#Bement

[ltwilliammowett]

Clarence S. Bement sailing out Golden Gate, by Maarten Platje (1967-) 

[myvinylplaylist]

Gary Puckett & The Union Gap: Greatest Hits (1970)

Columbia Records

[downthetubes]

Doctor Who Panel to Panel Podcast Catch Up: storyboard artist and writer Joshua Pruett and artist Kelsey Ramsay

We’ve been remiss in coverage of recent coverage of the Doctor Who Panel to Panel podcast, presented and produced by the erudite Jeremy Bement, so let’s make up for that right now.

We’ve been remiss in coverage of recent coverage of the Doctor Who Panel to Panel podcast, presented and produced by the erudite Jeremy Bement, so let’s make up for that right now. If you like Doctor Who comics, this podcast is for you! Featuring news, reviews and interviews the team cover all things Doctor Who and comic book. Episode 177 – Short Stripped Released just before Free Comic Book…

[asfaltics]

putterings, 366-363

                                                                                      a little bit interested in bridge, and wondering little in the way of organization or skill. experiments in detention; shoveling snow   up word the trees had come; new combinations.   a few fish drying, unsettled plants. A little cove ran up here, experiments in “damned if I don’t b’lieve”   It was hard for him to throw things away.  

puutterings     |     their index     |     these derivations     |     20231030  

[undeniablereckoningart]

ffun fact modify used cto be a taxidermist

[puutterings]

damned if I don’t b’lieve I’d ’a’ weakened

  Captain Daniel Prendergast was something of a character. He lived by himself in a rambling, weather-beaten old house. In order to reach it you had to turn off from the main road into a narrow, stony cart track, which wound its rough and devious way through some pasture land and brought you rather unexpectedly to the water. A little cove ran up here. There was a small and very stony beach upon which some boats lay keeled over upon their sides, a fish house and some other tumble-down buildings — also the remains of a very small and very ancient wharf... There was the smell of drying fish and sea-weed in the air...       Here he lived an ideal life, according to his own conception of it, puttering about, cooking his meals, mending his boats, drying a few fish, and sitting in the sun...       One morning, in the early part of August, as he sat on his doorstep putting a patch on a flannel shirt, he was surprised and not particularly pleased to get a visit from the minister...

ex Catherine Plumer Bement, A Spinner of Webs (Boston: The Four Seas Company, 1919) : 163 NYPL copy/scan, via google : link same, via hathitrust : link

—

a little more, at 363  

[mightymalfoy]

Baltimore Traditional Deck Photo of an elegant backyard deck

[thecinamonroe]

Marilyn Monroe photographed by Eve Arnold in Bement on August 9, 1955.

[infinitemarilynmonroe]

Marilyn Monroe photographed during her trip to Bement, Illinois, 1955.

[20th-century-man]

Marilyn Monroe / photo by Eve Arnold, Bement, Illinois, 1955.

[ltwilliammowett]

Clarence Bement sailing out Golden Gate, by Maarten Platje (1967-)

[borharisnya]

Még egy éjszaka

Gyerekkorában, egyszer egy csapdába szorult farkaslábat talált, csak a lábat, az állat nem volt már ott, erre gondolt most, azt gondolta, ilyen ez a tél. Úgy fekszik ez a városon, mereven, jövő nélkül, csonkán. A házak, mint a karóra húzott madarak, vérükfolyottan, üres szemmel állnak, kényszerű függőlegesben.

A konyhában nem volt vészesen hideg és tüzelő is akadt még. Krumpli is. Ha nem nézett ki a régi cselédszoba ablakán, nem látszott, hogy a nagy, háromemeletes ház másik fele találatot kapott. A falak túllógtak néhol, túl a padlón, mennyezeten, ki a semmibe, mintha a ház kinőtte volna a ruháját. Vagy ahogy egy vásott fog reped el.

Csak ők laktak már itt ketten, ő és a Szarházi eggyel őalatta.

Mostanában nem hallotta, hogy Szarházi a tüzét kapargatja, régen a közös kémény mindig felhozta a lenti konyha neszeit. Talán elfogyott a fája, gondolta. Aztán nem gondolt rá többet.

Míg főtt a krumpli, átment a nagyszobába, az Öregek laktak itt, meg az apja, amikor kicsi volt. Nézegette a képeket. A Mama a Papa halála után mindent ugyanúgy hagyott. Szekrényt, iratokat a fiókban, ágyat, fotókat. Ezen fiatal házasok. Ezen kisbaba az apja, meg a nénje. Tó mellett, talán Balaton. Aztán a dédszülők háza, ahol a csapdát találta. Iskolák, pólyák, ünnepek. Kívülről tudta mindet. Kívülről tudta a szobában a székeket, a plafon ábráit, az ablak hangját, ha fújt kint a szél, az igazolványok kemény lapjait, a szekrényben a bennehagyott ruhákat.

