szuntelen-kisertes - Tumblr blog

[szuntelen-kisertes]

A Mennyország a Földön veled van!

[szuntelen-kisertes]

Hajnalban, alvás közben, mikor a tudatalattim tört felszínre, te csatlakoztál hozzá. Veled álmodtam.

[szuntelen-kisertes]

Fázom Anyukám. Szükségem van arra a melegségre, amit tőled kaphatnék, amit te tudnál nyújtani nekem. Hiszen közel 30 fok van, forró a testem, mégis belül minden fagyban áll.

[szuntelen-kisertes]

Részegre iszod magad. Nekem az egyetlen folyadék, ami lejut a torkomon, a könnyeim.

[szuntelen-kisertes]

Te jelented a létet, te vagy a világegyetem, a leveg��, az életben maradásom egyetlen szükséges eleme.

[szuntelen-kisertes]

Nonszensz textusok halmaza lepi el az elmém.

Az elmúlás gondolatai marcangolnak.

Újra és újra.

[szuntelen-kisertes]

A kín, az elviselhetetlenül ragaszkodó kín átjárja testem egészét.

[szuntelen-kisertes]

Elvesztem.

Nyugodtan és őszintén kijelenthetem, a saját világom rabja lettem.

[szuntelen-kisertes]

Akárhányszor rúgsz belém, ha már véresen fekszem a földön, akkor is csak egyetlen embert fogok látni. Téged.

[szuntelen-kisertes]

Baráttól megkapott, más szólamú szeretlek.

Kinek fáj jobban?

Aki érzi,

Vagy aki nem tudja viszonozni?

[szuntelen-kisertes]

Végítélet

Tekints elbújtatott képe mögé. Mennyi fájdalmat visel el az utána loholó lét?