#őrülten szerelmes

[anyadisszeretne]

Én nem azért akarlak mert tökéletes vagy. Én nem tudok úgy élni, hogy ezt most nem mondom el és nem is akarok tovább.

Nagyon nehéz időszak ez most, amelyen én átmegyek és amikor délután felhívlak általában a frontin szól belőlem és az alkohol. Hasonlítok anyámra, jobban mint kellene és most megvetsz és szánalmasnak tartasz de tudnod kell, hogy olyan démonok harcolnak bennem amelyeket már nem tudok józanul elviselni.

A kislányomat műteni kell, a nagyszülők folyamatosan nyomják, hogy ők nem engednék, hogy bárki hozzá érjen én pedig győzködöm magam, hogy helyesen cselekszem s jó anya vagyok. A család többi része pedig szintén kaotikus.

Én Allahra esküszöm, igyekszem erős maradni de nem megy. Ha nem veszem be a gyógyszert késztetést érzek arra, hogy elvágjam a torkom. Amikor pedig reggelente sírva hívlak fel és elköszönök akkor önmagam vagyok. És azért téged hívlak mert te vagy az akinek a hangját utoljára hallani szeretném. Te mentettél egyszer meg, amikor szerelmes voltam és fájt és ezért mindig hálás leszek neked. Azt hiszed szerelmes vagyok beléd vagy azt hiszik én már őszintén nem is tudom de sosem szerettelek úgy mint férfit. Mint embert őrülten és menthetetlenül mert a legjobb barátom lettél de soha több szándékom veled kapcsoltban nem volt.

S már nem is lesz.

[a-banatos-szerelem-ara]

Kedves Élet, Életem, Szerelmem, Kicsim, Húsgolyóm, Mindenem, Vőlegényem, Lacim!

Ezt a levelet nem azért írom, mert neked el kell olvasnod, ezt magam miatt írom, mert sok a kimondatlan szó.

Nem tudom eldönteni, hogy most remelem egyszer kézhez kapod e ezt a levelet vagy inkább sose látnád ezt majd a sors elintézi.

El szerettem volna mondani, mennyire hálás vagyok neked! Gyönyörű 5 hosszú évet kaptam tőled, amit sosem fogok tudni meghálálni neked. Köszönöm, hogy volt egy társam, egy barátom, egy cinkosom, egy szerelmem. Köszönöm hogy megmutattad milyen igazán szerelmes lenni. Milyen mikor szerethetsz valakit és milyen mikor vissza szeretnek. Köszönöm hogy többe, kevésbé mindig ott álltál mellettem mikor valami nehézség ért. Köszönöm, hogy minden tőled telhetőt megadták amit akkor te adni tudtál lelkileg, testileg, anyagilag. Köszönöm, hogy mikor nehéz volt nekem a családommal, létre hoztál velem közösen egy ‘menedeket’ amit az otthonunknak hívtunk. Koszonom, hogy veled megadatott meg ha csak egy kis időre is, hogy legyen egy nagy szerető családom. Köszönöm, azt a sok csodás első alkalmat amit veled élhettem át. Köztük, az első külföldi utamat, az első tengerparti talalkozasomat, az első vezetesemet, az első kocsikazos turaimat és meg sorolhatnám.

Emlékszem, tisztán arra amikor tudtam hogy őrülten szerelmes vagyok az egész lényedbe.

A közös számunk, emlékszem mikor késő este jöttél át pénteken edzesbol egy hideg teli napon.

Emlékszem a piros táskádra, a parfumodre, a hajadra és hogy én itt ültem a szobámban újra és újra lejátszottam azt a számot ami akkor jött ki rá pár napra, ahogy mi össze jöttünk és azt hallgattuk közösen is.

És hogy késett a vonat, lemerült a telefonod és hogy én meg az ablakban lógtam hogy mikor jössz már és amikor megjöttél, megoleltel, megcsókoltal, milyen érzés töltött el.

Emlékszem mikor először kerted meg a kezem és emlékszem hogy nemet mondtam. 2 hónapja se voltunk együtt.

De sajnos emlékszem a sok rosszra is.

Hogy folyamatosan meg kellett kérdojeleznem saját magamat miattad. Sok női nevet tudnék sorolni amiket nem teszek meg. Sok szakítás van mögöttünk. De most érzem igazán, hogy el kell engedjelek.

