#álnév

[markoferko]

a Pénzváltó Nikolett ugye álnév? ha nem, zseniális. ha igen, akkor is

[nitta86]

Oké ez nem félbehagyott, mert be akarom fejezni, csak olvasónapló, de mi a szent szart olvasok épp?

Dr. Szántó Szilvia: Beszélgetések a valódi BDSM-ről

Szóval itt épp random sorrendben olvasom az interjúkat, ahogy érdekelnek, meg amennyire ismerem az interjúalanyokat. (Hiába az álnév, eddig minden második embert be tudtam azonosítani, ez egy kis közösség. Az első kötetből egyébként mindenkit ismerek.)

És hát őszintén le vagyok döbbenve. Az egyik interjúban egy bántalmazó kapcsolatból szabadult a nő és most már szerencsére egy egészen korrektnek tűnő BDSM kapcsolatban van, és ezek után az interjúztató azt kérdezi tőle, hogy szubmisszív volt-e az előző kapcsolatában. (Ide most képzeljetek el egy csúnya káromkodást a részemről.) Aztán ezt még fokozza, mert megkérdezi, hogy az illető nő lánya is szubmisszív-e, amire kiderül, hogy anyaként tisztában van vele, hogy a lányát verte a lány pasija szóval szerinte szubmisszív. Hát nem találok szavakat. A lányod nem szubmisszív te idióta *******, hanem bántalmazott nő, mert rossz mintát látott az apjától és tőled, és ahelyett, hogy megvédelmeznéd, faszságokat beszélsz. Persze az interjúztató is ráhagyja, mert ő is egy ******, sőt ********* is.

És amikor azt hittem, hogy ennél már nincs lejjebb, akkor találtam egy interjút benne, ahol meg tizenévesen két alkalommal is csoportosan megerőszakolták szegény lányt, de se ő se a Szántó Szilvia nem mondja ki, hogy ez nemi erőszak, hanem az idiótája azt kérdezgeti tőle, hogy élvezte-e, pedig egyértelmű, hogy szegény csaj agyon van traumatizálva.

[somgiv]

Ennyi volt.

Ma este még futok egy utolsó kört aztán vége.

Abba kell hagynom, mert nem bírom gyomorból.

Ez nem az én világom és sosem lesz az.

Nincs több álnév, nincs több packet.

Hiba volt azt hinnem, hogy ebből lehetett volna bármi.

Ha tehetném kitörölnék a fejemből minden emléket ami január elseje óta történt.

Teljesen kifordultam magamból.

Csak egy lányon szerettem volna valahogy túl tenni magam erre mi lett?

Felvettem egy olyan szerepet ami sehogyse illett rám.

Ennyire nem lehetek ki valaki miatt, aki teljes mértékben ignorál és annyit se kérdezett, hogy "nagyon fájt?"

Ennyire nem mehetek szembe azokkal az emberekkel akik nem voltak mellettem mikor egyedül maradtam vagy eltemettem Nagyapámat.

Nem állhatok bosszút mindenkin aki csak egy rossz szót is mond róla. (De annak a fasznak megint eltöröm az orrát ha olyat mond)

Ezt így nem folytathatom, mert a végén még tényleg valaki megöl.

És nem is fogom.

Megbocsátok szépen mindenkinek akik nem tudtak visszaírni vagy keresni.

Elengedek mindenkit aki menni akar.

Legfőbbkép az Egómat, azmiatt van ezaz egész baszódás.

Akik akarnak úgyis elfognak érni.

Aki akar úgyis eljön értem.

De én nem fogok könyörögni bazdmeg senkinek se, hogy szeressen.

Ha kell egyedül leszek életem végéig de legalább boldogan.

Köszi Oszkár vagyis Márk, hogy együtt csináltad ezt velem.

Nincs több segítség/osztás/fuvar/mozgatás/pakta/szórás és deal.

Lehet a cigiről is leszokok.

Csak szeretnék lenni. Szeretnék túl lenni.

Magam mögött hagyni ezt a sok elbaszott nyomorékot akikről azt hittem, hogy a barátaim és ismernek.

De a fele még csak azt sem tudja, hogy milyen a nevetésem.

Remélem meglesznek nélkülem.

Köszönök mindenkinek mindent habár nincs sok dolog amit kéne

De én ma befejztem ezt a keresztes hadjáratot mielőtt hülyét csinálnék magamból. Vagy legalábbis mégjobban.

Igen, összetört egy lány

Igen bazdmeg képzeld el

Ha ezt nem tudják mások felfogni akkor még sosem voltak szerelmesek valakibe és sosem szerettek igazán.

Akkor viszont nem kellenek a társaságomba.

Kigyók között nem él meg egy patkány.

És igen, én vagyok a patkány.

Ha még valami eszembe jut később leírom.

Viszlát Erik, Viszlát Jason, basszátok meg.

Szia Soma!

Jó leszek.

[labjegyzet]

Miért is szeretjük a Herriot könyveket?

