strangersworlds-blog

[strangersworlds-blog]

És ilyenkor veszed észre, hogy mennyire másfele vitt titeket az élet, mennyire más a gondolkodás menetetek. Kicsit fáj, hisz legjobb barátnők voltatok, akik mindent is megbeszéltetek, most meg igazából nem tudtok semmit a másikról.

Nekem fontosabb a saját mentális egészségem, a párkapcsolatom és egy biztos jövőm kialakítása. Neki pedig még mindig a barátok, bulizás maradt előtérbe.

Fáj ráeszmélni, hogy ez ennyi volt. Vajon leszünk mi még olyan jóba mint régen? Nekem csak te voltál. És most barátok nélkül maradtam…

[strangersworlds-blog]

Anno még nekem beszélted ki, hogy mennyire gáz az a csaj most meg legjobb baratnők lettetek

[strangersworlds-blog]

Milyen érdekes is ez a barátság. Megígéritek egymásnak, hogy jóban rosszban, de valahogy mégse jön össze. És nem azért mert te nem vagy ott a másiknak, hanem visszafele nem kapod ezt meg. És egy ideig tűrsz és lenyeled azt ami neked fáj. De van egy pont amikor nem tudod tovább ezt tenni. Van egy pont amikor valami megtörik benned és többre értékeled ennél magad. És a másik fél mit érez ebből? Azt, hogy elárultad, mert nem vagy ott neki. Közben te szeretnél ott lenni és támogatni, de nem bírod. Képtelen vagy rá.

Mi ennél is szomorúbb? Az, hogy ő rohadtul nem érzi át a helyzeted és mindig is téged fog hibáztatni. Nem fog szembe nézni saját magával. Pedig a mondás igaz:

-Mindenki a saját háza táján sepregessen-

És igen, vannak pillanatok amikor nehéz kiszakadni a mindennapi körforgásból és kicsit magadba nézni, de muszáj. Nem teheted más vállára a saját terhedet. Azt neked kell cipelni.

[strangersworlds-blog]

Mert te úgy gondolod, hogy én vagyok a hibás, közben végre elsőnek azt néztem nekem mi a jó

[strangersworlds-blog]

Mi a különbség egy toxikus és egy normális kapcsolat közt?

Hogy nem kell aggódnod azon, hogy egy nem várt üzenet fogad.

[strangersworlds-blog]

Amíg építed a jövődet, addig elmegy a jelened

[strangersworlds-blog]

Anyának igaza volt, velem van a baj

[strangersworlds-blog]

Szeretem azt érezni hogy valaki akar engem, valakinek fontos vagyok, de nem állok készen egy kapcsolatra. Nem állok készen a szeretetre. Nem érzem, hogy mindent bele tudnék adni egy kapcsolatba. De vannak esték amikor nagyon nagy szükségem lenne arra, hogy valaki átöleljen és azt mondja “szeretlek”.

[strangersworlds-blog]

Jó ember rossz időben

Mostmár értem mit is jelent ez

[strangersworlds-blog]

A sebezhetőség, gyengeség…

[strangersworlds-blog]

Az élet paradoxona;

Mindig is egy olyan férfira vágytam akinek nem kell könyörögni, hogy találkozzunk, töltsünk együtt több időt vagy, hogy reggel álmos fejjel is azt mondja, hogy mennyire gyönyörű vagyok. És tessék. Megkaptam.

És akkor mi a probléma?

Az, hogy nem tudom értékelni. Nem tudom szeretni. Nem tudom hogyan kell bánni egy ilyen férfival. És nap mint nap bűntudatom van, hiszen szívét lelkét kiteszi nekem, de nem tudom értékelni. Pedig akármennyire is szeretném, minden erőmmel azon vagyok, hogy én is ugyanúgy szeressem ahogy Ő engem.

És hogy ez miért van?

Azok az emberek miatt akik tönkre tettek, akik azt mondták, hogy bízzak bennük, ők szeretnek aztán amikor legnagyobb szükségem volt rájuk a mélybe dobtak. Akik kihasználták a szeretetem, mert én hülye úgyis megbocsátok bármit is tesznek. Nem kívánok semmi rosszat csak, hogy a karma adja vissza.

[strangersworlds-blog]

Képeimet nézegetve próbálod magadnak beadni, hogy én vagyok a csúnya ex, de az te leszel drágám

[strangersworlds-blog]

A szeretet és a szerelem nem ugyanaz…

[strangersworlds-blog]

Mert a boldogság fejben dől el. Te magad irányítod. Minden nap egy új esélyt kapsz, hogy valamit másképp csinálj mint tegnap, valamit jobban csinálj. Ne pazarold az időd stresszre, szomorúságra, féltékenységre… És ilyenkor jön az a bűvös szó, hogy van még időm. Nem, nincsen. Egy nap 86.400 másodperből áll, éld meg minden pillanatát. És ami még fontosabb törekedj a boldogságra

[strangersworlds-blog]

1. szabály

Az élet egy játék, ideje játszani

[strangersworlds-blog]

Amikor azt mondták hogy a depresszió egy gyilkos nem értettem. De mostanra rájöttem, hogy ez tényleg így van hiszen az érzéseim gyilkolja napról napra. Ez egy libikóka. A jót követi a rossz majd a még rosszabb. Nem tudom felfogni mi történik velem. Nem én irányítom a testem.

Vissza akarom kapni az irányítást.

[strangersworlds-blog]

Miért olyan nehéz egy találkozót összehozni? Valahogy te sosem érsz rá. Elég érdekes