sohasohasosincsvege - Tumblr blog

[sohasohasosincsvege]

And suddenly love got hard and I hurt myself too many times

[sohasohasosincsvege]

Mostanában azon gondolkozom, hogy lehet-e annyira szeretni, hogy ne érezzek semmit

[sohasohasosincsvege]

Hurt as hell

[sohasohasosincsvege]

I've been doing this all my life. I've been begging for love all my life. This is not a new habit. This is the usual. And I was stupid to think I wouldn't have to beg YOU.

[sohasohasosincsvege]

sometimes I think you are my only friend. then I have to remind myself we are not even friends anymore

[sohasohasosincsvege]

Távol maradok magamtól, hogy megmentsem magam

[sohasohasosincsvege]

I always want to be a safe place for you… and I just hope you will feel it

[sohasohasosincsvege]

Valahol mélyen tudom kitart majd a szeretetünk

[sohasohasosincsvege]

“Nekem mindig is megközelíthetetlenül tökéletes voltál és most így gondolkoztam miben lehetne “javulnod”, de semmit se tudnék mondani”

- mindig sírnom kell, mikor eszembe jut ez a mondatot, drága Anne. Ha tudnád hányszor adott erőt nekem…

[sohasohasosincsvege]

— Rajtad múlik - mondta.

— Rajtam ne múljon - válaszoltam, mire megcsókolt.

[sohasohasosincsvege]

Égett a szemem a könnyeimtől, és tudtam, hogy egyedül vagyok

[sohasohasosincsvege]

I wish I could tell that how lonely I am

[sohasohasosincsvege]

Így kezdődik. Mindig így kezdődik. De most nem fogok törődni vele

[sohasohasosincsvege]

She was everything. And now sometimes I miss my best friend, sometimes I miss my lover, sometimes I miss my soulmate. And sometimes I just miss her…

[sohasohasosincsvege]

Kedves Anne,

Soha ennyire nem akartalak még elengedni. Tudom, hogy már rég mást szeretsz, és mással vagy boldog. Rendkívül szánalmasan érzem magam amiatt, hogy én még mindig… szóval, hogy még mindig. De esküszöm, hogy el fog múlni. És hogy nemsokára eljön majd az első nap, amikor nem fogok rád gondolni, nem fogom reménytelenül várni az üzeneted, és téged sem. Elengedem az emléked, tudom, hogy el fogom. De addig szeretlek, minden erőmmel, az utolsó lélegzetemig.

[sohasohasosincsvege]

És egyszer csak azt vettem észre, hogy hirtelen egyre több lett a “meséld el neki te, te jobban tudod”, “te akkor ott voltál?”, “szerintem nem veled voltam, de kurva jó volt”, “igen, a koncert, amin voltunk, ja nem, te nem”, “beültünk arra a tök jó helyre, amit a múltkor beszéltünk hárman, hívtunk volna, de tök hirtelen jött”, egyre többet ballagtam mögöttük a járdán, és egyre nehezebb volt ugyanazt a levegőt szívni, amit ők is szívtak, mert nekem mintha nem jutott volna annyi. És csak rám tört az a fanyar illatú magány, facsarta az orrom, égett tőle a tüdőm, és nem tudtam megszólalni az istenért sem. Minden pillanat, amit velük töltök, emlékeztet arra, hogy mennyire végtelenül egyedül vagyok ezen a helyen. Hogy nincs senkim, akihez fordulhatnék. És bár Anne volt az egyetlen, aki otthont nyújtott ezen a helyen, és ő óta rendesen nincs is otthonom, mégis hidegzuhanyként zúdult rám az utóbbi napokban, hogy mennyire távol estem mindentől. És hogy ez senkit nem hat meg, és senkit nem is érdekel tulajdonképpen, csak én sajnálom magamat. És amit a legjobban, hogy míg eddig azt mondtam, hogy nem akarok meghalni, de nem esne rosszul a halál, addig most azt, hogy bármit megtennék, hogy ne kelljen így érezni.

[sohasohasosincsvege]

Kedves Anne,

Szeretlek. Szeretlek a világ összes szeretetével. Minden porcikám tiltakozik ellene, és mégis szeretni akarlak. Én döntöttem így egyszer, még régebben, hogy holtamig szeretlek majd. Akkor még nem voltam benne biztos, hogy valaha el fogsz hagyni, és nekem valóban életem végéig harcolnom kell majd ezzel az érzéssel. Meggondolatlan voltam, naiv. Először is azért, mert megígértem magamnak, hogy soha többé nem fogok senkit annyira szeretni, mint azt a másikat, veled mégis megszegtem a szavam. Másodszor, mert nem képzeltem el melletted, nem képzeltem el soha, egyetlen pillanatra sem, hogy milyen lesz majd, ha nem leszel. A napoknak éltünk. Minden pillanat egy örökkévalóság volt. Sosem volt elég belőled. Úgy féltem, hogy megunjuk majd egymást a sok együtt töltött idő után, de mikor azt láttam, hogy ötödik napja alszunk egy ágyban és még mindig akarom a társaságod… megijedtem. És azt hiszem ezután döntöttem el, hogy nem akarok élni nélküled.

Hiányzik, akik voltunk, Anne. “Nem tudom, hogy lenne jó nekünk…”