Az öregek elmentek régen, először a Papa, nem sokkal utána a Mama. Az ő apját már a háború, az anyját a gyász vitte el. Saját családról álmodott még nemrég, férjről, gyerekről, de ebben a városban már nem voltak férfiak.

Megint eszébe jutott a Szarházi. Nagy a csend nála. A nevén gondolkodott, valamiért nem jutott eszébe, pedig nemrégiben még ott állt az öreg Szarházi ajtaján. Valaki leverhette és egy sárga csillagot festett a helyére. Érdekes, nem is tudta, hogy zsidó. Hogy miért gyűlölte ilyen engesztelhetetlenül, azt sem tudta. Örökölte ezt a gyűlöletet. Az öregapja rúgta vele össze a port még az ő emlékezete előtti időkben. Nő volt, vagy vagyon? Nem tudta.

Letörölte a polcokról a port, becsukta az asztal fiókjait.

Visszament a konyhára, a fővő krumpli melege megnyugtatta. A levegő a beleforrt víztől meleg volt és selymes, ugyanolyan, mint gyerekkorában. Mikor a papa az asztalnál ült még és mesélt.

Az éjjel aztán megint közel húztak el a repülők. Mintha egy óriás gyomrában lennénk, gondolta, mintha lenyelte volna a várost, a kerületet, a félbetört házakat és most köveket nyelne utána, mint a madarak, hogy mindent összezúzzon és elemésszen.

Nem laksz jól velünk!!! - kiabálta a bombák közötti émelyítő csendben, sovány a Szarházi is, zörög az öreg vállában a csont, látta egyik nap fentről, ahogy a kékítő hidegben tavaszi kabátban az utcára megy. Mit csinál? Miért nem bújik el? Hát nem tudja, hogy zsidókat azonnal lelövik, vagy elhurcolják? Hová megy ez a vén bolond? Sánta és sovány, ugyanúgy sántít, ahogy a halála előtti években a Papa is sántított.

Nem aludt többet aznap éjjel.

Reggel bement a nagyszobába, kihúzta a fiókokat, megolvasta az összes igazolványt. A Papa halotti anyakönyvét a konyhai kályhába vetette. Aztán sorra a fényképeket. Mindet, amin a Papa rajta volt. Mint a hanyattfordult bogarak, gondolta, olyanok, ahogy égnek.

Eggyel több krumplit rakott a pici lábosba. Felvette a nagykabátját, a Papa régi puha, sárga kabátját a karjára vetette. A konyhában jó meleg volt, a lakás többi része is elviselhető, de a lépcsőházban jobb, ha az ember nem nyúl az öntöttvas korláthoz, ha nem akarja, hogy odafagyjon a keze, olyan metsző a hideg.

Az eggyel lejjebb lévő ajtón bekopogtatott.

- Dezső bácsi, Aranka vagyok! Hallja, én vagyok, a Géza unokája. Kérem, a Jóistenre kérem, nem bírok ki még egy éjszakát egyedül, bácsi, jöjjön fel velem!

[downthetubes]

Doctor Who Panel to Panel Podcast represents vintage “The Ten Doctors”, not-for-profit strip

A vintage, hugely popular Doctor Who fan strip, “The Ten Doctors”, is getting represented thanks to the Panel to Panel podcast

[railwayhistorical]

Gibson City, Illinois This is a triple crossing in the center of Gibson City, Illinois. While two of the three roads at this point are of the Norfolk & Western, formerly it was the Wabash, the Nickel Plate, and the Illinois Central all meeting at this spot. We’re looking up the Illinois Central (between Clinton and Gilman) while the east/west Nickel Plate is on this side of the tower. The train is northbound on the former Wabash line, between Bement and Chicago, on the other side of the tower. Note that all of the locomotives have high short hoods, a signature feature for the Norfolk & Western during this time period (along with the Southern Railway). One image by Richard Koenig; taken May 22nd 1977.

[pappito]

elmesélem, mert látom érdekel

Van nekem egy fűnyíróm, illetve kettő, de a másik az elég hassle free, elemes. De Ez. Ez benzinges damilos fűkasza vagy mi a neve (line trimmer, weedeater, bushcutter, whatever) és amúgy nincs vele baj brummog és pörgeti (vagy ahogy unokaöcsém mondaná: pörgettye!) a damilt, szóval működik. De. Van neki a pörgettyűje közepén egy ilyen gomb-izé, ami, ha a földhöz csapkodod a masina elejét (Tap 'N Go), kienged még több damilt az elkopott, leszakadt helyett. Na ez a gomb-izé ez a használatban elvásott, elkopott, a teteje lemállott, így a földhözcsapkodás nem működik már. Na jó a csapkodás igen, csak nem lesz tőle hosszabb a damil. Ez, az múgy is utálatos fűnyírás élményén csak ront.