Haragszom rad, amiért nem figyeltél ram.

Haragszom rad, mert elmondtam tisztán mi okoz fájdalmat de nem tettel semmit.

Haragszom rád, mert megkérdted a kezem és megis elengedtel.

Haragszom rad, mert mindig elhitetted velem a valótlant.

Nagyon sok idő telt el 2017.11.20. óta

Temérdek sok idő. Mind a ketten nagyon sokat változtunk, ami kovetkezteben már nem tudtuk volna folytatni bármennyire is ragaszkodunk egymáshoz. Mondjak az okos emberek, hogy ha szereted engedd el. Én elengedlek, mert velem nem kapod meg azt a pofont amire szükséged van. Ez meg nem biztos hogy nélkülem megkapod.

Sokszor próbáltalak húzni magam után, terelgetni, ami nem volt a szerepkörömbe.

Próbáltam elmondani, hogy sok olyan ember van az eletedbe akit nem erdekelsz, csak kényelmi gomb vagy. Potlek, bébiszitter, olcsó munkaerő, unaloműző, szamár.

Viszont nekem eközben az életet jelentetted.

Nem bírtam ezt látni, de te meg ezt úgy vetted mindenkivel problémám van. Pedig csak nem látod az erdotol a fát.

Szépen lassan kioltottuk egymás tuzet, amit végül elkezdtünk hiányolni. És nem tudtuk mi történt velünk.

Sajnos ez egy kikerulhetetlen dolog volt. Egy olyan dolog, amit húztunk volna a végtelenségig is akar, mert szerintem egyikünk sem tudja elfogadni hogy kihúnyt a szerelmünk.

A szeretetem irántad sosem volt változni. Az a fajta szeretet amit érzek sosem fog senkit így szeretni. Örülök hogy azon a napon el vitted magaddal a salamat. Orulok hogy az eletem része voltál mégha nem is addig amíg én azt terveztem.

De emellett tudom hogy Te leszel mindig az akihez mindenkit hasonlítani fogok

Te leszel számomra mindig az első igaz szerelmem

Te vagy az akibol sose fogok tudni kiszeretni, bármennyire is rosszul végződött

És lehet csak így utólag értékelem amit tettel értem és ezért tisztellek

Viszont jelenleg úgy érzem kihalt bennem minden érzelem veled együtt

Nem tudlak elkezdeni gyászolni, nem tudok sírni, nem tudok semmit kezdeni magammal csak azt az űrt érzem.

Faj belegondolni hogy majd lehet nem is olyan soká mást fogsz megcsokolni, mást fog ölelni, mást fogsz szeretni. Faj abba is belegondolni, hogy mast fogsz haza vinni, bemutatni. Mással fogsz elmenni nyaralni, wellnesezni, szankozni.

Az a baráti társaság amit idáig az enyémnek is mondhattam számomra megszűnt és helyet fog adni másnak. Mással fogsz terveket szőni, almokat végre hajtani.

Leginkább a csodálatos genallomanyu gyermekeinket sajnálom. Tökéletes apuka leszel, csak ne apadrol vegyél példát.

Nagyon hiányzol nekem, és fogsz is még sokáig. Nem csak a kapcsolatunk, hanem hogy az eletem része legyél, ami sajnos lehetetlen.

Kerek 5 egész évet kaptunk.

60 hónapot.

1800 napot.

43200 órát.

És 2.592.000 vegyes, de leginkább csodálatos percet.

Most maganyosabbnak érzem magam mint valaha. Nem tudom te hogy vagy. Tudom hogy te máshogy éled és fogod is ezt megélni.

A szívem melyen bízom benne te is érzed a fájdalmat.

Undorító de így van.

De leginkább az faj hogy nem harcoltal értem. Hogy annyi minden hazugságot mondtál nekem. Hogy mennyire szeretsz, hogy sosem fogsz elengedni, hogy mindig számíthatok rad. És ezt egy gyűrűvel pecsetelted meg 2022.01.02.-án ami életed legnagyobb hazugsága volt meg magadnak is.

Kérlek többet ezt senkivel ne tedd. Ezt az érzést senki nem érdemli meg. Hogy egy életet ígérnek neki együtt, de aztán meggondolják magukat. Nem egy autó voltam amit megunhatsz és vissza viheted a boltba. Pedig többször is megtetted. Ez pedig az én butaságom volt hogy nem vettem észre.

