megkapod talán, puszta erőlködés árán? Ha valamit, hát ezt nem izzadságban mérik, nem súlyokat kell emelgetned. Ösztöneid engedhetnéd inkább, had zuhanjanak az öledbe önként. Hagyhatnád végbemenni a nagy tervet veled. És a csalódások helyett meglepetésekkel teli arénában suhanhatnál az árnyakkal, magába ránthatna a bizonyosság.

[skeletonsinmyclosets]

pov ur terrified of getting hurt by a person who's never done anything, not even the slightest bad to you, and still, you search lies in every single one of their words due to your past experiences that make you feel unworthy all the time. You always claim so confidently, you don't regret anything, because those people've thaught you how to stop loving them, when they don't feel the same, and you could improve the skill of overcoming traumas thanks to their actions.

Still. As you're sitting here, you wish you didn't have those weird demons grabbing your throat. You wish there were somebody who had thaught you what love is, so now, when you found a human- being worth your attention, you'd be able to give it forward.

But you are not.

You can't.

You cry.

You feel jelousy randomly.

You search search search search the bad.

[skeletonsinmyclosets]

lift me up. again. again, again, again.

[skeletonsinmyclosets]

times have changed. I might have been broken, but I went on. I belived

[skeletonsinmyclosets]

have you ever missed someone like they're still in your life but not the same way anymore and there's nobody who could replace them