something092

[something092]

- Mert Te vagy az az álom, amire mindig vágytam, hogy valóra váljon.

[something092]

Te is tudod, hogy milyenek voltunk együtt!

Biztosan emlékszel!

Akkor ne a rossz emlékeid irányítsanak, hanem azok, hogy mennyire boldog voltál!

Igyekszem mindent megtenni azért, hogy ne láss egy olyan embernek, aki valójában sosem voltam a szemedben, még annak ellenére is, hogy már már szinte teljesen elfordultál tőlem...

Kérlek ne hagyd, hogy találgassak, ha te már biztos vagy a döntésedben, és ne is tápláld a szerelmem ezáltal, ha neked már nem áll szándékodban viszont szeretni...

Soha nem volt olyan kapcsolatunk, hogy nekem könyörögni kelljen a szeretetedért.

Nem is szeretnék!

Én a mai napig abban a hitben vagyok, hogy nem akarsz elveszíteni, és szeretnéd te is ezt helyrehozni.

Egyikünk sem hibázott akkorát, hogy ezt ne lehetne megbocsátani.

Higgy ebben, hogy létezhessen...

,,A lángot eloltani sokféleképpen lehet.

Ami ennél jóval nehezebb:

- Őrizni együtt ugyanazt a tüzet..."

[something092]

Soha nem alázkodtam meg így senki előtt, de ez valószínűleg azért van, mert még sosem volt számomra senkit ennyire különleges, mint te.

Ezt ne vedd magától értetődőnek...

[something092]

Még sosem voltál tőlem ilyen távol...

A világnak azon két pontján állunk, ahonnan bármerre indulsz, már csak közelebb kerülhetsz hozzám!

[something092]

Jobbat keresve gyakran jót veszítünk

[something092]

A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és sajnos a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról.

[something092]

Lesznek nagyszerű, és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd.

[something092]

Nem kell olyan barát, ki csak szóval szeret.

[something092]

“Az ember vágyik, de nem mer. Akar, de nem tesz.”

[something092]

Eltervezett szép jövő, úgy süllyed el, mint egy kő, mit bedobtál a tóba tudván, hogy már nem jön vissza Ő.

[something092]

A szerelem az, amikor csókolózás után, nem köpködöd végig az egész utat hazafelé.

[something092]

Mert nem mindegy, hogy téged akar, vagy csak beéri veled.

[something092]

Sínen vagy, megy a szekér

Mégse jó semmi, de lesz ennél szarabb világ, ne félj

Tele van, aztán egy csaj elveszi az eszét

Ő meg elveszi és lelép, úgyhogy elviszi a felét

Mert mindenki mindent akar, senki nem játszik fairplay-be

Az ujjam nyújtom, de a karom kell, a faszom nem kéne?

[something092]

Egy bölcs ember több lehetőséget csinál, mint amennyit talál... :)

[something092]

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között...

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget:

A felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...

Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...

[something092]

A jövő ijesztő, de nem mehetsz vissza csak azért a múltba, mert azt már ismered.

[something092]

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,

ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,

de hagyja, hogy éljek,

szabadon, mint a lélek,

mert így vagyok csak én.