De koszonom hogy melletted nővé érhettem és lehetőséget adsz egy valódi szeretett teli életnek, jegyessegnek, házasságnak. Őszintén kívánom neked én is ezeket.

Sosem fogom elfelejteni a szád ahogy mosolyogsz. Azt a hajadat amit ha a falon vegighuzal volna szikrazna. Azt hogy minimális fizikai kontaktus kellett hogy elaludj. Hogy mindent megtettel értem amit tudtál.

A legnehezebb hogy tudom hogy szeretsz és én is szeretlek de nem működünk. Hogy nem lehetünk többe egymás élete részei. Ezt feldolgozom a legnehezebb.

Hogy nem mutatod ki az erzeseidet. Senkinek.

Remelem ezzel megkapom azt a kezdeti lezárást amire szükségem van.

Felek hogy összetörök szépen lassan. És egyáltalán nem szeretnek. Nem szeretném érezni azt a fájdalmat amit kellene éreznem.

Annyira sajnalom hogy nem érzek semmit. Felek, hogy már a kapcsolatunk alatt én tudatalatt elkezdtelek gyászolni. Azért nem érzem ezt, mert már átmentem ezen.

Szerintem tudtam hogy ez nem fog működni.

Sokszor bele gondolok hogy ha nem nyitom ki a számat, meg mindig a karjaidban alhatnék. Érezhetném a csókod ízét. Az érintésed.

De őszintén ez már nem volt elég. A kommunikacionk hiánya, a programok hianya, a sok teher, a belefáradás.

Sosem gondoltam hogy te fogod el kezdeni ezt az ajtót kinyitni. De már en sem nyújtottam olyan boldogságot neked amit megerdemelnel.

Sokat változtal a szemembe, nem tudtam már úgy rad nézni mint anno mikor szólt a Him and I.

Annyi sebem, hegem van amit okoztal hogy bármennyire is eroszakolnam meg magam nem menne. Nem tiszteltelek, nem tekintettelek sokszor ferfinek, nem néztem fel rad. Ami nélkül sosem tudtam boldog lenni. Orulok hogy kipukkasztottad a buborekomat.

Titkon remelem hogy egyszer megjelensz a munkahelyemen, hogy érdeklődsz irántam a barátaimnál, hogy megjelensz az otthonom előtt egy csokor rózsával és elmondod mennyire sajnálod és mennyire szeretsz.

Nem változtatna semmin, mert nem hiszem el egy szavadat sem. De vágyom rá.

Tudom hogy nekem is sok hibám van. Szorongok, mániákus vagyok, iranyitasmaniam van, erős akartom és nehezen fogadom el ha nincs igazam, undorító bicskanyitogatoan tudok beszélni, manipulálni, rossz érzést kelteni benned.

Nem egyszerű velem. Kurvara nem.

Ezert is vagyok ennyire büszke magunkra hogy 5 évig kitartottunk egymás mellett a sok nehezseg ellenére is.

Meg kell tanulnunk hogy hogyan kell egy érett felnőtt egészséges párkapcsolatot életben tartani. Külön, mással.

Búcsúzom tőled és attól aki voltál és aki vagy most is.

Örökké szeretni foglak

N

[maeriels-waves]

Őrülten szerelmes vagy szerelmesen őrült.

Leginkább mindkettő.

[angelofghetto]

ha szereted a Szerelmünk lapjait

[the-plot-inyou]

Minden egyes porcikám őrülten szerelmes belé.

[holvanaholdnapnyugtakor]

Valószínűleg még mindig nem érted, hogy akár egy életen át képes vagyok érted küzdeni. Nevezz őrültnek, de én inkább azt mondanám: őrülten szerelmes vagyok beléd!