Na, gondoltam magamba' ennek van gyárja, majd veszek bele másik plasztik bigyót mibe kerülhet az, legott írtam is a gyártónak, hgoy hellóbelló, monnyad meg a cikkszámot vagy valami és már rendelem is az egyetlen alkatrészt ami _hótziher_ h elkopik a(z amúgy oké) szarotokon. Veszek hármat, évekre le van tudva. Az a kis izé a piros körben, na az az.

Kaptam vissza egy cirkalmas levelet, hogy nagyon örülnek, hogy elégedett vagyok a termékkel, de ez a filléres plasztik bigyusz bizony külön nem cikkszám, csak az egész damilos fej-bigyó egyben az, rendeljem azt. Anúgy nem vészesen drága, csak megsértődtem (ami ingyen van) hogy minek nekem egy egész új fej amiből csak ez az egy bütyök kell. Amúgy a damilcserebere része nem a legokosabb, a Husquarna sokkal jobb ebben, de a husky 10 munkaóra után meghalt. Ezt a szart online csak Invercargillból tudom megrendelni, akasszátok fel magatokat, van nekem 3D printerom, majd csinálok én magamnak ilyet, ha elvásik, printolok újat. Easy as.

Izé, szóval az van, hogy egy OctoPrintet futtató RPI volt ráakasztva a printerre, de a történelem fordulatai miatt az RPI kellett máshova, a printer is kicsit kiment a napi-heti használatból és bement a sarokba, de hát nem vagyunk állatok, hogy SD kártyán szaladgáljunk a gcode-al egyből kiokoskodtam, hogy végül is van itt egy öreg laptop, csak ül a polcon, de amúgy nincs baja, arra feldobok egy Octoprint, az majd USB-n megizéli a printert és kész. Aha.

A masina egy 2015-ös MB Air amin Monterey fut, mi baj lehet? A töltője is meglett egy óra alatt, egy másik alatt meg updételte magát amennyire tudta. Azt is mondja, hogy vigyem az akkuját szervizeltetni, de pár órát kibír azért. Erre nem érünk rá most, dolog van. Gyorsan elolvastam hogy kell OctoPrint tenni a macOS-re, nem bonyi, itt el van mesélve, töviről hegyire.

Miután ezt a laptopt a gyerek használta az isiben, nincs rajta semmi, gyári installt csináltam rajta amikor megkapta. Ezért elébb kell egy Xcode-ot telepíteni theát, sebaj, pikkpakk. Ja, nem, a mostani Xcode nem megy a Montereyen, kell egy régebbi változat, de azt csak akkor kap az ember, ha feliratkozik apple fejlesztőnek. Voltam én már mindenféle, ez is belefér, feliratkoztam. Találtam egy régi verziót (a 13-as jó) leszedtem a tíz gigát, kicsomagoltam, feltelepítettem. Kell még command line tools, azt is. Eltartott egy ideig, de sebaj, heg nélkül gyógyul.

Aztán kell egy Python, úgyhogy - követve a javallatokat - felinstalláltam a HomeBrew-t, azzal felraktam a Pythont, örvendeztem. Aztán kell egy virtualenv, de az ugye már nem kunszt, van pip, azt is felbigyóztam.

Aztán felraktam az OctoPrintet ami eleinte nem indult el, aztán meg de, nem értem se azt miért nem ment, se azt mitől megy most, de nem is érdekel, lényeg, hogy fut meg megy a kis webszervere is, lehet nyomkorászni az UI-ját. Igen a printert Elemérnek hívják.

Ezek után rájöttem, hogy fingom sincs milyen beállításokkal ment az OP a RPI-n, úgyhogy beléptem az RPI-be ami mással foglalkozik egész nap, megizéltem az izéjét, hogy két webszerver is fusson rajta anélkül, hogy idegesítenék egymást, így elértem a régi OP-t a régi, jól bevált settingeket tudtam backupolni, a backupot leszedni, rárakni egy USB-drájvra. (amit kerestem egy fél órát, ki használ ilyesmit). Ugyanezt megcsináltam a prusaslicerrel is, ha kéne a printert rángató szaron valamit kicsit újraszlájszolni meglegyen, de az nem volt nagy kunszt, config ki, config be, szivárványok, egyszarvúak. Aztán rákötöttem az öreg macet a printerre, látták és szerették egymást, minden fasza, elő a sublert.

