szurrealis-erzesek - Tumblr blog

[szurrealis-erzesek]

Szkafander

Miota kutatom már

Elmém kusza galaxisait

Mint kinn ragadt űrhajós

Elveszve keringek a Tejútrendszerben

Végtelen világűr az elmém

Mégsem találom, mit keresek

Kétségbeesve nézem

Ahogy lepereg előttem az élet

-Luna

[szurrealis-erzesek]

[szurrealis-erzesek]

A szád íze messze van, így a vodkát csókolom

[szurrealis-erzesek]

Ha te nem leszel

Ki lesz az aki vigyáz rám?

[szurrealis-erzesek]

Kevésnek érzem magam

[szurrealis-erzesek]

Hidd el, én sajnálom a legjobban, hogy ilyen vagyok.

[szurrealis-erzesek]

Akarva-akaratlanul is mosolyt csalsz az arcomra

Luna

[szurrealis-erzesek]

Még mindig nem érted mit teszel velem...

[szurrealis-erzesek]

Szeretlek. Minden egyes porcikámmal. A teljes szívemből. És annyira akarom hogy te is így érezd. Minden lehetőséget megadok hogy megmutasd, de te mégsem teszed. Miért? Nem vagyok elég jó? Elég csinos? Elég szép? Mi az ami miatt engem eldobtal? Kérlek áruld el mert belepusztulok...

[szurrealis-erzesek]

Este van. Nem is értem mi a faszt gondoltam, hogy nem fogok miattad sírni. Akármit csinálok, olvasok vagy sorozatot nézek, kertészkedek vagy épp főzök, mindig te jutsz az eszembe.

Mert mi vagyunk a főszereplői annak a bizonyos könyvnek, ahol a szerelmes pár egy buta dolog miatt szétmegy, majd rájönnek, hogy képtelenek egymás nélkül élni.

És észreveszem a szemem sarkából azt a kis margarétát, amit séta közben mindig leszakítottál, és a hajamba tűzted,

És amikor magamnak főzöm a TE kedvenc ételed, mert annyira megszeretetteted velem, hogy képtelen vagyok mást enni.

De te már nem vagy itt velem, hogy mi legyünk annak a könyvnek a főszereplői, hogy virágot tűzz a hajamba, és hogy együtt együk az ágyban a kedvenc kajád.

Nem vagy itt, és neked mindez nem is hiányzik.

De nekem igen.

L.

-Luna

[szurrealis-erzesek]

Eső

Tudod, a depresszió volt addig a barátom.

Másom nem volt, csak ő, és a magány.

Aztán jöttél.

Jöttél, mint egy könnyed nyári eső a semmiből

És megöntözted haldokló virágaim szívem kertjében.

Éreztem, hogy élek. Boldog voltam.

Majd ahogy jöttél, mentél is.

A könnyed nyári esőből hatalmas tornádó lett,

És felforgatott mindent.

Majd mit sem törődve továbbálltál.

Engem pedig itt hagytál.

Összetörve. Romokban.

-Luna