Mindenki kedvenc állatorvosa

Kevés író képes ilyen közel hozni az olvasókhoz az angol vidéki élet hangulatát és az állatok szeretetét, mint James Herriot. Könyveiben magunk előtt látjuk a zöld dombokat, erdőket, legelőket, kőkerítéseket és a tiszta kék eget; valamint a különböző gazdákat, állattartókat, és városi házikedvenc-tulajdonosokat, akik életéről rengeteget megtudhatunk a vizitek alkalmával. Mindezek mellett a rövid történetekből megismerjük a 1930-as évek vidéki társadalmát, az ott élők szokásait és hétköznapjait, kicsit a világtörténelmét és nem utolsó sorban az állatorvostudomány fejlődését.

James Herriot írói álnév, amely James Alfred Wight (1916 október 3. –1995. február 23.) állatorvost takarja, aki 1939 és 1989 között praktizált állatorvosként, és a személy- és helyiségnevek megváltoztatásán kívül minden eset, novella megtörtént eseményeket ír le. Így Alf Wight életét is megismerjük, végigkísérjük, hiszen valóban pár segédorvosi év után partner lett az állatorvosi rendelőben, helybéli lányt vett el és két gyermekük született (a fia vitte tovább a praxist), valamint pilótakiképzést kapott a Brit Légierőnél, és megjárta a II. világháborút.

A bevezető után vegyük végig, miért is szeretjük James Herriot könyveit:

Erős és szórakoztató karakterek

James Herriotot a könyveiben egy igazán lelkiismeretes és alázatos állatorvosnak ismerjük meg, aki télen az éjszaka közepén is kimegy a vajúdó állatokhoz szinte roncsnak számító automobiljával, nekivetkőzik, és csupasz felsőtesttel fekszik a mocsokban, míg világra nem segíti az újszülött állatot. Ez a pillanat nála sosem megszokott, minden egyes alkalommal áhítattal figyeli az élet ezen csodáját. Mivel az író mögött 50 évnyi praxis áll, és utólag vetette papírra történeteit, így hol nosztalgiával, hol fájdalommal tekint vissza a középkori módszerekre és az antibiotikumok és szteroidok feltalálása előtti állatgyógyászatra.

Siegfried Farnon (Donald Sinclair) Herriotnál pár évvel idősebb, magas, szikár állatorvos, munkájában precíz, kiemelkedő sebész és gyengéi a lovak. Emellett viszont kifejezetten rendetlen, halogató típus, aki elhagyja az eszközeit, elhanyagolja az autóit és a legrosszabb tulajdonsága, hogy pár nap különbséggel képes 180 fokos fordulatot venni döntéseiben. Herriot nem győzi kikerülni az ilyen ellentmondásokból kialakuló vitákat, amik persze a külső szemlélőnek mulatságos helyzeteket teremtenek. Siegfried sürgette Herriot és Helen esküvőjét, majd leszidta, hogy minek kapkodott; máskor kiselőadást tartott arról, hogy csínján kell bánni a sebvarró fonállal és fertőtlenítővel, míg maga méterszám használta és szórta, ugyanilyen helyzetet eredményezett, mikor műszerekről és azok elvesztésére figyelmeztette társait, majd pár órára rá elhagyta az egyik legértékesebb eszközét; hol sürgette, hol lassításra biztatta fel kollégáját, nehéz kiigazodni rajta. Ám hiába hirtelenharagú, mégis nagylelkű és kedves ember, aki gondosan egyengette öccse és Herriot életét.

Tristan Farnon (Wallace Brian Vaughan Sinclair), Siegfried öccse, akinek apja helyett apja volt, de minden támogatása ellenére sem tudta elérni, hogy a zseniális fiúból időben legyen állatorvos. Tristan hanyag eleganciával rendelkező, vidám, a szórakozást előtérbe helyező, a „lányok kedvence” nagyvilági úrfi, aki szinte szívességet tesz a világnak, hogy néha tanulmányaival is foglalkozik. Tökéletesen ismeri bátyja reakcióit és minden helyzetben az elvártak szerint viselkedik vele, miközben cselekedetei az ellentétéről tanúskodnak. Folyamatosan ugratja kollégáját, vagy éppen kísértetként félelemben tartja a környéket.

Helen Alderson (Joan Catherine Anderson) Herriot felesége, aki egy helybéli gazda legidősebb lánya, néhány rémes randevú után hozzáment az állatorvoshoz. Az életvidám és okos nő hűséges, elfogadó társa lett Jamesnek, alkalmazkodott a kiszámíthatatlan időbeosztáshoz, könyvelői munkája mellett (a háború éveiben egyedül) nevelte két gyermeküket és gondoskodott a háztartásról. Alfred Wight felesége unszolására írta meg történeteit és keresett fel kiadókat, amiért nem tudunk elég hálásak lenni neki.

(Forrás:radiotimes.com)

Változatos ügyfelek

A főszereplők mellett nem is lehet felsorolni azt a sok fajta személyiséget, akik a páciensek gazdáinak széles körét adják. Például az úrihölgy, aki a széltől is óvja kis kutyáját, kinek nevében dedikált fotókat küld az állatorvosnak és bálba hívja, majd egy disznót vesz második házikedvencnek. A megélhetésért naponta küzdő gazda, aki egész éjjel masszírozta a tehén begyulladt tőgyét, hogy ezáltal reggelre csodás mód meggyógyítsa, majd pihenés nélkül folytassa munkáját. Az özvegy gazdasszony, akinek majdnem kipusztult a tehénállománya, húsz év elteltével is az volt a legfontosabb számára, hogy a doktor úr teáját biztosan jól készítette el. Az orosz hadifoglyok, akik szívesen segítettek egy tehén kificamodott csípőjét helyre tenni. A macskás asszony, aki minden macskát megmentett és védőkesztyűvel várta a kapuban Herriotot, miközben a férje már nem is látszott ki a foteljéből a sok szőrös állat közül. A vándor cigányok, akik mindenki másnál nagyobb gonddal ápolták sérült lovukat.

