sokadikfilmesblog - Tumblr blog

[sokadikfilmesblog]

Caché

Rejtély (2005)

  Rendező: Michael Haneke

A művészfilmes thriller. 

No, ez így elég elrettentően hangzik, tudom én. És erre azt kéne, írom: ugyan semmi ok a megrettenéshez, nem is művészfilmes. Azonban én ezt nem fogom írni. Mindenesetre, így jó előre lelőve a poént, azért elmondhatom, hogy egyáltalán nem volt ez rossz film, sőt!

Már az egész film lassan indul. Egy nagytotálból (egész messziről) látunk egy házat meg a környezetét, közben meg hogy történjen is valami, lemegy a stáblista. (Mondjuk nekem ez a megoldás különösen tetszett.)

Aztán kibontakozik a sztori is szépen lassan, vagyis egy zsarolás története. Pontosabban egy lelki zsarolás története. Adott egy francia kiscsalád apa, anyuka, fiú meg egy folyamatosan jelentkező alak, aki bizonyos időközönként rajzokat, videókat küldözget a kis családunknak. Az azért kezd világossá válni, hogy az apuka tud valamit a dologról, vagy a zsaroló kilétéről, de erről nem hajlandó beszélni, se a családjának, se a rendőrségnek (, se nekünk). Úgy gondolja, ő majd el tudja rendezni a szálakat, és az ügyet felgöngyölíteni. 

Összességében elmondható, hogy ez nem akció film, tehát nem szabad nagy üldözésjelenetekre meg a titkosszolgálat különleges alakulatának bevetésére várni. Ez egy lassú folyású, de annál idegőrlőbb keresés történet. Alaposan bemutatja a családtagok lelkiállapotát, illetve az egyre fokozódó félelmüket. És ebben rejlik a film nagyszerűsége: a lassú kibontakozása ellenére sem untat, de egyre idegesebben várod már az eseményeket. Olyan ritkán csepegteti az új információkat, hogy a néző már egyenesen szomjazik az újabb információmorzsára.Vagy akár egy tragikus eseményre,vagy bármire, csak történjen már valami, mert a feszültséget már-már alig lehet bírni. 

Folyamatosan láthatunk flash-backeket amik csak még inkább sejtetik, hogy van a háttérben valami. És a végére már tényleg nehezen lehet bírni idegekkel. Végül családtagokkal együtt omlunk össze mi is és bolondulunk bele ebbe a kilátástalan helyzetbe, amit nem értünk.

Engem egyébként kiborított a folyamatos várakozás és észre sem vettem, de nagyon feszült lettem. Feloldozást pedig aligha kaptam. Pont ezért tetszett ennyire ez a film, mert annyira aljas módon tudott bevonni a történetbe, hogy én azt még csak észre se vettem, majd teljesen feldúlni, végül pedig összetörve a járdára dobni és otthagyni, hogy szedjem össze magam egyedül, ha tudom. Szóval igen művészfilm, igen lassú, viszont abszolút ajánlott, bárkinek aki nem a szokásos hollywoodi thrillerekre vágyik, hanem picit másra. 

IMDB szerint 7.3

[sokadikfilmesblog]

Shaun of the Dead

Haláli hullák hajnala (2004)

Az elején szeretném leszögezni, hogy engem vámpíros, vérfarkasos és zombis filmekkel nagyon nehéz levenni a a lábamról. Nem tudom mire fel ez az előítélet (no azért tippeim vannak), és azt is tudom, hogy nem szép dolog, de ez a szomorú igazság.

No, aztán így, a szóban forgó zombiapokalipszisben játszódó kis filmecske is mínusz pontokkal indított. Pluszpontokat csak a drága rendezője miatt kapott (Edgar Wright), aki az én egyik legkedvesebb filmemet forgatta(Scott Pilgrim vs the World). Tulajdonképpen miatta is ültem le megnézni. És az a szomorú igazság hogy végig sírtam.