[valamiegyedikene]

A zikkurat hatásai

A tökéletességre való törekvés egyenes út a halálba

Felmászni a fehér hegyre, hogy a fekete metró alá zuhanj

A napba nézni, hogy megvakulj,

Mosni, hogy te magad válj mocsokká,

Takarítani, hogy szemét legyél

Ha a lelked már fekete a lemondástól;

A csillagok is kinevetnek

A zikkuratban sétáltam nemrég

Ott voltál velem, a régi barátnőd is: képzeletben

Az a barátnőd talán egy távoli haverom lehetne

És én Rólad mondtam épp a séta előtt le

Ettől lett a lelkem 

Mint az ég is

Fekete

A zikkurat fényei világítottak: könnyre, felismerésre,

Hogy Te kellesz, és nem valami Hozzád

Hasonló

A parki lámpák pedig arra emlékeztettek;

Önmagát gyilkoló

Voldemort vagyok

Nem is néztem sokáig beléjük:

Még a végén félvér kviblivé váltam volna;

A mardekár leggyávább 

Főgondnokává

Kinyírtam a lelkemet, mert én akkor épp azelőtt csak: I Wish You Love

Megkésellek? -  Féltél?

Vagy: “Hazáig követnél”?

Ezért direkt be se mentem

Ez férfias gyávaság volt?

Láttalak egyszer futni

Nem képzeletben

Mosolyogva, felszabadultan

És utána féltem; belül a legrosszabbul nevetsz

Rajtam, az 

Idegen?

(félőrült)

Töketlen?

Pneumátlan szerencsétlenen

Pedig sejthettem volna és sejtettem is

Én beszéltem be magamnak azt a valamit később

(bizonyíték nincs, (talán soha nem is lesz) de ez úgyis csak egy vers)

(annál azért több; talán úgy, mint egy jó vers)

De a lényeg, hogy valami nagyon elbaszódott

És tudom, hogy hibáztam

Még akkor is, ha:

Az egészet

Csak kitaláltam

Bár a felelősségvállalás nem az erősségem

De nagyon hidegen köszönted meg

Viszont tényleg kiskutya voltam

Bár gondolkoztam: hülye vagyok

Így visszafordultam

“Vizsgakövetelmények”

Gyáva fasz

Hát ez valami geci vicces

De hogy tragédia lehet

Nem gondoltam

Bár éreztem a tétet

Folyamatosan?

És nem bírtam már tovább: így lett: I Wish You Love

A kezdet lehet nagyon stresszes

Így lehetsz: Őrülten szerelmes

Rehab lesz, vagy folytatás?

Később: Valódi diszkóban táncolás?

Tinder? Bepótlás? A 38-as hajó?

Ki vagyok én egyáltalán?

Egy szórt iskola koptató?

Kiraktam a lapjaim

Ide is és oda is

Kétélű a játék

És ha kudarc: Nyári rehab

Rendbe hozhat még

És a Petri udvarlása

Ő benyomja a pneumát

Rég olvastam 

Megijedtem

És nem vágom a franciát

A sanzon is csak érzés volt

Szétszórt angol fordítás

Még angolul se tudok jól

Ez az egész egy vallomás

Amit a zikkurat a fényeivel

Nem tegnapról

Bennem hagyott

[pitypangosgitar]

Voltál már annyira őrülten szerelmes, hogy bármennyi időre is legyen tőled távol a másik, fizikailag fájjon a hiánya? Voltál már valaha annyira szerelmes hogy egy ölelés is többet jelent mint az egész létezés? Voltál már annyira szerelmes hogy csak a karjaiba zárva érezd magad jól és minden más sötét és ijesztő lett? Voltál már annyira szerelmes hogy egyetlen kósza gondolattól hogy nem látod többé is könnybe lábad a szemed? Hogy ő lett az egyetlen értelme a létezésednek, hogy azért vagy a földön hogy Őt szeresd? Hogy ő jelentsen mindent, nélküle pedig te is semmivé válsz? Hogy fáj elengedni a kezét még ha csak egy két órára is váltok külön? Voltál már annyira őrülten szerelmes hogy bármit kérjen tőled a fizikai határaidat szaggatva is teljesíteni akarod? Szerettél már bele valakibe egyetlen érintése után? Így kezdődött a mi történetünk, megsimogattad az arcom és az érintéseddel a lelkemet érintetted, abban a pillanatban tudtam hogy soha többé nem akarok enélkül az érintés nélkül létezni. Azonnal bele szerettem, a lelkébe, a testébe, minden egyes porcikájába. Egyetlen érintés után. Azóta eltelt lassan egy év. Még mindig pont ugyan ilyen érzés amikor megsimogatod az arcom. És a mai napig minden perccel csak egyre erősebben érzem ezt az őrülten felemésztő de csodálatos érzést. Szerelmes vagyok. Talán annyira mint még soha senki ezen a földön.