Találkozunk mindenféle emberrel, a vendégszerető és hálás, a fizetni nem hajlandó, a segítőkész, a részeges, vagy épp a pökhendi és lekezelő ügyfelek mellett a három diagnózist ismerő Mr. Mallock, a gyepmester, valamint állatorvos hallgatók és kollégák sora mutatkozik be előttünk. Van, hogy a szerző bemutatja az erőteljes különbséget a családja által semmibe vett gazdag üzletember és a szegénységben, élő ám meghitt családi körbe élő gazda között. Herriot részletesen bemutatja a szereplők külsejét, jellemüket, családi hátterüket, mindezt úgy, hogy nem válik vontatottá vagy unalmassá a történet, hanem kiegészíti azt és a teljes képet kapnak az olvasók.

 Állatok, érdekes esetek

A gazdáik mellett az állatok is egyaránt okoznak kellemes és rossz meglepetéseket, de Herriot a vad és nehéz esetet jelentő páciensekről is szeretettel ír. Mindegyik állat jellegzetes karakter, például a saját macskájuk közösségi lény, eljár minden este kóruspróbára vagy épp jógaórára, a városi közgyűlésről viszont kipenderítették. A kecske, aki majdnem megfulladt, majd kiderült, hogy a gazda alsónadrágját nyelte le. A birka, amelynek nem volt anyja és minden juhtól lopott egy kis tejet. A disznó, akit csak megfelelő távolságokra elhelyezett kekszekkel lehetett becsalogatni az ólba. A törékeny kis bika, aki felnőve már nem tűnt hálásnak.

Az orvosi vagy műtéti eljárásokat, valamint a betegségeket is finoman fogalmazva és érthetően írja le. Az első császármetszését, amelyet tehénen hajtott végre mindenféle gyakorlat nélkül, végleg az emlékezetünkbe véssük. Együtt izgulunk olyan esetek miatt, amikor szétzúzott pofácskájú macskát nem volt hajlandó elaltatni, hanem sebész ismerősével hosszú műtét során hozták helyre, vagy az utolsó percben tejláztól megmentett szuka, vagy a legújabb gyógyszer kipróbálása legyengült borjúkon. Ámulattal olvassuk, hogy a füvön élő férgek hogyan tehetnek tönkre egy egész szarvasmarha csordát, hogy egy whiskys üveggel vissza lehet tolni egy kifordult méhet, valamint egy kalciuminjekció mi mindenre jó, és néha a karika elhelyezése a bika orrába sem egyszerű mutatvány.

(Forrás: publicdomainpictures.net)

Idilli kor és helyszín

Szinte minden történetben szerepet kap a táj, a természet és az épített környezet leírása, hiszen szép időben Herriot két vizit között megáll rövid időre csodálni a vidéket. A leírások alapján magunk elé képzeljük a brit tanyákat a házzal és melléképületekkel, amelyek egy domb tetején helyezkednek el vagy éppen egy völgyben bújnak meg.

A könyvekből, az idő múlása által, megtapasztaljuk a technikai fejlődést. Praxisa elején még rengeteg lovat kezelt, majd a gépiesítés és a traktorok megjelenése miatt lassan eltűntek, párhuzamosan egyre több lett a házikedvenc. A kis tanyák is megszűntek, nagy gazdaságok és tenyésztelepek léptek a helyükbe.

Tehát a változatos, valamint szórakoztató fő- és mellékszereplők, az állatok, a kor, a táj és a hangulat miatt szeretjük James Herriott könyveit, és valószínűleg azon egyszerű okból, mert az élet írta azokat.

 Sikerét az is igazolja, hogy több filmben és sorozatban feldolgozták James Herriot könyveit, legutóbb tavaly a BBC készített sorozatot, ahol nagyon eltalálták a karaktereket, a korhű öltözetet és természetesen a tájat. Előzetes

 Jelenleg kapható könyvei:

James Herriot: Minden élő az ég alatt

James Herriot: Ő is Isten állatkája

James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén

James Herriot: Az állatorvos is nős ember

[blessinglover]

Már egy éve bújok hivatalosan az ismeretlen mögé, ki titokban figyeli a szíved nyomait, mit csak itt lelhet meg az ember... de sosem mondtam el. Mostanáig.

Eddig is figyeltelek, de aztan megszűnt a titkos lehetőség, hogy regisztáció nélkül figyelhessek, így nevet kellett adnom magamnak. A névnél Rád gondoltam, mert áldásnak érezlek az életben. Féltem, ha követlek is, lebukok és nem posztolsz többet, így csak a háttérből nézegettem.

Én nem vagyok a szavak embere, nem vagyok túl ügyes a versek és idézetek terén, ugyis tudod. Soem hittem, hogy meg fogom itt osztani a gondolataim, amiket gyűjtögettem csak a telefonomban eddig. De aztán, miért ne, nem titok, mit érzek.