A vacak elvásott darabot lemértem, Fusion-ban rajzoltam egy ugyanolyat mint emlékeim szerint eredeti állapotában ez volt (na jó, nem emlékszem jól, de mindegy a méret stimmol és nem egy komplikált alkatrész), stl ki, stl octoprintbe be, nyomtassunk. Az első print egy fos, a filament eléggé rottyon van, de sebaj, legalább a méretet le tudtam csekkolni, szépen passzol a fűnyíróba.

Nyilván amíg ezt gépeltem már eszembe jutott, hogyan lehetne ezt sokkal jobban csinálni, majd mindjárt újratervezem az egészet, mert nekem nem kell költséget csökkenteni, mint a gyárnak és nem számít, hogy 11g vagy 20g anyag megy bele a darabba, nem kell, hogy üreges legyen, csinálok jó masszív, tömört valami sűrű vagy full infillel.

Persze az egész kaland nem tartott volna ennyi ideig, ha van összerakva egy hálózatra kötött printer, vagy csak rájövök, hogy be van-e az sd kártya olvasó konfigurálva azon az SKR3 Mini E3 printer control boardon amire lecseréltem valamikor a gyári creality-t. Meg találok egy SD kártyát amit éppen nem használ semmi. De halvány lila fingom sincs, hogy amikor a firmware-t feltettem akkor megcsináltam-e ezt, sose kellett. (érdekes módon 3 éve a v1.2 board akkor 28 usák dollár volt, a mostani v3 meg hatvan. (le van ócsítva most 32-re de sokkal többet tud mint a v1.2 anno. Dual Z-driver, jobb hűtés, 3fan viszont ugyanazok a TMC2209 motorvezérlők vannak benne)).

Na mindegy, végül ilyen lett, nagyon szépen passzol, bár kicsit nehéz, 59.9g lett (phat boi) ami lehet, hogy kicsit zavarni fogja a masinát. Bár elég közel van a forgás közepéhez, úgyhogy úgy döntöttem, megbírja ez, megbírja. Most sajnos nem tudopm kipróbálni, mert nincs kedvem rossz az idő, de majd tán holnap.

[viking84chef]

Körülbelül 6 hónappal ezelőtt az egyik szomszédom elkérte az internet jelszavamat. Odaadtam neki, mert szinte semmibe sem került és mindig is jól kijöttem vele. Tegnap sétáltam haza és a lépcsőház bejáratánál egymásba botlottunk. Szokás szerint megálltam egy kicsit beszélgetni, ő pedig vidáman elmondta, hogy most már van Netflixe. Erre viccesen azt mondtam:

"Keményen dolgozom, alig van időm TV-re, de nagyon jó lenne, ha kölcsönadnád a jelszót, hogy nézhessek én is néhány szórakoztató műsort."

A távolból egy hang hallatszott, a kocsiban ülő felesége volt:

"Nem adhatjuk neki, mert mi fizetünk érte, és nem oszthatjuk meg."

Teljes csend volt!

A férfi az orra alatt bocsánatot kért, mondtam, hogy nincs gond. Aztán még néhány szót váltottunk, végül hazajöttem, ő pedig kint maradt még a dolgait intézni. Nem sokkal később a felesége kijött, nagyon idegesnek tűnt, azt mondta, hogy a televízió nem működik. A szomszédom bement a házba, én az ablakon át néztem. Néhány perc múlva felhívtak a feleségével, és azt mondták, hogy nem működik a hálózat, mert nem érvényes a jelszó. Rájuk néztem és azt mondtam:

"Módosítottam a jelszavamat, mert én fizetek érte, és nem tudom megosztani."

A feleség elvörösödött, és megpróbált mondani valamit, de én azt mondtam:

"Hölgyem, nekem internet előfizetésem van, Önnek pedig a Netflix előfizetése. Minden rendben van, és mindenki boldog."

Megfordultak és távoztak, becsukták az ajtót. Soha többé nem beszéltek velem.

______________________________________

A történet nem az enyém, de a leckét levontam belőle:

- A barátságnak kölcsönösnek kell lennie.

- A szerelemnek kölcsönösnek kell lennie.

- A szeretetnek kölcsönösnek kell lennie.

Idővel megtanultam én is a viszonzást:

- csendet a csenddel,

- hiányt hiánnyal,

- érzelmet szeretettel,

- barátságot barátsággal

- hűséget hűséggel.

Nincs több egyirányú érzés.

Az érzéseknek kölcsönösnek kell lenniük.

Utóirat: Ha csak elvenni tudsz, az élet meglepetéseket fog tartogatni.