[veled-akarnek]

Amikor a szemedbe nézek, úgy érzem, látom a lelked, és te is az enyémet.

[anyadisszeretne]

Nem érzem a szerelmet

Azt mondod őrülten szerelmes vagy belém mégis kódot teszel egyik napról a másikra a telefonodra és felháborodsz ha kérdezek. Azt mondod úgy szeretsz s annak aki vagyok mégis a vörös nőket kívánod,s arra kérsz legyek olyan. Azt mondod egyetlen vagyok s az igazi még sem bújsz hozzám éjszaka amikor rosszat álmodom. Azt mondod nem kell számodra más, még sem mutatod, hogy te velem akarnál lenni mert szinte mindig csak alszol. Azt mondod szerelmes vagy de én nem érzem a szerelmet, megszokás az egész.

Arra vágyom, hogy egy fáradt napon magadhoz húzz és megölelj.Arra, hogy ne akarj a múltadhoz hasonlítani, hogy fekete démonként szeress mert a halálos ágyadnál úgyis én leszek veled de nem mindegy, hogy én fogom a kezed vagy szorítom a torkodon a kezet amely tőled nem kapott érzelmeket.

[utalatos-picsa-tumblija]

REMÉNYT,DE ESÉLYT NEM

-Ez a "mi" kis történetünk-

Mikor "csak" a nevét hallod meg,de egyből görcsbe rándul a gyomrod. Lesed a napját,hátha rakott ki valami képet, idézetet, akármit, mert tudni szeretnéd mi van vele. De mivel nem beszéltek hónapok óta,milyen lenne már,hogy csak úgy rá írsz egy szia mizu-t. Legszívesebben megmondanád neki,hogy őrülten hiányzik a mindennapjaidból. Hiányzik az mikor szorosan magához húzott,és mélyen be tudtad szippantani az illatát(amit nem szeretett,mert mindig azt hitte rossz az illata és azért szagolgatod). Hiányzik az a mosoly,amivel mindig köszöntött. Hiányzik az a huncut tekintet, amivel titkon lesett,mikor épp nem figyeltél oda,és hirtelen ránéztél,ő meg ahelyett,hogy elfordult volna,rád kacsintott. Te majd' belehaltál. Hiányzik az érzés, amit ő váltott ki belőled. Mikor a közelében vagy izzad a tenyered. Bizsereg az egész tested,a gyomrodban repkedő pillangókat érzel,amik kitörni készülnek belőled. Próbálod elfolytani azt az idióta vigyorgást az arcodról,mikor a közeledben van,pedig pont ez tetszik neki. Igyekszel nem dadogni, és értelmes mondatokat kreálni mikor vele beszélsz,hogy ne nézzen teljesen bolondnak. Próbálsz nem mindig rá nézni,de egyszerűen nem tudod megállni,hogy ne őt bámuld. És ez másoknak is feltűnik. De téged nem érdekel. Nem érdekel ki mit gondol,hisz a vak is látja,hogy fülig szerelmes vagy belé. Akkor már nem mindegy? Ő is tudja. Tudja jól mit érzel iránta. És reménykedsz. Reménykedsz abban,hátha esélyt ad kettőnknek. "Bárcsak ő is tudna szeretni engem.." És akkor a nagy ábrándozásban megzavar valaki.. Ő az. _"-min mosolyogsz ennyire?"_ Kérdezi *ó,ha te azt tudnád* gondolod magadban. És csak annyit válaszolsz, hogy '-áh,semmi lényegesen". Tudod,hogy csak plátói a te kis szerelmed. De neked ez éppen elég. Te megelégszel azzal,ha szeretheted őt. Nem kell,hogy viszont szeressen,csak ne lökjön el magától. Inkább a barátja maradsz, és eltűröd,ahogy lányokról mesél,arról,hogy éppen ki tetszik neki,kivel csókolózott az előző buliban,(ahova te csak miatta mentél el) közben tudod jól,mert láttad az egész jelenetet. Láttad és arra gondoltál milyen szerencsés lehet az a lány,aki majd idővel a barátjának mondhatja őt . Őt,a te szerelmedet. Nektek csak egy szenvedélyes csók jutott,amit egy együtt alvás követett. Azt hitted, ezután több leszel a szemében,mint egy barát.. hajnalig beszélgettetek a semmiről , Megosztotta veled a gyerekkori emlékeit, boldog és szomorúbb pillanatait. Megtudtad mit tervez a jövőre, mik az álmai,legfőbb vágyai.. Csak bámultátok egymást a sötétben, hála istennek egy kevés fény beszűrődött a szobába. Minden mozdulatot az agyadba akartál vésni. Minden mozzanatot. Ahogy a csók előtt feléd hajol,egyik kezével megfogja az arcod és simogatni kezdi,másik kezével szorosan magához húz.. azután ajkaitok egymást érintik. Először finoman,utána egyre szenvedélyesebben. Átadod magad az érzésnek. Teljesen az övének érzed magad. Kívánod őt testestül lelkestül. Mikor beleharap az ajkadba, úgy érzed ott helyben semmivé leszel. Cikáznak a gondolataid,el sem akarod hinni,hogy pont veled történik meg mindez. Nem tudod elhinni hogy lehetsz ilyen szerencsés. Mérhetetlenül boldog vagy. Amire hosszú hónapok óta vágytál,most megkaptad. Itt fekszel vele este a szobájában és téged becéz az ajkával,a te hajadat símogatja,és a te csókodra vágyik. Végül egymás karjaiban aludtok el..