De talán előbb el kellett volna kezdenem, talán már rég megtaláltál volna itt engem és az érzéseim, gondolataim, amiket nem mondtam... de álnév alá bújva mindig itt leszek két lépéssel mögötted és csendben szeretlek.

[loplog12]

Tudtad hogy minden ember önzőnek születik?

Nem vicc, ez egy biológiai tény, csak nézz körül bárhol, az önzőség belénk van kódolva, de vannak emberek akik még így is képesek akár a teljes vagyonuk elajándékozni, akik az életük áldozzák fel mások megmentéséért, és sokan mondják hogy azok a szuperhősök akiknek valami természet feletti erejük van és minden emberen segítenek akin csak tudnak, de ez nem igaz, én hiszem hogy az igazi Hősök köztünk járnak, álarc nélkül, álnév nélkül, természet feletti erő nélkül, mert a legnagyobb szupererő amit egy ember valaha bírtokolhat az az önzetlenség.

[squidinsquare-blog]

0. bejegyzés

naplómat megkezdem a koronavírus alatt, a Kijárási Korlátozás sokadik napján. mellettem almás-karamellás ízesítésű tea (csak aroma, zéró cukor), a laptopomon nincs “p” beázás miatt (egy index-cikkből másoltam ezért ide), a reggeli taposógépezésen túl vagyok (hívhatnám steppernek is, de abban még több a “p”), a mosógép mellettem dolgozik, saját varrású szájmaszkok köröznek benne. 34 vagyok (leszek), író vagyok. NEM. de mindig azt hiszem. helyette bábokat, ilyesmiket varrok, de nem adom el: félek, hogy nem kellenek. most majd igyekszem nem félni. meg írni. inkább írni.

zimora* 

*ami egy álnév, de a saját nevemet nem szeretem, és nem is túl unikális, szóval ez maradt - a jobbakat már elvitték

[videkma]

Pénzmosásért ítélték el a mezőtúri férfit aki közrejátszott az Amerikából importálni kívánt autók adásvételében

Pénzmosásért ítélték el a mezőtúri férfit aki közrejátszott az Amerikából importálni kívánt autók adásvételében

Több ponton megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla a pénzmosás bűntette miatt P. R. ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék elsőfokú ítéletét.  A vádlott szabadságvesztésének tartamát 3 év 5 hónapról 2 év 6 hónap börtönre, a közügyektől eltiltás tartamát 4 évről 3 évre enyhítette. A vádlottal szemben 50 ezer forintra vagyonelkobzást rendelt el az ítélőtábla– közölte a Szegedi Ítélőtábla…

[koltomata]

Szia koltoMATA! Kérhetek tőled egy olyan verset, amiben a mi generációnkat, a Z Generációt jellemzed, és a közösségi oldalakat (insta, tumblr, stb.). Előre is köszönöm❤️

a “z”

már a születésed sem volt titokanyád magzatmázban tett a fészreúgy nőttél fel, hogy mindenki láttacsak az igazságot nem veszik észre

mert virítás megy a neved alattte is tolod, hogy az életed szupermegvan mindened, ájfon, bahamáka melóba meg belehal a muter

hány életed van? megszámoltad már?tudod egyáltalán melyik a valós?talán rájöttél már, álnév mögöttsírsz igazul, s tumblid az itatós

— mataSHOP — 

[chuckyeager]

Kedves Barátaink!Emlékeznek még Chuckyeager Fortepanon megosztott gyűjteményére? Kiderült, hogy a rejtélyes anyagnak folytatása is van! Három lehetőséget tudok elképzelni: a) az álnév mögé bújt gyűjtőnek kimeríthetetlen készletei vannak amatőr/családi negatívokból b) olyan lelőhelyeken vásárol/gyűjt negatívokat, amikről mi még csak nem is hallottunk c) megelőz minket az ócskapiacokon és a lomtalanításokonBárhogy  is legyen, pár hete kaptunk egy adathordozón 12121 (milyen szám ez?  valódi? vagy ezzel is csak játszik? esetleg üzen Chuckyeager?) szkennelt  kockát, amiből 1300 fotót kiválasztottunk és feltettünk a honlapra.

[hicapacity]

Az állam ezentúl védeni fogja a keresztény kultúrát – Nietzsche műveit betiltják? –, de nem védi majd a zsidó, a muszlim, a fölvilágosító, az ateista, a buddhista, az agnosztikus-szkeptikus kultúrát. Kérdés, mi lesz, ha az olyasfajta reformátusok, mint Orbán Viktor vagy én, egyházunk tanításai szerint kimondjuk, hogy a mise szemfényvesztés, a szentképek és az ereklyék tisztelete szentségtörő bálványimádás (tehát mindenkit határozottan lebeszélünk a csíksomlyói kirándulásról), vagy unitárius polgártársaink fölemlítik, hogy a szentháromsághit merő pogányság és eretnekség. Görögkeleti atyánkfiainak más véleményük van az istenség természetéről. A protestánsok szerint a papság egyetemes, tehát a katolikus hierarchiának keresztyén ember nem tartozik engedelmeskedni, sőt. (Ez a reformáció, amelyet Erdélyben ünnepelt Orbán Viktor, akárcsak a szintén református Kövér László az 1568-ban Tordán meghirdetett vallásszabadságot – ez most kultúraszabadság?)

