szilankoshajnal

[szilankoshajnal]

[szilankoshajnal]

[szilankoshajnal]

miért kell folyton csalódnom?

[szilankoshajnal]

so often i worry that i will lose my softness for there is so much in this world that fills me with rage

[szilankoshajnal]

[szilankoshajnal]

[szilankoshajnal]

emberek, akik írnak nekem valami vicceset miközben épp próbálok egy pánikrohamot elfojtani.

szeretlek titeket.

[szilankoshajnal]

Unknown model for Harper’s Bazaar US, 1998

[szilankoshajnal]

mostanában magamban tartok mindent

jobb így.

[szilankoshajnal]

olyan szivesen raknek ide ki magamrol kepeket

csak nem szeretnem ha az ismerosok latnak a maganeletem valamilyen veletlen folytan

anyways, nincs aranykozeput?

[szilankoshajnal]

amikor már alapvető dolgokért is könyörögni kell,

na az az igazán szomorú.

[szilankoshajnal]

anyagilag és érzelmileg is talpon,

de legalább jól nézek ki.

[szilankoshajnal]

tudod te vagy az, akinek a legjobban kellene tudnia, hogy nem kellett volna.

[szilankoshajnal]

ahányszor elveszítek valakit, mindig hamar az emlékek szigetén találom magam.

adott a kislány, aki keservesen sír, mert összeveszett az akkori legjobb barátnőjével. az anyukája átmegy a szobába, hogy hagyja abba mert nem tudnak “pihenni” az akkori pasijával.

elment a kedvük a szextől.

[szilankoshajnal]

búcsút mondtam:

- az összes barátságnak ami nem okoz örömöt

- a reménynek, hogy egyszer megjavulsz

- a sok toxikus pletykának

- az iskola okozta stressznek (ezen még dolgozom)

- önmagam hibáztatásának

- az anorexiámnak

- a bizonytalansàgnak

és most végre, olyan jó szabadon.

[szilankoshajnal]

elég erőset üt, amikor a saját szülőd hülyegyerekez le azért mert hajnalokig tanulsz.

bocsánat, hogy szeretnék lenni valaki.

[szilankoshajnal]

nem tudom már mikor éreztem utoljára családban, vagy akár otthon magamat.

rég volt.