De ez nem tündérmese, másnap nincs folytatás, eltávolodik tőled, nem keres , nem ír, nem reagál az üzeneteidre, kerüli a társaságod, nem látod hetekig, és majd' belehalsz a hiányába....

Nem akarod elhinni,hogy ez ,ami szinte el sem kezdődött köztetek máris véget ért.

El kell fogadd. Meg kell tanulj erősnek lenni.

Nem tudod visszatekerni az időt,de valójában nem is akarod.

Te mindig emlékezni fogsz arra,hogy nézett rád azzal a tengerkék gyönyörű szemeivel azon az éjszakán.

Mert belevéstél mindent az agyadba, arról a bizonyos éjszakáról.

Ezután is szeretni fogod őt .

Ahogy a napok, hetek, hónapok telnek ugyanúgy fogsz érezni iránta

Mert a te szerelmed valós.

Egyszer lesz valaki,aki ugyanúgy fog szeretni téged,mint te ezt a bizonyos 'Ő'-t.

Megérdemled,hogy viszont szeressenek téged,mert te egy tiszta lelkű, szerethető,okos és szép lány vagy.

Csak várj. Hidd el jönni fog az,akit neked szánt a sors ❤️

[elegvolt]

Őrülten szerelmes szeretnék lenni 01.

Szeretnék az utcán ugrálni, miközben a közös számunkat énekeljük, nevetni, amikor a hátadra kapsz, sikítani, amikor az olvadt fagyiddal kergetsz, a naplementében ülni a vízparton, esőben csókolózni, felülni az óriáskerékre és onnan nézni le a városra, forró kávét inni és egymásnak dőlve beszélgetni, egy késői buliban berugni és titkokat elfecsegni, egy takaróba burkolózva nézni ahogy odakint esik, egymás karjaiban sorozatot nézni, hangosan nevetve videójátékozni, együtt biciklizni kihalt rétek mellett...azt szeretném, ha a hajamat vasalnád, ha a pulcsidban aludhatnék, ha az ölelésed lenne a legbiztonságosabb hely számomra, ha az ágyban összebújva vigasztalnál, egy kimerítő nap végén, szeretném, ha minden egyes alkalommal amikor megkérdezem, hogy "na hogy nézek ki?" akkor te azt mondanád, hogy "lélegzetelállítóan!". Szeretném, ha halkan a fülembe súgnád, hogy "szeretlek" és úgy néznél rám, ahogy szerelmesként szokás...Nem akarok mást, csak SZERETVE LENNI.

[citromtea]

akkor tudtam hogy őrülten szerelmes vagyok beléd amikor 7 hónap után is izgultam mikor találkoztunk.

[pszichomokus-eset]

Őrülten szerelmes vagyok belé. <3

[ertednyilt-viragok]

Miért érzem az egyik pillanatban azt, hogy már szinte el is múltak az érzéseim aztán a másikban meg azt hogy őrülten szerelmes vagyok az egész lényébe?

[holvanaholdnapnyugtakor]

Hiba volt azt hinnem, hogy már nem. 

Még mindig őrülten szerelmes vagyok beléd.

Mintha egyre jobban...

De az létezhetetlen.