Igaz: Orbán megmondta, hogy a keresztyénség nem vallás, hanem kultúra (ami a jelenkorban szociológiailag alkalmasint igaz), ez esetben azonban a „keresztyén”: álnév. Kulturális alapon nem lenne tilalmazható a melegházasság (amelyet több külhoni keresztyén felekezet elismer és bátorít, de amelyet az „Alaptörvény” tilt, akárcsak az eurót: a magyar pénz a forint, mondja a gránitszilárdságú szöveg).

A „kultúra” a mai szélsőjobboldali diskurzusban egyszerűen a „faj” vagy az „etnikum” utóda (épp úgy megváltoztathatatlannak tekintik, mint az elődök a „fajt”: ezért nem lehet bizonyos kulturális csoportokat állítólag „integrálni” vagy asszimilálni, s ezért se szabad „idegen népességet betelepíteni”).

A mai szélsőjobboldal nagyon rugalmas: az ilyesfajta elemzésekre egyszerűen tagadással válaszol, de újságaiban már nem riad vissza a fehér maszkulinitás (férfiasság, de inkább: hímség) fölsőbbrendűségének humoros magasztalásától. S attól, ami evvel jár: a katonai erények, a háború dicsőítésétől.

Amint az „idegen” megjelenik az alkotmányban, s megjelenik a vallásfelekezetileg körülírt privilégium (kiváltság) s a társadalom alatti (tilos) lény: tudjuk, hol állunk. Itt valakik megszegték a társadalmi szerződést. A felelősök neve ismert: az elkövetők hangosan hencegnek a tettel. Már csak az a kérdés, hogy az észrevétlen tragédia, amellyel a kutya se törődik, tragédia-e még. Vagy valami más.

[labjegyzet]

Újra kézbe vehetjük a teljes Bridgerton-sorozatot

December 25-én mutatta be a Netflix a Bridgerton család című sorozat első évadát, amely a streaming szolgáltató közleménye szerint 63 millió háztartásba jutott el január elejéig. Magyarországon is nagy sikert aratott a Julia Quinn nevéhez fűződő sorozat első kötetének (A herceg és én) adaptációja. Újra divatba hozta a kosztümös filmeket a csodálatos díszletekkel és ruhákkal, ismét középpontba került a romantika, valamint kisebb-nagyobb port kavart a színesbőrű színészek szereplése, hiszen a 19. századi Anglia nemesei és uralkodóház tagjai között nem találhattuk meg őket. Viszont ezen cikkeknek köszönhetően még több ember keres rá a Netflixen a sorozatra és a könyvekre is. A következő évadig akár el is lehet olvasni a teljes sorozatot.

A szerzőről

Julia Quinn írói álnév, amely Julie Pottinger amerikai írónőt takarja. A Harvard Egyetem művészettörténeti karán végzett, nem tudta mit kezdjen az életével, milyen irányba tanuljon tovább, majd meglepő módon az orvosi pályát tűzte ki célul, és a felvételire való felkészülés közben kezdett el írni. Első két kéziratáért már két kiadó versenyzett, ezért újabb regényeket írt, folyamatosan eltolva az orvosi felvételit. Így 1995 óta jelennek romantikus regényei, illetve könyvsorozatai és már egyértelműen eldőlt, hogy nem az orvosi pálya lesz az élete. Könyvei 19 alkalommal kerültek fel a New York Times bestsellerlistájára, regényeit 29 nyelvre fordították le.

(Forrás: juliaquinn.com)

A könyvsorozatról

A Bridgerton család nyolc testvérből és özvegy édesanyjukból áll, szerető és szoros kapcsolatban élő nemesi család, akiket a brit társadalom tisztel és támogat. A sorozat nyolc könyvet tartalmaz, amelyekben a testvérek mindegyike megtalálja az igaz szerelmet. Bőven találkozunk változatos karakterekkel, intrikával, csalódással, szerelemmel, fájdalommal, amely felmelegíti lelkünket és szívünket, valamint kiszakít a mostani kevésbé kellemes hétköznapokból.

Megjelenés tervezett ütemezése

A GABO Kiadó idén megjelenteti, egységes új borítóval a teljes Bridgerton család-sorozatot:

A herceg és én (A Bridgerton család 1.)

A vikomt, aki engem szeretett (A Bridgerton család 2.)

Tisztességes ajánlat (A Bridgerton család 3.)

Mr. Bridgerton csábítása (A Bridgerton család 4.)

Sir Phillipnek szeretettel (A Bridgerton család 5.)

Rossz kor (A Bridgerton család 6.)

Csókja megmondja (A Bridgerton család 7.)

Esküvő lesz (A Bridgerton család 8.)

Az első kötet még filmes borítóval jelenik meg január 19-én, majd ezt követi a második és harmadik kötet február elején, a további részek a kiadó tervei szerint nyárig folyamatosan fognak érkezni.

A könyvek a www.gabo.hu webshopon előjegyezhetőek, megrendelhetőek.