A kacagástól. Utoljára ennyire nem is tudom min mulattam ekkorát, de nem mostanában.(eszembe jutott, az Ananász expresszen)

Egyébként a történet semmiben sem különbözik a többi zomivírus-menekülős filmtől. Adott egy vírus, ami nyilván pillanatok alatt  elterjed és mindenki emberevő zombi változik. No ebben eddig semmi extra nincs. De aztán ott van a főhősünk Shaun akit épp dob a barátnője, van két szobatársa, az egyik egy tahó a másik meg utálja a tahót. Szegény Shaun az élet minden területén szív, de hopp jön ez a zombiapokalipszis és benne is felébred a túlélési ösztön, és ha már menekül akkor miért ne a tahó szobatársával tenné, és miért ne venné fel útközben anyukáját, és a barátnőjét, hogy így aztán bebizonyíthassak azt, hogy mennyire szuper pasi is ő. 

Tehát ez egy átlagos zombifilm, kivéve hogy nem. Mert hogy ez egy rohadt nagy szatíra,  és a megszokott zombifilmek összes kliséjét ellövik, szánt-szándékkal a humor forrásává téve. Mindezt olyan mesterien, hogy valóban végig hangosan kacagtam. Természetesen megvannak benne a várt és már jól ismert "fordulatok"(lévén szatíra), viszont a nemvárt fordulatok (is) annyi poént tartogatnak, hogy az valami fantasztikus. 

Tényleg, ha nem bírjátok a zombifilmeket, azok klisés és kreatívitásmentes sztorija miatt nézzétek meg mert ez a film viccet csinál az egész "műfajból". 

IMDB szerint amúgy 8,00

[sokadikfilmesblog]

Dead Poets Society

Holt költők társasága

Szerintem rajtam kívül már nem is létezik ember aki még nem látta ezt a filmet. Ezérthát úgy gondoltam mekkora szánalmas vagyok meg is kéne nézni. Megtettem.

Mindenkinek van egy elképzelt képe, az ideális oktatásról. Ahol fontos az hogy mit tanulunk és még  a gondolataink is. Az a szomorú, hogy ez még a mai napig csak képzelgés. Ez a film már vagy 24 éves, de még mindig bőven aktuális. 

Szóval arról is van szó, hogy Amerikában vannak ezek a tök szuper magánsulik, ahol mindenki piszok okos és nagyon szigorú tanárok vannak és sokat kell tanulni és mindenki bejut a legjobb iskolákba. Ez egyébként igen jól hangzik, de mondjuk diákként nagyjából pokol lehet. Aztán egyszer csak jön egy tanár aki szerint az oktatási rendszer egy szar  nem megfelelő, úgyhogy új módszerekkel próbálkozik az irodalmat megszerettetni, megértetni, megtanítani a fiataloknak. Erre meg az történik, hogy az eddig rövid pórázon tartott fiatalok megszeretik, megértik és megtanulják az irodalmat, sőt még fel merik vállalni a saját gondolataikat is. Nohát ez aztán a dolog legrosszabb része-gondolja az egész tantestület, meg a szülők. Mégis mi az hogy az én fiam maga szeretne dönteni az életéről?!

Egyébként az új szeretett tanár inspirálja őket egy titkos társaság alapítására, amit Holt költők társaságának neveznek, és ott a saját verseiket gondolataikat olvassák fel egymásnak. Mindemellett kezdenek öntudatra ébredni.fúj

A mottójuk pedig mi más is lenne mint a Carpe Diem(élj a mának).

A film egyszerre mutatja be az oktatás személytelen módszereit és a Carpe Diem helyes értelmezését, vagyis hogy azt azért nem illik túlzásba vinni. Tehát a tanulság adott, ehhez pedig sikerült remek színészeket összeszedni: Robin Williams- mint tanár ; Robert Sean Leonard(dr. house), Ethan Hawke -mint diákok. 

Miután végre én is megtekintettem, teljesen érthetem a hypeot ami a film körül lebeg, úgyanis egy több mint nagyon korrekt  művet hoztak össze. Mustsee.