[konyvespolcom]

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm/L’amica geniale

Valószínű hallottatok már a Briliáns barátnőm HBO sorozatról, ha viszont esetleg kimaradt akkor lássuk, miből is készült és milyen a sorozat?

Elena Ferrante olasz írónő* regénysorozata** két nő történetét meséli egészen kisgyerekkoruktól.

A történetről: Az 1950-es évek Olaszországában játszódik, egészen pontosan Nápoly egyik külvárosi lakótelepén, a főszereplők Elena és Lila, két elemi iskolás kislány. Az ő barátságuk adja a történet gerincét, miközben évről évre követjük a kapcsolatuk alakulását megismerkedünk a családjaikkal és barátaikkal és az ő történeteikkel.

Hogy miért is különleges a könyv? Tényleg nagyon ritkán olvasni olyan elemien egyszerű témáról, mint a nőibarátság, mármint olyanról, ami tényleg ezt állítja a középpontba. Ráadásul nagyon nagy érzékenységgel és realitással nyúlt a szerző a témához és annak a rétegeihez. Hitelesen adta vissza azt a bizonyos odi et amo kettősséget. A lányok egymás barátai és ellenfelei, akik tűzbe mennek a másikért, de közben látszólag féltékenyek is a másikra. És éppen ez ösztönzi mindig a őket a szerintük több, és jobb felé. Nem véletlen, hogy a regény a Faust soraival kezdődik. Tökéletesen illik ide az idézet.

És ha a két főszereplő karakterizálása nem volna elég, hogy sikerre vigye a történetet, ott van még a háttér, a közeg, amiben járunk. Az ötvenes évekbeli, erősen patriarchalista, délolasz szegénynegyed. Félelmetes pontossággal van megfestve a lakótelep, az ott élő emberek, a gondolkodásuk, a berendezkedésük, ahogy egymás felé, a családjuk felé, és a hatalom felé viszonyulnak. Vagy egyáltalán az, hogy ki is a hatalom.

Nem jártam utána, de úgy sejtem tűpontos kivonatát látjuk a korabeli társadalom szegény munkás rétegének.

Többek között az a két dolog elég elgondolkodtató, hogy mit is jelentett itt tanulni, vagy hogy rá sem volt szabad nézni arra, akinél a hatalom van.

Illetve a mellékszereplők, bár a két lány van leginkább kihangsúlyozva, sőt az egyikük szemén keresztül látjuk a világot, de szinte az összes mellékszereplő aki esetleg nem, arra ott a többi könyv jól kidolgozott, összetett személyiség, senki sem fekete-fehér. Tényleg érezni rajtuk, hogy élő-lélegző hús-vér karaterek.

Végezetül a könyv nyelvezete és a címadás, igazán egyszerű és könnyen olvasható. Az egyetlen nehezítő körülmény, hogy a történet vezetés nem kifejezetten lineáris, inkább epizodikus, így egy picivel több figyelemre van szükség az olvasásnál.

A Briliáns barátnőm cím , ami az első kötet és az olasz eredetiben a könyvsorozatnak címe (szerintem jobb is, a Nápolyi regények olyan semmilyen), tökéletes a könyvhöz és a sorozathoz tv és könyv egyaránt, összefoglalja a történetet, és van vele egy kis csavar is.

És az adaptáció, az HBO nagyon kitett magáért a sorozattal, Olaszországban forgatták az olasz RAI csatornával közösen egytől egyig olasz színészekkel, méghozzá olaszul és nápolyi dialektusban, amiről a könyvben mindig csak beszélnek, sajnos/vagy nem ezt sem a magyar, sem az angol szinkron nem tudta vissza adni.

A forgatókönyvet tökéletesen rakták össze, minimális igazítással a könyvhöz képest picit lineárisabbá vált a történet vezetés. A cast nem csak jól lett összeválogatva külsőre, de még jól és hitelesen is játszanak. A díszlet/jelmez/smink teljesen autentikus. Úgyhogy én csak ajánlani tudom a sorozatot is, a könyv mellett.

JEGYZETEK

* Az Elena Ferrante név álnév, igazából nem tudni semmit a szerzőről, az hogy nő lenne is csak egy erős tipp. Ha a érdekel a szerző, akkor érdemes meghallgatni a Lapozz a 99-re podcast róla is szóló részét, egészen jól körül járták az író körül rejtélyt.

** Sorozat cím: Nápolyi regények / L’amica geniale (az olasz eredetiben megegyezik az első kötet címe és a sorozat címe, szerintem jobb is ez a döntés)

Briliáns barátnőm / L’amica geniale

Az ​új név története / Storia del nuovo cognome

Aki ​megszökik, és aki marad / Storia di chi fuggia e di chi resta

Az ​elveszett gyermek története / Storia della bambina perduta

[politikapolka]

Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. Tökéletes. örök hála meg ilyesmi a fotóért Nemzeti Faszhelikopter nevű cimboránknak (ez persze álnév, amúgy Viktor a becsületes neve, de szégyeli) 

[videkma]

Vádat emeltek egy gyilkosságért elítélt, álnéven bujkáló drogkereskedő ellen

Vádat emeltek egy gyilkosságért elítélt, álnéven bujkáló drogkereskedő ellen

Vádat emeltek egy százhalombattai férfi ellen, aki minősített emberölés miatt korábban kiszabott fegyházbüntetése elől menekülve álnéven, hamis okmányokkal bujkálva kábítószer-termesztésből és -kereskedelemből élt – tájékoztatta a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség hétfőn az MTI-t.

(more…)

[clyxon]

Mi a baja a kormánynak valójában a civilekkel?

Nagyjából ugyanazt a sémát akarják követni, ami Oroszországban már bevált: elzárják a pénzcsapokat, a véleményvezéreket ellehetetlenítik és megkérdőjelezik a hitelességüket.

Mi történt Oroszországban? Volt szerencsém, még bőven a 2010-es itthoni rendszerváltás előtt beszélgetni néhány valódi orosz aktivistával. Nem kell véresszájú forradalmárokra gondolni, egyszerű fiatalok voltak, akik ilyen-olyan érintettségük folytán bizonyos ügyeket jobban a magukénak éreztek, és úgy gondolták, ezért érdemes a saját testi épségüket is kockáztatni, Oroszország már akkor sem bánt kesztyűs kézzel az aktivistákkal, mindennaposak voltak az igazoltatások, zaklatások, időnként előállítások és vélt vagy valós vádakkal indokolt letartóztatások. Ezek az emberek a saját és sorstársaik jogaiért mindezt vállalták. Az államnak már akkor sem volt pénze olyan úri huncutságokra, mint tűcsereprogram, szexuális felvilágosítás vagy gyógyszerek bizonyos, nem túl gyakori betegségekre.

Ezek a fiatalok járták az utcákat, hátizsákból tűt cseréltek, számon tartották a klienseiket, gyógyszert rendeltek külföldről, külföldről, például az Európai Uniótól származó pénzből. Állt mögöttük egy civil szervezet, amely hivatalosan a munkáltatójuk volt, vállalta a perköltségeiket és orvosi ellátásukat, hátteret biztosított a munkájukhoz. Ők pedig ha kellett, vállalták a rendőri ütleget, odaláncolták magukat  a kórházak vagy más hivatalok kapujához, tüntettek és tüntetést szerveztek. Mindezt nem egy elborult, ködös liberális eszme szellemében, hanem mivel az állam magára hagyta a leszakadókat, struccpolitikát folytatott a Hepatitisz vagy HIV terjedésével szemben, rehabilitáció helyett nem létezőnek tekintette a szerhasználókat magukra vállalták, hogy erre felhívják a figyelmet és segítenek, ahol tudnak, amiben tudnak, amikor tudnak. Meglepődve hallották, hogy Magyarországon a civilek nem fizetik az aktivistákat. Azt kérdezték, hogy itt akkor hogy lehet a rendszer ellen fellépni, hogyan élnek meg és hogyan tudják egy polgári állással, állandó létbizonytalansággal összeegyeztetni ezt a munkát? Naívan akkor még azt hittem, ez megoldható.

Később egy akkor még ismeretlen fiatalemberrel sokat vitatkoztam az aktivizmusról. Én feszegettem a határait, én kérdeztem meg tőle, hogy meddig hajlandó elmenni azokért az eszmékért, amiket fontosnak tart. Én voltam az, aki megmutatta neki, hogy érdemes kiállni, összefogni, szervezkedni. Mindezt névtelenül és arctalanul, egy internetes álnév mögé rejtőzve. Aztán a kulisszák mögül figyeltem, ahogy egyre többet és többet tesz a közösségért, egyre felszabadultabb és hangosabb lesz, ahogy kiáll magért, másokért, értem. Nem mindig értettem vele egyet, de megtette azt, amire tanítottam. Aztán láttam, ahogy elment a végsőkig és láttam, ahogy elszigetelődik és magára marad. Aztán értesültem róla, hogy öngyilkos lett. A mai napig felelősnek érzem magam a haláláért. Rózsa Milánnak hívták.

Nemrég egy ország rajongott Sándor Máriáért. Kollégák, barátok, ismerősök és ismeretlenek éltették, hogy végre ki merte mondani mindazt, amit ők is gondoltak. Végre valaki nem számok fedezékéből beszélt a magyar egészségügy kétségbeejtő helyzetéről. Sikerült összefogást teremtenie, tüntetéseket szervezett és sajtótájékoztatókat tartott. Aztán jöttek a híradások, hogy nem talál munkát. Majd visszavonult. Aztán öngyilkosságot kísérelt meg. Már nincsenek barátok, nincsenek pártfogók. Csak ő van, az eszme, amiért kiállt és szemben a világ. Az eszmékből nem lehet megélni. Azokért csak meghalni lehet. De más úgy meghalni, hogy az ellenfél végső kétségbeesésében fegyverrel akarja az aktivistát megállítani és más úgy, hogy vagy az öngyilkosság, vagy az éhhalál. Mert ki alkalmazna egy olyan embert, aki megalkuvás nélkül bármikor kész kiállni a jogaiért?

A kormány látszólag kicsiben kezdte. Mivel az EU előírja az egyeztetést bizonyos kérdésekben civil szervezetekkel, létrehozta a saját “civil”szervezeteit, melyekkel aztán vita nélkül lehet “egyeztetni” minden kényes kérdésben. Elzárta az amúgy sem bővizű pénzcsapokat a renitensek elől, akik, mivel addig is nehezen teremtették elő saját működési költségeiket (gondoljunk az irodabérletre, villanyszámlára vagy egyszerűen papírra a nyomtatóhoz), így lassú és fájdalmas halálra ítélte őket. Az egyházaknak és a civil szervezeteknek a mi adónkból odaadható 1% erre néhány esetben még elég is volt, így természetesen azzal kezdte, önkényesen eldöntve, mely szervezet számít egyháznak és melyik nem - szegény MET hiába nyert pert, hiába mutatta fel a kíván taglétszámot, pénzt a mai napig nem kapott  -, melyik számít civil szervezetnek és melyik nem. Tőlem vette el a döntés jogát. Az általam befizetett adó törvény által biztosított hányadát, melyről “dönthetünk”, kinek adjuk. Vagy meg is hagyhatjuk a kincstárnak.Ha választhatsz jó és rossz között, azt szabad akaratnak hívják. Ha kijelölik a jót egyetlen választható opcióként, elveszik a döntés jogát, a választás lehetőségét veszik el.

A pénzcsapoknak volt, talán van még egy, kevéssé ismert formája: Uniós tagságból eredő kötelesség a civil szervezetek támogatása, bizonyos társadalmi célok előmozdítása a civil szervezetek bevonásával. Az újonnan létrejött, kormányprogram-kompatibilis szervezetekkel ez is megoldódott, a lázadozók, utcára vonulgatók tartsák fenn magukat, ahogy tudják, Ennek a kormánynak nincs szüksége különvéleményre.

Az, hogy mindezek ellenére a mai napig léteznek civil szervezetek a magyar csodával van összefüggésben. Mivel az aktivisták valóban nem kapnak pénzt nálunk, az anyagi forrásoktól való elvágás a legtöbb aktivistát nem érinti. Eddig is szabad idejükben védtek jogokat, ezt ezután is meg tudják tenni. Más kérdés, hogy aki túl hangos, túl feltűnő, túl sokat szerepel a médiában, egy idő után azt veszi észre, hogy a munkaadók igyekeznek megszabadulni tőlük (mit szólna a kedves ügyfél, hogy egy magát fához láncoló hippi szolgálja ki), új munkát pedig nem találnak. Ezért van számos ismerősöm külföldön. Bármilyen hihetetlen, vannak országok, hol szívesen alkalmaznak olyan embert, aki képes kitartóan küzdeni egy cél érdekében.

Mivel a pénz hiánya nem tart vissza mindenkit, jött a rémes ellenzéki összeesküvés, vagyis mindenki, aki kritikus a kormány intézkedéseivel szemben, az automatikusan az ellenzéki pártok bábja lett. Mintha nem létezne világ a pártokon kívül. Mintha nem lehetnék azonos véleményen világnézettől függetlenül kormánytaggal vagy ellenzékivel az adott kérdéstől függően. Csak két pólus van, ezt sulykolják belénk. Mi vagy ők. És ha nem lenne elég, mindezek mögött felsejlik Soros György képe, aki óriási, világot körülfonó hálója közepén ül mint egy félelmetes mesebeli pók, és szítja a feszültséget kis hazánkban. Igen, mert pénzt ad a civil szervezeteknek, mert meggyőződése, hogy az állam fölött a demokráciában civilek, a nép, vagyis mi gyakorlunk felügyeletet. Biztosan van olyan, aki rosszul lesz, ha megtudja, hogy nem Soros György az, aki támogat civil szervezeteket. Tőlünk nyugatra ennek hagyománya van, nem csak focicsapatokat tömhet ki egy cég az adójával. Mi több, nem csak az adót forgatják vissza, hanem a profitjukból is támogatnak egyházakat, szervezeteket és akár művészeket is. Van, aki tényleg jófejségből és van, aki azért, mert jól jön a PR. A civil szervezetek pedig, amennyiben adnak magukra, megválogatják, milyen cégekkel dolgoznak együtt. És még az egyszerű polgár is képes arrafelé eldönteni, kapjon-e adófillérjéből egyház vagy civil. Vagy akar-e adakozni.

Igen, vannak Magyarországon civil szervezetek, akik külföldről kapnak pénzt. Általában pályázaton nyerik és ez biztosítja azt, hogy munkatársaik ne haljanak éhen és emellett kiálljanak a jogainkért. TASZ, Amnesty International, Helsinki Bizottság. Egyszerűbb azt mondani, hogy minden szavuk idegen erők által fizetett hazugság, mint elismerni, hogy nem megy minden úgy ebben az országban, ahogy mehetne, ha a pénzt arra költenénk, amire valóban szükséges. Ha nem olyanok vezetnék az országot, akik cinikusan azt mondják, hogy az emberek nem értenek a politikához, ezért nem számít a véleményük. Ha elvágják ezeket a szervezeteket a pénztől - amellyel pedánsabban kell elszámolniuk, mint amire egy átlagos céget a NAV kötelez  -, az utolsó kritikus hangok tűnnek el, amit még hallhatunk a haverok által felvásárolt vagy más módon kézben tartott média zaján keresztül. Az utolsók, akik még alá tudják támasztani a Pukli Istvánok és Horváth Andrások állításait. Aztán csak két pólus marad. Mi és ők.És övék az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké.